Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam az új részt, de igazából időm se és ötletem se nagyon volt. Szerettem volna megint egy hosszú részt összehozni remélem, hogy valamennyire sikerült. Nagyon szépen köszönöm a rengeteg oldalmegtekintést és az új feliratkozókat és az előző részhez érkezett komikat. Remélem tetszeni fog ez a rész is. És lenne egy bejelenteni valóm is !!! Méghozzá egy új blog :) Barátnőmmel közösen írjuk és reméljük, hogy tetszeni fog nektek. Iratkozzatok fel minél többen;)
Imádlak titeket <3
ÚJ BLOG!!!
És itt a link:http://tevagyakulcs.blogspot.hu/
*Justin szemszöge*
Izgulok! És, hogy miért? Hogy Lara eljöjjön, de nehogy azt higgyétek, hogy azért mert szerelmes vagyok. Nem erről szó sincs. Elhatároztam magamban, hogy soha többet nem leszek szerelemes, persze tudom ez nem így megy, de akkor is. Szerelmesnek lenni szíves! Mindig próbálsz megfelelni egy olyan személynek, akinek elvileg olyannak kellene elfogadnia amilyen valójában vagy. Nem kellene rajtad semmit sem változtatnia vagy elvárnia, hogy a változásra magadtól rágyere és tegyél érte. Amikor együtt vagy vele, ha szerencséd van minden szép és jó, de ha nem akkor.... szóval érted. Ha pedig kötetek mindennek vége akkor összetörsz, padlóra kerülsz, úgy érzed az életednek vége és a többi szar dolog. Egyszer már átéltem ezeket és nem fogom mégegyszer. És ekkor beugrott. Mi van ha Lara most pont ugyanezt érzi?? Mert ő elvileg szerelmes volt belém, legalábbis az állítása szerint. De ez most miért is érdekel engem? De megvan......Scooter miatt érdekel ez az egész. Ha igazat mondott ennyi idő alatt nem szerethetett még ki belőlem szóval ha még mindig szeret akkor csak el jön és megbeszélhetjük a dolgokat és ha mázlim van akkor megenyhül.
Másnap
Baromi korán keltem, úgyhogy remélem, hogy értékelni fogja ezt az egészet. Elindultam a megbeszélt helyszínre, hogy mindent előkészítsek mire Lara megérkezik. Mert megérkezik. Legalábbis ezzel biztatom magam, mivel egyenlőre gondolni sem merek az ellenkezőjére. Nem tudom mit tennék ha nem jönne el.
-Mi van Bieber ennyire félted a segged? Vagy talán szerelmes vagy?- kérdezte tőlem egy belső hang.
Én szerelmes? Az kizárt! Félteném a seggem? Talán!-gondolataimból a telefonom csörgése rántott vissza. Rápillantottam a kijelzőre amin Scooter nevét olvashattam.
-Bassza meg!-kiáltottam fel mielőtt elfogadtam volna a hívást.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia kölyök! Csak azért hívlak, hogy szóljak holnap lejár a pár napos szüneted és vissza kell, hogy gyere.-mondta ki azt amivel tökéletesen tisztában voltam, de nem akartam hallani.Gyomrom még jobban összefeszült, amikor arra gondoltam, hogy ha a mai nap nem jön be akkor nincs több időm.-Itt vagy?- zökkentett ki.
-Persze. Oké. És holnap hányra legyek kint a reptéren?
-Kb. délután 4 körül Kenny kivisz téged.
-Rendben köszi.
-Nincs mit. Élvezd az utolsó napot a pihenésedből és tedd a dolgod.-majd le is tette.
Mikor mindennel készen lettem rápillantottam az órámra és akkor láttam, hogy már csak 1,5 órám van hazamenni és magamat is rendbe szedni. Egy jó tanács! Ha valamit éppen csinálsz és időre készen kell lenned ne gondolkozz túl sokat, mert lassít a munkában.
És akkor beugrott Scooter utolsó mondata. Vajon az a "tedd a dolgod " Larára utalna? Végig ezen törtem az agyam amíg a kocsihoz értem. Beindítottam a motort ami hangos morgással válaszolt és már indultam is haza. Végig azon járt az agyam , hogy kell egy "B" terv. Mivel szorít az idő így nincs időm utána gondolkozni ilyeneken hanem fel kell készülnöm arra is, hogy mi van ha nem jön el. Mert benne van a pakliban. A nap elején magabiztosan állítottam, hogy úgyis el fog jönni, de ahogy közeledünk a megbeszélt időponthoz egyre jobban parázok, hogy pont az ellenkezője lesz. Próbáltam kitalálni, hogy mi is legyen az, de semmi ötletem nem volt. Hát igen! A romantikus énem valahogy az első szerelmi csalódás után elhagyott.
