Sziasztok!!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudok sűrűn részt hozni, de a suli jelenleg minden időmet elveszi. Most is rengeteg zh-m lesz, de úgy gondoltam ha már nektek most őszi szünet lesz (mert nekem az sincs) akkor írok nektek egy részt, hogy ha unatkoznátok legyen mit olvasnotok. És ígérem amikor csak lesz időm írni fogok. Köszönöm, hogy velem vagytok. Imádlak titeket <3
*Lara szemszöge*
Lassan 1,5 hónapja vagyok itt nagyapáéknál és úgy érzem, hogy végre teljesen jól vagyok. A beszélgetésem Marie-vel nagyon sokat segített. Jól esett végre kiadnom magamból egy olyan embernek aki még személyesen nem ismeri Justin-t mert így Marie csak hallgatott és nem próbált találgatni, hogy mit miért csinálhatott. Bár igaz, hogy azért azt, hogy most jobban legyek nem volt a legkönnyebb elérnem. Miután kibeszéltem magamból a dolgokat, szinte majdnem teljesen visszaestem abba az állapotba amibe otthon voltam. Szinte ki se jöttem a szobából,egész nap alig ettem és folyton csak sírtam. Egyik nap hallottam, hogy nagyapáék már azt tervezték, hogy felhívják anyut, hogy nem sokat segített rajtam az, hogy ide jöttem és, hogy jöjjön értem. De szerencsére nem adták fel. Amikor végre kijöttem a szobából nagyapáék mindig gondoskodtak arról, hogy egy percig se unatkozzak és, hogy eltereljék a gondolataimat. Mindig kitaláltak valamit amivel le tudtak foglalni. Kis koromban imádta velük társasjátékozni és ez az énem újra előtört. Új barátokat szereztem és nagyon jól érzem magam velük.
Ez a hely teljesen megváltoztatott. Egyik nap megláttam a nappaliban a régi zongorát amin kicsi koromban rengeteget játszottam, amikor még a nagyi élt. Gondolatomat elöntötték a régi emlékek és már csak azt vettem észre, hogy a hangszer mellett ülök és az ujjaimat a billentyűkhöz érintve gyomom le azokat és újra a régi dallamokat játszom a zongorán. Majd énekelni kezdtem. Igen énekelni. Olyan sok év után újra kieresztettem a hangomat és nagyapáék pedig a zongora köré állta és úgy hallgatták a játékomat. Csodálatos érzés volt újra játszani és énekelni. És erről eszembe jutott az az emlék amikor Justinék házában egy eldugott szobában láttam Justint zongorázni és ahogy azt a gyönyörű dalt énekelte. Akkor láttam rajta először azt, hogy kezd érezni irántam valamit. De lehet, hogy ez is csak színjáték volt. Vagy kitudja?
És, hogy mi van most Justinnal? Igazából a Kanadában történtek óta nem találkoztam vele, de mostanában feltűnően sokat szerepel a tv-ben de nem pont a jótettei miatt. Szinte teljesen megváltozott. Olyan mintha már nem is ő lenne, hanem egy teljesen más srác aki a botrányaival akarja felhívni magára a figyelmet. És hazudnék hogyha azt mondanám, hogy ez engem egyáltalán nem zavar. Mert túlságosan is. De van aki még nálam is jobban aggódik érte. Aki nem más mint Pattie. Kb. 2 hete minden nap beszélünk telefonon és van amikor sírva hív fel annyira el van keseredve. Szegény annyira szeretne segíteni Justin-on, de sajnos fogalma sincs róla, hogy hogyan is tudna. Mivel nem mondja el neki, hogy mi az ami bántja, csak csinálja a sok hülyeségét. A barátai igaz, hogy ott vannak mellette, de ahelyett, hogy segítenének neki inkább követik őt és csinálják a sok hülyeséget.
*1 héttel később*
Ma találkozni fogok Pattie-val. Múlt héten amikor beszéltünk kérte, hogy találkozzak vele, mert valami nagyon fontos dologról szeretne velem beszélni. Hallani lehetett a hangján, hogy tényleg nagyon sokat számítana neki ezért belementem. Bár kicsit meglepődött amikor mondtam neki, hogy Floridában vagyok.
A kávézóban várva kissé idegesnek éreztem magam. Pattieval is Kanadában találkoztam utoljára és az valljuk be nem igazán mostanában volt. És persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy miről is szeretne beszélni velem. Éppen a táskában kutattam a telefonom után amikor hallottam az ajtó feletti kis csengő hangját, majd cipő kopogást ami egyre hangosabb lett és egyszer csak megszűnt a hang. Felnéztem a táskából és ott állt előttem ő. Az a nő akit szinte a második anyukámnak tekintettem. Annyira jó volt őt újra látni. Bár amikor ránéztem nem azt a mosolygós Pattie-t láttam. Az arca meggyötört volt, és aggodalmat sugárzott amit próbált egy apró mosollyal elrejteni, de túl jól ismertem már ahhoz, hogy el tudja ezt velem hitetni.
-Szia Pattie.-álltam fel ő pedig egyből a nyakamba borult.
-Szia Lara. Annyira jó újra látni. Most még szebb vagy, mint eddig.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm. Kérlek ülj le.-mutattam a szemben lévő székre.
-És mesélj. Milyen itt?-kérdezte kíváncsian miközben az itallapot nézegette.
-Nagyon jó. Mindig is szerettem itt lenni.
