25. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy egy ideig nem volt új rész, de rengeteg dolgom volt és remélem, hogy ez meg értitek. Aki nem tudná,( vagy csak mondjuk azért, hogy felhívjam újra a figyelmeteket), barátnőmmel elkezdtünk egy új blogot ami szintén Justin-ról szól, csak itt egy teljesen hétköznapi srác és Tyler-nek hívják a sztoriban. Itt a link a bloghoz: http://www.blogger.com/%C2%A0http://mistletoe-merryxmas.blogspot.hu/ Remélem, hogy ezt is sokan fogjátok olvasni csakúgy mint a The Dark Love-ot és akinek tetszik az iratkozzon fel és komizzon :) Remélem, hogy az új rész is tetszeni fog. Imádlak titeket ezt soha ne felejtsétek el :) <3

*Lara szemszöge*

-Rögtön jövök.- törte meg a csendet Justin.
Hirtelen felállt mellőlem, majd kisétált az ajtón. A filmet nem állította le, hogy tudjam nézni, de a figyelmemet elvonta egy csillogó tárgy ami a kis asztal mellett hevert a földön. Odasétáltam, hogy jobban megnézzem mi  az. Egy arany karkötő volt. Biztos voltam benne, hogy már láttam ezelőtt, de nem tudtam rájönni, hogy kié lehet. Néhányszor megforgattam a kezemben és törtem a fejemet, hogy kié lehet. A szemem megakadt a karkötő sima felületén és akkor vettem észre, hogy egy csillag van rajta. Egyre ismerősebb volt, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy Jenny-nek is ilyen karkötője van, de lehet, hogy nem is az övé, hanem esetleg az anyukájáé vagy nem tudom.Mert vajon mit keresneitt Jenny karkötője?

 Rengeteg érzés kavarodott bennem és annál több kérdés. A könnyeimmel küszködtem, de nem engedtem, hogy kicsorduljanak, mivel hallottam, hogy valaki felfelé tart a lépcsőn. A karkötőt a farmerom zsebébe csúsztattam, és úgy döntöttem, hogy nem szólok róla Justin-nak. Nem tudom, hogy mi történt és feleslegesen nem akarom felidegesíteni.
-Itt is vagyok.- nyitott be Justin az ajtón 2 bögre forrócsokival a kezében. Az egyiket átadta nekem, majd visszafeküdt mellém az ágyra.
-Ha így haladunk lassan repülő se kell, hogy eljussak a turnéra, elég ha gurulok.- próbáltam egy kicsit poénkodni, hogy oldjam a feszültséget és, hogy leplezzem az érzelmeimet. De be jött, mivel Justin úgy nevetett rajtam, hogy majdnem visszaköpte a forrócsokit a bögrébe.
-Legközelebb szólj, ha poénkodni akarsz vagy várd meg amíg iszok, mert nem áll szándékomban megfulladni.-mondta két köhögés között még mindig nevetve.
-Észben tartom. -válaszoltam, majd egy  nagyot kortyoltam .-Ez nagyon finom lett. Hogy csináltad?
-Szakmai titok. Majd egyszer talán beavatlak.-kacsintott.
-Mit is vártam.- mondtam halkan és mosolyogva megforgattam a szememet. Amit persze ő is észrevett, de ő már nem mosolygott rajta.- Most mi a baj?- kérdeztem tőle.
-Semmi csak... mindegy.
-Na nyögd ki. Tudod, hogy utálom az ilyet.
- Tudom azért csinálom.-mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Azt hitte, hogy majd ezzel sikerül elfeledtetnie a dolgot, de nem jött neki össze. De inkább ráhagytam.
A csók után néztük tovább a filmet, bár én nem sokra emlékszek belőle ugyanis végig a zsebemben lapuló karkötőn járt az eszem.
-Nekem lassan mennem kellene-jelentettem ki amikor vége lett a filmnek.
-Biztos?- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Igen biztos. Hidd el nekem sincs hozzá sok kedvem, főleg az apám miatt nem, de muszáj. Egyébként  meg ott lesz az egész turné. Még a végén meg fogsz unni.
-Téged soha.De akkor ha tényleg muszáj haza menned akkor elviszlek.
-Köszönöm..
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívesen sétáltam volna ilyen későn, szóval örültem, hogy Jus felajánlotta, hogy haza visz. Nem akartam felkelteni Kenny-t.
Hamar haza értünk. Adtam Justin-nak egy puszit, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, de mielőtt kiszállhattam volna ő a kezemnél fogva visszahúzott a kocsiba és megcsókolt.
-Jó éjt.- köszöntem el a csókunk után.
-Neked is. Holnap hívlak.
Amikor ő elhajtott elindultam a bejárati ajtó felé, és közben írtam egy sms-t Jenny-nek, hogy holnap tudnánk-e találkozni. Nagy meglepetésemre azonnal válaszolt.
Jenny:
" Szia, persze, hogy tudunk. Délután a kávézóban?"
Én:
" Nekem jó. Akkor holnap. Szia"
Jenny:
 "Szia"
Felmentem a szobámba és nem mondhatnám, hogy hamar, de elaludtam. Egész idő alatt a ma történteken járt az agyam. Annyira szép este lett volna, ha nem találom meg azt a karkötőt.