A házamhoz érve leállítottam a kocsit, majd amikor beértem egyből a fürdőt vettem célba. Ahogy a zuhany alatt álltam és a forró víz simogató érzésére gondoltam bevillantak a kérdés.Vajon Scooter miért ragaszkodik ennyire Larához? A sajtónál már régen bejelenthettük volna a szakítást persze a szokásos " közös döntés volt, mert úgy érezzük, hogy ez már nem működik köztük, de békében váltunk el és próbálunk barátok maradni" szöveggel ami mindkettőnkre jó fényt vet és így egyikőnknek sem származik hátránya a dologból. A turné végéig pedig biztosan találtunk volna egy másik lányt aki szívesen eljátssza a barátnőmet és akivel én is szívesen eljátszadoznék. És miért zavarja ennyire ha megbántom? Jó persze nem dicséretet várok tőle, de eddig senkinél nem volt ennyire pipa. Vagy csak én nem viselkedtem így mással? De a legfontosabb kérdés mégis talán az, hogy én miért ragaszkodok ennyire Larához? Erre a kérdésre még csak meg sem próbáltam választ találni, mert megint a szerelem témánál kötöttem volna ki és tudom, hogy ez még messze nem az. Gondolataimat félresöpörve szálltam ki a zuhany alól majd a derekam köré tekertem egy törülközőt és úgy indultam el a szobámba felöltözni. Miután sikeresen összeszedtem az alkalomhoz tökéletes ruhadarabokat gyorsan magamra rángattam azokat. Már majdnem teljesen késznek nyilvánítottam magamat, mivel már csak a hajam volt hátra amit direkt utoljára hagytam. Visszamentem a fürdőszobába beálltam a hatalmas tükör elé, majd nyomtam a kezembe egy adagot a kedvenc hajzselémből és minden egyes tincset gondosan elrendeztem és már készen is voltam.
Ránéztem az órámra és láttam, hogy pont egy fél órám maradt, hogy odaérjek. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, felkaptam a cipőmet és a kocsikulcsot leakasztva a tartóról vetettem még egy utolsó pillantás a fogas melletti tükörbe. Mit ne mondjak elég jól néztem ki. Amikor megállapítottam, hogy elég jól nézek ki, magam mögött bezártam az ajtót és elindultam a kocsi felé, ami elvisz arra a helyre ahol mindent helyre hozhatok, vagy éppen ami szembesít azzal, hogy mindent elcsesztem. Mikor odaértem még jobban elhatalmasodott rajtam a pánik..... féltem, hogy esetleg nem jön el. Az idő most valahogy még lassabban telt mint általában. Sőt olyan érzésem volt mintha teljesen megállt volna. Rápillantottam az órámra, már csak 5 perc....már csak 4...... már csak 3.... és így telt tovább és tovább csigalassúsággal az idő. A gyomrom pedig egyre csak szűkült és szűkült az idegességtől. És végre eljött az idő, de Lara sehol. Pánikba estem. Mi van ha nem jön el? És egyáltalán mi történik velem? És feltettem magamnak már elég sokadjára a kérdést. Miért is érdekel engem?
Érzékeltem, hogy valamennyi idő eltelik és még mindig nincs itt. A telefonom kijelzőjére pillantva láttam, hogy 10 perce késik. Ebben a pillanatban minden reményem tovaszállt. Magamban rendeztem a dolgokat rájöttem, hogy hiába várok mivel úgysem fog eljönni. Már pont indulni amikor levélropogást hallottam és megláttam őt. A szívem hevesebben kezdett dobogni, de fogalmam sincs, hogy vajon miért váltja ki ezt belőlem. Ott állt a híd végénél, bár már kezdett sötétedni és messze is volt tőlem ezért csak a körvonalát láttam, de akkor is biztos voltam benne, hogy ő az. Éreztem.
*Jenny szemszöge*
Egész úton a kis kártyát nézegettem, majd amikor hazaértem beültem a tv elé és csak bámultam, de közben folyamatosan Justinon járt az agyam. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit tehetett amiért Lara ekkora engesztelést érdemel. Az is érdekelne, hogy mit hozott vajon össze neki. És ekkor beugrott valami. Elmegyek Lara helyett. Ő úgysem tud semmit sem az egészről. És csak ne legyen már felesleges Justin fáradozása. Még a végén jól is elsülhet a dolog...
