Sziasztok! Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Köszönöm szépen a 25000 oldalmegtekintést és a 36 feliratkozót. Igazából amikor elkezdtük a blogot reméltük, hogy egyszer elérjük ezeket a számokat. Amikor kiderült, hogy egyedül fogom folytatni féltem, hogy talán nem fog nektek annyira tetszeni, mint régen. De nagyon hálás vagyok nektek, hogy ez nem így lett. Nélkületek ez nem lehetne így, és talán már a blog sem létezne. Még egyszer köszönöm, hogy ennyire szeretitek a blogot és, hogy itt vagytok velem. De nem is beszélek többet, mert úgysem tudnám leírni mennyire hálás vagyok nektek. Remélem tetszeni fog a rész, és jó olvasást. Imádlak titeket!!! <3
*Lara szemszöge*
Mikor kijöttünk a kávézóból egyből Justin kocsija felé vettük az irányt. Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, de nem akartam őt a kérdéseimmel idegesíteni vezetés közben. Így is látszott rajta, hogy valami nagyon aggasztja és tudni akartam, hogy mi az. De nem, nem szabad kérdeznem. Csendben haladtunk tovább a számomra ismeretlen hely felé. Unalmamba az ablakon át néztem a mellettünk elhaladó fákat. Már majdnem elaludtam, amikor észrevettem, hogy megáll a kocsi. Justin nem nézett rám, csak ült a kezét még mindig a kormányon tartva. Nem tudtam, hogy ki merjek-e szállni, vagy még tovább akar-e menni. De döntöttem. A biztonsági övemet kicsatolva kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Leesett az állam. Egy gyönyörű hegyre hozott, ahonnan egész Los Angelesre rálátni. Előrébb sétáltam és megálltam, hogy jobban szét tudjak nézni. Sosem láttam még így az egész várost. Hallottam egy ajtó csapódást, majd lépteket, amiknek a hangja egyre hangosabb lett ahogy közeledett felém. Nem néztem hátra, nem volt rá szükség. Tudtam ki az, hiszen csak mi ketten vagyunk itt. Hátulról átölelt és az állát a vállamra hajtott, hogy egy szintben legyünk.
-Tetszik?-kérdezte.
-Gyönyörű. Még sosem láttam, így a várost. Hogy találtad meg ezt a helyet?
-Még kicsi koromban apa mutatta. Ide jövök mindig, ha gondolkozni szeretnék. Itt senki sem zavar. Nincsenek rajongók, sem paparazzik. Ő is a nyugalom miatt szerette ezt a helyet. Azt mondta itt hozta meg mindig a nehéz döntéseket, mert itt át tudta gondolni a következményeket. Gondolom, itt döntötte el azt is, hogy elhagy minket.-csuklott el a hangja. Megfordultam a karjaiban, és kezemet a nyaka köré fontam. Nem nézett rám, de láttam, hogy szeme bekönnyezik.
-Nézz rám, kérlek.-rám emelte tekintetét, és egy könnycsepp gurult végig az arcán.
-Ne haragudj.-mondta.
-Miért haragudnék?? Mert kimutatod az érzéseidet, és azt, hogy fáj? Nem kell szégyellned. Előttem nem.-mondtam neki, majd megcsókoltam.
-Egyébként, nem csak a múlt a bajom.-nyögte ki végül. Ezt vártam az egész út alatt.
-Hanem?-kérdeztem vissza.
-Tudod van a turné.. és hát..
-Nyögd már ki Justin-szóltam rá.
-Hamarabb kezdődik.
-Mennyire hamar?-kérdeztem vissza.
-Holnap reggel indulok.-mondta ki végül. A szívem összeszorult amikor meghallottam. Tudtam, hogy hamarabb elmegy, de nem gondoltam, hogy ennyire. Még két hét lenne a kezdésig. Nem bírtam megszólalni.
-De ne aggódj. Nemsokára úgyis te is jössz utánam és akkor megint minden olyan lesz mint most. Téged most úgyis lefoglalna a tanulás, és nézd a jó oldalát. Legalább semmi sem vagyis inkább senki sem vonja el a figyelmedet.-ebben igaza volt. -Szinte észre sem fogod venni és eltelik az a három hét.
-Jó igaz, de akkor is rossz lesz.
-Megígérem, minden nap fel foglak hívni amikor csak szabadidőm lesz. De most indulnunk kell, mert még össze kell pakolnom, és még el kell intéznem egy pár dolgot.
-Rendben.-majd vissza mentünk a kocsihoz, és elindultunk haza.
*Justin szemszöge-A turnén*
Nehéz volt látni tegnap Lara arcát amikor elmondtam neki, hogy hamarabb indulok. De basszus megkezdődött a legnagyobb turném. Egy éven keresztül járom a világot és koncertezek. Amikor felfedeztek, nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalon el fogom ezt érni. De sikerült. Itt vannak a haverok is velem és szinte máris szét szedtük a repülőt pedig alig egy órája ha elindultunk. Az első koncertem Glendale-ben lesz. Már alig várom.
-Mizu haver? Megfektetted már a csajt?? Jut eszembe, ő most hol van? Nem úgy volt, hogy ő is jön?-kérdezte Fredo.
-Áááá semmi tesó. Dehogyis. De ami késik nem múlik. Jön majd ő is, de kaptam három hét szabit. Csak az érettségi után csatlakozik.
-Ohhh értem. Akkor ebben a három hétben buli ezerrel.-röhögte el magát.
-Még szép. Nem mintha mellette nem azt csináltam volna.-céloztam az Jenny-vel történtekre.
-Szóval Bieber megint nagyot alkotott.-pacsizott le velem.
-Mint mindig.
Folytattuk még az értelmesnek nem igazán mondható beszélgetésünket. Mesélt az ő csajairól, mert hát igen több is volt neki abban a kb 1 hónapban amíg nem találkoztunk. Majd csatlakozott Ryan is aki szintén mesélt magáról egy keveset.
Mikor megérkeztünk mi elindultunk a koncert helyszínére a csomagjainkat pedig a hotelba vitték. Amint odaértem a színpad mögé megláttam egy ismerős arcot.
-Szia Selena. Hát te?-lepődtem meg.
-Jaj nem is mondtam? Ő fog fellépni előtted.- világosított fel Scooter..Bevallom Selena még mindig ugyanolyan dögös, mint amilyen volt, ha nem dögösebb.
-Ohh akkor már minden világos.-mondtam, majd felszaladtam a színpadra Nick-hez.
*Koncert után*
Baromira elfáradtam, ráadásul közvetlenül a koncert előtt egy órával volt a táncpróbánk is szóval hulla vagyok. Éppen a színpadról sétáltam lefelé az utolsó dal után amikor megláttam Selenát.
-Héé jó voltál.-dicsértem meg.- Nincs kedved elmenni valahová?
-Tőlem, most úgyis ráérek.
-Rendben akkor gyorsan lezuhanyozok, meg átöltözök és mehetünk is.
Bementem az öltözőmbe és ledobáltam magamról a ruháimat, majd bementem a zuhanyzóba és gyorsan letusoltam. Felvettem egy farmert és egy fehér pólót, majd az elmaradhatatlan Supra cipőmet és a fekete bőrdzsekimet, és már indultam is.
Úgy döntöttem, hogy elviszem Selenát kajálni, mert úgyis éhes vagyok, ott meg azért csak nem vagyunk annyira feltűnőek mintha csak sétálgatnánk az utcán. Rengeteget beszélgettünk, mesélt arról, hogy mi minden történt vele a szakításunk óta és, hogy mennyire örül, hogy újra találkoztunk. Miután befejeztük a kajálást visszamentünk a hotelba és a szobája ajtaja előtt meg akartam csókolni, de meglepetésemre eltolt magától.
-Justin, ezt ne.
