26. rész

Sziasztok!  Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Köszönöm szépen a 25000 oldalmegtekintést és a 36 feliratkozót. Igazából amikor elkezdtük a blogot reméltük, hogy egyszer elérjük ezeket a számokat. Amikor kiderült, hogy egyedül fogom folytatni féltem, hogy talán nem fog nektek annyira tetszeni, mint régen. De nagyon hálás vagyok nektek, hogy ez nem így lett. Nélkületek ez nem lehetne így, és talán már a blog sem létezne. Még egyszer köszönöm, hogy ennyire szeretitek a blogot és, hogy itt vagytok velem. De nem is beszélek többet, mert úgysem tudnám leírni mennyire hálás vagyok nektek. Remélem tetszeni fog a rész, és jó olvasást. Imádlak titeket!!! <3


*Lara szemszöge*

Mikor kijöttünk a kávézóból egyből Justin kocsija felé vettük az irányt. Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, de nem akartam őt a kérdéseimmel idegesíteni vezetés közben. Így is látszott rajta, hogy valami nagyon aggasztja és tudni akartam, hogy mi az. De nem, nem szabad kérdeznem. Csendben haladtunk tovább a számomra ismeretlen hely felé. Unalmamba az ablakon át néztem a mellettünk elhaladó fákat. Már majdnem elaludtam, amikor  észrevettem, hogy megáll a kocsi. Justin nem nézett rám, csak ült a kezét még mindig a kormányon tartva. Nem tudtam, hogy ki merjek-e szállni, vagy még tovább akar-e menni. De döntöttem. A biztonsági övemet kicsatolva kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Leesett az állam. Egy gyönyörű hegyre hozott, ahonnan egész Los Angelesre rálátni. Előrébb sétáltam és megálltam, hogy jobban szét tudjak nézni. Sosem láttam még így az egész várost. Hallottam egy ajtó csapódást, majd lépteket, amiknek a hangja egyre hangosabb lett ahogy közeledett felém. Nem néztem hátra, nem volt rá szükség. Tudtam ki az, hiszen csak mi ketten vagyunk itt. Hátulról átölelt és az állát a vállamra hajtott, hogy egy szintben legyünk.
-Tetszik?-kérdezte.
-Gyönyörű. Még sosem láttam, így a várost. Hogy találtad meg ezt a helyet?
-Még kicsi koromban apa mutatta. Ide jövök mindig, ha gondolkozni szeretnék. Itt senki sem zavar. Nincsenek rajongók, sem paparazzik. Ő is a nyugalom miatt szerette ezt a helyet. Azt mondta itt hozta meg mindig a nehéz döntéseket, mert itt át tudta gondolni a következményeket. Gondolom, itt döntötte el azt is, hogy elhagy minket.-csuklott el a hangja. Megfordultam a karjaiban, és kezemet a nyaka köré fontam. Nem nézett rám, de láttam, hogy szeme bekönnyezik.
-Nézz rám, kérlek.-rám emelte tekintetét, és egy könnycsepp gurult végig az arcán.
-Ne haragudj.-mondta.
-Miért haragudnék?? Mert kimutatod az érzéseidet, és azt, hogy fáj? Nem kell szégyellned. Előttem nem.-mondtam neki, majd megcsókoltam.
-Egyébként, nem csak a múlt a bajom.-nyögte ki végül. Ezt vártam az egész út alatt.
-Hanem?-kérdeztem vissza.
-Tudod van a turné.. és hát..
-Nyögd már ki Justin-szóltam rá.
-Hamarabb kezdődik.
-Mennyire hamar?-kérdeztem vissza.
-Holnap reggel indulok.-mondta ki végül. A szívem összeszorult amikor meghallottam. Tudtam, hogy hamarabb elmegy, de nem gondoltam, hogy ennyire. Még két hét lenne a kezdésig. Nem bírtam megszólalni.
-De ne aggódj. Nemsokára úgyis te is jössz utánam és  akkor megint minden olyan lesz mint most. Téged most úgyis lefoglalna a tanulás, és nézd a jó oldalát. Legalább semmi sem vagyis inkább senki sem vonja el a figyelmedet.-ebben igaza volt. -Szinte észre sem fogod venni és eltelik az a három hét.
-Jó igaz, de akkor is rossz lesz.
-Megígérem, minden nap fel foglak hívni amikor csak szabadidőm lesz. De most indulnunk kell, mert még össze kell pakolnom, és még el kell intéznem egy pár dolgot.
-Rendben.-majd vissza mentünk  a kocsihoz, és elindultunk haza.

