27. rész

Sziasztok! Boldog új évet mindenkinek. Meghoztam az év legelső részét. Kicsit hosszabb is lett int az előzőek. Remélem tetszeni fog és köszönöm szépen a plusz feliratkozókat és a komikat is. Jó olvasást nektek. Imádlak titeket <3

*Jenny szemszöge*

Döntöttem. Elmondom Larának az igazat, ami Justin és köztem történt. Rendbe szedtem a külsőmet és egy kiáltással tudattam anyával, hogy hova megyek. Egész úton fura érzésem volt. Biztos, hogy el akarom neki mondani ezzel tönkretéve a barátságunkat és a kapcsolatomat, ami mellesleg a valaha volt legjobban kapcsolatom! Tényleg, hogy ennyire hülye akarok lenni és mindent el akarok dobni az igazságért? Igen biztos. Gyomromban végig jelen volt az a bizonyos ideggörcs, amit legtöbbször akkor éreztem, ha kihívtak felelni. De ez annál erősebb volt. Tudat alatt éreztem, hogy most nem azon izgulok, hogy vajon mit fog tőlem kérdezni a tanár, vagy tudni fogom-e a választ és, hogy értékelik majd ezt az egészet, amit én általában kínzásnak hívok.Amíg ezek a gondolatok jártak a fejemben, szinte észre sem vettem, hogy odaértem Laráék-hoz. Annyira biztos voltam magamban és abban, hogy meg akarom tenni, de az ajtó előtt megtorpantam. Éreztem, hogy a gyomrom egyre szűkebb és szűkebb lesz, és ezt a folyamat addig tartott amíg kb dió nagyságú nem lett. A kezem remegett, de mégis éreztem ahogy kiver a víz. Rettenetes érzés volt. De erőt vettem magamon, és bekopogtam, majd vártam. Nem lehetett több 2 percnél. amíg Lara anyukája ajtót nyitott, de nekem mégis szinte óráknak tűnt.
-Szia Jenny. Gondolom Larát keresed.
-I..Igen-mondtam ki remegő, alig hallható hangon.
-Sajnálom, de már nincs itthon. Kb egy órája mehetett el, mert indult a gépe.-nézett rám sajnálattal teli tekintettel- d, hogy lehet az, hogy erről te nem tudtál?
-Nem tudom. Azt tudtam, hogy ma indul, de el sem köszönt.
-Ne aggódj, biztos csak nagyon izgatott volt. Tudod milyen. Nem igazán szeret búcsúzkodni.
-Igen, persze.-mondom nem túl lelkes. De akkor mindegy azért köszönöm.-majd megfordultam és már indultam is volna, de Lara anyukája utánam szólt.
-Nekem is nagyon hiányzik és hosszú lesz ez az egy év, de hidd el hamar vége lesz a turnénak és hamarabb itthon lesz, mint gondolnád. De ha jelentkezik akkor szólok majd neked.-mosolygott.
Én csak mosolyogtam és elindultam haza. Rengeteg érzés kavarodott bennem. Egyrészről megkönnyebbülést éreztem, mert igen ez furán fog hangzani és kicsit önzőn, de kaptam még egy évet. Ezt akár jelnek is vehetem.De közben féltem, hogy vajon kibírom-e ezt az egy évet, hogy magamban tartsam ezt a hatalmas titkot. Mert ugyebár attól nem kell félnem, hogy Justin elszólja magát. Azért ennyire nem hülye, hogy keresztbe tegyen magának. De akkor én miért tenném ezt magammal?? A gyomromban lévő görcs sem múlt még el szóval ez sem igazán segített a jelenlegi állapotomon. Tudom, hogy Lara nem szeret búcsúzkodni, mert annak a híve, hogy ha nem vesz búcsút valakitől akkor még biztos találkozni fognak. Elég fura szokás, de ez ő. De azért mert nem köszönt el egyáltalán nem ítélkezhetek felette, mivel én sokkal nagyobb szörnyűséget tettem vele.