-Ennyire sokat jártál ide?-kérdezte meglepődve.
-Igen. Itt laknak nagyszüleim és most náluk töltöm a nyarat.
-Oh már értem. Azt hittem, hogy volt valami komolyabb oka is, hogy ide jöttél.
Nem mertem neki elmondani. Nem is fogom. Nem tudhatja meg, hogy teljesen összetörtem attól amit a fia csinált és, hogy figyelem elterelés miatt és még csak nem is önszántamból küldtek ide. Így is kínosan érzi magát szerintem a legutóbbi találkozásunk miatt, nem akarom még ezzel is terheli. Elég ha azzal megbirkózik ami Justint most körül veszi nem kell, hogy még miattam is aggódjon.
-Nem dehogy semmi komoly. -hazudtam.
-És csak a nyárra maradsz?
-Igen. Szeptembertől kezdem az egyetemet. Elfogadták az utó jelentkezésemet.-mondtam boldogan.
-De jó szívem. Gratulálok.-mondta. És láttam rajta, hogy most tényleg boldog.
-De Pattie, most beszéljünk rólad. Láttom rajtad, hogy bánt valami. Meséld el.-tértem a lényegre.
-Oh szívem nincs semmi baj, csak már régen láttalak.-láttam rajta, hogy hazudik.
-Pattie.A telefonban nem így hangzott.
-De olyan jól alakul mindened és nem szeretnélek ezzel lelombozni.-mondta szomorúan.
-Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.- fogtam meg a kezét, amire ő sóhajtott egy nagyot és belekezdett.
-Nagyon aggódom Justin miatt. Egyre kevesebbet beszélünk és amikor telefonál akkor is olyan rideg velem. Nem ismerek rá. Én nem ilyennek neveltem. Nagyon félek, hogy olyan dolgot csinál ami árthat neki.-mondta sírva. Annyira megsajnáltam őt. Szegénynek nem lehet könnyű végignéznie azt ahogy a fia tönkreteszi saját magát.
-Pattie ha segíthetek valamiben akkor mond nyugodtan.
-Nagyon aranyos vagy szívem de nem kérhetlek meg ilyesmire. Tudom mennyire összetörtél a szakítás után és most, hogy minden helyrejött nem engedhetem, hogy visszaess.
-Várj! Honnan tudod?-néztem rá értetlenül.
-Anyukád mindent elmondott. És nagyon jól tudtam, hogy Floridában vagy. Anyukád jobbnak találta, ha távol vagy mindentől ami Justinra emlékeztet.
-De teljesen jól vagyok. És szeretném, ha te is jól lennél ezért mond miben segíthetek??
-Próbálj meg beszélni vele. Hátha rád hallgatni fog. Már mindannyian próbáltuk Jeremy Scooter Ryan a nagyszülei de senkire nem hallgat. Hátha te nagyobb sikerrel jársz. Holnap után indulok New Yorkba és ha átgondoltad ezt az egészet és ha úgy döntesz, hogy megpróbálod szeretném, ha velem tartanál. De most ne haragudj nekem mennem kell. Majd ha döntöttél hívj fel. Örülök, hogy újra láttalak Lara. Szia.-felállt az asztaltól és oda sietett hozzám. Gyorsan megölelt és már el is sétált.
Magamra hagyott a gondolataimmal. Fogalmam sincs mit kellene csinálnom. Félek. Félek attól, hogy ha újra találkozok vele visszaesek abba az állapotból amiből szerencsére sikerült felépülnöm. De ha nem segítek akkor tönkreteheti az egész életét. És ezzel másokét is. A rengeteg rajongója a családja és az igaz barátai élete is megváltozik, ha Justin tönkreteszi saját magát és a karrierjét. Ha az meg van még neki egyáltalán. De mi van ha még nekem sem sikerül lebeszélnem őt erről az egészről? Akkor ki segíthetne rajta? Ezen gondolkoztam egész úton amíg a kávézóból hazasétáltam.
Arra gondoltam, hogy megpróbálom elterelni a gondolataimat és elkezdtem keresni a régi kottákat amiket még a nagyival tettünk el. Mindig azokat a dalokat játszottuk a zongorán és mindig segítettek túljutnom a nehéz dolgokon. Felforgattam az egész házat a kották után, de sehol nem találtam meg őket. Már csak egy hely volt ahol még nem néztem. Bementem nagyapáék szobájába és egyből a kis kulcsos szekrény felé vettem az irányt. Ahogy kinyitottam meglepődtem, hogy mennyi papír van abba a szekrénybe. Kivettem egy nagy kupacot és egyesével elkezdtem átnézni az összeset. Volt egy csomó minden. Régi gyerekrajzok, nagyapa katonai fényképei, esküvői képek. Szerelmes levelek amiket még a nagyapa írt a nagyinak gondolom még akkor amikor katona volt. Aztán találtam egy képet anyuról ahogy egy idegen férfi átöleli. Nem gondoltam nagyon fontosnak így félretettem. De az alatta lévő papír teljesen meglepett. A születési anyakönyvi kivonatom. De ez mit keres a nagyiéknál? Aztán jobban megnéztem és amit rajta láttam azt nem akartam elhinni. Nem az apám neve volt rajta. De az írást nem igazán tudtam kiolvasni. De biztos voltam benne, hogy nem az apám aláírása és nem az ő neve. De akkor ki lehet az apám?