*Justin szemszöge-A turnén*

Nehéz volt látni tegnap Lara arcát amikor elmondtam neki, hogy hamarabb indulok. De basszus megkezdődött a legnagyobb turném. Egy éven keresztül járom a világot és koncertezek. Amikor felfedeztek, nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalon el fogom ezt érni. De sikerült. Itt vannak a haverok is velem és szinte máris szét szedtük a repülőt pedig alig egy órája ha elindultunk. Az első koncertem Glendale-ben lesz. Már alig várom.
-Mizu haver? Megfektetted már a csajt?? Jut eszembe, ő most hol van? Nem úgy volt, hogy ő is jön?-kérdezte Fredo.
-Áááá semmi tesó. Dehogyis. De ami késik nem múlik. Jön majd ő is, de kaptam három hét szabit. Csak az érettségi után csatlakozik.
-Ohhh értem. Akkor ebben a három hétben buli ezerrel.-röhögte el magát.
-Még szép. Nem mintha mellette nem azt csináltam volna.-céloztam az Jenny-vel történtekre.
-Szóval Bieber megint nagyot alkotott.-pacsizott le velem.
-Mint mindig.
Folytattuk még az értelmesnek nem igazán mondható beszélgetésünket. Mesélt az ő csajairól, mert hát igen több is volt neki abban a kb 1 hónapban amíg nem találkoztunk. Majd csatlakozott Ryan is aki szintén mesélt magáról egy keveset.
Mikor megérkeztünk mi elindultunk a koncert helyszínére a csomagjainkat pedig a hotelba vitték. Amint odaértem a színpad mögé megláttam egy ismerős arcot.
-Szia Selena. Hát te?-lepődtem meg.
-Jaj nem is mondtam? Ő fog fellépni előtted.- világosított fel Scooter..Bevallom Selena még mindig ugyanolyan dögös, mint amilyen volt, ha nem dögösebb.
-Ohh akkor már minden világos.-mondtam, majd felszaladtam a színpadra Nick-hez.

*Koncert után*

Baromira elfáradtam, ráadásul közvetlenül a koncert előtt egy órával volt a táncpróbánk is szóval hulla vagyok. Éppen a színpadról sétáltam lefelé az utolsó dal után amikor megláttam Selenát.
-Héé jó voltál.-dicsértem meg.- Nincs kedved elmenni valahová?
-Tőlem, most úgyis ráérek.
-Rendben akkor gyorsan lezuhanyozok, meg átöltözök és mehetünk is.
Bementem az öltözőmbe és ledobáltam magamról a ruháimat, majd bementem a zuhanyzóba és gyorsan letusoltam. Felvettem egy farmert és egy fehér pólót, majd az elmaradhatatlan Supra cipőmet és a fekete bőrdzsekimet, és már indultam is.
Úgy döntöttem, hogy elviszem Selenát kajálni, mert úgyis éhes vagyok, ott meg azért csak nem vagyunk annyira feltűnőek mintha csak sétálgatnánk az utcán. Rengeteget beszélgettünk, mesélt arról, hogy mi minden történt vele a szakításunk óta és, hogy mennyire örül, hogy újra találkoztunk. Miután befejeztük a kajálást visszamentünk a hotelba és a szobája ajtaja előtt meg akartam csókolni, de meglepetésemre eltolt magától.
-Justin, ezt ne.
-De miért? Tudom, hogy te s akarod.-próbálkoztam újból, de újra elutasított.
-Tudom, hogy szereted.
-Kicsodát?-néztem rá értetlenül.
-Larát. Láttalak titeket együtt, és láttam, hogy nézel rá.
-Na, hogy?
-Úgy ahogy rám néztél amikor még együtt voltunk és szerettél.
-Hülyeség.
-Hiába próbálod tagadni mindenki látja rajtad, hogy szereted. Amíg bent voltál az öltöződbe, beszélgettem anyukáddal, és a szeme csak úgy csillogott amikor rólatok beszélt. Azt hitte, hogy soha többet nem leszel képes annyi szeretni senkit, mint amennyire engem szerettél.- nem tudtam megszólalni. Lehet, hogy van benne valami amiket mond de...... nem az nem lehet. Nem leszek újra szerelmes.
-Hát akkor javaslom, hogy menjetek el látásvizsgálatra mert én ugyan nem vagyok szerelmes.-mondtam kissé ingerülten miután feldolgoztam amiket mondott és elmentem a szobámba. Próbáltam volna elaludni, de az agyam folyton azon járt amit Selena mondott. Mi van ha mégis igaza van?
Nagy nehezen sikerült elaludnom, de végig csak Larára tudtam gondolni.