*Másnap*

-Szia csajszi. Mizujs?-köszönt Jenny amikor odaértem az asztalhoz.
-Szia. Nem sok minden. Elég fáradt  vagyok. Nem aludtam valami sokat.
-Oohhh és ennek mi az oka??-kérdezte sejtelmesen.
-Semmi olyan.-válaszoltam nevetve, mert egyből tudtam, hogy mire gondol.-Te meg a fantáziád...-de nem tudtam befejezni mivel a pincér megérkezett, hogy felvegye a rendelésünket. Mindketten rendeltünk egy-egy cappucconót.
-És veled mizujs??? Hogy-hogy fent voltál még amikor este írtam?? Elég késő volt már.-törtem meg a csendet.
-Háátt azért mert... George-nál aludtam.-nyögte ki végül, de a részletekbe nem akartam belemenni. Gondolom mit csinálhattak és részletes beszámolót nem kérek róla köszönöm.
-Oké ennyi elég is lesz a témáról mielőtt még nagyon belemerülnél.-jelentettem ki nevetve, és persze ő is értette, hogy mire gondolok, így ő is elnevette magát.
A pincér hamar megérkezett a két cappuccinóval, amit letett elénk az asztalra. Amikor Jenny a csészéért nyúlt láttam, hogy nincs rajta a karkötő, amit egyébként soha nem vett le.
--Jenny hova tűnt a karkötőd?- kérdeztem tőle a csuklójához kapva.
-Nem tudom. Pont kérdezni is akartam tőled, hogy nem hagytam-e esetleg nálatok. De akkor ezek szerint nem találtad meg te sem.- mondta csalódottan.
Ekkor összeállt a fejemben a kép. Tuti, hogy Jenny karkötője volt. Azért az elég nagy véletlen lenne, hogy Jenny pont amikor elhagyja a karkötőjét egy ugyan olyan karkötő lenne Jus szobájába és, hogy az ne a Jenny-é legyen.
-Ami azt illeti megtaláltam.
-Tényleg? És hol??
-Justin szobájában.-néztem rá kissé mérgesen, közben pedig a könnyeimmel küszködtem.
-De... az..,hogy lehetséges?-kérdezte dadogva.
-Tudod erre én is baromi kíváncsi lennék.-válaszoltam.
Ekkor hirtelen Jus lépett be a kávézó ajtaján, aki egyből az asztalunk felé vette az irányt amint meglátott.
-Sziasztok, ne haragudjatok, hogy zavarok, de kerestelek otthon Lara és anyukád mondta, hogy itt vagy.
-Szia, de miért kerestél?
-Mert mutatni akarok valamit.-válaszolta.
-De mi éppen éppen beszélgetünk, és Jenny válaszát várom arra hogy mit keresett nálad a karkötője.-mondtam kissé arrogáns hangon miközben előkaptam a zsebemből az említett tárgyat.
-Semmiség.-válaszolta egyszerűen.
-Ne játsszuk ezt megint.-belül kezdtem egyre idegesebb lenni, de próbáltam ezt nem kimutatni.
-Oké elmondom. Gondolom akkor eshetett le a kezéről amikor..-vett egy nagy levegőt.-amikor segített nekem a tegnap esténél.
-Tessék??-nem értettem.
-Ő segített nekem az egész díszítős dolognál meg mindennél. Ő a legjobb barátnőd és gondoltam ő csak tudja, hogy mit szeretsz és mi aminek örülnél.-válaszolta.
-És ezt miért volt ilyen nehéz elmondani?- kérdeztem mosolyogva. Most már kezdtem lenyugodni. Tényleg ennyire aranyos lenne, hogy kikérdezi a barátnőmet arról, hogy mivel járhatna a kedvemben?
-Mert nem akartam, hogy azt gondold rólam, hogy érzéketlen vagyok és magamtól nem tudok megcsinálni egy ilyet.-mondta kicsit szomorúan.
-Nem gondolom, azt hogy érzéketlen vagy, sőt szerintem aranyos ez az egész. Senki nem tett még meg ennyit értem, mint te.-miután ezt kimondtam adtam neki egy puszit.Majd odafordultam Jenny-hez.
-Köszönöm-mondtam neki, majd visszaadtam neki a karkötőjét és megöleltem. -Nagyon megharagudnál, ha most elmennék?-kérdeztem tőle.
-Dehogyis, nekem lassan úgyis találkoznom kell George-val szóval, menj nyugodtan.
-Köszi. Te vagy a legjobb.-öleltem meg ismét mielőtt elmentünk volna.

*Jenny szemszöge*

Na jó komolyan lefőttem amikor kimondta, hogy Justin-nál találta meg a karkötőt és amikor megkérdezte, hogy került oda. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Azt hittem, hogy itt vége mindennek. Félni kezdtem, hogy elveszítem a legjobb barátnőmet és a pasimat is. Ha kiderül, hogy lefeküdtem Justin-nal akkor utána mindennek vége. Szó szerint. Két olyan embernek ártottam ezzel az egy estével akik a világon a legfontosabbak számomra. Nem tudom mit csinálnék nélkülük. De szerencsére megjelent Justin és kimentett a dologból. Gondolom neki sem tett volna jót, ha kiderül ez az egész dolog. De tudom, hogy nem tarthatjuk sokáig titokban ezt az egészet, mert előbb-utóbb bele bolondulok ebbe. De ha elmondom Larának akkor örökre megutál. Nem tudom mit tegyek. Ha elmondanám neki legalább megtudná, hogy Justin mekkora egy gyökér, de ennek a barátságunk lenne az ára. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet! De valamit akkor is tennem kell.