Nagyon sajnálom, ha úgy tűnik, hogy hanyagolom a blogot, de higgyétek el ez nem így van. Csak mostanában rengeteg dolgom van, Végzős vagyok a gimiben ami szerintem önmagában is elég. És elég nagy teher az érettségi miatt. A legrosszabb év higgyétek el. Ráadásul február 15-ég kell jelentkeznem az egyetemre és az is rengeteg dologgal jár. Fénymásolások szkennelések és stb. De nem szeretnélek titeket ezzel untatni. De gondoltam elmondom, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy tudom hozni a részeket mint ahogy szeretném, és nem csak azért nincs mert egyszerűen nincs kedvem csinálni. Mert nagyon is van. Sokkal inkább csinálnám ezt mint egész nap a tétel tanulást. Na de mindegy. Meghoztam nektek az új részt amiben kaptam egy kis segítséget és ezt szeretném megköszönni Rebekának. Igazából rengeteget dolgoztam ezen a részen. Az ötlet már megvolt, hogy miről is fogok írni, csak az nem, hogy hogyan írom meg.Hosszabbra is sikerült mint az eddigiek és szerintem több cselekmény is van benne. Remélem, hogy tetszeni fog. És, hogy velem maradtok. Tudjátok ti vagytok a legfontosabbak. Ha nem lennétek ez a blog már nem működne. Köszönöm nektek. És imádlak titeket <3
*Lara szemszöge*
Reggel amikor felkeltem ismét egyedül voltam a szobában. Az éjjeliszekrényhez nyúltam a telefonomért és a készülékkel együtt egy kis cetli is a kezembe akadt.
"Jó reggelt Édes. Sajnálom, hogy nem vagyok ott melletted,de mivel ma este lesz a koncert ezért már megint próbálnunk kell. Pedig reméltem, hogy tölthetünk egy kis időt együtt. De ha elkészültél és van kedved akkor Kenny elhoz a stadionba. És kérlek ne haragudj. Szeretlek. Justin."
Bevallom jól esett a kis üzenete, de ha itt lenne annak jobban örülnék. Jó tudom vannak kötelességei meg minden, de azért neki is kijár egy kis pihenés nem? Na mindegy. Felhívtam Kenny-t, hogy kb. egy óra múlva értem tudna-e jönni, majd elmentem lezuhanyozni. Rengeteg érzés és gondolat futott át az agyamon, miközben a forró víz melegét élveztem. Kiszálltam a zuhanyfülkéből és magamra tekertem egy törölközőt, majd a hajamat is betekertem egybe és kimentem a fürdőből. Az ágy felé indultam, mivel oda dobtam le a telefonomat zuhanyzás előtt, és kíváncsi voltam, hogy van-e üzenetem. Amikor rápillantottam a képernyőre egyből visszadobtam a telefont az ágyra.
-Basszus majdnem egy óráig zuhanyoztam.-kiáltottam fel. De ez a kiáltás magamnak szólt, mivel egyedül voltam a szobában. Gyorsan visszaszaladtam a fürdőbe, megszárítottam a hajamat, megcsináltam a sminkemet ( ami mellesleg nagyon alap volt: alapozó, szemceruza, és szempillaspirál). Sose voltam egy nagy sminkelős csaj max buliba. És ismét az telefonomhoz indultam, mivel csörgött. A képernyőt meg sem nézve rögtön felvettem ugyanis tudtam, hogy ki lehet az.
-Azonnal kész vagyok.-szóltam bele köszönés nélkül.
-Rendben. A recepciónál megvárlak.-jött a válasz nevetve.
A bőröndömhöz szaladtam és kutatni kezdtem benne a ruháim után. Utálok bőröndből öltözködni. Soha nem találok meg semmit, mert általában mindig a felesleges dolgok akadnak a kezembe. De Justin mondta, hogy felesleges kipakolnom, mert a koncert utáni napon már indulunk is. Aminek nem igazán örülök, mivel a városban még nem is jártam, csak a stadion és a hotel közti részen. De tudom nem ők fognak hozzám alkalmazkodni, hanem nekem kell. Végre megtaláltam a nadrágomat és a felsőmet amit kerestem és gyorsan felöltöztem. Vetettem még egy pillantást magamra a tükörben, majd elindultam a szoba ajtaja felé. Amikor a lifttel leértem a földszintre örültem, hogy Kenny nem mérgesen néz rám, hanem mosolyog.
-Sajnálom.-mentem oda hozzá és megöleltem.
-Semmi baj. Már megszoktam. Justin soha nem tud időben elkészülni, bár rá általában lehet, hogy többet is várok. Tudod a haja nem magától néz ki úgy ahogy. Komoly fél órás munkája van benne.-ezen már nekem is nevetnem kellett.-Nos akkor indulhatunk?
-Persze.
Persze a fotósok már megint ott voltak a hotel és a kocsi körül. Hogy bírják ezek? Én halálra unnám magam ha itt kéne állnom egész nap arra várva, hogy mikor jön ki az éppen aktuális sztár. Kenny látta rajtam, hogy kiborít a dolog.
-Légy magabiztos.-fogta meg a vállamat.
Nem szóltam semmit csak bólintottam és felvettem a napszemüvegemet, majd kiléptem a fotósok elé. A vakuk csak úgy villantak körülöttem, de a gépek kattanását nem hallottam. Folyton Kenny szavai viszhangoztak a fejemben. 'Légy magabiztos'. Vajon Justin-nak is ezt mondta még amikor belekerült ebbe az egészbe? Észre sem vettem és már a kocsi mellett álltunk. Gondoltam ha már olyan régóta itt állnak a fotósok integettem nekik egyet, majd beültem a kocsiba. Megvártam amíg Kenny megkerüli és beül mellém. Szerencsére a paparazzik nem láthatták az undort az arcomon, mivel az autó ablaka sötétített volt. Ami most nagyon kapóra jött. Kenny egy pillanatig sem habozott beindította a kocsit és már el is indultunk. A hasam hangosan korogni kezdett és Kenny.
-Nem vagy éhes?-kérdezte Kenny mosolyogva. Ekkor esett le, hogy ma még nem is ettem semmit.
-Szerintem megkaptad a választ.-nevettem én is. Percek alatt odaértünk egy kávézóhoz. Gondoltam viszek Justin-nak is valamit enni. Gyorsan kiválasztottam amíg a kért cappucino-mat készítették, majd fizetés után visszamentem a kocsihoz. Nem kellett sok idő és oda is értünk a stadionhoz. Igazából nem lepett meg a látvány ami akkor fogadott amikor bementem. Szinte ugyanaz mint tegnap. Justin a színpadon a táncosokkal, Scooter telefonnal a fülén mászkált. Csak Pattie és Selena hiányzott a képből. Jus öltözője felé indultam, amikor nevetgélést hallottam. A hátam mögé néztem és a két hiányzó személy sétált be nevetgélve és óriási szatyrokkal megpakolva.
-Szia Lara. Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva Pattie amikor odaértek hozzám.
-Sziasztok. Egész jól.-válaszoltam semlegesen az arcukat és a nagy táskákat nézve.
-Ne haragudj, hogy nem hívtunk magunkkal vásárolni, de gondoltuk pihenni szeretnél egy kicsit. Eléggé fárasztó lehetett az utazás főleg, hogy nem nagyon vagy hozzászokva.- mentegetőzött Selena.