*Lara szemszöge*

Lassan eltelt a három hét. És igen ezt nem csak úgy mondom, mert tényleg nagyon lassan telt. Végre leérettségiztem és mehetek Justin után. Már alig vártam ezt a napot. Bepakoltam az összes cuccomat és már indultam is le a lépcsőn, hogy elköszönjek anyuéktól.
-Hova-hova??-kérdezte egy ismerős apa. Basszus pedig annyira reméltem, hogy nem lesz itthon még mire indulok. Tudom nem szép tőlem, hogy egy évre elmegyek, és el sem köszönök tőle, de hát ő az apám. Igazából már szinte csak megszokásból hívom így nem pedig azért, mert még mindig az apámnak tartom. Szó szerint megkeserítette az életemet, mióta ide költöztünk. Engem okol azért, (amiben szinte igaza is van, mivel miattam költöztünk ide) hogy ott kellett hagynia a jól menő állását, mielőtt előléptették volna. Ezt lett volna élete csúcspontja és én elrontottam. Azóta megpróbál nekem, és anyának keresztbe tenni, mert ő pedig mellém állt. Ezért is van viszonya a tanárommal. Vagyis most már csak a volt tanárommal. Hál' istennek.
-Képzeld nem kell látnod egy évig. Örülhetsz. Ha nem cseszed el akkor biztonságban marad a titkod.-válaszoltam.
-És ki mondta, hogy elmehetsz?
-Képzeld anya.
-Tudtommal kettőn beleegyezése kell. Hiszen az apád vagyok.
-Ohh nem gondolod, hogy ezt a címet már rég nem érdemled  meg?? Egyébként meg nagykorú vagyok. Azt csinálok amit akarok, és nem tarthatsz vissza.
-Igen?? Nagy korúnak érzed magad? Akkor ha a kis fiúkád kidob akkor is nagykorú legyél és keress magadnak egy helyet ahova mehetsz, mert ide többet be nem teszed a lábad, ha kisétálsz azon az ajtón.
-Miből gondolod, hogy kidob?? Szeret engem.
-Még, hogy szeret???-nevetett fel- Édesem, miért pont te kellenél neki??? Vagy miért ragadna le egy csajnál, ha megkaphatja az összeset???
-Tudod mit?? Nem érdekelsz. Nem mindenki olyan féreg mint te vagy.-ezzel a mondattal búcsúztam el tőle, ugyanis kisétáltam a házból és becsaptam magam mögött az ajtót. Taxival mentem ki a repülőtérre , és szinte az egész úton apa szavai visszhangoztak a fejemben."Édesem, miért pont te kellenél neki??? Vagy miért ragadna le egy csajnál, ha megkaphatja az összeset???". Komolyan fájt, hogy a saját apám ennyire lebecsül, és nem bízik bennem. Gondolkodásomat a  hangosbemondó zavarta meg.
-Kérjük a 109-es járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást ugyanis a repülő 15 perc múlva indul.
Elindultam a beszálló kapu felé, készen arra, hogy egy évre magam mögött hagyjam Los Angelest, és mindent ami itt történt. Fent a repülőn egy nagyon aranyos néni ült mellettem, aki mesélt az unokáiról, akikhez éppen utazik. Hirtelen a szemem rátévedt a néni táskájára és megláttam benne egy újságot, aminek a címlapján Justin és Selena volt.
-Elnézést, elkérhetném egy percre?-kérdeztem meg a nénitől az újságra mutatva.
-Persze kedveském.
Egyből átlapoztam az újságot a cikket keresve. Amikor megtaláltam elolvastam a címet és alig kaptam levegőt.
"Újra együtt a Jelena páros?"-tovább olvastam a cikket.
" Mostanában a két világsztárt Justin Biebert és Selena Gomezt sűrűn látják együtt sétálgatni az utcán, és szinte mindenhova együtt járnak. Az egész akkor kezdődött amikor a tini lányok kedvence megkezdte a Believe nevű turnéját és az első koncerten az egyébként volt barátnője Selena lépett előtte a színpadra, hogy még jobban lázba hozzák a rajongókat. Sok emberben felmerült a kérdés, hogy tényleg csak a rajongók miatt volt az egész, vagy pedig békülés van a háttérben. Ami pedig még furább, hogy Justin barátnője Lara Morgan nincs ott a turnén pedig belső információk szerint, Justin elhívta magával. Talán túl vannak a szakításon?? Rengeteg rajongó szerette a Jara párost csakúgy mint a Jelena párt. Vajon mi van most Larával, és vajon kivel van most együtt Justin? Amint több információt megtudunk a dologról ígérjük tovább adjuk."
Éreztem ahogy egy könnycsepp kicsordul a szememből ahogy ezeket a sorokat olvastam.
-Minden rendben kedvesem??-kérdezte tőlem a mellettem ülő néni aggódva.
-Igen. Vagyis nem tudom. Remélem.

25. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy egy ideig nem volt új rész, de rengeteg dolgom volt és remélem, hogy ez meg értitek. Aki nem tudná,( vagy csak mondjuk azért, hogy felhívjam újra a figyelmeteket), barátnőmmel elkezdtünk egy új blogot ami szintén Justin-ról szól, csak itt egy teljesen hétköznapi srác és Tyler-nek hívják a sztoriban. Itt a link a bloghoz: http://www.blogger.com/%C2%A0http://mistletoe-merryxmas.blogspot.hu/ Remélem, hogy ezt is sokan fogjátok olvasni csakúgy mint a The Dark Love-ot és akinek tetszik az iratkozzon fel és komizzon :) Remélem, hogy az új rész is tetszeni fog. Imádlak titeket ezt soha ne felejtsétek el :) <3

*Lara szemszöge*

-Rögtön jövök.- törte meg a csendet Justin.
Hirtelen felállt mellőlem, majd kisétált az ajtón. A filmet nem állította le, hogy tudjam nézni, de a figyelmemet elvonta egy csillogó tárgy ami a kis asztal mellett hevert a földön. Odasétáltam, hogy jobban megnézzem mi  az. Egy arany karkötő volt. Biztos voltam benne, hogy már láttam ezelőtt, de nem tudtam rájönni, hogy kié lehet. Néhányszor megforgattam a kezemben és törtem a fejemet, hogy kié lehet. A szemem megakadt a karkötő sima felületén és akkor vettem észre, hogy egy csillag van rajta. Egyre ismerősebb volt, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy Jenny-nek is ilyen karkötője van, de lehet, hogy nem is az övé, hanem esetleg az anyukájáé vagy nem tudom.Mert vajon mit keresneitt Jenny karkötője?

 Rengeteg érzés kavarodott bennem és annál több kérdés. A könnyeimmel küszködtem, de nem engedtem, hogy kicsorduljanak, mivel hallottam, hogy valaki felfelé tart a lépcsőn. A karkötőt a farmerom zsebébe csúsztattam, és úgy döntöttem, hogy nem szólok róla Justin-nak. Nem tudom, hogy mi történt és feleslegesen nem akarom felidegesíteni.
-Itt is vagyok.- nyitott be Justin az ajtón 2 bögre forrócsokival a kezében. Az egyiket átadta nekem, majd visszafeküdt mellém az ágyra.
-Ha így haladunk lassan repülő se kell, hogy eljussak a turnéra, elég ha gurulok.- próbáltam egy kicsit poénkodni, hogy oldjam a feszültséget és, hogy leplezzem az érzelmeimet. De be jött, mivel Justin úgy nevetett rajtam, hogy majdnem visszaköpte a forrócsokit a bögrébe.
-Legközelebb szólj, ha poénkodni akarsz vagy várd meg amíg iszok, mert nem áll szándékomban megfulladni.-mondta két köhögés között még mindig nevetve.
-Észben tartom. -válaszoltam, majd egy  nagyot kortyoltam .-Ez nagyon finom lett. Hogy csináltad?
-Szakmai titok. Majd egyszer talán beavatlak.-kacsintott.
-Mit is vártam.- mondtam halkan és mosolyogva megforgattam a szememet. Amit persze ő is észrevett, de ő már nem mosolygott rajta.- Most mi a baj?- kérdeztem tőle.
-Semmi csak... mindegy.
-Na nyögd ki. Tudod, hogy utálom az ilyet.
- Tudom azért csinálom.-mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Azt hitte, hogy majd ezzel sikerül elfeledtetnie a dolgot, de nem jött neki össze. De inkább ráhagytam.
A csók után néztük tovább a filmet, bár én nem sokra emlékszek belőle ugyanis végig a zsebemben lapuló karkötőn járt az eszem.
-Nekem lassan mennem kellene-jelentettem ki amikor vége lett a filmnek.
-Biztos?- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Igen biztos. Hidd el nekem sincs hozzá sok kedvem, főleg az apám miatt nem, de muszáj. Egyébként  meg ott lesz az egész turné. Még a végén meg fogsz unni.
-Téged soha.De akkor ha tényleg muszáj haza menned akkor elviszlek.
-Köszönöm..
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívesen sétáltam volna ilyen későn, szóval örültem, hogy Jus felajánlotta, hogy haza visz. Nem akartam felkelteni Kenny-t.
Hamar haza értünk. Adtam Justin-nak egy puszit, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, de mielőtt kiszállhattam volna ő a kezemnél fogva visszahúzott a kocsiba és megcsókolt.
-Jó éjt.- köszöntem el a csókunk után.
-Neked is. Holnap hívlak.
Amikor ő elhajtott elindultam a bejárati ajtó felé, és közben írtam egy sms-t Jenny-nek, hogy holnap tudnánk-e találkozni. Nagy meglepetésemre azonnal válaszolt.
Jenny:
" Szia, persze, hogy tudunk. Délután a kávézóban?"
Én:
" Nekem jó. Akkor holnap. Szia"
Jenny:
 "Szia"
Felmentem a szobámba és nem mondhatnám, hogy hamar, de elaludtam. Egész idő alatt a ma történteken járt az agyam. Annyira szép este lett volna, ha nem találom meg azt a karkötőt.