Gyorsan összekaptam magam és már be is ültem a kocsiba. Még utoljára rápillantottam a kis üzenetre, hogy hol is lesz pontosan Justin, majd az anyósülésre dobtam a kártyát és már el is indultam. Nem is volt olyan messze az a hely, mivel hamarabb oda értem mint ahogy azt gondoltam.Elindultam egyenesen befelé a kis híd irányába és amikor odaértem csodálatos látvány fogadott. A híd korlátja színes lufikkal volt kidíszítve, a deszkák amelyeket a két korlát oldalról szegélyezett, és szorosan egymás mellé lerakva segítik az átkelést egyik oldalról a másikra, fehér és vörös rózsaszirmokkal volt beborítva.
Amikor elég erőt gyűjtöttem, hogy közelebb menjek akkor megláttam Őt. Mit ne mondjak elég elegánsan nézett ki és irtó szexi volt. Ahogy ott állt egy csokor virággal a kezében ami ugyanolyan vörös rózsából volt kötve mint amit Lara házához küldött, legszívesebben odarohantam volna hozzá és úgy öleltem volna át a nyakat, mint aki soha többet nem akarja elengedni. Nagy mosoly terült el az arcán, de ahogy közeledtem a mosoly is úgy halványodott, majd teljesen eltűnt amikor már szemtől szemben álltam vele. A mosoly helyét értettlen tekintet és csalódottság vette át.
-Mi az Bieber? Nem is örülsz, hogy újra látsz?-kérdeztem tőle és közben éreztem, hogy kajánul elmosolyodok.
-Mit keres itt Jenny? És hol van Lara?- nézett rám még mindig ugyanazzal az értetlen tekintettel.
- Amikor legutóbb kettesben oltunk nem ilyen arckifejezéssel fogadtál.- mosolyodtam el és közben az arcára simítottam a kezemet. Ki akartam térni a válaszadás alól amíg nem tudok valami jó sztorit, hogy miért is mondana le róla és választana inkább engem.
-Kérdeztem valamit.-vonta össze szemöldökét. És ekkor beugrott valami.
-Képzeld ő küldött ide maga helyett.-válaszoltam egyszerűen.
-Hazudsz. Mióta megtudta, hogy mi volt köztünk azóta sem veled sem velem nem beszél.-nézett rám megvetően. De miért is? Nem én mondtam el neki a történteket, mert valamivel felidegesítettek és ezt találtam a legjobbnak.
-Tévedsz. Amikor hazajött annyira maga alatt volt a történtek miatt, hogy beszélgetni akart valakivel és én voltam az a valaki.-hazudtam egyszerűen.
-És miért pont hozzád?
-Tudod én voltam és vagyok a legjobb barátnője. Mindent elmondunk egymásnak, bár tudom, hogy nem számolt még be nekem mindenről ami miatt hazajött, de csak nekem tudta kiönteni a szívét. A szülei éppen válnak, tehát az anyukájának meg van a maga gondja, nem akarta, hogy még ezzel is foglalkozzon.-csak úgy áradt belőlem a hazugság. Még én is meglepődök magamon, hogy milyen jól megy. De ez nem elég. Ettől még nem fogja feladni. Ennél jobb kell.
-És, hogy van most?-sütötte le a tekintetét és a földet kezdte el pásztázni.
-Hát, még néha szokott sírni, de Nick jelenléte sokat segít khm.... abban, hogy elfelejtsen ami egész jól megy neki.-jutott eszembe a legjobb lekoptatós dolog. Bevetünk egy másik pasit. Nicket meg Justin is ismeri tudja, hogy odáig van Laráért.
-Szóval....Nick... Együtt vannak?-tért rá a lényegre és arckifejezése teljesen megváltozott.
-Én úgy tudom, hogy már igen. Most is éppen randin vannak és azért küldött engem Lara, hogy mondjam meg felesd el őt örökre. Sajnálom.-tettettem együttérzést.
-Ne sajnáld. Elbasztam.-vágta földhöz a csokrot.
-De Justin nyugi! Találsz majd valakit aki jobban megbecsül és nem felejt el pár hét alatt.
-Hogyne.-nézett rám gúnyosan.-Mit gondolsz nekem ennyire könnyű csajozni?
-De hát nézz magadra.
-Nem minden a külső. Oké tény, hogy minden nap másik csajom lehetne, de sok kockázattal jár. Nem tudhatom, hogy az aki magamért szeret nem pedig a hírnevem vagy a pénzem miatt.De nem fogom magam idegesíteni Lara miatt. Legyen boldog.-és az utolsó mondat után megfordult, majd el akart menni.Basszus valamivel meg kell állítanom.
-Justin-kiabáltam oda neki, mire ő megfordult.
-Igen?