-Semmi baj. Igen elég fáradt vagyok, de gondolom elég hamar meg lehet szokni.
-Igazából kell hozzá egy kis idő.-válaszolt ismét Selena igaz az előzőt nem kérdésnek szántam. Kezdem azt hinni, hogy nem igazán akarta, hogy én is velük tartsak. Meg ez az oktatgatás az utazásról. Oké értem, hogy ő már régen csinálja ezt, de meg lehet szokni nekik sikerült nekem is fog. Nem tudom miért kell ezt ennyire túl ragoznia.
-Azt hiszem megyek beszélek Justin-nal, hogy ideje lenne egy kis szünetet tartania.-szakította félbe Pattie a gondolataimat.
-Rendben.-válaszoltam neki mosolyogva.
-Meg akard nézni, hogy mit vettem?-kérdezte tőlem csillogó szemekkel.
-Ha nem gond, most inkább Justin-nal lennék egy kicsit, de később persze megnézném őket.-mosolyogtam. Láttam rajta, hogy nem igazán tetszik a válaszom. Fura érzésem van vele kapcsolatban. Túl sok a véletlen. Először megjelenik nálam és elmondja, hogy Justin nem is olyan rossz ember mint ahogy én az gondolom, aztán hirtelen ő lesz az előzenekar. Lehet, hogy csak én vagyok paranoiás? Ezekkel a gondolatokkal siettem a színpad mellé ahol Jus az anyukájával beszélgetett.
-Szia szupersztár.-köszöntem amint odaértem mellé. Láttam rajta, hogy meglepődött amikor meglátott. De ahogy felém fordult már a karjait a derekamon, az ajkait pedig az enyémeken éreztem.
-Hiányoztál.- mondta amint elváltunk egymástól.
-Te is nekem. válaszoltam egy mosoly kísértében.
-Na akkor én magatokra is hagylak titeket.-törte meg a pillanatot Pattie. Majd elindult Scooter felé.
-Hoztam neked valamit.- és felemeltem a kis papírzacskót ami a kezemben volt.-Goldoltam biztos éhes lehetsz.
-Imádlak. Pont szólni akartam Scooter-nek, hogy hozasson már valami kaját, mert éhen halok.-adott egy puszit és az ujjainkat összekulcsolva haladtunk az öltözője felé. Amint becsukta magunk mögött az ajtót ajkai ismét megtalálták enyémeket és egészen addig nem is engedték el amíg kopogást nem hallottunk.
-Gyere- hangjában hallottam, hogy ne tetszik neki a dolog.
-Bocsi. Ugye nem zavarok?-jött be az ajtón Selena. Van egy olyan érzésem, hogy ha nem jött volna be is tudnám, hogy ő volt az aki kopogott.
-Ami azt ill...
-Oké. Szóval Lara elrabolhatlak egy kicsit? Tudod egy kis csajos délutánra. Gondolom a városból sem sokat láttál, pedig nagyon szép, és nem igazán lesz már rá időd. Justin-nak még úgyis tart a próbája, utána meg készül a koncertre. Addig csak nem unatkozhatsz itt.-mosolygott mint mindig.
Ránéztem Jus-ra akinek nem nagyon tetszett az ötlet, de ő is tudta, hogy igaza van Sel-nek.
-Rendben, menjünk.-válaszoltam, és egy puszit adva a mellettem álló fiúnak elindultam a "csajos délutánra".
Igazából egész jól szórakoztam Selena-val. Rengeteget beszélgettünk. Beültünk egy kis kávézóba ahol persze egyből letámadtak minket a rajongók és nagy meglepetésemre velem is akartak képet csináltatni. Jó tudom nem számítok sztárnak mert nem is vagyok az de nagyon jól esett amikor megkértek a közös fotóra. A kávézó után sétáltunk egy kicsit a városban és igazából kezdtem úgy érezni, hogy Selena ugyanaz a valaki mint akit a szobámban az első beszélgetésünkkor megismertem. Rengeteget nevettünk együtt és mindent megbeszéltünk ami a legutóbbi találkozás óta történt velünk. Elég későre járt már ezért visszaindultunk a hotelba, hogy legyen időnk elkészülni a koncertre.
Amikor végre sikerült elkészülnöm és odaértünk a stadionhoz, Selena már a színpad mellett állt és várta, hogy mikor szólnak neki, hogy kezdés van. Elindultam Justin öltözője felé, de amikor benyitottam az ajtón senkit sem találtam bent. Nem tudtam, hogy merre lehet, így a színpad mellé mentem, hogy onnan nézzem majd a koncertet. Hangos sikítozást hallottam, amiből rögtön tudtam, hogy megkezdődött a koncert. Ahogy Selena-t néztem a színpadon eszembe jutottak a régi emlékek. Kisebb koromban mindig arra vágytam, hogy majd egyszer én állok egy ilyen színpadon és énekelek a rajongóimnak akik velem együtt éneklik a dalaimat. Hirtelen két kezet éreztem meg a derekamon. Nem kellett hátrafordulnom egyből tudtam, hogy ki lehet az. Megfordultam a karjaiban és megcsókoltam. Hallottuk amikor Selena elköszönt a rajongóktól ez azt jelentette, hogy Justin következik. Adott még egy gyors puszit és már indult is a helyére. Elismerően rámosolyogtam Selena-ra aki viszonozta és már el is indult az öltözője felé.Justin egyszerűen elképesztő volt. A rajongói az összes számát kívülről tudták pedig még csak nem régen jelent meg az új albuma. Látszik rajta, hogy mennyire élvezi azt amit csinálhat és, hogy örömet szerezhet a rajongóinak. Amikor a színpadon van olyan mintha ugyanaz a kis srác lenne mint még a karrierje elején. Ilyenkor semmi más nem létezik számára csak a zene és a rajongók. Szinte az összes számot elénekelte az új albumról és még néhányat a régebbiek közül is. De a legnagyobb örömet akkor szerezte a rajongóinak amikor a híres One Less Lonely Girl száma következett. A lány akit felvittek a színpadra szinte alig kapott levegőt. Mondjuk a helyében lehet én is így reagáltam volna. Amikor vége lett a koncertnek még várnunk kellett egy kicsit mielőtt visszamehettünk volna a hotel-ba, mivel a szerencsés lány nem csak azt kapa, hogy Justin neki énekli a dalt, hanem a koncert után közös képeket csinálnak, aláírás és stb. Miután Pattie-val megcsinálták a közös képet engem is odahívtak ami nagyon meglepett. Még mindig nem sikerült felfogni azt, hogy velem is szeretnének közös képet Justin rajongói. Amíg Jus elment az öltözőjébe lezuhanyozni én addig Pattie-val beszélgettem.
-És, hogy tetszett a koncert?
-Hihetetlenül jó volt. És nagyon örülök, hogy itt lehetek.
-Mi is nagyon örülünk, hogy itt vagy. Tudod jó hatással vagy Justin-ra. A szakítás után elindult a rossz irányba, de szerencsére te nem engedted neki, hogy túl mélyre süllyedjen.
Nem tudom, hogy erre most mit mondhatnék, de szerencsére Jus pont kijött az öltözőjéből és felénk sétált, ezzel megmentve engem a választól.