-De miért? Tudom, hogy te s akarod.-próbálkoztam újból, de újra elutasított.
-Tudom, hogy szereted.
-Kicsodát?-néztem rá értetlenül.
-Larát. Láttalak titeket együtt, és láttam, hogy nézel rá.
-Na, hogy?
-Úgy ahogy rám néztél amikor még együtt voltunk és szerettél.
-Hülyeség.
-Hiába próbálod tagadni mindenki látja rajtad, hogy szereted. Amíg bent voltál az öltöződbe, beszélgettem anyukáddal, és a szeme csak úgy csillogott amikor rólatok beszélt. Azt hitte, hogy soha többet nem leszel képes annyi szeretni senkit, mint amennyire engem szerettél.- nem tudtam megszólalni. Lehet, hogy van benne valami amiket mond de...... nem az nem lehet. Nem leszek újra szerelmes.
-Hát akkor javaslom, hogy menjetek el látásvizsgálatra mert én ugyan nem vagyok szerelmes.-mondtam kissé ingerülten miután feldolgoztam amiket mondott és elmentem a szobámba. Próbáltam volna elaludni, de az agyam folyton azon járt amit Selena mondott. Mi van ha mégis igaza van?
Nagy nehezen sikerült elaludnom, de végig csak Larára tudtam gondolni.
*Lara szemszöge*
Lassan eltelt a három hét. És igen ezt nem csak úgy mondom, mert tényleg nagyon lassan telt. Végre leérettségiztem és mehetek Justin után. Már alig vártam ezt a napot. Bepakoltam az összes cuccomat és már indultam is le a lépcsőn, hogy elköszönjek anyuéktól.
-Hova-hova??-kérdezte egy ismerős apa. Basszus pedig annyira reméltem, hogy nem lesz itthon még mire indulok. Tudom nem szép tőlem, hogy egy évre elmegyek, és el sem köszönök tőle, de hát ő az apám. Igazából már szinte csak megszokásból hívom így nem pedig azért, mert még mindig az apámnak tartom. Szó szerint megkeserítette az életemet, mióta ide költöztünk. Engem okol azért, (amiben szinte igaza is van, mivel miattam költöztünk ide) hogy ott kellett hagynia a jól menő állását, mielőtt előléptették volna. Ezt lett volna élete csúcspontja és én elrontottam. Azóta megpróbál nekem, és anyának keresztbe tenni, mert ő pedig mellém állt. Ezért is van viszonya a tanárommal. Vagyis most már csak a volt tanárommal. Hál' istennek.
-Képzeld nem kell látnod egy évig. Örülhetsz. Ha nem cseszed el akkor biztonságban marad a titkod.-válaszoltam.
-És ki mondta, hogy elmehetsz?
-Képzeld anya.
-Tudtommal kettőn beleegyezése kell. Hiszen az apád vagyok.
-Ohh nem gondolod, hogy ezt a címet már rég nem érdemled meg?? Egyébként meg nagykorú vagyok. Azt csinálok amit akarok, és nem tarthatsz vissza.
-Igen?? Nagy korúnak érzed magad? Akkor ha a kis fiúkád kidob akkor is nagykorú legyél és keress magadnak egy helyet ahova mehetsz, mert ide többet be nem teszed a lábad, ha kisétálsz azon az ajtón.
-Miből gondolod, hogy kidob?? Szeret engem.
-Még, hogy szeret???-nevetett fel- Édesem, miért pont te kellenél neki??? Vagy miért ragadna le egy csajnál, ha megkaphatja az összeset???
-Tudod mit?? Nem érdekelsz. Nem mindenki olyan féreg mint te vagy.-ezzel a mondattal búcsúztam el tőle, ugyanis kisétáltam a házból és becsaptam magam mögött az ajtót. Taxival mentem ki a repülőtérre , és szinte az egész úton apa szavai visszhangoztak a fejemben."Édesem, miért pont te kellenél neki??? Vagy miért ragadna le egy csajnál, ha megkaphatja az összeset???". Komolyan fájt, hogy a saját apám ennyire lebecsül, és nem bízik bennem. Gondolkodásomat a hangosbemondó zavarta meg.
-Kérjük a 109-es járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást ugyanis a repülő 15 perc múlva indul.
Elindultam a beszálló kapu felé, készen arra, hogy egy évre magam mögött hagyjam Los Angelest, és mindent ami itt történt. Fent a repülőn egy nagyon aranyos néni ült mellettem, aki mesélt az unokáiról, akikhez éppen utazik. Hirtelen a szemem rátévedt a néni táskájára és megláttam benne egy újságot, aminek a címlapján Justin és Selena volt.
-Elnézést, elkérhetném egy percre?-kérdeztem meg a nénitől az újságra mutatva.
-Persze kedveském.
Egyből átlapoztam az újságot a cikket keresve. Amikor megtaláltam elolvastam a címet és alig kaptam levegőt.
"Újra együtt a Jelena páros?"-tovább olvastam a cikket.
" Mostanában a két világsztárt Justin Biebert és Selena Gomezt sűrűn látják együtt sétálgatni az utcán, és szinte mindenhova együtt járnak. Az egész akkor kezdődött amikor a tini lányok kedvence megkezdte a Believe nevű turnéját és az első koncerten az egyébként volt barátnője Selena lépett előtte a színpadra, hogy még jobban lázba hozzák a rajongókat. Sok emberben felmerült a kérdés, hogy tényleg csak a rajongók miatt volt az egész, vagy pedig békülés van a háttérben. Ami pedig még furább, hogy Justin barátnője Lara Morgan nincs ott a turnén pedig belső információk szerint, Justin elhívta magával. Talán túl vannak a szakításon?? Rengeteg rajongó szerette a Jara párost csakúgy mint a Jelena párt. Vajon mi van most Larával, és vajon kivel van most együtt Justin? Amint több információt megtudunk a dologról ígérjük tovább adjuk."
Éreztem ahogy egy könnycsepp kicsordul a szememből ahogy ezeket a sorokat olvastam.
-Minden rendben kedvesem??-kérdezte tőlem a mellettem ülő néni aggódva.
-Igen. Vagyis nem tudom. Remélem.
2013. december 27., péntek
2013. december 23., hétfő
25. rész
Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy egy ideig nem volt új rész, de rengeteg dolgom volt és remélem, hogy ez meg értitek. Aki nem tudná,( vagy csak mondjuk azért, hogy felhívjam újra a figyelmeteket), barátnőmmel elkezdtünk egy új blogot ami szintén Justin-ról szól, csak itt egy teljesen hétköznapi srác és Tyler-nek hívják a sztoriban. Itt a link a bloghoz: http://www.blogger.com/%C2%A0http://mistletoe-merryxmas.blogspot.hu/ Remélem, hogy ezt is sokan fogjátok olvasni csakúgy mint a The Dark Love-ot és akinek tetszik az iratkozzon fel és komizzon :) Remélem, hogy az új rész is tetszeni fog. Imádlak titeket ezt soha ne felejtsétek el :) <3
*Lara szemszöge*
-Rögtön jövök.- törte meg a csendet Justin.
Hirtelen felállt mellőlem, majd kisétált az ajtón. A filmet nem állította le, hogy tudjam nézni, de a figyelmemet elvonta egy csillogó tárgy ami a kis asztal mellett hevert a földön. Odasétáltam, hogy jobban megnézzem mi az. Egy arany karkötő volt. Biztos voltam benne, hogy már láttam ezelőtt, de nem tudtam rájönni, hogy kié lehet. Néhányszor megforgattam a kezemben és törtem a fejemet, hogy kié lehet. A szemem megakadt a karkötő sima felületén és akkor vettem észre, hogy egy csillag van rajta. Egyre ismerősebb volt, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy Jenny-nek is ilyen karkötője van, de lehet, hogy nem is az övé, hanem esetleg az anyukájáé vagy nem tudom.Mert vajon mit keresneitt Jenny karkötője?
