34. rész

Sziasztok!

 Nagyon sajnálom, hogy csak ritkán tudok részt hozni de nekem is elkezdődött a suli. Ráadásul már az első hét után rájöttem, hogy sajnos nem olyan lesz mint a gimi volt. Úgyhogy remélem nem fogtok haragudni ha csak hétvégenként lesz rész és sajnos az sem biztos, hogy minden héten. Megpróbálom azért nektek minél hamarabb hozni és köszönöm, hogy kitartotok mellettem és, hogy velem vagytok. Nélkületek ennek az egész blognak nem lenne semmi értelme sem. Imádlak titeket <3


*Lara szemszöge*

Valahogy olyan furcsa érzésem va. Mintha valami hiányozna. Annyira jól érzem magam nagyapáékkal. Rengeteget nevetünk és persze a régen itt töltött idők felejthetetlen emlékei is szóba kerülnek néha-néha. Az egyik este viszont megtörtént az amitől féltem. Amikor bementem a nappaliba Marie ült az egyik fotelban és egy újságot olvasott és közben kortyolgatta a másik kezében lévő bögre tartalmát. Pont készültem kimenni amikor észrevett.
-Jaj, Lara gyere ülj le nyugodtan. Kérsz forrócsokit? Mindjárt hozok neked.-majd felállt és kisietett a konyhába. Nem tartott sok ideig mire visszajött, majd leült mellém a kanapéra. Rengeteget beszélgettünk. Mesélt arról, hogy hogyan is találkoztak nagyapával. És nagyon sok mindent megtudtam a fiatal koráról. Mindezzel még nem is lenne semmi gond de felhozott egy olyan témát ami engem nagyon gyengén érintett, de mégis az eddig itt töltött idő alatt nagyon az eszembe se jutott. Mostanáig.
-És mesélj. Mi van veled és Justin-nal?-kérdezte tőlem. De valahogy megváltozott. Már nem mosolygott úgy mint addig amíg mesélt az életéről. Justin neve hallatán ugyanolyan állapotba kerültem mint amilyenben a hazautazásom után voltam. Furán éreztem magam.  A gyomrom dió nagyságúra zsugorodott össze, a szemeimet szúrták a majdnem előtörő könnyek, a szívemben pedig újra erős fájdalmat éreztem. Ennek az érzésnek a hiányát éreztem ma egész nap. Próbáltam tartani magam. Ami valljuk be nem volt túl könnyű és nem is tartott valami sokáig. Teljesen elgyengülve hagytam, hogy az arcomat elárasszák a sós könnyek és a szememet törölgetve kezdtem bele a mesélésbe. Mindent kiadtam magamból. Már nem bírtam tovább bent tartani. Elmeséltem Marie-nak, hogy hogyan is találkoztam Justin-nal. Az álbarátnős történetet ami később igaz szerelemmé alakult át. Legalábbis részemről és akkor még azt hittem, hogy ő is hasonlóan érez irántam. A karkötőt, amit Jenny tett, a turnét egészen a Kanadában töltött utolsó napomig. Hisz az otthon történteket feleslegesnek tartottam mivel gondolom anyu úgyis beszámolt az ideutazásom okáról.

Nem mondom, hogy sokkal jobban éreztem magam utána, de az biztos, hogy megkönnyebbültem egy kicsit. De a könnyem még mindig nem fogyatkoztak. Egyszer csak azt vettem észre hogy Marie ölében fekszek ő pedig a hajamat simogatja és én úgy sírok tovább. Majd a légzésem lassan kezdett egyenletessé válni és a többire pedig nem emlékszem.