-Nagyon jó voltál.-mondtam amint odaért hozzánk, majd megcsókoltam és elindultunk a stadion kijárata felé.
*Hotelban a koncert után (+18)*
Alig értünk fel a szobába Justin egyből nekem esett.
-Örülök, hogy végre ketten vagyunk. Csak ketten.Szeretlek. -lehelte a szavakat az ajkamba, majd vadul csókolni kezdett.Éreztem csókjában, hogy testén eluralkodik a szenvedély és a vágy. A végy az iránt, amit nagyon meg akar kapni, de még nem sikerült neki. Most úgy érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy engedjem. Ez a tökéletes pillanat.Úgyhogy belementem a játékba.Az ágy felé kezdett el tolni és amikor odaértünk óvatosan fölém hajolt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem félek, mivel nekem ez lesz az első, de akárhogy töröm az agyam azon, hogy miért is kéne inkább nemet mondanom egy ésszerű érv sem jut az eszembe. Csókja teljesen megbabonáz és elvarázsol. Egyszerűen nem tudok másra gondolni csak arra, hogy mennyire szeretem és, hogy érezni akarom őt. Csókunkat óvatosan megszakította, mivel puha ajkaival elindult a nyakam felé, hogy azt is részesítse némi örömben. De nem sokáig időzött ott. Kulcscsontom felé halad majd onnan egyre jobban halad lefelé és lefelé. Számból halk sóhajok törtek elő egyre sűrűbben, miközben a lepedőt markolásztam. Ujjaival feltolta a toppom szegélyét, Olyan finoman ahogy csak lehetett. A szűk felsőm hamar megadta magát, mivel néhány másodperc alatt lekerült rólam és a földön landolt. Justin végigmért és egy pimasz mosoly jelent meg az arcán. Éreztem, hogy az én arcom lángba borult, ahogy rám nézett. Ezután újra megcsókolt és közben a farmerem gombjával kezdett el bajlódni. Óvatosan elszakadt tőlem és lehúzta rólam a nadrágomat, az arcom még jobban égett mint az előbb ha ez egyáltalán lehetséges. Még szerencse, hogy nincs túl világos a szobában, így nem láthatta ahogy minden pillanatban elvörösödöm. A nyakamhoz hajolt és azt kezdte el ismét apró csókokkal behinteni. Míg ő az említett testrészemet kényeztette, addig én pólója szegélyéhez nyúltam és lassan kezdtem felfelé tűrni. Hirtelen elvált a nyakamtól és egy mozdulattal lekapta magáról a ruhadarabot, majd az is a földön kötött ki. A szemeim tágra nyíltak a felsőteste látványától. Már amit így a félhomályban láttam belőle. Olyan tökéletes volt ez a fiú el sem hiszem, hogy ő csak az enyém és, hogy szeret. Leírhatatlan érzés. Kezeimet mellkasára simítottam, majd egy hirtelen mozdulattal felültem és megcsókoltam. Ő a melltartóm kapcsához nyúlt és hamar megszabadított tőle. Lassan a hátamra fektetett de csókunkat egy pillanatra sem szakította meg. Az ágyékomra ült és éreztem, hogy mennyire akar. Felbecsülhetetlen érzés amikor a szeretett fiúd ennyire vágyakozik utánad.
-Még most szólj ha nem szeretnéd.- szólalt meg hirtelen édes hangon. Bár hallani lehetett a hangján, hogy titokban azt reméli, hogy nem gondolom meg magam.
-De, de szeretném csak.... csak....csak félek.-feleltem dadogva.
-Ne izgulj! Vigyázok rád.- mosolygott rám ellenállhatatlanul., és ígéretét egy csókkal pecsételte meg. Én a nadrágjához nyúltam, hogy megszabadítsam tőle, úgy ahogy ő is engem de miután kigomboltam a levétele már nem ment olyan könnyen, mint gondoltam. De ő egy pillanat alatt felállt rólam és letolta a boxerével együtt. Én ezt csak megszeppenve néztem, ő pedig csak mosolygott rajtam. A nadrágja zsebéből kivett egy óvszert és miután kibontotta rutinosan felhúzta. Ezután visszajött hozzám és felém gördült és azzal a mozdulattal megszabadított az utolsó ruhadarabtól is ami a testemet takarta.
-Szólj, ha fáj és abba hagyjuk. Oké?-kérdezte. Én csak bólintottam ő pedig lassan belém hatolt. Egy ideig nem mozgott, hanem az arcomon legördülő könnycseppeket csókolta le.
-Abba hagyjuk?-kérdezte meg, én pedig csak a fejemet ráztam jelzésül, hogy ne, majd hátába markolva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy ezt most azért csináltam, hogy elhallgattassam és tudtára adjam, hogy akarom vagy csak így akartam visszafojtani a fájdalomtól belőlem majdnem előtörő sírást. Lassan elkezdett bennem mozogni, amit én fájdalmas nyögésekkel díjaztam. De miután a fájdalom enyhült helyét a gyönyör érzése vette át, amit már én is élveztem. A számat jóleső nyögések hagyták el, míg ő a nyakhajlatomba sóhajtozott. Az egész szobát a mi hangunk töltötte be. A hajába túrtam és éreztem, hogy izzadni kezd. A gyönyör kapujához közeledve, egyre hangosabbak és sűrűbbek lettek a nyögéseim. Ő is élvezte erre a férfias sóhajtozásaiból jöttem rá. Az egyik pillanatban megéreztem a gyönyört, a szemeimet összeszorítottam és az ajkaimat harapdáltam, miközben teljesen elértem azt a bizonyos pontot. Éreztem, hogy Justin-nak sem kell sok. Még lökött rajtam párat, majd háta ívbe feszült és egy hangos sóhaj hagyta el a száját. Lefeküdt mellém az ágyra, oda húzott én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Ő kezével derekamat ölelve magunkra húzta a takarót és a fejem búbjára adott egy puszit. Én felé hajoltam és megcsókoltam.
-Szeretlek.-mondtam a csókunk után. Visszafeküdtem a mellkasára és elaludtam.
*Másnap*
Az éjszaka egyszerűen csodálatos volt és hihetetlen érzés úgy felkelnem, hogy itt van mellettem a fiú akit szeretek. Mert igen szeretem. Teljes szívemből. Igaz, hogy nem gondoltam volna, hogy valaha is így fogok érezni iránta főleg azok után miután ennyire megváltozott, mert igen azt gondoltam, hogy sose lesz ugyanaz a srác mint aki 16 évesen volt, és nem is ugyanaz mivel felnőtt, de kijelenthetem, hogy a viselkedésében és a szívében ott van az a fiú aki akkor volt. Mi is sok mindenen átmentünk, kezdve a kamu járással és akkor sem bánt velem a legjobban, de azóta minden teljesen megváltozott. Megmutatta, hogy ki ő és, hogy képes valakit szeretni és amióta rájöttem erre azóta szeretem.
-Jó reggelt.-fordult felém, majd megcsókolt.
-Neked is.
-Nem vagy éhes?-kérdezte tőlem mosolyogva és ebből egyből tudtam, hogy valamit még mondani akart.
-De talán egy kicsit.
-Akkor kérek valamit enni mielőtt még indulnánk. Indulás után pedig lesz egy meglepetésem.