Rengeteg érzés kavarodott bennem és annál több kérdés. A könnyeimmel küszködtem, de nem engedtem, hogy kicsorduljanak, mivel hallottam, hogy valaki felfelé tart a lépcsőn. A karkötőt a farmerom zsebébe csúsztattam, és úgy döntöttem, hogy nem szólok róla Justin-nak. Nem tudom, hogy mi történt és feleslegesen nem akarom felidegesíteni.
-Itt is vagyok.- nyitott be Justin az ajtón 2 bögre forrócsokival a kezében. Az egyiket átadta nekem, majd visszafeküdt mellém az ágyra.
-Ha így haladunk lassan repülő se kell, hogy eljussak a turnéra, elég ha gurulok.- próbáltam egy kicsit poénkodni, hogy oldjam a feszültséget és, hogy leplezzem az érzelmeimet. De be jött, mivel Justin úgy nevetett rajtam, hogy majdnem visszaköpte a forrócsokit a bögrébe.
-Legközelebb szólj, ha poénkodni akarsz vagy várd meg amíg iszok, mert nem áll szándékomban megfulladni.-mondta két köhögés között még mindig nevetve.
-Észben tartom. -válaszoltam, majd egy nagyot kortyoltam .-Ez nagyon finom lett. Hogy csináltad?
-Szakmai titok. Majd egyszer talán beavatlak.-kacsintott.
-Mit is vártam.- mondtam halkan és mosolyogva megforgattam a szememet. Amit persze ő is észrevett, de ő már nem mosolygott rajta.- Most mi a baj?- kérdeztem tőle.
-Semmi csak... mindegy.
-Na nyögd ki. Tudod, hogy utálom az ilyet.
- Tudom azért csinálom.-mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Azt hitte, hogy majd ezzel sikerül elfeledtetnie a dolgot, de nem jött neki össze. De inkább ráhagytam.
A csók után néztük tovább a filmet, bár én nem sokra emlékszek belőle ugyanis végig a zsebemben lapuló karkötőn járt az eszem.
-Nekem lassan mennem kellene-jelentettem ki amikor vége lett a filmnek.
-Biztos?- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Igen biztos. Hidd el nekem sincs hozzá sok kedvem, főleg az apám miatt nem, de muszáj. Egyébként meg ott lesz az egész turné. Még a végén meg fogsz unni.
-Téged soha.De akkor ha tényleg muszáj haza menned akkor elviszlek.
-Köszönöm..
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívesen sétáltam volna ilyen későn, szóval örültem, hogy Jus felajánlotta, hogy haza visz. Nem akartam felkelteni Kenny-t.
Hamar haza értünk. Adtam Justin-nak egy puszit, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, de mielőtt kiszállhattam volna ő a kezemnél fogva visszahúzott a kocsiba és megcsókolt.
-Jó éjt.- köszöntem el a csókunk után.
-Neked is. Holnap hívlak.
Amikor ő elhajtott elindultam a bejárati ajtó felé, és közben írtam egy sms-t Jenny-nek, hogy holnap tudnánk-e találkozni. Nagy meglepetésemre azonnal válaszolt.
Jenny:
" Szia, persze, hogy tudunk. Délután a kávézóban?"
Én:
" Nekem jó. Akkor holnap. Szia"
Jenny:
"Szia"
Felmentem a szobámba és nem mondhatnám, hogy hamar, de elaludtam. Egész idő alatt a ma történteken járt az agyam. Annyira szép este lett volna, ha nem találom meg azt a karkötőt.
*Másnap*
-Szia csajszi. Mizujs?-köszönt Jenny amikor odaértem az asztalhoz.
-Szia. Nem sok minden. Elég fáradt vagyok. Nem aludtam valami sokat.
-Oohhh és ennek mi az oka??-kérdezte sejtelmesen.
-Semmi olyan.-válaszoltam nevetve, mert egyből tudtam, hogy mire gondol.-Te meg a fantáziád...-de nem tudtam befejezni mivel a pincér megérkezett, hogy felvegye a rendelésünket. Mindketten rendeltünk egy-egy cappucconót.
-És veled mizujs??? Hogy-hogy fent voltál még amikor este írtam?? Elég késő volt már.-törtem meg a csendet.
-Háátt azért mert... George-nál aludtam.-nyögte ki végül, de a részletekbe nem akartam belemenni. Gondolom mit csinálhattak és részletes beszámolót nem kérek róla köszönöm.
-Oké ennyi elég is lesz a témáról mielőtt még nagyon belemerülnél.-jelentettem ki nevetve, és persze ő is értette, hogy mire gondolok, így ő is elnevette magát.
A pincér hamar megérkezett a két cappuccinóval, amit letett elénk az asztalra. Amikor Jenny a csészéért nyúlt láttam, hogy nincs rajta a karkötő, amit egyébként soha nem vett le.
--Jenny hova tűnt a karkötőd?- kérdeztem tőle a csuklójához kapva.
-Nem tudom. Pont kérdezni is akartam tőled, hogy nem hagytam-e esetleg nálatok. De akkor ezek szerint nem találtad meg te sem.- mondta csalódottan.
Ekkor összeállt a fejemben a kép. Tuti, hogy Jenny karkötője volt. Azért az elég nagy véletlen lenne, hogy Jenny pont amikor elhagyja a karkötőjét egy ugyan olyan karkötő lenne Jus szobájába és, hogy az ne a Jenny-é legyen.
-Ami azt illeti megtaláltam.
-Tényleg? És hol??
-Justin szobájában.-néztem rá kissé mérgesen, közben pedig a könnyeimmel küszködtem.
-De... az..,hogy lehetséges?-kérdezte dadogva.
-Tudod erre én is baromi kíváncsi lennék.-válaszoltam.
Ekkor hirtelen Jus lépett be a kávézó ajtaján, aki egyből az asztalunk felé vette az irányt amint meglátott.
-Sziasztok, ne haragudjatok, hogy zavarok, de kerestelek otthon Lara és anyukád mondta, hogy itt vagy.
-Szia, de miért kerestél?
-Mert mutatni akarok valamit.-válaszolta.
-De mi éppen éppen beszélgetünk, és Jenny válaszát várom arra hogy mit keresett nálad a karkötője.-mondtam kissé arrogáns hangon miközben előkaptam a zsebemből az említett tárgyat.
-Semmiség.-válaszolta egyszerűen.
-Ne játsszuk ezt megint.-belül kezdtem egyre idegesebb lenni, de próbáltam ezt nem kimutatni.
-Oké elmondom. Gondolom akkor eshetett le a kezéről amikor..-vett egy nagy levegőt.-amikor segített nekem a tegnap esténél.
-Tessék??-nem értettem.
-Ő segített nekem az egész díszítős dolognál meg mindennél. Ő a legjobb barátnőd és gondoltam ő csak tudja, hogy mit szeretsz és mi aminek örülnél.-válaszolta.
-És ezt miért volt ilyen nehéz elmondani?- kérdeztem mosolyogva. Most már kezdtem lenyugodni. Tényleg ennyire aranyos lenne, hogy kikérdezi a barátnőmet arról, hogy mivel járhatna a kedvemben?
-Mert nem akartam, hogy azt gondold rólam, hogy érzéketlen vagyok és magamtól nem tudok megcsinálni egy ilyet.-mondta kicsit szomorúan.
-Nem gondolom, azt hogy érzéketlen vagy, sőt szerintem aranyos ez az egész. Senki nem tett még meg ennyit értem, mint te.-miután ezt kimondtam adtam neki egy puszit.Majd odafordultam Jenny-hez.
-Köszönöm-mondtam neki, majd visszaadtam neki a karkötőjét és megöleltem. -Nagyon megharagudnál, ha most elmennék?-kérdeztem tőle.