*Lara szemszöge*

Nem tudtam, hogy mit gondoljak a cikkről amit olvastam. Bízok Justinban, mert nem adott rá okot, amiért ne tehetném. De hahóó én is olvastam újságokat és néztem híradót amikor még együtt voltak Selenával, és nagyon boldognak tűntek. Kicsi koromban egyáltalán nem ilyennek képzeltem el a szerelmet. Mindig is olyannak gondoltam, mint amilyennek a mesék mutatják. Amikor a herceg rátalál a hercegnőre, vagy éppen egy szegény családból származó lányok és a mese végén az a bizonyos mondat, hogy "Boldogan élitek amíg meg nem haltak" mindig beigazolódik. És titkon reméltem, hogy én is belecsöppenek egy ilyen mesébe illő szerelembe. Néha amikor Justinnal voltam, úgy éreztem magam, mintha tényleg beteljesedne a gyerekkori álmom, de mindig volt valami ami visszarántott a valóságba. Akár legyen az újságcikk vagy éppen egy volt barátnő.De ami igazán felnyitotta a szememet és rádöbbentett arra, hogy mennyire szeretik egymást és, hogy mennyire boldogok. Mindig azt kívántam, hogy ha nagy leszek én is találjak majd valakit akit így szeretek és ő viszont szereti. De apának ezt is sikerült tönkretennie.
-Kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket, mert hamarosan leszállunk.-ez a mondat zökkentett ki a gondolataimból, még éppen időben, mielőtt még elsírtam volna magam. Bekapcsoltam az övemet és felkészültem arra, hogy nem sokára leszállunk és végre láthatom Justint. Miután elköszöntem a nénitől aki mellettem ült, aki csak megölelt. Nem értettem, hogy lehet valaki ennyire kedves és önzetlen és ennyire biztos valamiben egy olyan emberrel kapcsolat akit alig ismer. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem estek jól a szavai és nem adtak némi reményt. Amikor leszálltam a gépről reméltem, hogy Justin ott fog majd várni, de csalódtam kellett. Viszont megpillantottam Kenny-t akinek szintén nagyon örültem és oda is rohantam hozzá már amennyire tudtam. De mit is gondoltam, csak nem fog eljönni a repülőtérre, hogy a paparazzik közé vesse magát. Mert igaz a szupersztár nincs itt, de attól még rengeteg fotós jelen van akik mind felém szegezik a kamerájuk lencséjét és villogtatják a vakuikat. Nem tudom, hogy ő ez, hogy képes elviselni.. Végre amikor sikerült átvergődni a fotósok tömkelegén és kiérnünk a parkolóba egy fekete sötétített üvegű Range Rover-hez vezetett.  Beültem az első ülésre és amint Kenny is beszállt el is indultunk. Meglepődtem, mert egyből a hitelbe vitt, ami előtt ismét a fotósok kereszttüzébe kerültem. A vakuk és a kattanások már kezdtek az agyamra menni. Még hozzá kell szoknom ehhez, ha ez egyáltalán lehetséges.
-Gyere felvisszük a cuccaidat és utána pedig elviszlek a koncert helyszínére- mondta Kenny.
-Rendben- válaszoltam kicsit vidámabban. Bár igaz elég fáradt voltam, de örültem, hogy végre láthatom Justint. Amikor felértünk a szobába tátva maradt a szám. Hatalmas volt és gyönyörű. Szerintem, ha nem csak egy ágyat látnék, ami mellesleg két személyes, azt hinném az egész csapat ebbe a szobába szállt meg. Amikor leértünk a hotel bejáratához , még ki sem léptünk, de máris látni lehetett a villogó fényeket. Nagyot sóhajtottam, majd Kenny nyomában és két másik testőr kíséretében akikről fogalmam sincs, hogy kik és, hogy kerültek ide, elindultunk a kijárat felé. Rengeteg kérdést dobáltak felém, amiknek a többsége a cikkről szólt, amit a repülőn olvastam. De mégis mindegyik kérdés lényege ugyanaz volt csak máshogy fogalmazták meg. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi a véleményem arról, hogy mi Justin és Selena újra együtt töltik a szabadidejüket. Meg, hogy mi együtt vagyunk-e még vagy újra a Jelena pár lép életbe? Istenem, ha már külön lennénk miért lennék itt? Már előre látom magam előtt a holnapi sztárhíreket.
"Justin Bieber barátnője, vagy volt barátnője Lara Morgan  is megérkezett a sztár turnéjára. Vajon együtt vannak még, vagy csak vissza akarja szerezni ezzel megakadályozva a Jelena páros visszatértét."
   Fura azt mondani, hogy sztárhírek így, hogy magam köré építettem fel az egész sztorit a gondolatomban, mert én egyáltalán nem vagyok sztár és nem is bánom