-Oké addig én gyorsan lezuhanyzok.
-Ha vársz pár percet mehetünk együtt is.-kacsintott.
Mintha meg sem hallottam volna úgy másztam ki a takaró alól és a zuhanyzáshoz szükséges dolgokat felkapva elindultam a fürdő felé. Megnyitottam a csapot és beálltam a vízsugár alá. A hátamon végigfolyó vízcseppek eszembe juttatták az este történteket ami annyira tökéletes volt.. Szinte Justin összes érintését éreztem újra magamon. Újra végigjátszottam magamban az egészet. Visszagondolva rá örülök, hogy megtettem és, hogy vele. Mindig is fontos dolog volt számomra, hogy egy olyan személlyel történjen meg az első alkalom aki tényleg szeret. És ő bizonyított azzal, hogy elhívott a turnéjára és végig annyira aranyos volt vele.
*Turné buszon*
-És most hova megyünk?- kérdeztem kíváncsian miután már fél óra utazás alatt untam magam.
-Meglepetés.-vágta rá egyből Justin és visszatért a telefon képernyőjének bámulásához.
Valahogy nem így képzeltem el ezt az egészet. Hogy lehet ezt bírni?? Csak fél órája vagyok a buszon, de már unom magam. Elővettem a táskámból a laptopomat és gondoltam írok egy üzenetet Jenny-nek.
"Szia. Nagyon sajnálom, hogy nem köszöntem el tőled, de tudod mennyire utálok búcsúzkodni. Amúgy nagyon jól vagyok és minden olyan tökéletes. Remélem neked is jól telik a nyarad és ígérem nemsokára látjuk egymást. Rengeteg mesélni valóm lesz. Jó lenne ha most fent lennél, de majd megbeszélünk egy időpontot és akkor majd beszélünk. Millió puszi. "
Felnéztem a többi közösségi oldalra és szinte mindenhol a tegnapi koncertről volt szó. Megjelent néhány fotó is és nagy meglepetésemre rólam is. Soha nem fogom megérteni, hogy az embereknek miért olyan nagy szenzáció az ha láthatnak engem ahogy elhagyom a hotelt vagy éppen visszamegyek oda vagy ha a stadion előtt fényképeznek le. Amíg ezen gondolkodtam meg láttam egy képet amin éppen Selena-val az egyik kávézóban ülünk és beszélgetünk. Alatta pedig ez a cikk volt:
"Selena Gomez tegnap reggel volt kedvese édesanyjával vásárolgatott, délután pedig a popsztár jelenlegi barátnőjével Lara Morgan-nel kávézgatott és sétálgatott a városban nevetgélve. Az énekesnőről köztudott, hogy mindig is jó kapcsolatban volt Pattie Mallette-val és, hogy Justin elő zenekaraként lép fel a turné néhány állomásán. De vajon Lara-val is nagy barátnők lettek? Elvégre is a képek ezt mutatják. Vagy valami más van a dologban? Felröppentek a turné kezdetekor azok a hírek, hogy esetleg a két tinisztár újra egy párt alkot, mivel Lara nem kísérte el kedvesét. És hollétéről Justin sem nyilatkozott. De azzal szerintünk mindenki egyetért, hogy nem könnyű egy sztárral távkapcsolatban lenni. De rejtélyes módon a második koncert helyszínén lencsevégre kapták amint megérkezett ahhoz a hotelhez ahol Bieber szobát foglalt ráadásul a sztár személyes testőrével. Mindenesetre kíváncsian várjuk az édes 3-as körül folyó fejleményeket és reméljük minél hamarabb választ kapunk a kérdéseinkre."
Vajon igaz amit írnak és Selena mesterkedik valamiben? Nem nem lehet. Scooter is és Justin is mindig azt mondják, hogy a médiának nem szabad hinni mivel ők mindent csak a pénzért csinálnak és, hogy ezt elérjék képesek minél messzebb elmenni és hazugságokat is kitalálni. De mi van ha ez mégsem kamu? Ezt ki kell vernem a fejemből. Körbenéztem a szobában és akkor vettem észre, hogy Justin már nincs bent. Vajon hova mehetett? Észre sem vettem amikor kiment annyira belemerültem ebbe a cikkbe. El akartam terelni a figyelmemet ezért úgy döntöttem, hogy nézek egy filmet. Már kezdtem elérni a célomat amikor valaki lehajtotta a laptopom tetejét.
-Gyere megjöttünk a repülőtérre.-szólt Justin és adott egy puszit.
-És elmondod végre, hogy hova megyünk?-kérdeztem tőle miközben felszálltunk a magángépre.
-Kanadába.-mosolyodott el.
Annyira megörültem. Alig vártam, hogy oda érjünk. Végre találkozhatok Justin családjával. Annyit hallottam már róluk és ő is mindig emlegeti, hogy mennyire hiányoznak neki a testvérei és a családja és a barátai. És végre Pattie szüleit is akik szintén olyan csodás emberek mint a lányuk.Fogalmam sincs, hogy most mit mondhatnék neki ezért csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
Az utat kicsit jobban élveztem most, hogy már tudom, hogy hova megyünk és izgatott voltam, hogy vajon, hogy fogad majd mindenki. Elvégre nem örültek neki amikor megtudták, hogy Justin és Selena szakítottak mert nagyon szerették, és ráadásul nem is vagyok híres. Mi van ha azt fogják rólam gondolni, hogy nem is szeret Jus-t csak a pénzéért vagyok vele. Ami egyáltalán nem igaz, de próbáljam ezt majd nekik bemagyarázni ha ez előfordulna.
*Kanadában*
A repülővel szerencsére nem volt olyan hosszú az út így nagyon hamar Kanadába értünk. Gyönyörű ez a hely. Justin apukája Jeremy kint várt minket a repülőtéren és látszott rajta, hogy mennyire örül, hogy újra láthatja a fiát.
-Sziasztok.-köszönt amint odaértünk hozzá. Justin-nal összeölelkeztek ahogy Pattieval is.
-Szia Jeremy. De jó téged újra látni. Hiányoztál.-köszönt neki Selena és megölelte ő is.
-Szia te is nagyon hiányoztál nekünk. A kicsik mindig kérdezik, hogy mikor jössz már újra.
-Ohh alig várom, hogy lássam őket.
-Gondolom te vagy Lara.-fordult felém.-Jeremy Bieber vagyok.
-Igen és tudom. Örülök, hogy megismerhetlek.-fogtam vele kezet.
-Ahogy én is. Na de induljunk is. Bár nem fogunk elférni egy kocsiban, ezért béreltem egy másikat is.
Justin és Pattie egyből mondták, hogy ők Jeremy-vel mennek ahogy Alfredo is és Selena. Szóval én maradtam Kenny-vel és Scooter-rel a másik kocsira. Kicsit meglepett, hogy Justin meg sem szólalt, hogy akkor ő is jön Kenny-vel. De mindegy úgyis egy helyre megyünk ennyit kibírunk. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk Jeremy-ékhez. Amikor odaértünk ugyanaz történt mint a repülőtéren. Selena mindenkinek a nyakába ugrott és mindenki örült neki, hogy újra látják. Szinte már a kocsifeljáróról rohant oda az ajtóban álló nőhöz. Én pedig lassan kullogva Kenny mögött indultam el a nagy ház felé.