-Dehogyis, nekem lassan úgyis találkoznom kell George-val szóval, menj nyugodtan.
-Köszi. Te vagy a legjobb.-öleltem meg ismét mielőtt elmentünk volna.
*Jenny szemszöge*
Na jó komolyan lefőttem amikor kimondta, hogy Justin-nál találta meg a karkötőt és amikor megkérdezte, hogy került oda. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Azt hittem, hogy itt vége mindennek. Félni kezdtem, hogy elveszítem a legjobb barátnőmet és a pasimat is. Ha kiderül, hogy lefeküdtem Justin-nal akkor utána mindennek vége. Szó szerint. Két olyan embernek ártottam ezzel az egy estével akik a világon a legfontosabbak számomra. Nem tudom mit csinálnék nélkülük. De szerencsére megjelent Justin és kimentett a dologból. Gondolom neki sem tett volna jót, ha kiderül ez az egész dolog. De tudom, hogy nem tarthatjuk sokáig titokban ezt az egészet, mert előbb-utóbb bele bolondulok ebbe. De ha elmondom Larának akkor örökre megutál. Nem tudom mit tegyek. Ha elmondanám neki legalább megtudná, hogy Justin mekkora egy gyökér, de ennek a barátságunk lenne az ára. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet! De valamit akkor is tennem kell.
*Lara szemszöge*
-Rögtön jövök.- törte meg a csendet Justin.
Hirtelen felállt mellőlem, majd kisétált az ajtón. A filmet nem állította le, hogy tudjam nézni, de a figyelmemet elvonta egy csillogó tárgy ami a kis asztal mellett hevert a földön. Odasétáltam, hogy jobban megnézzem mi az. Egy arany karkötő volt. Biztos voltam benne, hogy már láttam ezelőtt, de nem tudtam rájönni, hogy kié lehet. Néhányszor megforgattam a kezemben és törtem a fejemet, hogy kié lehet. A szemem megakadt a karkötő sima felületén és akkor vettem észre, hogy egy csillag van rajta. Egyre ismerősebb volt, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy Jenny-nek is ilyen karkötője van, de lehet, hogy nem is az övé, hanem esetleg az anyukájáé vagy nem tudom.Mert vajon mit keresneitt Jenny karkötője?
-Itt is vagyok.- nyitott be Justin az ajtón 2 bögre forrócsokival a kezében. Az egyiket átadta nekem, majd visszafeküdt mellém az ágyra.
-Ha így haladunk lassan repülő se kell, hogy eljussak a turnéra, elég ha gurulok.- próbáltam egy kicsit poénkodni, hogy oldjam a feszültséget és, hogy leplezzem az érzelmeimet. De be jött, mivel Justin úgy nevetett rajtam, hogy majdnem visszaköpte a forrócsokit a bögrébe.
-Legközelebb szólj, ha poénkodni akarsz vagy várd meg amíg iszok, mert nem áll szándékomban megfulladni.-mondta két köhögés között még mindig nevetve.
-Észben tartom. -válaszoltam, majd egy nagyot kortyoltam .-Ez nagyon finom lett. Hogy csináltad?
-Szakmai titok. Majd egyszer talán beavatlak.-kacsintott.
-Mit is vártam.- mondtam halkan és mosolyogva megforgattam a szememet. Amit persze ő is észrevett, de ő már nem mosolygott rajta.- Most mi a baj?- kérdeztem tőle.
-Semmi csak... mindegy.
-Na nyögd ki. Tudod, hogy utálom az ilyet.
- Tudom azért csinálom.-mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Azt hitte, hogy majd ezzel sikerül elfeledtetnie a dolgot, de nem jött neki össze. De inkább ráhagytam.
A csók után néztük tovább a filmet, bár én nem sokra emlékszek belőle ugyanis végig a zsebemben lapuló karkötőn járt az eszem.
-Nekem lassan mennem kellene-jelentettem ki amikor vége lett a filmnek.
-Biztos?- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Igen biztos. Hidd el nekem sincs hozzá sok kedvem, főleg az apám miatt nem, de muszáj. Egyébként meg ott lesz az egész turné. Még a végén meg fogsz unni.
-Téged soha.De akkor ha tényleg muszáj haza menned akkor elviszlek.
-Köszönöm..
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívesen sétáltam volna ilyen későn, szóval örültem, hogy Jus felajánlotta, hogy haza visz. Nem akartam felkelteni Kenny-t.
Hamar haza értünk. Adtam Justin-nak egy puszit, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, de mielőtt kiszállhattam volna ő a kezemnél fogva visszahúzott a kocsiba és megcsókolt.
-Jó éjt.- köszöntem el a csókunk után.
-Neked is. Holnap hívlak.
Amikor ő elhajtott elindultam a bejárati ajtó felé, és közben írtam egy sms-t Jenny-nek, hogy holnap tudnánk-e találkozni. Nagy meglepetésemre azonnal válaszolt.
Jenny:
" Szia, persze, hogy tudunk. Délután a kávézóban?"
Én:
" Nekem jó. Akkor holnap. Szia"
Jenny:
"Szia"
Felmentem a szobámba és nem mondhatnám, hogy hamar, de elaludtam. Egész idő alatt a ma történteken járt az agyam. Annyira szép este lett volna, ha nem találom meg azt a karkötőt.
*Másnap*
-Szia csajszi. Mizujs?-köszönt Jenny amikor odaértem az asztalhoz.
-Szia. Nem sok minden. Elég fáradt vagyok. Nem aludtam valami sokat.
-Oohhh és ennek mi az oka??-kérdezte sejtelmesen.
-Semmi olyan.-válaszoltam nevetve, mert egyből tudtam, hogy mire gondol.-Te meg a fantáziád...-de nem tudtam befejezni mivel a pincér megérkezett, hogy felvegye a rendelésünket. Mindketten rendeltünk egy-egy cappucconót.
-És veled mizujs??? Hogy-hogy fent voltál még amikor este írtam?? Elég késő volt már.-törtem meg a csendet.
-Háátt azért mert... George-nál aludtam.-nyögte ki végül, de a részletekbe nem akartam belemenni. Gondolom mit csinálhattak és részletes beszámolót nem kérek róla köszönöm.
-Oké ennyi elég is lesz a témáról mielőtt még nagyon belemerülnél.-jelentettem ki nevetve, és persze ő is értette, hogy mire gondolok, így ő is elnevette magát.
A pincér hamar megérkezett a két cappuccinóval, amit letett elénk az asztalra. Amikor Jenny a csészéért nyúlt láttam, hogy nincs rajta a karkötő, amit egyébként soha nem vett le.
--Jenny hova tűnt a karkötőd?- kérdeztem tőle a csuklójához kapva.
-Nem tudom. Pont kérdezni is akartam tőled, hogy nem hagytam-e esetleg nálatok. De akkor ezek szerint nem találtad meg te sem.- mondta csalódottan.
Ekkor összeállt a fejemben a kép. Tuti, hogy Jenny karkötője volt. Azért az elég nagy véletlen lenne, hogy Jenny pont amikor elhagyja a karkötőjét egy ugyan olyan karkötő lenne Jus szobájába és, hogy az ne a Jenny-é legyen.
-Ami azt illeti megtaláltam.
-Tényleg? És hol??
-Justin szobájában.-néztem rá kissé mérgesen, közben pedig a könnyeimmel küszködtem.
-De... az..,hogy lehetséges?-kérdezte dadogva.
-Tudod erre én is baromi kíváncsi lennék.-válaszoltam.
Ekkor hirtelen Jus lépett be a kávézó ajtaján, aki egyből az asztalunk felé vette az irányt amint meglátott.
-Sziasztok, ne haragudjatok, hogy zavarok, de kerestelek otthon Lara és anyukád mondta, hogy itt vagy.
-Szia, de miért kerestél?