*Másnap*

-Szia csajszi. Mizujs?-köszönt Jenny amikor odaértem az asztalhoz.
-Szia. Nem sok minden. Elég fáradt  vagyok. Nem aludtam valami sokat.
-Oohhh és ennek mi az oka??-kérdezte sejtelmesen.
-Semmi olyan.-válaszoltam nevetve, mert egyből tudtam, hogy mire gondol.-Te meg a fantáziád...-de nem tudtam befejezni mivel a pincér megérkezett, hogy felvegye a rendelésünket. Mindketten rendeltünk egy-egy cappucconót.
-És veled mizujs??? Hogy-hogy fent voltál még amikor este írtam?? Elég késő volt már.-törtem meg a csendet.
-Háátt azért mert... George-nál aludtam.-nyögte ki végül, de a részletekbe nem akartam belemenni. Gondolom mit csinálhattak és részletes beszámolót nem kérek róla köszönöm.
-Oké ennyi elég is lesz a témáról mielőtt még nagyon belemerülnél.-jelentettem ki nevetve, és persze ő is értette, hogy mire gondolok, így ő is elnevette magát.
A pincér hamar megérkezett a két cappuccinóval, amit letett elénk az asztalra. Amikor Jenny a csészéért nyúlt láttam, hogy nincs rajta a karkötő, amit egyébként soha nem vett le.
--Jenny hova tűnt a karkötőd?- kérdeztem tőle a csuklójához kapva.
-Nem tudom. Pont kérdezni is akartam tőled, hogy nem hagytam-e esetleg nálatok. De akkor ezek szerint nem találtad meg te sem.- mondta csalódottan.
Ekkor összeállt a fejemben a kép. Tuti, hogy Jenny karkötője volt. Azért az elég nagy véletlen lenne, hogy Jenny pont amikor elhagyja a karkötőjét egy ugyan olyan karkötő lenne Jus szobájába és, hogy az ne a Jenny-é legyen.
-Ami azt illeti megtaláltam.
-Tényleg? És hol??
-Justin szobájában.-néztem rá kissé mérgesen, közben pedig a könnyeimmel küszködtem.
-De... az..,hogy lehetséges?-kérdezte dadogva.
-Tudod erre én is baromi kíváncsi lennék.-válaszoltam.
Ekkor hirtelen Jus lépett be a kávézó ajtaján, aki egyből az asztalunk felé vette az irányt amint meglátott.
-Sziasztok, ne haragudjatok, hogy zavarok, de kerestelek otthon Lara és anyukád mondta, hogy itt vagy.
-Szia, de miért kerestél?
-Mert mutatni akarok valamit.-válaszolta.
-De mi éppen éppen beszélgetünk, és Jenny válaszát várom arra hogy mit keresett nálad a karkötője.-mondtam kissé arrogáns hangon miközben előkaptam a zsebemből az említett tárgyat.
-Semmiség.-válaszolta egyszerűen.
-Ne játsszuk ezt megint.-belül kezdtem egyre idegesebb lenni, de próbáltam ezt nem kimutatni.
-Oké elmondom. Gondolom akkor eshetett le a kezéről amikor..-vett egy nagy levegőt.-amikor segített nekem a tegnap esténél.
-Tessék??-nem értettem.
-Ő segített nekem az egész díszítős dolognál meg mindennél. Ő a legjobb barátnőd és gondoltam ő csak tudja, hogy mit szeretsz és mi aminek örülnél.-válaszolta.
-És ezt miért volt ilyen nehéz elmondani?- kérdeztem mosolyogva. Most már kezdtem lenyugodni. Tényleg ennyire aranyos lenne, hogy kikérdezi a barátnőmet arról, hogy mivel járhatna a kedvemben?
-Mert nem akartam, hogy azt gondold rólam, hogy érzéketlen vagyok és magamtól nem tudok megcsinálni egy ilyet.-mondta kicsit szomorúan.
-Nem gondolom, azt hogy érzéketlen vagy, sőt szerintem aranyos ez az egész. Senki nem tett még meg ennyit értem, mint te.-miután ezt kimondtam adtam neki egy puszit.Majd odafordultam Jenny-hez.
-Köszönöm-mondtam neki, majd visszaadtam neki a karkötőjét és megöleltem. -Nagyon megharagudnál, ha most elmennék?-kérdeztem tőle.
-Dehogyis, nekem lassan úgyis találkoznom kell George-val szóval, menj nyugodtan.
-Köszi. Te vagy a legjobb.-öleltem meg ismét mielőtt elmentünk volna.

*Jenny szemszöge*

Na jó komolyan lefőttem amikor kimondta, hogy Justin-nál találta meg a karkötőt és amikor megkérdezte, hogy került oda. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Azt hittem, hogy itt vége mindennek. Félni kezdtem, hogy elveszítem a legjobb barátnőmet és a pasimat is. Ha kiderül, hogy lefeküdtem Justin-nal akkor utána mindennek vége. Szó szerint. Két olyan embernek ártottam ezzel az egy estével akik a világon a legfontosabbak számomra. Nem tudom mit csinálnék nélkülük. De szerencsére megjelent Justin és kimentett a dologból. Gondolom neki sem tett volna jót, ha kiderül ez az egész dolog. De tudom, hogy nem tarthatjuk sokáig titokban ezt az egészet, mert előbb-utóbb bele bolondulok ebbe. De ha elmondom Larának akkor örökre megutál. Nem tudom mit tegyek. Ha elmondanám neki legalább megtudná, hogy Justin mekkora egy gyökér, de ennek a barátságunk lenne az ára. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet! De valamit akkor is tennem kell.