-És te ki vagy?-fordult felém az alacsony nő akit ha jól vettem ki a kocsiban történő beszélgetésből Erin-nek hívnak, és kíváncsian nézett rám.
-Één Lara vagyok. Justin barátnője.-az utolsó mondatot már alig hallhatóan mondtam, szinte annyira mintha csak magamnak említettem volna meg. De gondolom ő meghallotta mivel elmosolyodott és a kezével a nappali felé mutatott, így jelezve, hogy csatlakozzak a többiekhez. Nem tudom mi történt velem abban a pillanatban. Sosem voltam félénk típus, de akkor szinte jelentéktelennek éreztem magam. Amikor beléptem a helyiségbe minden szempár rám szegeződött és kíváncsian néztek rám. Gondolom mindenkit az érdekelt, hogy ki is lehetek én. Szépen csendben leültem Pattie mellé és hallgattam ahogy Selena meséli, hogy mi történt vele azóta mióta utoljára itt járt. A két kicsi szinte le sem szállt róla és itták minden szavát. Úgy éreztem, hogy nem vagyok idevaló. Amikor Justin kiment a konyhába én utána mentem.
-Olyan fura érzésem van.-mondtam amint odaértem hozzá.
-Mert?-kérdezte. De a hangja olyan volt mintha a válasz már nem is érdekelné.
-Senkit nem ismerek és engem sem ismernek. De olyan mintha nem is akarnának mert mindenki Selena-val törődik.
-És akkor mi van?? Kiváncsiak, hogy mi történt vele. Majd te is sorra kerülsz. Nem kell, hogy mindenki egyből veled foglalkozzon.- ezzel visszament a nappaliba és Jaxon-nal kezdett el játszani.
Nem bírok tovább itt lenni és végighallgatni még egy történetet Selena életéről. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Annyira vártam, hogy ide jöhessek és végre megismerjek mindenkit aki Justin számára a legfontosabbak erre Selena mindent tönkretett. Gondolom végig ez volt a terve. Szóval a média mégsem mindig hazudik néhány dolgot nagyon is jól látnak. Elég hideg volt kint, de most nem igazán érdekelt. Próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem igazán jártam sikerrel. Fájtak azok a szavak amiket Justin mondott. Annyira aranyos volt eddig velem. Vajon mit rontottam el? Egész úton ez járt a fejemben. Fogalmam sincs, hogy mennyi időt tölthettem kint csak azt vettem észre, hogy kezd besötétedni és, hogy egyre jobban fáztam. Amikor megnéztem a telefonom kijelzőjét meglepetten láttam, hogy senki nem keresett. Szóval észre sem vették, hogy eljöttem. Szuper. Elindultam vissza a házhoz, de mivel nem igazán figyeltem arra, hogy merre megyek elég sokáig tartott mire odaértem. Amikor beléptem az ajtón szinte mindenki ugyanabban a helyzetben volt mint amikor eljöttem. Beléptem a nappaliba és Justin gyilkos tekintetével találtam szembe magam.
-Beszélhetnénk?-kérdezte tőlem arrogáns hangon.
Nem válaszoltam, csak elindultam a konyha felé.
-Mégis mi a faszt képzelsz magadról? Hova a picsába mentél?-kezdett bele kiabálva.
-Csak.. csak elmentem sétálni egyet.-mondtam félénken.
-Sétálni? Mégis minek?? És merre?
-Mert ki akartam szellőztetni a fejemet. És úgy vettem észre, hogy nem igazán hiányoztam. Nem gyötörted magad azon, hogy megkeress vagy felhívj, hogy mégis merre vagyok. Jól elvoltál Selena-val. Ahogy mindenki más is.
-Mi a jó életről beszélsz?-kérdezte tőlem szintén kiabálva, de láttam rajta, hogy tényleg nem érti.
-Arról, hogy senkit sem érdekel, hogy itt vagyok. Mindenki el van foglalva Selena-val. Senkit sem igaz, hogy én esetleg ki vagyok. Úgy járkálnak mellettem az egész házban mintha itt sem lennék. Levegőnek néznek érted? Úgy ahogy te is. Amióta itt vagyunk egy normális szavad nem volt hozzám. Ebből elegem van. Én ezt nem bírom tovább el..-nem tudtam befejezni mert a sírás erőt vett rajtam és nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat.
-Tudod mit? Ha tényleg ezt gondolod akkor takarodj innen. Már úgyis megkaptam amit akartam. Menj haza anyucihoz és sírj neki vagy a kis barátnődnek. Vagy lehet benne inkább nem kéne bíznod.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem tőle sírva.
-Úgy, hogy végig hazudott neked. A karkötője nem véletlenül volt a szobámban.
-Tudom, ő segített neked.
-De még, hogy. Nem gondoltam volna, hogy beveszed azt a mesét amit előadtam. Nem dekorálni segített. Hanem azért jött oda, hogy megdugjam. És én meg is tettem. Nem így akartam, hogy megtudd, de már késő. Most pedig ha gondolod nyugodtan hazahúzhatsz nekem tök mindegy, hogy mit csinálsz.
Nem tudtam, hogy erre most mit mondhatnék. Fel sem fogtam azokat amiket mondott. Nem akartam elhinni.
-Gyerekek mi folyik itt?? Kint mindenki csak annyit hall, hogy egymással kiabáltok.
-Semmi. Már semmi.-mondta Justin és kiment.
-Lara jól vagy?-fordult felém.
-Nem tudom. Te, hogy lennél ha megtudnád, hogy a srác akit szeretsz nem törődik veled és csak arra kellettél neki, hogy lefektessen. Utána meg elküld haza úgy, hogy előtte felvilágosít róla, hogy lefeküdt a legjobb barátnőddel amikor már jártatok.-mondtam alig halhatóan és szerintem nem is volt túl érthető a sírás miatt. Egyszerűen még mindig nem hiszem el, hogy mindez igaz lenne. Eszembe jutott az a nap amikor Jenny-vel a kávézóban a karkötőtől beszélgettünk. És ekkor jöttem rá, hogy igaz amit Justin mondott. Akkor vesztek össze George-val ráadásul egész nap olyan furán viselkedett. Nem bírtam tovább a földre rogytam és arcomat a kezembe temetve sírtam. Pattie letérdelt mellém és átölelt. Nem tudom mennyi ideig lehettünk így amikor Erin bejött és szólt, hogy kész a vacsora.
-Köszönöm, de én nem kérek. Inkább hazamennék.-mondtam még mindig a könnyeimmel küszködve.
-Biztos, hogy ez a legjobb?-kérdezte Pattie. Fogalmam sincs, hogy most az-e a legjobb ötlet, hogy haza menjek. Otthon megkapnám apától, hogy ő megmondta amihez jelenleg semmi kedvem és ott van Jenny is. De ha itt maradok akkor meg Justin-t kell elviselnem. Amit most nem bírnék ki. Ennyire senki nem alázott még meg és senki sem törte össze ennyire a szívemet. Mert most úgy érzem, hogy darabokban hever.
Felálltam a földről és még mindig sírva visszamentem a nappaliba.