-Szeretlek. Kérlek légy velem.-vallottam be neki. Ledöbbent arccal nézett rám.
-Bocs de nekem ez még nem megy.-válaszolta egyszerűen, majd elment. Visszautasított. Abban a pillanatban semmi nem érdekelt térdre rogytam a hídon és arcomat a kezembe temetve kezdtem el sírni.
*Justin szemszöge*
-És, hogy van most?-tértem rá a lényegre.
-Hát, még néha szokott sírni, de Nick jelenléte sokat segít khm.... abban, hogy elfelejtsen ami egész jól megy neki.- válaszolta. Nick. Ahogy meghallottam ezt a nevet egyből arc is párosult hozzá a képzeletemben.Eszembe jutott amikor Lara elhozta hozzánk. Már akkor láttam a gyereken, hogy odáig van Laráért. De a legfontosabbat meg kell kérdeznem.
-Szóval....Nick... Együtt vannak?-kérdeztem amire belül reménykedtem, hogy "nem, csak barátok" lesz a válasz.
-Én úgy tudom, hogy már igen. Most is éppen randin vannak és azért küldött engem Lara, hogy mondjam meg felesd el őt örökre. Sajnálom.-tekintete őszinte sajnálatot és együttérzést tükrözött. Ahogy meghallottam az "igen" szót valami furcsa érzés kerített a hatalmába. Szinte át sem gondoltam a többi mondanivalómat csak úgy dobálóztam a szavakkal és fel sem fogtam azokat amiket ő mondott. Folyton csak a kérdésem és az igen válasz járt az agyamban és játszódott vissza.
-Ne sajnáld. Elbasztam.-vágtam földhöz a csokrot.
-De Justin nyugi! Találsz majd valakit aki jobban megbecsül és nem felejt el pár hét alatt.
-Hogyne.-nézetem rám gúnyosan.-Mit gondolsz nekem ennyire könnyű csajozni?
-De hát nézz magadra.-válaszolta mosolyogva.
-Nem minden a külső. Oké tény, hogy minden nap másik csajom lehetne, de sok kockázattal jár. Nem tudhatom, hogy az aki magamért szeret nem pedig a hírnevem vagy a pénzem miatt.De nem fogom magam idegesíteni Lara miatt. Legyen boldog.- az utolsó mondatom fájt a legjobban. Egyáltalán nem így gondoltam a dolgot. Nem akartam, hogy vele legyen boldog. Megfordultam és már éppen indultam volna a kocsimhoz amikor meghallottam, hogy Jenny utánam szól.
-Justin!-nevem hallatán megfordultam.
-Igen?
-Szeretlek. Kérlek légy velem.-vallotta be nekem nemes egyszerűséggel mire én ledöbbentem.
-Bocs de nekem ez még nem megy.-válaszoltam egyszerűen, majd elmentem.
https://www.youtube.com/watch?feature=trueview-instream&v=CEQvj0qszlw
Gyors léptekkel indultam a kocsim felé. Elég érdekes volt a sztori amit megpróbált nekem beadni. Még el is hittem volna, ha nem vall nekem szerelmet. Azután újra elkezdtem reménykedni a dolgokban. Bár arról fogalmam sincs, hogy ő honnan tudott arról, hogy hol akarok találkozni Larával. És miért nem Lara jött el? És újra barátnők lennének?? ez a dolog is eléggé sántít. Na meg az a Nick gyerek. Az adrenalin, ami a reménykedés során felpezsdítette az egész testemet egyre jobban hajtott az autóm irányába és amikor beültem elhatároztam, hogy egyenesen Larához megyek. Nem volt "B" tervem,de nem is kellett. Ez a remek ötlet csak úgy spontán pattant ki a fejemből. A sebességkorláttal nem törődve hajtottam Laráék házához, hogy tisztázhassam magam és személyesen kérjek tőle bocsánatot. Amikor odaértem szélsebességgel pattantam ki a kocsiból, de a bejárati ajtó előtt megtorpantam. Mi van, ha nem bocsát meg nekem? Akkor nem tudom, hogy mit kezdenék magammal. Mert azt hiszem, hogy.... szeretem. Igen szerelmes vagyok Larába. Erre akkor döbbentem rá amikor Jenny kijelentette, hogy együtt van Nickkel. Akkor jöttem rá ara, hogy talán örökre elvesztettem és ez nagyon szar érzés volt. De sajnos igaz az, hogy akkor döbbensz rá, hogy valaki mennyit jelent neked amikor már elveszítetted. Ez így volt velem is. Ugyanis amikor becsengettem és kinyílt az ajtó nem várt dolog történt.