24. rész

Sziasztok! :)Úristen elértem a több mint 20.000 látogatót. Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm. Fantasztikusak vagyok. Ezt csak nektek köszönhetem. Igazából elsőnek nagyon féltem, hogy most amikor már teljesen egyedül írom a blogot nem fog nektek annyira tetszeni mint régen. Igen az előző rész miatt is nagyon aggódtam, hogy sokan negatív véleménnyel lesznek róla, mivel már mindenki bele élte magát abba, hogy milyen tökéletes a kapcsolatuk. De örömmel láttam, hogy tévedtem. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam róla aminek természetesen nagyon örülök. Ígérem, hogy nagyon sok csavar lesz még a blogban, hogy minél izgalmasabb legyen. De nem is tartalak fel titeket tovább. Csak  annyit szeretnék ( amit minden egyes résznél leírok), hogy IMÁDLAK titeket nagyon. <3 Jó olvasást. :) Ja és még egy dolog! Aki csatlakozott a csoporthoz már valószínűleg tudja, hogy  az egyik barátnőmmel elkezdtünk egy új blogot. Ez is Justin-os csak itt egy teljesen hétköznapi srác szerepében és más néven van jelen. Itt a link nézzetek be, komizzatok és ha tetszik iratkozzatok fel :)
http://mistletoe-merryxmas.blogspot.hu/


Nem voltam egyedül a szobában. Ha valaki megkérdezte volna az ajtóm előtt, hogy" Vajon ki lehet még bent?" biztos nem rá tippeltem volna. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő ide jön. Az ágyamon ült és amikor beléptem rám nézett és elmosolyodott. Régóta várhat már, mivel anyán kívül más nem tudta beengedni ő meg már kb. 1,5 órája elment. Mondhatom elég kitartó. De biztos fontos dologról lehet szó, ha képes volt megvárni.
-Szia.-köszöntem rá.
-Szia. Tudom nem ismerjük egymást de...
-Tudom, hogy ki vagy.-vágtam a szavába.-De, hogy kerülsz te ide?
-Beszélnünk kell.
-Rendben, de miről szeretnél velem beszélni?- kezdtem kicsit kínosan érezni magam?
-Justin-ról -vágta rá egyből a választ a kérdésemre. Ledöbbentem. Most komolyan Selena Gomez a volt pasijáról akar velem beszélni, aki mellesleg a mostani barátnője? Érzem, hogy ennek nem lesz túl jó vége.
-Oké. Figyelj komolyan nem értem, hogy most mi van szóval elmagyaráznád? Egyáltalán, hogy találtál meg?
-Persze megértem. Elég fura a helyzet. Igazából nem volt túl nehéz téged megtalálni. Elég volt csak pár embert leszólítani az utcán és rákérdezni, hogy ismernek-e téged. Ja és vagy 10 potya jegybe került. De mivel megtaláltalak, gondolom megérte. Idejöttem, és te pont nem voltál itthon, de anyukád nagyon aranyos volt és beengedett és azt mondta, hogy várjalak meg nyugodtan.- kezdett bele.
-És, hogy jön a képbe Justin?-tértem a lényegre.
- Nézd megértem, hogy kiakaszt a dolog, de hidd el nem akarom tőled elvenni Justin-t. Még mindig szeretem, de örülök neki, hogy boldog. És ezt velem nem érhette volna el. Minden pillanatunkat kamerák lesték, és nem volt egy szabad percünk sem. Minden interjú azzal kezdődött, hogy " Együtt vagyunk-e még?" vagy " Hogy milyen is Justin Bieber barátnőjének lenni". A gyűlölködőről meg nem is beszélve. Szinte óránként kaptam a gyűlölködő üzeneteket tőlük, hogy én csak azért vagyok vele, hogy nagyobb legyen a hírnevem és, hogy még többen megszeressenek. Ami eleinte igaz is volt, mert a menedzereink találták ki ezt az egész dolgot, hogy jöjjünk össze mert az mindkettőnk karrierjének jót tesz. De azzal nem számoltak, hogy ez egy idő után nem csak színjáték lesz.- egy pár pillanatra megállt. Teljesen átéreztem a helyzetét mivel velem is pont ugyanez történt. Justin mindig mondta nekem, hogy nagyon sok mindenben különbözök Selenától ( már amikor szóba jött, mivel nem igazán szeretett róla beszélni). De talán egyben és a legnagyobb dologban hasonlítunk. Mindkettőnk részéről csak egy játéknak indult a Justin-nal való kapcsolatunk és szerelem lett a vége. Nem sok időm volt tovább gondolkoznom, mert újra bele kezdett.
-Szóval tudom, hogy egyikőnknek sem tett jót a szakítás, de már nem bírtuk tovább ezt az egészet, hogy nem lehet olyan pillanatunk együtt amiről mások ne tudnának rögtön. Persze neki köszönhetem az elmúlt évek legszebb pillanatit. Nagyon sok mindent tett értem, amit tudok, hogy még egyszer egy srác sem fog. És azt is tudom, hogy miattam lett olyan amilyen az utóbbi időben. Fáj őt ilyennek látni, mert egyáltalán nem az a Justin akit én megismertem.-ezzel az érzéssel valahogy én is így voltam. Úgyhogy újabb közös dolog.- De az utóbbi időben mióta veled jár észre vettem, hogy kezd visszatérni a régi énje. Ennek nagyon örülök. De kérlek vigyázz vele, mert könnyen visszaesik ebbe az állapotba és akkor te sérülsz a legjobban.-na jó ez nagy meglepetésként ért.
-Nos köszönöm, azt hiszem. Ne haragudj nem tudom, hogy most mit mondhatnék. Már bocs de először azt hittem, hogy majd a hajamat fogod tépni, hogy azonnal hagyjam békén Justin-t, mert ő a tiéd.
- Bevallom, megfordult a fejemben-nevette el magát.- de rájöttem, hogy annak nem lenne sok értelme. Ő téged választott. És köztünk meg amúgy sem működött volna most sem túl sokáig. A karrierünket meg egyikőnk sem adná fel egy bizonytalan kapcsolatért.
-Kérsz valamit inni?-próbáltam kimászni ebből a kínos helyzetből és ez volt a legjobb ötletem erre.
-Nem köszönöm. És amúgy is már mennem kéne. Végül is elmondtam mindent amit szerettem volna. De örülnék neki ha még találkozhatnánk. Ígérem akkor nem Justin-ról lesz majd szó. Itt hagyom a telefonszámomat szóval ha van kedved hívj fel.
-Rendben.- válaszoltam. Lesétáltunk az emeletről és kikísértem. A kocsi már ott várta a feljárón.
-Nagyon örülök, hogy tudtunk beszélni, és remélem majd fogsz hívni. Szia. -ölelt meg.
-Biztos vagyok benne. Szia.-öleltem vissza.