-Kenny ki tudnál vinni a repülőtérre? Haza akarok menni.-mondtam ki végül ezzel választ adva Pattie kérdésére. Mindenki kérdően nézett rám. Néhány arcon mintha azt láttam volna, hogy nem is az érdekli, hogy miért is akarok haza menni, hanem, hogy ki vagyok és mikor jöttem ide egyáltalán.
Kenny felállt az asztaltól és elindult felém.
-Persze, de miért?
Nem válaszoltam csak elindultam az ajtó felé. Nem volt kedvem még egyszer felvázolni a történteket és valószínűleg nem is tudtam volna mert újabb síró roham jött volna rám. Lehet néhányan azt gondolták, hogy egy hisztis liba vagyok aki nem bírja azt ami éppen körülötte forog már aki tudja egyáltalán, hogy ki is vagyok. A kamerákat a pletykákat és még mindent ami egy sztárral együtt jár. De egyáltalán nem erről van szó. Ami még a legjobban fájt az az, hogy Justin rám sem nézett ahogy kimentem a házból és meg sem próbált visszatartani. Talán még képes lettem volna megbocsájtani neki mert annyira szeretem, de egyáltalán nem mutatta, hogy mennyire bánja a történteket.
Csendben ültem be a kocsiba és egész úton egy szót sem szóltam. Megvettem a jegyemet és elköszöntem Kenny-től. Mielőtt felszálltam volna a gépre még visszanéztem rá. Nagyon fog hiányozni. Majd integettem neki és elindultam a kapu felé. Készen arra, hogy magam mögött hagyjak mindent és mindenkit,de főleg azt a személyt aki rengeteg fájdalmat okozott nekem és a szívemet darabokra törte, de mégis őt szeretem a világon a legjobban. És készen arra, hogy szembenézzek arra ami otthon vár.
-Még most szólj ha nem szeretnéd.- szólalt meg hirtelen édes hangon. Bár hallani lehetett a hangján, hogy titokban azt reméli, hogy nem gondolom meg magam.
-De, de szeretném csak.... csak....csak félek.-feleltem dadogva.
-Ne izgulj! Vigyázok rád.- mosolygott rám ellenállhatatlanul., és ígéretét egy csókkal pecsételte meg. Én a nadrágjához nyúltam, hogy megszabadítsam tőle, úgy ahogy ő is engem de miután kigomboltam a levétele már nem ment olyan könnyen, mint gondoltam. De ő egy pillanat alatt felállt rólam és letolta a boxerével együtt. Én ezt csak megszeppenve néztem, ő pedig csak mosolygott rajtam. A nadrágja zsebéből kivett egy óvszert és miután kibontotta rutinosan felhúzta. Ezután visszajött hozzám és felém gördült és azzal a mozdulattal megszabadított az utolsó ruhadarabtól is ami a testemet takarta.
-Szólj, ha fáj és abba hagyjuk. Oké?-kérdezte. Én csak bólintottam ő pedig lassan belém hatolt. Egy ideig nem mozgott, hanem az arcomon legördülő könnycseppeket csókolta le.
-Abba hagyjuk?-kérdezte meg, én pedig csak a fejemet ráztam jelzésül, hogy ne, majd hátába markolva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy ezt most azért csináltam, hogy elhallgattassam és tudtára adjam, hogy akarom vagy csak így akartam visszafojtani a fájdalomtól belőlem majdnem előtörő sírást. Lassan elkezdett bennem mozogni, amit én fájdalmas nyögésekkel díjaztam. De miután a fájdalom enyhült helyét a gyönyör érzése vette át, amit már én is élveztem. A számat jóleső nyögések hagyták el, míg ő a nyakhajlatomba sóhajtozott. Az egész szobát a mi hangunk töltötte be. A hajába túrtam és éreztem, hogy izzadni kezd. A gyönyör kapujához közeledve, egyre hangosabbak és sűrűbbek lettek a nyögéseim. Ő is élvezte erre a férfias sóhajtozásaiból jöttem rá. Az egyik pillanatban megéreztem a gyönyört, a szemeimet összeszorítottam és az ajkaimat harapdáltam, miközben teljesen elértem azt a bizonyos pontot. Éreztem, hogy Justin-nak sem kell sok. Még lökött rajtam párat, majd háta ívbe feszült és egy hangos sóhaj hagyta el a száját. Lefeküdt mellém az ágyra, oda húzott én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Ő kezével derekamat ölelve magunkra húzta a takarót és a fejem búbjára adott egy puszit. Én felé hajoltam és megcsókoltam.
-Szeretlek.-mondtam a csókunk után. Visszafeküdtem a mellkasára és elaludtam.
*Másnap*
Az éjszaka egyszerűen csodálatos volt és hihetetlen érzés úgy felkelnem, hogy itt van mellettem a fiú akit szeretek. Mert igen szeretem. Teljes szívemből. Igaz, hogy nem gondoltam volna, hogy valaha is így fogok érezni iránta főleg azok után miután ennyire megváltozott, mert igen azt gondoltam, hogy sose lesz ugyanaz a srác mint aki 16 évesen volt, és nem is ugyanaz mivel felnőtt, de kijelenthetem, hogy a viselkedésében és a szívében ott van az a fiú aki akkor volt. Mi is sok mindenen átmentünk, kezdve a kamu járással és akkor sem bánt velem a legjobban, de azóta minden teljesen megváltozott. Megmutatta, hogy ki ő és, hogy képes valakit szeretni és amióta rájöttem erre azóta szeretem.
-Jó reggelt.-fordult felém, majd megcsókolt.
-Neked is.
-Nem vagy éhes?-kérdezte tőlem mosolyogva és ebből egyből tudtam, hogy valamit még mondani akart.
-De talán egy kicsit.
-Akkor kérek valamit enni mielőtt még indulnánk. Indulás után pedig lesz egy meglepetésem.
-Oké addig én gyorsan lezuhanyzok.
-Ha vársz pár percet mehetünk együtt is.-kacsintott.
Mintha meg sem hallottam volna úgy másztam ki a takaró alól és a zuhanyzáshoz szükséges dolgokat felkapva elindultam a fürdő felé. Megnyitottam a csapot és beálltam a vízsugár alá. A hátamon végigfolyó vízcseppek eszembe juttatták az este történteket ami annyira tökéletes volt.. Szinte Justin összes érintését éreztem újra magamon. Újra végigjátszottam magamban az egészet. Visszagondolva rá örülök, hogy megtettem és, hogy vele. Mindig is fontos dolog volt számomra, hogy egy olyan személlyel történjen meg az első alkalom aki tényleg szeret. És ő bizonyított azzal, hogy elhívott a turnéjára és végig annyira aranyos volt vele.
*Turné buszon*
-És most hova megyünk?- kérdeztem kíváncsian miután már fél óra utazás alatt untam magam.
-Meglepetés.-vágta rá egyből Justin és visszatért a telefon képernyőjének bámulásához.
Valahogy nem így képzeltem el ezt az egészet. Hogy lehet ezt bírni?? Csak fél órája vagyok a buszon, de már unom magam. Elővettem a táskámból a laptopomat és gondoltam írok egy üzenetet Jenny-nek.