Amikor végre sikerült eljutni a kocsihoz, meglepődtem, hogy nincs is annyira messze a stadion a hotelhez. Boldogan szálltam ki a kocsiból. Örültem, hogy végre  láthatom Justint. Szinte futólépésben haladtam a színpad felé. Fogalmam sem volt, hogy merre van, de mintha egy érzés vezetett volna a  helyes irányba. És akkor megpillantottam őt . Éppen felém sétált és közben  telefonált. Majd rám nézett és a  kis készüléket elemelve a fülétől sietett felém. Gyorsítottam lépteimet és szinte a nyakába ugrottam, amikor odaértem hozzá. Ő pedig átölelt, majd megcsókolt.  Már nagyon hiányzott. Hiányzott a csókja az ölelése, az ölelése, az érintése, de legjobban ő maga és a jelenléte.
-Hiányoztál.
-Te is nekem.-mondta szinte ajkaimba, majd ismét megcsókolt.
Nem sokáig élvezhettem azt, hogy mellettem van, ugyanis Scooter hangját hallottuk meg nem is olyan messze tőlünk.
-Gyerünk hős szerelmes. Most utálni fogsz, de ideje próbálni.-jött a hangulatgyilkos mondat.-Ja és szia Lara.- mosolyogva intett felém.
-Szia Scooter- mondtam kissé éles hangon, ő pedig elröhögte magát.
-Megnézed a próbát?-nézett rám csillogó szemével Justin.
-Persze. Ki nem hagynám.-választottam, majd összekulcsolta ujjainkat és úgy mentünk a színpad felé. Ahol megpillantottam Pattiet és Selenát akik valamin nagyon nevettek. Látszik rajtuk, hogy nagyon jóba vannak, szinte úgy viselkednek mintha a legjobb barátnők lennének.
És ekkor eszembe jutott Jenny. Nagyon hiányzott, de nem volt időm elköszönni tőle. Amikor odaértünk közvetlenül a színpad mellé Justin adott egy puszit az arcomra, majd felszaladt a színpadra a táncosokhoz. Pattie persze egyből észrevett és nagy mosollyal az arcán arcán jött oda hozzám, és ölelt meg. Ahogy Selena is. Kissé kínosan éreztem magam az újságcikk miatt, de Justin az előző tetteivel megcáfolta és kiűzte a fejemből a rossz gondolatokat. Rengeteget beszélgettünk Selenával és Pattieval., de Pattienak el kellett mennie és ketten maradtunk Selenával. Azt hittem, hogy most beáll majd kettőnk között a kínos csend, mert amiről én akartam beszélni arra nem mertem kitérni, de nem is kellett.
-Nyugi, semmi nem igaz abból amit az újságok írtak.-mondta nagy meglepetésemre. Selena ezzel megspórolt nekem egy kínos kérdést és azt, hogy magamban rágódjak azon és tényeket állítsak fel, hogy miért lenne érdemes megkérdeznem és miért nem. Nem tudtam mit válaszolhatnék rá így csak mosolyogtam. De szerencsémre Justin megmentett a egy kínos pillanattól és a beszélgetés többi részétől, ugyanis vége lett a próbának. Rengeteget kell készülniük a holnapi koncertre és látszik rajta, hogy mennyire elfáradt, de közben élvezi is. A csillogás a szemében legalábbis ezt mutatja. Szerintem sosem fogom megérteni, hogy lehet valaki ennyire eltökélt. Sokan azt gondolnák róla, hogy csak a pénzért csinálja, de látszik rajta, hogy élvezi ha örömet szerezhet a rajongóinak és a dalaiban pedig ki tudja magából adni az érzelmeit. Ha bánata van vagy ha éppen boldog azt is bele tudja rejteni egy dalszövegbe. És így a kellemes érzéseket tovább adhatja a fájdalmas gondolatok pedig nem marcangolják szét belülről. Szerintem ezt hívják művészetnek, Amikor valaki saját magából képes át adni valamit másoknak.Gyorsan beszaladt az öltözőbe, lezuhanyzott és  együtt mentünk vissza  a szállodába. Amikor beléptem a szobába ismét elcsodálkoztam a látványon. Ehhez még hozzá kell szoknom.
-Mit szólnál, ha elmennénk valahová?- jött oda hozzám Justin, majd derekamat megfogva húzott közelebb magához.
-És mi lenne, ha itt maradnánk? Kicsit fáradt vagyok és te is.-tudom, hogy gyenge kifogás, de mégsem mondhatom azt neki, hogy " Hé haver biztos vagy benne. A fotósok a nyomunkban vannak állandóan én meg kikészülök tőlük". Nem akarom, hogy ennyire gyengének lásson.
-Rendben akkor kérek valami kaját, és megnézünk egy filmet. Oké?
-Tökéletes. Én meg addig gyorsan lezuhanyzok.-válaszoltam, majd adtam egy neki egy puszit és elindultam a bőröndöm felé a cuccaimért. Próbáltam nem sokat kínlódni a fürdőben, de megnyugtatott  a forró vízcseppek érzése a bőrömön, és a csepegő hangjuk. Arra emlékeztetett amikor kicsi koromban egy patak mellett nyaraltunk. Ha egy nehéz, fárasztó nap után beállok a zuhany alá, mindig eszembe jut egy kép arról a helyről.  Zuhanyzás után, kiléptem a fürdőből és Justin már az ágyon feküdt mellette pedig ott hevert az asztalon a rengeteg ennivaló amit rendelt. Ilyen sokáig zuhanyoztam volna? Odafeküdtem mellé és ő pedig elindította a filmet. Bevallom nem igazán tudom, hogy mit néztünk, de nem is érdekelt. Jobban izgatott a tudat, hogy itt vagyok Justinnal és ez még csak a kezdet.