Amikor elengedtük egymást odasétált a kocsihoz, a sofőr kinyitotta neki az ajtót, majd miután mindketten beültek elindultak. Kellemesen csalódtam Selenában. Egyáltalán nem olyan mint ahogy az újságokban leírják. Ha személyesen is látod, és beszélgetsz vele, meg sem fordul a fejedben az a sok rossz amit róla terjesztenek. Ezekkel a gondolatokkal indultam el vissza a szobámba. A mai napra tanulást terveztem, mivel 2 hét múlva érettségizek. Ami nem feltétlenül rossz dolog. Mert ez azt jelenti, hogy két hét múlva megszabadulok az apámtól. Még ha nem is örökre, de akkor is. Szóval végig feküdtem az ágyamon aminek java részét füzetek, könyvek, és lapok borították. Már vagy 2 órán keresztül olvastam a könyveket amikor úgy döntöttem tartok egy kis szünetet. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit amikor megcsörrent a telefonom.
-Szia szépségem.
-Szia.-mosolyodtam el a megszólításon.
-Mit csinálsz éppen?
-Tanulok. Miért?
-Nem lehetne egy kicsit szüneteltetni?- hangjában hallottam, hogy valamit nagyon akar.
-Éppenséggel lehetne. De miért?-kíváncsiskodtam.
-Van egy meglepetésem. Gyere át. Nem kell csengetni gyere egyből a szobámba.-elég fura gondolataim voltak, hogy vajon mit akarhat. De a kíváncsiságom győzött.
-Oké kb fél óra és ott vagyok. Szia.
-Rendben várlak. Szia.