"Szia. Nagyon sajnálom, hogy nem köszöntem el tőled, de tudod mennyire utálok búcsúzkodni. Amúgy nagyon jól vagyok és minden olyan tökéletes. Remélem neked is jól telik a nyarad és ígérem nemsokára látjuk egymást. Rengeteg mesélni valóm lesz. Jó lenne ha most fent lennél, de majd megbeszélünk egy időpontot és akkor majd beszélünk. Millió puszi. "
Felnéztem a többi közösségi oldalra és szinte mindenhol a tegnapi koncertről volt szó. Megjelent néhány fotó is és nagy meglepetésemre rólam is. Soha nem fogom megérteni, hogy az embereknek miért olyan nagy szenzáció az ha láthatnak engem ahogy elhagyom a hotelt vagy éppen visszamegyek oda vagy ha a stadion előtt fényképeznek le. Amíg ezen gondolkodtam meg láttam egy képet amin éppen Selena-val az egyik kávézóban ülünk és beszélgetünk. Alatta pedig ez a cikk volt:
"Selena Gomez tegnap reggel volt kedvese édesanyjával vásárolgatott, délután pedig a popsztár jelenlegi barátnőjével Lara Morgan-nel kávézgatott és sétálgatott a városban nevetgélve. Az énekesnőről köztudott, hogy mindig is jó kapcsolatban volt Pattie Mallette-val és, hogy Justin elő zenekaraként lép fel a turné néhány állomásán. De vajon Lara-val is nagy barátnők lettek? Elvégre is a képek ezt mutatják. Vagy valami más van a dologban? Felröppentek a turné kezdetekor azok a hírek, hogy esetleg a két tinisztár újra egy párt alkot, mivel Lara nem kísérte el kedvesét. És hollétéről Justin sem nyilatkozott. De azzal szerintünk mindenki egyetért, hogy nem könnyű egy sztárral távkapcsolatban lenni. De rejtélyes módon a második koncert helyszínén lencsevégre kapták amint megérkezett ahhoz a hotelhez ahol Bieber szobát foglalt ráadásul a sztár személyes testőrével. Mindenesetre kíváncsian várjuk az édes 3-as körül folyó fejleményeket és reméljük minél hamarabb választ kapunk a kérdéseinkre."
Vajon igaz amit írnak és Selena mesterkedik valamiben? Nem nem lehet. Scooter is és Justin is mindig azt mondják, hogy a médiának nem szabad hinni mivel ők mindent csak a pénzért csinálnak és, hogy ezt elérjék képesek minél messzebb elmenni és hazugságokat is kitalálni. De mi van ha ez mégsem kamu? Ezt ki kell vernem a fejemből. Körbenéztem a szobában és akkor vettem észre, hogy Justin már nincs bent. Vajon hova mehetett? Észre sem vettem amikor kiment annyira belemerültem ebbe a cikkbe. El akartam terelni a figyelmemet ezért úgy döntöttem, hogy nézek egy filmet. Már kezdtem elérni a célomat amikor valaki lehajtotta a laptopom tetejét.
-Gyere megjöttünk a repülőtérre.-szólt Justin és adott egy puszit.
-És elmondod végre, hogy hova megyünk?-kérdeztem tőle miközben felszálltunk a magángépre.
-Kanadába.-mosolyodott el.
Annyira megörültem. Alig vártam, hogy oda érjünk. Végre találkozhatok Justin családjával. Annyit hallottam már róluk és ő is mindig emlegeti, hogy mennyire hiányoznak neki a testvérei és a családja és a barátai. És végre Pattie szüleit is akik szintén olyan csodás emberek mint a lányuk.Fogalmam sincs, hogy most mit mondhatnék neki ezért csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
Az utat kicsit jobban élveztem most, hogy már tudom, hogy hova megyünk és izgatott voltam, hogy vajon, hogy fogad majd mindenki. Elvégre nem örültek neki amikor megtudták, hogy Justin és Selena szakítottak mert nagyon szerették, és ráadásul nem is vagyok híres. Mi van ha azt fogják rólam gondolni, hogy nem is szeret Jus-t csak a pénzéért vagyok vele. Ami egyáltalán nem igaz, de próbáljam ezt majd nekik bemagyarázni ha ez előfordulna.
*Kanadában*
A repülővel szerencsére nem volt olyan hosszú az út így nagyon hamar Kanadába értünk. Gyönyörű ez a hely. Justin apukája Jeremy kint várt minket a repülőtéren és látszott rajta, hogy mennyire örül, hogy újra láthatja a fiát.
-Sziasztok.-köszönt amint odaértünk hozzá. Justin-nal összeölelkeztek ahogy Pattieval is.
-Szia Jeremy. De jó téged újra látni. Hiányoztál.-köszönt neki Selena és megölelte ő is.
-Szia te is nagyon hiányoztál nekünk. A kicsik mindig kérdezik, hogy mikor jössz már újra.
-Ohh alig várom, hogy lássam őket.
-Gondolom te vagy Lara.-fordult felém.-Jeremy Bieber vagyok.
-Igen és tudom. Örülök, hogy megismerhetlek.-fogtam vele kezet.
-Ahogy én is. Na de induljunk is. Bár nem fogunk elférni egy kocsiban, ezért béreltem egy másikat is.
Justin és Pattie egyből mondták, hogy ők Jeremy-vel mennek ahogy Alfredo is és Selena. Szóval én maradtam Kenny-vel és Scooter-rel a másik kocsira. Kicsit meglepett, hogy Justin meg sem szólalt, hogy akkor ő is jön Kenny-vel. De mindegy úgyis egy helyre megyünk ennyit kibírunk. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk Jeremy-ékhez. Amikor odaértünk ugyanaz történt mint a repülőtéren. Selena mindenkinek a nyakába ugrott és mindenki örült neki, hogy újra látják. Szinte már a kocsifeljáróról rohant oda az ajtóban álló nőhöz. Én pedig lassan kullogva Kenny mögött indultam el a nagy ház felé.
-És te ki vagy?-fordult felém az alacsony nő akit ha jól vettem ki a kocsiban történő beszélgetésből Erin-nek hívnak, és kíváncsian nézett rám.
-Één Lara vagyok. Justin barátnője.-az utolsó mondatot már alig hallhatóan mondtam, szinte annyira mintha csak magamnak említettem volna meg. De gondolom ő meghallotta mivel elmosolyodott és a kezével a nappali felé mutatott, így jelezve, hogy csatlakozzak a többiekhez. Nem tudom mi történt velem abban a pillanatban. Sosem voltam félénk típus, de akkor szinte jelentéktelennek éreztem magam. Amikor beléptem a helyiségbe minden szempár rám szegeződött és kíváncsian néztek rám. Gondolom mindenkit az érdekelt, hogy ki is lehetek én. Szépen csendben leültem Pattie mellé és hallgattam ahogy Selena meséli, hogy mi történt vele azóta mióta utoljára itt járt. A két kicsi szinte le sem szállt róla és itták minden szavát. Úgy éreztem, hogy nem vagyok idevaló. Amikor Justin kiment a konyhába én utána mentem.
-Olyan fura érzésem van.-mondtam amint odaértem hozzá.
-Mert?-kérdezte. De a hangja olyan volt mintha a válasz már nem is érdekelné.
-Senkit nem ismerek és engem sem ismernek. De olyan mintha nem is akarnának mert mindenki Selena-val törődik.
-És akkor mi van?? Kiváncsiak, hogy mi történt vele. Majd te is sorra kerülsz. Nem kell, hogy mindenki egyből veled foglalkozzon.- ezzel visszament a nappaliba és Jaxon-nal kezdett el játszani.
