24. rész

Sziasztok! :)Úristen elértem a több mint 20.000 látogatót. Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm. Fantasztikusak vagyok. Ezt csak nektek köszönhetem. Igazából elsőnek nagyon féltem, hogy most amikor már teljesen egyedül írom a blogot nem fog nektek annyira tetszeni mint régen. Igen az előző rész miatt is nagyon aggódtam, hogy sokan negatív véleménnyel lesznek róla, mivel már mindenki bele élte magát abba, hogy milyen tökéletes a kapcsolatuk. De örömmel láttam, hogy tévedtem. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam róla aminek természetesen nagyon örülök. Ígérem, hogy nagyon sok csavar lesz még a blogban, hogy minél izgalmasabb legyen. De nem is tartalak fel titeket tovább. Csak  annyit szeretnék ( amit minden egyes résznél leírok), hogy IMÁDLAK titeket nagyon. <3 Jó olvasást. :) Ja és még egy dolog! Aki csatlakozott a csoporthoz már valószínűleg tudja, hogy  az egyik barátnőmmel elkezdtünk egy új blogot. Ez is Justin-os csak itt egy teljesen hétköznapi srác szerepében és más néven van jelen. Itt a link nézzetek be, komizzatok és ha tetszik iratkozzatok fel :)
http://mistletoe-merryxmas.blogspot.hu/


Nem voltam egyedül a szobában. Ha valaki megkérdezte volna az ajtóm előtt, hogy" Vajon ki lehet még bent?" biztos nem rá tippeltem volna. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő ide jön. Az ágyamon ült és amikor beléptem rám nézett és elmosolyodott. Régóta várhat már, mivel anyán kívül más nem tudta beengedni ő meg már kb. 1,5 órája elment. Mondhatom elég kitartó. De biztos fontos dologról lehet szó, ha képes volt megvárni.
-Szia.-köszöntem rá.
-Szia. Tudom nem ismerjük egymást de...
-Tudom, hogy ki vagy.-vágtam a szavába.-De, hogy kerülsz te ide?
-Beszélnünk kell.
-Rendben, de miről szeretnél velem beszélni?- kezdtem kicsit kínosan érezni magam?
-Justin-ról -vágta rá egyből a választ a kérdésemre. Ledöbbentem. Most komolyan Selena Gomez a volt pasijáról akar velem beszélni, aki mellesleg a mostani barátnője? Érzem, hogy ennek nem lesz túl jó vége.
-Oké. Figyelj komolyan nem értem, hogy most mi van szóval elmagyaráznád? Egyáltalán, hogy találtál meg?
-Persze megértem. Elég fura a helyzet. Igazából nem volt túl nehéz téged megtalálni. Elég volt csak pár embert leszólítani az utcán és rákérdezni, hogy ismernek-e téged. Ja és vagy 10 potya jegybe került. De mivel megtaláltalak, gondolom megérte. Idejöttem, és te pont nem voltál itthon, de anyukád nagyon aranyos volt és beengedett és azt mondta, hogy várjalak meg nyugodtan.- kezdett bele.
-És, hogy jön a képbe Justin?-tértem a lényegre.
- Nézd megértem, hogy kiakaszt a dolog, de hidd el nem akarom tőled elvenni Justin-t. Még mindig szeretem, de örülök neki, hogy boldog. És ezt velem nem érhette volna el. Minden pillanatunkat kamerák lesték, és nem volt egy szabad percünk sem. Minden interjú azzal kezdődött, hogy " Együtt vagyunk-e még?" vagy " Hogy milyen is Justin Bieber barátnőjének lenni". A gyűlölködőről meg nem is beszélve. Szinte óránként kaptam a gyűlölködő üzeneteket tőlük, hogy én csak azért vagyok vele, hogy nagyobb legyen a hírnevem és, hogy még többen megszeressenek. Ami eleinte igaz is volt, mert a menedzereink találták ki ezt az egész dolgot, hogy jöjjünk össze mert az mindkettőnk karrierjének jót tesz. De azzal nem számoltak, hogy ez egy idő után nem csak színjáték lesz.- egy pár pillanatra megállt. Teljesen átéreztem a helyzetét mivel velem is pont ugyanez történt. Justin mindig mondta nekem, hogy nagyon sok mindenben különbözök Selenától ( már amikor szóba jött, mivel nem igazán szeretett róla beszélni). De talán egyben és a legnagyobb dologban hasonlítunk. Mindkettőnk részéről csak egy játéknak indult a Justin-nal való kapcsolatunk és szerelem lett a vége. Nem sok időm volt tovább gondolkoznom, mert újra bele kezdett.
-Szóval tudom, hogy egyikőnknek sem tett jót a szakítás, de már nem bírtuk tovább ezt az egészet, hogy nem lehet olyan pillanatunk együtt amiről mások ne tudnának rögtön. Persze neki köszönhetem az elmúlt évek legszebb pillanatit. Nagyon sok mindent tett értem, amit tudok, hogy még egyszer egy srác sem fog. És azt is tudom, hogy miattam lett olyan amilyen az utóbbi időben. Fáj őt ilyennek látni, mert egyáltalán nem az a Justin akit én megismertem.-ezzel az érzéssel valahogy én is így voltam. Úgyhogy újabb közös dolog.- De az utóbbi időben mióta veled jár észre vettem, hogy kezd visszatérni a régi énje. Ennek nagyon örülök. De kérlek vigyázz vele, mert könnyen visszaesik ebbe az állapotba és akkor te sérülsz a legjobban.-na jó ez nagy meglepetésként ért.
-Nos köszönöm, azt hiszem. Ne haragudj nem tudom, hogy most mit mondhatnék. Már bocs de először azt hittem, hogy majd a hajamat fogod tépni, hogy azonnal hagyjam békén Justin-t, mert ő a tiéd.
- Bevallom, megfordult a fejemben-nevette el magát.- de rájöttem, hogy annak nem lenne sok értelme. Ő téged választott. És köztünk meg amúgy sem működött volna most sem túl sokáig. A karrierünket meg egyikőnk sem adná fel egy bizonytalan kapcsolatért.
-Kérsz valamit inni?-próbáltam kimászni ebből a kínos helyzetből és ez volt a legjobb ötletem erre.
-Nem köszönöm. És amúgy is már mennem kéne. Végül is elmondtam mindent amit szerettem volna. De örülnék neki ha még találkozhatnánk. Ígérem akkor nem Justin-ról lesz majd szó. Itt hagyom a telefonszámomat szóval ha van kedved hívj fel.
-Rendben.- válaszoltam. Lesétáltunk az emeletről és kikísértem. A kocsi már ott várta a feljárón.
-Nagyon örülök, hogy tudtunk beszélni, és remélem majd fogsz hívni. Szia. -ölelt meg.
-Biztos vagyok benne. Szia.-öleltem vissza.