*Justin szemszöge*

Mióta eljöttem Laráéktól azóta szinte teljesen megváltoztam. Megfogadtam, hogy nem fogom izgatni magam azon, hogy vajon mi van vele, hogy mit csinálhat éppen vagy, hogy kivel van. Az ő neve és személye számomra már semmit nem jelent. Nem akartam szerelembe esni mert nem akartam lelkileg sérülni. Az első része ennek nem jött össze, de a másik feléről még tehetek. És most pont ezt is teszem. Utazgatok a világban koncertezek adott helyeken, követem a koncert alatti utasításokat, de pihenő napokon a magam ura vagyok. Akkor senki véleménye nem érdekel. Azt csinálok amit akarok. A haverjaim elkísérnek a turné hátralévő részében és szinte minden szabadidőmet velük töltöm és az esti bulikban felszedett csajokkal. Scooter és anyu teljesen kivannak rám akadva amiért késő éjjel érek haza és általában nem egyedül. Azaz minden nap másik csajt viszek fel magamhoz a hotel szobába és reggel pedig ugyanúgy ahogy jött el is küldöm. Többnyire az éjszakákra nem igazán emlékszem mivel vagy teljesen részeg vagyok vagy totál be vagyok állva. Mivel a haverjaim mindig gondoskodnak arról, hogy jól érezzem magam. Selenával is összefutok néha és általában azok az alkalmak mindig azzal végződnek, hogy felkerül a szobámba és arra a napra ő tölti be egy buliban felszedett csaj szerepét. De nekem ez az élet tökéletesen megfelel. Nincs fájdalom, csak a felhőtlen boldogság a bulik és a csajok. Igaz, hogy mindezt nem tudatosan érem el, de kit érdekel. Mert engem biztos nem. Egyedül akkor tudok igazán boldog lenni bármi segítség nélkül, ha a családommal vagyok. A tesóim valahogy ugyanazt el tudják érni nálam mint a drog vagy az alkohol. De egyszer valahogy minden jónak vége lett. Hazautaztam apáékhoz Kanadába és elkapott egy furcsa érzés.Beléptem a házba és ez az érzés csak erősödött és ahogy beljebb értem egyre jobban éreztem. Szinte minden újra az eszembe jutott. Utoljára akkor voltam itt amikor Lara még velem volt. De most valaki mással van, akit amikor meglátok elkap az az érzés, hogy olyan szívesen beverném a képét. Idegesít az a srác. Feltűnt, hogy nagy csend van a házban.
-Apa? Erin? Valaki?-kiáltottam el magam, de válasz nem érkezett.
Így felmentem a szobámba és lepakoltam a cuccomat. Pakolás közben a hasam hangos korgása jelzett, hogy ideje lenne enni valamit. Már délután 4 óra van de eddig a tegnap esti buli miatti másnaposság nem nagyon hagyta, hogy egy falat is lemenjen a torkomon. Letrappoltam a lépcsőn majd kénytelen voltam elmenni a nappali mellett ami újabb emlékeket idézett fel bennem. És ezután következett a konyha. Ott szinte rögtön a szemem elé tárult minden ami akkor történt. Olyan volt mintha egy filmet vetítettek volna le előttem ami a veszekedésünket mutatta volna be nekem teljes egészében. Nem bírtam tovább. Szúró érzést éreztem a szememben és a mellkasomban is. Ennyi kész vége. A szekrény felé vettem az irányt és ahogy kinyitottam örömmel láttam azt a dolgot ami az elmúlt időszakban óriási segítséget nyújtott a számomra. Egy üveg whiskey. Azonnal a kezembe kaptam az üveget, a kupakját lecsavarva húztam meg a tartalmát. Éreztem, hogy az alkohol végigmarja a torkomat és a gyomromat is. Lassan csúsztam le az üveggel a kezemben a földre és a szekrénynek nekidőlve folytattam tovább az ivást. Borzalmasan éreztem magam. A könnyeim szinte úgy folytak végig az arcomon, mint ahogy a whiskey a torkomon. Pedig megfogadtam, hogy amíg itthon vagyok a kicsik miatt nem fogok inni. Vagyis inkább nem megfogadtam, hanem apa kötelezett rá. Nem tudom mióta ülhettem a padlón, de már az üveg tartalma szinte teljesen elfogyott még az alján volt benne egy kevés éppen arra készültem, hogy még azt is eltüntetem amikor ajtócsapódást hallottam. Majd valaki a nevemet kiabálta. Kísértetiesen hasonlított Laráéra.
-La..r..a te te vaagy az?-kérdeztem kissé szaggatott hangon és próbáltam feltápászkodni a földről.
-Justin te mi a jó büdös francot csináltál?- kérdezte tőlem a személy aki közvetlen előttem állt mire sikerült felállnom.
-Én één egy egészen icipicit ittam.-mondtam mosolyogva és felmutattam a bal kezemben szorongatott üres üveget.  A másik kezemmel pedig szorosan fogtam a szekrény szélét, mivel a két lábon való megállás elég nehezen ment.
-És mégis miért kellett ez?? A kicsik és Erin bármikor megjöhetnek. Ugye nem akarod, hogy Jaxon és Jazmine is lásson téged?- kérdezte tőlem apám. Igen nem Lara volt az, hanem apa. De miért gondoltam vajon arra, hogy Lara lenne az? Mit keresne ő itt? Biztos most éppen valahol az új pasijával szórakozgat. Gondolom még a szervezetemben van a tegnap este bevett drog ami miatt azt képzeltem, hogy bármi esély is lehet arra, hogy Lara itt legyen és, hogy érdekelje, hogy mi történik velem. És ahogy újra rá gondoltam megint éreztem, hogy újra sírni fogok.
-Mindent elrontottam apa. Mindent. Lara elhagyott és már mással van. És ez itt-mutattam fel újra az üveget- azt hittem segíteni fog, hogy elfelejtsem, de még rosszabb lett. Én ezt nem bírom tovább. Azt hiszem szeretem.-mondtam ki a végén már sírva és megöleltem apát.
-Nem lesz semmi baj Justin. Minden rendbe jön, de ez az élet amiben most élsz a bulizás az ivás és a csajozás nem fogja őt visszahozni. Ezzel nem segítesz magadon. Sőt még jobban eltaszítod. De most menj zuhanyozz le és aludd ki magad hátha kijózanodsz mire a többiek hazaérnek. Nem szeretném ha így látnának téged és gondolom te sem. Apának igaza van. De ő már úgysem lesz többet az enyém. Akármit csinálok ő már talált magának valaki mást akivel jól érzi magát. Akkor én miért ne tehetném ugyanezt?