Nem bírok tovább itt lenni és végighallgatni még egy történetet Selena életéről. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Annyira vártam, hogy ide jöhessek és végre megismerjek mindenkit aki Justin számára a legfontosabbak erre Selena mindent tönkretett. Gondolom végig ez volt a terve. Szóval a média mégsem mindig hazudik néhány dolgot nagyon is jól látnak. Elég hideg volt kint, de most nem igazán érdekelt. Próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem igazán jártam sikerrel. Fájtak azok a szavak amiket Justin mondott. Annyira aranyos volt eddig velem. Vajon mit rontottam el? Egész úton ez járt a fejemben. Fogalmam sincs, hogy mennyi időt tölthettem kint csak azt vettem észre, hogy kezd besötétedni és, hogy egyre jobban fáztam. Amikor megnéztem a telefonom kijelzőjét meglepetten láttam, hogy senki nem keresett. Szóval észre sem vették, hogy eljöttem. Szuper. Elindultam vissza a házhoz, de mivel nem igazán figyeltem arra, hogy merre megyek elég sokáig tartott mire odaértem. Amikor beléptem az ajtón szinte mindenki ugyanabban a helyzetben volt mint amikor eljöttem. Beléptem a nappaliba és Justin gyilkos tekintetével találtam szembe magam.
-Beszélhetnénk?-kérdezte tőlem arrogáns hangon.
Nem válaszoltam, csak elindultam a konyha felé.
-Mégis mi a faszt képzelsz magadról? Hova a picsába mentél?-kezdett bele kiabálva.
-Csak.. csak elmentem sétálni egyet.-mondtam félénken.
-Sétálni? Mégis minek?? És merre?
-Mert ki akartam szellőztetni a fejemet. És úgy vettem észre, hogy nem igazán hiányoztam. Nem gyötörted magad azon, hogy megkeress vagy felhívj, hogy mégis merre vagyok. Jól elvoltál Selena-val. Ahogy mindenki más is.
-Mi a jó életről beszélsz?-kérdezte tőlem szintén kiabálva, de láttam rajta, hogy tényleg nem érti.
-Arról, hogy senkit sem érdekel, hogy itt vagyok. Mindenki el van foglalva Selena-val. Senkit sem igaz, hogy én esetleg ki vagyok. Úgy járkálnak mellettem az egész házban mintha itt sem lennék. Levegőnek néznek érted? Úgy ahogy te is. Amióta itt vagyunk egy normális szavad nem volt hozzám. Ebből elegem van. Én ezt nem bírom tovább el..-nem tudtam befejezni mert a sírás erőt vett rajtam és nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat.
-Tudod mit? Ha tényleg ezt gondolod akkor takarodj innen. Már úgyis megkaptam amit akartam. Menj haza anyucihoz és sírj neki vagy a kis barátnődnek. Vagy lehet benne inkább nem kéne bíznod.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem tőle sírva.
-Úgy, hogy végig hazudott neked. A karkötője nem véletlenül volt a szobámban.
-Tudom, ő segített neked.
-De még, hogy. Nem gondoltam volna, hogy beveszed azt a mesét amit előadtam. Nem dekorálni segített. Hanem azért jött oda, hogy megdugjam. És én meg is tettem. Nem így akartam, hogy megtudd, de már késő. Most pedig ha gondolod nyugodtan hazahúzhatsz nekem tök mindegy, hogy mit csinálsz.
Nem tudtam, hogy erre most mit mondhatnék. Fel sem fogtam azokat amiket mondott. Nem akartam elhinni.
-Gyerekek mi folyik itt?? Kint mindenki csak annyit hall, hogy egymással kiabáltok.
-Semmi. Már semmi.-mondta Justin és kiment.
-Lara jól vagy?-fordult felém.
-Nem tudom. Te, hogy lennél ha megtudnád, hogy a srác akit szeretsz nem törődik veled és csak arra kellettél neki, hogy lefektessen. Utána meg elküld haza úgy, hogy előtte felvilágosít róla, hogy lefeküdt a legjobb barátnőddel amikor már jártatok.-mondtam alig halhatóan és szerintem nem is volt túl érthető a sírás miatt. Egyszerűen még mindig nem hiszem el, hogy mindez igaz lenne. Eszembe jutott az a nap amikor Jenny-vel a kávézóban a karkötőtől beszélgettünk. És ekkor jöttem rá, hogy igaz amit Justin mondott. Akkor vesztek össze George-val ráadásul egész nap olyan furán viselkedett. Nem bírtam tovább a földre rogytam és arcomat a kezembe temetve sírtam. Pattie letérdelt mellém és átölelt. Nem tudom mennyi ideig lehettünk így amikor Erin bejött és szólt, hogy kész a vacsora.
-Köszönöm, de én nem kérek. Inkább hazamennék.-mondtam még mindig a könnyeimmel küszködve.
-Biztos, hogy ez a legjobb?-kérdezte Pattie. Fogalmam sincs, hogy most az-e a legjobb ötlet, hogy haza menjek. Otthon megkapnám apától, hogy ő megmondta amihez jelenleg semmi kedvem és ott van Jenny is. De ha itt maradok akkor meg Justin-t kell elviselnem. Amit most nem bírnék ki. Ennyire senki nem alázott még meg és senki sem törte össze ennyire a szívemet. Mert most úgy érzem, hogy darabokban hever.
Felálltam a földről és még mindig sírva visszamentem a nappaliba.
-Kenny ki tudnál vinni a repülőtérre? Haza akarok menni.-mondtam ki végül ezzel választ adva Pattie kérdésére. Mindenki kérdően nézett rám. Néhány arcon mintha azt láttam volna, hogy nem is az érdekli, hogy miért is akarok haza menni, hanem, hogy ki vagyok és mikor jöttem ide egyáltalán.
Kenny felállt az asztaltól és elindult felém.
-Persze, de miért?
Nem válaszoltam csak elindultam az ajtó felé. Nem volt kedvem még egyszer felvázolni a történteket és valószínűleg nem is tudtam volna mert újabb síró roham jött volna rám. Lehet néhányan azt gondolták, hogy egy hisztis liba vagyok aki nem bírja azt ami éppen körülötte forog már aki tudja egyáltalán, hogy ki is vagyok. A kamerákat a pletykákat és még mindent ami egy sztárral együtt jár. De egyáltalán nem erről van szó. Ami még a legjobban fájt az az, hogy Justin rám sem nézett ahogy kimentem a házból és meg sem próbált visszatartani. Talán még képes lettem volna megbocsájtani neki mert annyira szeretem, de egyáltalán nem mutatta, hogy mennyire bánja a történteket.
Csendben ültem be a kocsiba és egész úton egy szót sem szóltam. Megvettem a jegyemet és elköszöntem Kenny-től. Mielőtt felszálltam volna a gépre még visszanéztem rá. Nagyon fog hiányozni. Majd integettem neki és elindultam a kapu felé. Készen arra, hogy magam mögött hagyjak mindent és mindenkit,de főleg azt a személyt aki rengeteg fájdalmat okozott nekem és a szívemet darabokra törte, de mégis őt szeretem a világon a legjobban. És készen arra, hogy szembenézzek arra ami otthon vár.