-Mert mutatni akarok valamit.-válaszolta.
-De mi éppen éppen beszélgetünk, és Jenny válaszát várom arra hogy mit keresett nálad a karkötője.-mondtam kissé arrogáns hangon miközben előkaptam a zsebemből az említett tárgyat.
-Semmiség.-válaszolta egyszerűen.
-Ne játsszuk ezt megint.-belül kezdtem egyre idegesebb lenni, de próbáltam ezt nem kimutatni.
-Oké elmondom. Gondolom akkor eshetett le a kezéről amikor..-vett egy nagy levegőt.-amikor segített nekem a tegnap esténél.
-Tessék??-nem értettem.
-Ő segített nekem az egész díszítős dolognál meg mindennél. Ő a legjobb barátnőd és gondoltam ő csak tudja, hogy mit szeretsz és mi aminek örülnél.-válaszolta.
-És ezt miért volt ilyen nehéz elmondani?- kérdeztem mosolyogva. Most már kezdtem lenyugodni. Tényleg ennyire aranyos lenne, hogy kikérdezi a barátnőmet arról, hogy mivel járhatna a kedvemben?
-Mert nem akartam, hogy azt gondold rólam, hogy érzéketlen vagyok és magamtól nem tudok megcsinálni egy ilyet.-mondta kicsit szomorúan.
-Nem gondolom, azt hogy érzéketlen vagy, sőt szerintem aranyos ez az egész. Senki nem tett még meg ennyit értem, mint te.-miután ezt kimondtam adtam neki egy puszit.Majd odafordultam Jenny-hez.
-Köszönöm-mondtam neki, majd visszaadtam neki a karkötőjét és megöleltem. -Nagyon megharagudnál, ha most elmennék?-kérdeztem tőle.
-Dehogyis, nekem lassan úgyis találkoznom kell George-val szóval, menj nyugodtan.
-Köszi. Te vagy a legjobb.-öleltem meg ismét mielőtt elmentünk volna.
*Jenny szemszöge*
Na jó komolyan lefőttem amikor kimondta, hogy Justin-nál találta meg a karkötőt és amikor megkérdezte, hogy került oda. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Azt hittem, hogy itt vége mindennek. Félni kezdtem, hogy elveszítem a legjobb barátnőmet és a pasimat is. Ha kiderül, hogy lefeküdtem Justin-nal akkor utána mindennek vége. Szó szerint. Két olyan embernek ártottam ezzel az egy estével akik a világon a legfontosabbak számomra. Nem tudom mit csinálnék nélkülük. De szerencsére megjelent Justin és kimentett a dologból. Gondolom neki sem tett volna jót, ha kiderül ez az egész dolog. De tudom, hogy nem tarthatjuk sokáig titokban ezt az egészet, mert előbb-utóbb bele bolondulok ebbe. De ha elmondom Larának akkor örökre megutál. Nem tudom mit tegyek. Ha elmondanám neki legalább megtudná, hogy Justin mekkora egy gyökér, de ennek a barátságunk lenne az ára. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet! De valamit akkor is tennem kell.
2013. december 6., péntek
24. rész
Sziasztok! :)Úristen elértem a több mint 20.000 látogatót. Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm. Fantasztikusak vagyok. Ezt csak nektek köszönhetem. Igazából elsőnek nagyon féltem, hogy most amikor már teljesen egyedül írom a blogot nem fog nektek annyira tetszeni mint régen. Igen az előző rész miatt is nagyon aggódtam, hogy sokan negatív véleménnyel lesznek róla, mivel már mindenki bele élte magát abba, hogy milyen tökéletes a kapcsolatuk. De örömmel láttam, hogy tévedtem. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam róla aminek természetesen nagyon örülök. Ígérem, hogy nagyon sok csavar lesz még a blogban, hogy minél izgalmasabb legyen. De nem is tartalak fel titeket tovább. Csak annyit szeretnék ( amit minden egyes résznél leírok), hogy IMÁDLAK titeket nagyon. <3 Jó olvasást. :) Ja és még egy dolog! Aki csatlakozott a csoporthoz már valószínűleg tudja, hogy az egyik barátnőmmel elkezdtünk egy új blogot. Ez is Justin-os csak itt egy teljesen hétköznapi srác szerepében és más néven van jelen. Itt a link nézzetek be, komizzatok és ha tetszik iratkozzatok fel :)
http://mistletoe-merryxmas.blogspot.hu/
Nem voltam egyedül a szobában. Ha valaki megkérdezte volna az ajtóm előtt, hogy" Vajon ki lehet még bent?" biztos nem rá tippeltem volna. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő ide jön. Az ágyamon ült és amikor beléptem rám nézett és elmosolyodott. Régóta várhat már, mivel anyán kívül más nem tudta beengedni ő meg már kb. 1,5 órája elment. Mondhatom elég kitartó. De biztos fontos dologról lehet szó, ha képes volt megvárni.
-Szia.-köszöntem rá.
-Szia. Tudom nem ismerjük egymást de...
-Tudom, hogy ki vagy.-vágtam a szavába.-De, hogy kerülsz te ide?
-Beszélnünk kell.
-Rendben, de miről szeretnél velem beszélni?- kezdtem kicsit kínosan érezni magam?
-Justin-ról -vágta rá egyből a választ a kérdésemre. Ledöbbentem. Most komolyan Selena Gomez a volt pasijáról akar velem beszélni, aki mellesleg a mostani barátnője? Érzem, hogy ennek nem lesz túl jó vége.
-Oké. Figyelj komolyan nem értem, hogy most mi van szóval elmagyaráznád? Egyáltalán, hogy találtál meg?
-Persze megértem. Elég fura a helyzet. Igazából nem volt túl nehéz téged megtalálni. Elég volt csak pár embert leszólítani az utcán és rákérdezni, hogy ismernek-e téged. Ja és vagy 10 potya jegybe került. De mivel megtaláltalak, gondolom megérte. Idejöttem, és te pont nem voltál itthon, de anyukád nagyon aranyos volt és beengedett és azt mondta, hogy várjalak meg nyugodtan.- kezdett bele.
-És, hogy jön a képbe Justin?-tértem a lényegre.
- Nézd megértem, hogy kiakaszt a dolog, de hidd el nem akarom tőled elvenni Justin-t. Még mindig szeretem, de örülök neki, hogy boldog. És ezt velem nem érhette volna el. Minden pillanatunkat kamerák lesték, és nem volt egy szabad percünk sem. Minden interjú azzal kezdődött, hogy " Együtt vagyunk-e még?" vagy " Hogy milyen is Justin Bieber barátnőjének lenni". A gyűlölködőről meg nem is beszélve. Szinte óránként kaptam a gyűlölködő üzeneteket tőlük, hogy én csak azért vagyok vele, hogy nagyobb legyen a hírnevem és, hogy még többen megszeressenek. Ami eleinte igaz is volt, mert a menedzereink találták ki ezt az egész dolgot, hogy jöjjünk össze mert az mindkettőnk karrierjének jót tesz. De azzal nem számoltak, hogy ez egy idő után nem csak színjáték lesz.- egy pár pillanatra megállt. Teljesen átéreztem a helyzetét mivel velem is pont ugyanez történt. Justin mindig mondta nekem, hogy nagyon sok mindenben különbözök Selenától ( már amikor szóba jött, mivel nem igazán szeretett róla beszélni). De talán egyben és a legnagyobb dologban hasonlítunk. Mindkettőnk részéről csak egy játéknak indult a Justin-nal való kapcsolatunk és szerelem lett a vége. Nem sok időm volt tovább gondolkoznom, mert újra bele kezdett.