Amikor elengedtük egymást odasétált a kocsihoz, a sofőr kinyitotta neki az ajtót, majd miután mindketten beültek elindultak. Kellemesen csalódtam Selenában. Egyáltalán nem olyan mint ahogy az újságokban leírják. Ha személyesen is látod, és beszélgetsz vele, meg sem fordul a fejedben az a sok rossz amit róla terjesztenek. Ezekkel a gondolatokkal indultam el vissza a szobámba. A mai napra tanulást terveztem, mivel 2 hét múlva érettségizek. Ami nem feltétlenül rossz dolog. Mert ez azt jelenti, hogy két hét múlva megszabadulok az apámtól. Még ha nem is örökre, de akkor is. Szóval végig feküdtem az ágyamon aminek java részét füzetek, könyvek, és lapok borították. Már vagy 2 órán keresztül olvastam a könyveket amikor úgy döntöttem tartok egy kis szünetet. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit amikor megcsörrent a telefonom.
-Szia szépségem.
-Szia.-mosolyodtam el a megszólításon.
-Mit csinálsz éppen?
-Tanulok. Miért?
-Nem lehetne egy kicsit szüneteltetni?- hangjában hallottam, hogy valamit nagyon akar.
-Éppenséggel lehetne. De miért?-kíváncsiskodtam.
-Van egy meglepetésem. Gyere át. Nem kell csengetni gyere egyből a szobámba.-elég fura gondolataim voltak, hogy vajon mit akarhat. De a kíváncsiságom győzött.
-Oké kb fél óra és ott vagyok. Szia.
-Rendben várlak. Szia.