5. Díj!

Nagyon szépen köszönöm az 5. díjamat a http://chanelsilverman.blogspot.hu blog írójának.

-Van állatod?? Igen van egy kutyám.

-Vannak testvéreid? Van 2 bátyám.

-Jelenleg szerelmes vagy? Igazból most nem érzem azt, hogy szerelmes lennék.

-Mi a kedvenc számod? Ha itt zenére gondolt a blog írója akkor rengeteg zenét hallgatok és nagyon sok kedvencem van. De ha egy számra akkor a 4.

-Mi a kedvenc színed? Lila.

-Hány éves vagy? 18

-Mióta blogolsz? Igazából csak tavaly nyár óta.

-Hova szeretnél elutazni? Nagy álmom, hogy kijussak Amerikába és azon belül is Los Angelesbe és New Yorkba.

-Ha tehetnéd, valamit újra csinálnál ebben a nyárban? Nagyon jó nyaram volt és nagyon szeretem ezt az évszakot. Nincs suli, sokáig tudok aludni, meleg van...stb. Szóval ha tehetném az egészet újra csinálnám xD

-Hány barátod van, akire mindig számíthatsz? Rengeteg barátom van, de mégis szinte csak nagyon kevés az aki mindent tud rólam szerintem úgy kb. 3-4 ember lehet.

u.i. Az új részt is hamarosan hozom. Nagyon sajnálom, hogy ennyit kések vele, de tudjátok most kezdem az egyetemet és most volt a beiratkozás, a tárgyfelvétel meg még egy csomó dolog és nem igazán volt időm írni. De nem sokára bepótolom ígérem. És köszönöm szépen a több mint 59 ezer oldalmegtekintést és a 61 feliratkozót. Fantasztikusak vagytok. Imádlak titeket <3