-Szóval tudom, hogy egyikőnknek sem tett jót a szakítás, de már nem bírtuk tovább ezt az egészet, hogy nem lehet olyan pillanatunk együtt amiről mások ne tudnának rögtön. Persze neki köszönhetem az elmúlt évek legszebb pillanatit. Nagyon sok mindent tett értem, amit tudok, hogy még egyszer egy srác sem fog. És azt is tudom, hogy miattam lett olyan amilyen az utóbbi időben. Fáj őt ilyennek látni, mert egyáltalán nem az a Justin akit én megismertem.-ezzel az érzéssel valahogy én is így voltam. Úgyhogy újabb közös dolog.- De az utóbbi időben mióta veled jár észre vettem, hogy kezd visszatérni a régi énje. Ennek nagyon örülök. De kérlek vigyázz vele, mert könnyen visszaesik ebbe az állapotba és akkor te sérülsz a legjobban.-na jó ez nagy meglepetésként ért.
-Nos köszönöm, azt hiszem. Ne haragudj nem tudom, hogy most mit mondhatnék. Már bocs de először azt hittem, hogy majd a hajamat fogod tépni, hogy azonnal hagyjam békén Justin-t, mert ő a tiéd.
- Bevallom, megfordult a fejemben-nevette el magát.- de rájöttem, hogy annak nem lenne sok értelme. Ő téged választott. És köztünk meg amúgy sem működött volna most sem túl sokáig. A karrierünket meg egyikőnk sem adná fel egy bizonytalan kapcsolatért.
-Kérsz valamit inni?-próbáltam kimászni ebből a kínos helyzetből és ez volt a legjobb ötletem erre.
-Nem köszönöm. És amúgy is már mennem kéne. Végül is elmondtam mindent amit szerettem volna. De örülnék neki ha még találkozhatnánk. Ígérem akkor nem Justin-ról lesz majd szó. Itt hagyom a telefonszámomat szóval ha van kedved hívj fel.
-Rendben.- válaszoltam. Lesétáltunk az emeletről és kikísértem. A kocsi már ott várta a feljárón.
-Nagyon örülök, hogy tudtunk beszélni, és remélem majd fogsz hívni. Szia. -ölelt meg.
-Biztos vagyok benne. Szia.-öleltem vissza.
Amikor elengedtük egymást odasétált a kocsihoz, a sofőr kinyitotta neki az ajtót, majd miután mindketten beültek elindultak. Kellemesen csalódtam Selenában. Egyáltalán nem olyan mint ahogy az újságokban leírják. Ha személyesen is látod, és beszélgetsz vele, meg sem fordul a fejedben az a sok rossz amit róla terjesztenek. Ezekkel a gondolatokkal indultam el vissza a szobámba. A mai napra tanulást terveztem, mivel 2 hét múlva érettségizek. Ami nem feltétlenül rossz dolog. Mert ez azt jelenti, hogy két hét múlva megszabadulok az apámtól. Még ha nem is örökre, de akkor is. Szóval végig feküdtem az ágyamon aminek java részét füzetek, könyvek, és lapok borították. Már vagy 2 órán keresztül olvastam a könyveket amikor úgy döntöttem tartok egy kis szünetet. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit amikor megcsörrent a telefonom.
-Szia szépségem.
-Szia.-mosolyodtam el a megszólításon.
-Mit csinálsz éppen?
-Tanulok. Miért?
-Nem lehetne egy kicsit szüneteltetni?- hangjában hallottam, hogy valamit nagyon akar.
-Éppenséggel lehetne. De miért?-kíváncsiskodtam.
-Van egy meglepetésem. Gyere át. Nem kell csengetni gyere egyből a szobámba.-elég fura gondolataim voltak, hogy vajon mit akarhat. De a kíváncsiságom győzött.
-Oké kb fél óra és ott vagyok. Szia.
-Rendben várlak. Szia.
*Justinnál*
Amikor beléptem a szobába tátva maradt a szám- Mindenhol gyertyák voltak, és mindent rózsaszirom borított.Gyönyörű volt, a lélegzetem is elállt. Hirtelen két erős kezet éreztem összefonódni a derekam körül és kaptam egy puszit a nyakamra. Nem kellett megkérdeznem, hogy ki az mert az illatáról felismertem.
-Ezt én kapom?
-Nem egy másik lánynak szántam csak túl hamar érkeztél.-poénkodott amin elnevettem magam.
-De miért,
-Csak úgy. Mert megérdemled. Tetszik?
-Hát kicsit többet vártam De ha már ez van akkor megteszi.-kezdtem én is a poénkodást.
-De most komolyan?
-Ugye csak viccelsz? Szóhoz se jutok.
Megfordultam a karjai között, hogy szembe legyek vele, majd megcsókoltam. Ajkai tökéletesen illettek az enyémekhez, és csodálatos érzés volt az egész. Annyira aranyos volt tőle ez az egész. Még soha nem tett értem ennyi mindent senki sem. Most pedig pont erre volt szükségem, hogy valaki szeressen. Hosszas csókolózás után mindketten levegőt kapkodva váltunk el a másiktól.
-Szeretlek!-mondtam ki miután a légzésem egyenletessé vált. Ő pedig csak mosolygott.Most vajon aggódnom kéne? Oké, hogy egy pasinak nehezebb kifejezni az érzéseit, de szerintem ezzel az egésszel amit a szobában csinált azt akarta bizonyítani, hogy szeret. De akkor miért nem mondja ki? Kezdtem kétségbe esni. Hosszú kínos csend állt be közénk, és csak néztük egymás arcát. Lehet talán túl korai volt még neki az, hogy elmondtam, hogy szeretem.
-Én is szeretlek.- ezekkel a szavakkal törte meg a csendet. De ezek voltak a legszebbek, amiket csak mondhatott volna. A nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Még mindig nem értettem, hogy miért gondolkozott annyit, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Csak az járt az eszemben, hogy szeretem és ő is engem. Az ölelésből kibontakozva átöleltem a nyakát ő pedig homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit. Nekem pedig ismét az eszembe jutott, hogy ez az egész csak egy játéknak indult és nem gondoltam volna, hogy a végére ezt fogom érezni. Lassan ajkait megint az enyémekhez nyomta és így ébresztett ki a gondolataimból. Az ágy felé kezdett el tolni, majd gyengéden lefektetett arra és felém tornyosult. Ezután a nyakamat vette célba és kezdte el apró puszikkal kényeztetni. Számat apró nyögések hagyták el amikor egy-egy puszi közben szívni kezdte a nyakamat. Kezével pedig bejárta az egész testemet simogatás közben. Hirtelen a felsőm alá tévedt és lassan kezdte el felfelé húzni a ruhadarabot amikor én megállítottam.
-Justin-nehezen tudtam kinyögni a nevét a zihálás miatt.-Én erre még nem állok készen.-mondtam ki végre visszanyerve a rendes hangszínemet, mire ő a szemembe nézett.
-Nem kell, ha nem akarod. Nem erőltetek rád semmit, és addig várok amíg készen nem állsz.-bevallom nem éppen ezt vártam. Azt hittem majd ki fog akadni vagy valami, de nem. Teljesen jól kezelte a helyzetet. Megértő volt, és nagyon aranyos. Gondolataim megint elkalandoztak, és azt vettem észre, hogy már nincs mellettem. Kezdtem ismét bepánikolni, hogy mi van ha mégsem gondolta komolyan azt amit az előbb mondott és mégis haragszik. Próbáltam magam nyugtatni, hogy biztos nem zavarja a dolog mivel éppen az előbb mondta, hogy szeret, de nem jártam túl sok sikerrel. Semmi pozitív dolog nem jutott az eszembe. Hirtelen egy ajtónyitódásra lettem figyelmes, és az ajtó felé kaptam a fejemet, amin éppen Justin jött be és egy tálcát fogott a kezében. Becsukta maga mögött az ajtót és az ágyhoz sietett, majd lefeküdt mellém a tálcával a kezében.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta át nekem. Elvettem tőle a tálcát és leraktam közénk az ágyra. Akkor vettem, csak észre a tartalmát. Volt rajta egy tál eper, és olvasztott tejcsoki és fehércsoki.-Nem voltam benne biztos, hogy melyiket szereted így hoztam mindkettőből.-mosolygott rám, amikor észrevette, hogy a két csokival teli tálat bámulom.