*Justinnál*

Amikor beléptem a szobába tátva maradt a szám- Mindenhol gyertyák voltak, és mindent rózsaszirom borított.Gyönyörű volt, a lélegzetem is elállt. Hirtelen két erős kezet éreztem összefonódni a derekam körül és kaptam egy puszit a nyakamra. Nem kellett megkérdeznem, hogy ki az mert az illatáról felismertem.
-Ezt én kapom?
-Nem egy másik lánynak szántam csak túl hamar érkeztél.-poénkodott amin elnevettem magam.
-De miért,
-Csak úgy. Mert megérdemled. Tetszik?
-Hát kicsit többet vártam De ha már ez van akkor megteszi.-kezdtem én is a poénkodást.
-De most komolyan?
-Ugye csak viccelsz? Szóhoz se jutok.
Megfordultam a karjai között, hogy szembe legyek vele, majd megcsókoltam. Ajkai tökéletesen illettek az enyémekhez, és csodálatos érzés volt az egész. Annyira aranyos volt tőle ez az egész. Még soha nem tett értem ennyi mindent senki sem. Most pedig pont erre volt szükségem, hogy valaki szeressen. Hosszas csókolózás után mindketten levegőt kapkodva váltunk el a másiktól.
-Szeretlek!-mondtam ki miután a légzésem egyenletessé vált. Ő pedig csak mosolygott.Most vajon aggódnom kéne? Oké, hogy egy pasinak nehezebb kifejezni az érzéseit, de szerintem ezzel az egésszel amit a szobában csinált azt akarta bizonyítani, hogy szeret. De akkor miért nem mondja ki? Kezdtem kétségbe esni. Hosszú kínos csend állt be közénk, és csak néztük egymás arcát. Lehet talán túl korai volt még neki az, hogy elmondtam, hogy szeretem.
-Én is szeretlek.- ezekkel a szavakkal törte meg a csendet. De ezek voltak a legszebbek, amiket csak mondhatott volna. A nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Még mindig nem értettem, hogy miért gondolkozott annyit, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Csak az járt az eszemben, hogy szeretem és ő is engem. Az ölelésből kibontakozva átöleltem a nyakát ő pedig homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit. Nekem pedig ismét az eszembe jutott, hogy ez az egész csak egy játéknak indult és nem gondoltam volna, hogy a végére ezt fogom érezni. Lassan ajkait megint az enyémekhez nyomta és így ébresztett ki a gondolataimból. Az ágy felé kezdett el tolni, majd gyengéden lefektetett arra és felém tornyosult. Ezután a nyakamat vette célba és kezdte el apró puszikkal kényeztetni. Számat apró nyögések hagyták el amikor egy-egy puszi közben szívni kezdte a nyakamat. Kezével pedig bejárta az egész testemet simogatás közben. Hirtelen a felsőm alá tévedt és lassan kezdte el felfelé húzni a ruhadarabot amikor én megállítottam.
-Justin-nehezen tudtam kinyögni a nevét a zihálás miatt.-Én erre még nem állok készen.-mondtam ki végre visszanyerve a rendes hangszínemet, mire ő a szemembe nézett.
-Nem kell, ha nem akarod. Nem erőltetek rád semmit, és addig várok amíg készen nem állsz.-bevallom nem éppen ezt vártam. Azt hittem majd ki fog akadni vagy valami, de nem. Teljesen jól kezelte a helyzetet. Megértő volt, és nagyon aranyos. Gondolataim megint elkalandoztak, és azt vettem észre, hogy már nincs mellettem. Kezdtem ismét bepánikolni, hogy mi van ha mégsem gondolta komolyan azt amit az előbb mondott és mégis haragszik. Próbáltam magam nyugtatni, hogy biztos nem zavarja a dolog mivel éppen az előbb mondta, hogy szeret, de nem jártam túl sok sikerrel. Semmi pozitív dolog nem jutott az eszembe. Hirtelen egy ajtónyitódásra lettem figyelmes, és az ajtó felé kaptam a fejemet, amin éppen Justin jött be és egy tálcát fogott a kezében. Becsukta maga mögött az ajtót és az ágyhoz sietett, majd lefeküdt mellém a tálcával a kezében.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta át nekem. Elvettem tőle a tálcát és leraktam közénk az ágyra. Akkor vettem, csak észre a tartalmát. Volt rajta egy tál eper, és olvasztott tejcsoki és fehércsoki.-Nem voltam benne biztos, hogy melyiket szereted így hoztam mindkettőből.-mosolygott rám, amikor észrevette, hogy a két csokival teli tálat bámulom.
-Mindkettőt nagyon szeretem. És köszönöm. Ez nagyon aranyos tőled.- mosolyogtam vissza és közelebb hajoltam hozzá, hogy adhassak neki egy puszit.
-Nézhetnénk valami filmet. Mit szólsz hozzá??-vetette fel az újabb csodálatos ötletét.
-Tőlem nézhetünk.-válaszoltam mosolyogva. Igazából nekem az is mindegy lett volna, ha csak egymás mellett ülünk és nézünk ki a fejünkből, mert a lényeg, hogy együtt lettünk volna. Bekapcsolta a TV-t és a tálcát az ölébe vette, majd kezét a nyakam alá dugta ezzel utasítva arra, hogy oda bújjak hozzá. Én pedig így is tettem. Egy epret belemártott először  a tejcsokiba aztán a  a fehércsokiba és a szám elé nyújtotta. Mosolyogva haraptam egy nagyot az eperbe.  Annyira aranyos volt, és figyelmes. Egész este a kedvemben akart járni, és minden kívánságomat leste. Tökéletes volt az egész és azt kívánom, hogy bárcsak sose lenne vége ennek az egésznek és minden ilyen tökéletes maradna. De úgy látszik az égiek ezt nem szeretnék, és nem igazán hajlanak afelé, hogy boldog legyek. Ugyanis felfigyeltem valamire.