*Justinnál*

Amikor beléptem a szobába tátva maradt a szám- Mindenhol gyertyák voltak, és mindent rózsaszirom borított.Gyönyörű volt, a lélegzetem is elállt. Hirtelen két erős kezet éreztem összefonódni a derekam körül és kaptam egy puszit a nyakamra. Nem kellett megkérdeznem, hogy ki az mert az illatáról felismertem.
-Ezt én kapom?
-Nem egy másik lánynak szántam csak túl hamar érkeztél.-poénkodott amin elnevettem magam.
-De miért,
-Csak úgy. Mert megérdemled. Tetszik?
-Hát kicsit többet vártam De ha már ez van akkor megteszi.-kezdtem én is a poénkodást.
-De most komolyan?
-Ugye csak viccelsz? Szóhoz se jutok.
Megfordultam a karjai között, hogy szembe legyek vele, majd megcsókoltam. Ajkai tökéletesen illettek az enyémekhez, és csodálatos érzés volt az egész. Annyira aranyos volt tőle ez az egész. Még soha nem tett értem ennyi mindent senki sem. Most pedig pont erre volt szükségem, hogy valaki szeressen. Hosszas csókolózás után mindketten levegőt kapkodva váltunk el a másiktól.
-Szeretlek!-mondtam ki miután a légzésem egyenletessé vált. Ő pedig csak mosolygott.Most vajon aggódnom kéne? Oké, hogy egy pasinak nehezebb kifejezni az érzéseit, de szerintem ezzel az egésszel amit a szobában csinált azt akarta bizonyítani, hogy szeret. De akkor miért nem mondja ki? Kezdtem kétségbe esni. Hosszú kínos csend állt be közénk, és csak néztük egymás arcát. Lehet talán túl korai volt még neki az, hogy elmondtam, hogy szeretem.
-Én is szeretlek.- ezekkel a szavakkal törte meg a csendet. De ezek voltak a legszebbek, amiket csak mondhatott volna. A nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Még mindig nem értettem, hogy miért gondolkozott annyit, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Csak az járt az eszemben, hogy szeretem és ő is engem. Az ölelésből kibontakozva átöleltem a nyakát ő pedig homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit. Nekem pedig ismét az eszembe jutott, hogy ez az egész csak egy játéknak indult és nem gondoltam volna, hogy a végére ezt fogom érezni. Lassan ajkait megint az enyémekhez nyomta és így ébresztett ki a gondolataimból. Az ágy felé kezdett el tolni, majd gyengéden lefektetett arra és felém tornyosult. Ezután a nyakamat vette célba és kezdte el apró puszikkal kényeztetni. Számat apró nyögések hagyták el amikor egy-egy puszi közben szívni kezdte a nyakamat. Kezével pedig bejárta az egész testemet simogatás közben. Hirtelen a felsőm alá tévedt és lassan kezdte el felfelé húzni a ruhadarabot amikor én megállítottam.
-Justin-nehezen tudtam kinyögni a nevét a zihálás miatt.-Én erre még nem állok készen.-mondtam ki végre visszanyerve a rendes hangszínemet, mire ő a szemembe nézett.
-Nem kell, ha nem akarod. Nem erőltetek rád semmit, és addig várok amíg készen nem állsz.-bevallom nem éppen ezt vártam. Azt hittem majd ki fog akadni vagy valami, de nem. Teljesen jól kezelte a helyzetet. Megértő volt, és nagyon aranyos. Gondolataim megint elkalandoztak, és azt vettem észre, hogy már nincs mellettem. Kezdtem ismét bepánikolni, hogy mi van ha mégsem gondolta komolyan azt amit az előbb mondott és mégis haragszik. Próbáltam magam nyugtatni, hogy biztos nem zavarja a dolog mivel éppen az előbb mondta, hogy szeret, de nem jártam túl sok sikerrel. Semmi pozitív dolog nem jutott az eszembe. Hirtelen egy ajtónyitódásra lettem figyelmes, és az ajtó felé kaptam a fejemet, amin éppen Justin jött be és egy tálcát fogott a kezében. Becsukta maga mögött az ajtót és az ágyhoz sietett, majd lefeküdt mellém a tálcával a kezében.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta át nekem. Elvettem tőle a tálcát és leraktam közénk az ágyra. Akkor vettem, csak észre a tartalmát. Volt rajta egy tál eper, és olvasztott tejcsoki és fehércsoki.-Nem voltam benne biztos, hogy melyiket szereted így hoztam mindkettőből.-mosolygott rám, amikor észrevette, hogy a két csokival teli tálat bámulom.
-Mindkettőt nagyon szeretem. És köszönöm. Ez nagyon aranyos tőled.- mosolyogtam vissza és közelebb hajoltam hozzá, hogy adhassak neki egy puszit.
-Nézhetnénk valami filmet. Mit szólsz hozzá??-vetette fel az újabb csodálatos ötletét.
-Tőlem nézhetünk.-válaszoltam mosolyogva. Igazából nekem az is mindegy lett volna, ha csak egymás mellett ülünk és nézünk ki a fejünkből, mert a lényeg, hogy együtt lettünk volna. Bekapcsolta a TV-t és a tálcát az ölébe vette, majd kezét a nyakam alá dugta ezzel utasítva arra, hogy oda bújjak hozzá. Én pedig így is tettem. Egy epret belemártott először  a tejcsokiba aztán a  a fehércsokiba és a szám elé nyújtotta. Mosolyogva haraptam egy nagyot az eperbe.  Annyira aranyos volt, és figyelmes. Egész este a kedvemben akart járni, és minden kívánságomat leste. Tökéletes volt az egész és azt kívánom, hogy bárcsak sose lenne vége ennek az egésznek és minden ilyen tökéletes maradna. De úgy látszik az égiek ezt nem szeretnék, és nem igazán hajlanak afelé, hogy boldog legyek. Ugyanis felfigyeltem valamire.