-Mindkettőt nagyon szeretem. És köszönöm. Ez nagyon aranyos tőled.- mosolyogtam vissza és közelebb hajoltam hozzá, hogy adhassak neki egy puszit.
-Nézhetnénk valami filmet. Mit szólsz hozzá??-vetette fel az újabb csodálatos ötletét.
-Tőlem nézhetünk.-válaszoltam mosolyogva. Igazából nekem az is mindegy lett volna, ha csak egymás mellett ülünk és nézünk ki a fejünkből, mert a lényeg, hogy együtt lettünk volna. Bekapcsolta a TV-t és a tálcát az ölébe vette, majd kezét a nyakam alá dugta ezzel utasítva arra, hogy oda bújjak hozzá. Én pedig így is tettem. Egy epret belemártott először a tejcsokiba aztán a a fehércsokiba és a szám elé nyújtotta. Mosolyogva haraptam egy nagyot az eperbe. Annyira aranyos volt, és figyelmes. Egész este a kedvemben akart járni, és minden kívánságomat leste. Tökéletes volt az egész és azt kívánom, hogy bárcsak sose lenne vége ennek az egésznek és minden ilyen tökéletes maradna. De úgy látszik az égiek ezt nem szeretnék, és nem igazán hajlanak afelé, hogy boldog legyek. Ugyanis felfigyeltem valamire.
http://mistletoe-merryxmas.blogspot.hu/
Nem voltam egyedül a szobában. Ha valaki megkérdezte volna az ajtóm előtt, hogy" Vajon ki lehet még bent?" biztos nem rá tippeltem volna. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő ide jön. Az ágyamon ült és amikor beléptem rám nézett és elmosolyodott. Régóta várhat már, mivel anyán kívül más nem tudta beengedni ő meg már kb. 1,5 órája elment. Mondhatom elég kitartó. De biztos fontos dologról lehet szó, ha képes volt megvárni.
-Szia.-köszöntem rá.
-Szia. Tudom nem ismerjük egymást de...
-Tudom, hogy ki vagy.-vágtam a szavába.-De, hogy kerülsz te ide?
-Beszélnünk kell.
-Rendben, de miről szeretnél velem beszélni?- kezdtem kicsit kínosan érezni magam?
-Justin-ról -vágta rá egyből a választ a kérdésemre. Ledöbbentem. Most komolyan Selena Gomez a volt pasijáról akar velem beszélni, aki mellesleg a mostani barátnője? Érzem, hogy ennek nem lesz túl jó vége.
-Oké. Figyelj komolyan nem értem, hogy most mi van szóval elmagyaráznád? Egyáltalán, hogy találtál meg?
-Persze megértem. Elég fura a helyzet. Igazából nem volt túl nehéz téged megtalálni. Elég volt csak pár embert leszólítani az utcán és rákérdezni, hogy ismernek-e téged. Ja és vagy 10 potya jegybe került. De mivel megtaláltalak, gondolom megérte. Idejöttem, és te pont nem voltál itthon, de anyukád nagyon aranyos volt és beengedett és azt mondta, hogy várjalak meg nyugodtan.- kezdett bele.
-És, hogy jön a képbe Justin?-tértem a lényegre.
- Nézd megértem, hogy kiakaszt a dolog, de hidd el nem akarom tőled elvenni Justin-t. Még mindig szeretem, de örülök neki, hogy boldog. És ezt velem nem érhette volna el. Minden pillanatunkat kamerák lesték, és nem volt egy szabad percünk sem. Minden interjú azzal kezdődött, hogy " Együtt vagyunk-e még?" vagy " Hogy milyen is Justin Bieber barátnőjének lenni". A gyűlölködőről meg nem is beszélve. Szinte óránként kaptam a gyűlölködő üzeneteket tőlük, hogy én csak azért vagyok vele, hogy nagyobb legyen a hírnevem és, hogy még többen megszeressenek. Ami eleinte igaz is volt, mert a menedzereink találták ki ezt az egész dolgot, hogy jöjjünk össze mert az mindkettőnk karrierjének jót tesz. De azzal nem számoltak, hogy ez egy idő után nem csak színjáték lesz.- egy pár pillanatra megállt. Teljesen átéreztem a helyzetét mivel velem is pont ugyanez történt. Justin mindig mondta nekem, hogy nagyon sok mindenben különbözök Selenától ( már amikor szóba jött, mivel nem igazán szeretett róla beszélni). De talán egyben és a legnagyobb dologban hasonlítunk. Mindkettőnk részéről csak egy játéknak indult a Justin-nal való kapcsolatunk és szerelem lett a vége. Nem sok időm volt tovább gondolkoznom, mert újra bele kezdett.
-Szóval tudom, hogy egyikőnknek sem tett jót a szakítás, de már nem bírtuk tovább ezt az egészet, hogy nem lehet olyan pillanatunk együtt amiről mások ne tudnának rögtön. Persze neki köszönhetem az elmúlt évek legszebb pillanatit. Nagyon sok mindent tett értem, amit tudok, hogy még egyszer egy srác sem fog. És azt is tudom, hogy miattam lett olyan amilyen az utóbbi időben. Fáj őt ilyennek látni, mert egyáltalán nem az a Justin akit én megismertem.-ezzel az érzéssel valahogy én is így voltam. Úgyhogy újabb közös dolog.- De az utóbbi időben mióta veled jár észre vettem, hogy kezd visszatérni a régi énje. Ennek nagyon örülök. De kérlek vigyázz vele, mert könnyen visszaesik ebbe az állapotba és akkor te sérülsz a legjobban.-na jó ez nagy meglepetésként ért.
-Nos köszönöm, azt hiszem. Ne haragudj nem tudom, hogy most mit mondhatnék. Már bocs de először azt hittem, hogy majd a hajamat fogod tépni, hogy azonnal hagyjam békén Justin-t, mert ő a tiéd.
- Bevallom, megfordult a fejemben-nevette el magát.- de rájöttem, hogy annak nem lenne sok értelme. Ő téged választott. És köztünk meg amúgy sem működött volna most sem túl sokáig. A karrierünket meg egyikőnk sem adná fel egy bizonytalan kapcsolatért.
-Kérsz valamit inni?-próbáltam kimászni ebből a kínos helyzetből és ez volt a legjobb ötletem erre.
-Nem köszönöm. És amúgy is már mennem kéne. Végül is elmondtam mindent amit szerettem volna. De örülnék neki ha még találkozhatnánk. Ígérem akkor nem Justin-ról lesz majd szó. Itt hagyom a telefonszámomat szóval ha van kedved hívj fel.
-Rendben.- válaszoltam. Lesétáltunk az emeletről és kikísértem. A kocsi már ott várta a feljárón.
-Nagyon örülök, hogy tudtunk beszélni, és remélem majd fogsz hívni. Szia. -ölelt meg.
-Biztos vagyok benne. Szia.-öleltem vissza.
Amikor elengedtük egymást odasétált a kocsihoz, a sofőr kinyitotta neki az ajtót, majd miután mindketten beültek elindultak. Kellemesen csalódtam Selenában. Egyáltalán nem olyan mint ahogy az újságokban leírják. Ha személyesen is látod, és beszélgetsz vele, meg sem fordul a fejedben az a sok rossz amit róla terjesztenek. Ezekkel a gondolatokkal indultam el vissza a szobámba. A mai napra tanulást terveztem, mivel 2 hét múlva érettségizek. Ami nem feltétlenül rossz dolog. Mert ez azt jelenti, hogy két hét múlva megszabadulok az apámtól. Még ha nem is örökre, de akkor is. Szóval végig feküdtem az ágyamon aminek java részét füzetek, könyvek, és lapok borították. Már vagy 2 órán keresztül olvastam a könyveket amikor úgy döntöttem tartok egy kis szünetet. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit amikor megcsörrent a telefonom.
-Szia szépségem.
-Szia.-mosolyodtam el a megszólításon.
-Mit csinálsz éppen?
-Tanulok. Miért?
-Nem lehetne egy kicsit szüneteltetni?- hangjában hallottam, hogy valamit nagyon akar.
-Éppenséggel lehetne. De miért?-kíváncsiskodtam.
-Van egy meglepetésem. Gyere át. Nem kell csengetni gyere egyből a szobámba.-elég fura gondolataim voltak, hogy vajon mit akarhat. De a kíváncsiságom győzött.
-Oké kb fél óra és ott vagyok. Szia.
-Rendben várlak. Szia.
*Justinnál*
Amikor beléptem a szobába tátva maradt a szám- Mindenhol gyertyák voltak, és mindent rózsaszirom borított.Gyönyörű volt, a lélegzetem is elállt. Hirtelen két erős kezet éreztem összefonódni a derekam körül és kaptam egy puszit a nyakamra. Nem kellett megkérdeznem, hogy ki az mert az illatáról felismertem.
-Ezt én kapom?
-Nem egy másik lánynak szántam csak túl hamar érkeztél.-poénkodott amin elnevettem magam.
-De miért,
-Csak úgy. Mert megérdemled. Tetszik?
-Hát kicsit többet vártam De ha már ez van akkor megteszi.-kezdtem én is a poénkodást.
-De most komolyan?
-Ugye csak viccelsz? Szóhoz se jutok.
Megfordultam a karjai között, hogy szembe legyek vele, majd megcsókoltam. Ajkai tökéletesen illettek az enyémekhez, és csodálatos érzés volt az egész. Annyira aranyos volt tőle ez az egész. Még soha nem tett értem ennyi mindent senki sem. Most pedig pont erre volt szükségem, hogy valaki szeressen. Hosszas csókolózás után mindketten levegőt kapkodva váltunk el a másiktól.
-Szeretlek!-mondtam ki miután a légzésem egyenletessé vált. Ő pedig csak mosolygott.Most vajon aggódnom kéne? Oké, hogy egy pasinak nehezebb kifejezni az érzéseit, de szerintem ezzel az egésszel amit a szobában csinált azt akarta bizonyítani, hogy szeret. De akkor miért nem mondja ki? Kezdtem kétségbe esni. Hosszú kínos csend állt be közénk, és csak néztük egymás arcát. Lehet talán túl korai volt még neki az, hogy elmondtam, hogy szeretem.
-Én is szeretlek.- ezekkel a szavakkal törte meg a csendet. De ezek voltak a legszebbek, amiket csak mondhatott volna. A nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Még mindig nem értettem, hogy miért gondolkozott annyit, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Csak az járt az eszemben, hogy szeretem és ő is engem. Az ölelésből kibontakozva átöleltem a nyakát ő pedig homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit. Nekem pedig ismét az eszembe jutott, hogy ez az egész csak egy játéknak indult és nem gondoltam volna, hogy a végére ezt fogom érezni. Lassan ajkait megint az enyémekhez nyomta és így ébresztett ki a gondolataimból. Az ágy felé kezdett el tolni, majd gyengéden lefektetett arra és felém tornyosult. Ezután a nyakamat vette célba és kezdte el apró puszikkal kényeztetni. Számat apró nyögések hagyták el amikor egy-egy puszi közben szívni kezdte a nyakamat. Kezével pedig bejárta az egész testemet simogatás közben. Hirtelen a felsőm alá tévedt és lassan kezdte el felfelé húzni a ruhadarabot amikor én megállítottam.
-Justin-nehezen tudtam kinyögni a nevét a zihálás miatt.-Én erre még nem állok készen.-mondtam ki végre visszanyerve a rendes hangszínemet, mire ő a szemembe nézett.
-Nem kell, ha nem akarod. Nem erőltetek rád semmit, és addig várok amíg készen nem állsz.-bevallom nem éppen ezt vártam. Azt hittem majd ki fog akadni vagy valami, de nem. Teljesen jól kezelte a helyzetet. Megértő volt, és nagyon aranyos. Gondolataim megint elkalandoztak, és azt vettem észre, hogy már nincs mellettem. Kezdtem ismét bepánikolni, hogy mi van ha mégsem gondolta komolyan azt amit az előbb mondott és mégis haragszik. Próbáltam magam nyugtatni, hogy biztos nem zavarja a dolog mivel éppen az előbb mondta, hogy szeret, de nem jártam túl sok sikerrel. Semmi pozitív dolog nem jutott az eszembe. Hirtelen egy ajtónyitódásra lettem figyelmes, és az ajtó felé kaptam a fejemet, amin éppen Justin jött be és egy tálcát fogott a kezében. Becsukta maga mögött az ajtót és az ágyhoz sietett, majd lefeküdt mellém a tálcával a kezében.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta át nekem. Elvettem tőle a tálcát és leraktam közénk az ágyra. Akkor vettem, csak észre a tartalmát. Volt rajta egy tál eper, és olvasztott tejcsoki és fehércsoki.-Nem voltam benne biztos, hogy melyiket szereted így hoztam mindkettőből.-mosolygott rám, amikor észrevette, hogy a két csokival teli tálat bámulom.
-Mindkettőt nagyon szeretem. És köszönöm. Ez nagyon aranyos tőled.- mosolyogtam vissza és közelebb hajoltam hozzá, hogy adhassak neki egy puszit.
-Nézhetnénk valami filmet. Mit szólsz hozzá??-vetette fel az újabb csodálatos ötletét.
-Tőlem nézhetünk.-válaszoltam mosolyogva. Igazából nekem az is mindegy lett volna, ha csak egymás mellett ülünk és nézünk ki a fejünkből, mert a lényeg, hogy együtt lettünk volna. Bekapcsolta a TV-t és a tálcát az ölébe vette, majd kezét a nyakam alá dugta ezzel utasítva arra, hogy oda bújjak hozzá. Én pedig így is tettem. Egy epret belemártott először a tejcsokiba aztán a a fehércsokiba és a szám elé nyújtotta. Mosolyogva haraptam egy nagyot az eperbe. Annyira aranyos volt, és figyelmes. Egész este a kedvemben akart járni, és minden kívánságomat leste. Tökéletes volt az egész és azt kívánom, hogy bárcsak sose lenne vége ennek az egésznek és minden ilyen tökéletes maradna. De úgy látszik az égiek ezt nem szeretnék, és nem igazán hajlanak afelé, hogy boldog legyek. Ugyanis felfigyeltem valamire.
2013. november 29., péntek
23. rész (+18)
Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a komikat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok nektek, hogy mindig rendszeresen olvassátok az új részeket és komiztok és azt, hogy ennyire megértőek vagytok. Nagyon imádlak titeket. Mindig amikor megírok egy részt és látom, hogy mennyen leírjátok a véleményeteket akár milyen napom is volt mindig mosolygok. Ezt ti hozzátok ki belőlem. Ezer köszönet nektek ezért :) Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy kitartotok mellettem és egyszerűen Imádlak titeket. <3 Remélem tetszeni fog az új rész. Mondhatni elég esemény dús.
*Lara szemszöge*
Gyorsan felszaladtam, majd felvettem a telefont. Nick volt az. Kissé ideges és zaklatott volt a hangja.
-Jenny veled van?-kérdezte köszönés nélkül.
-Neked is szia.-flegmáztam.-Nem nincs velem. Miért?
-Mert konkrétan sehol nem találjuk. George meg idegileg teljesen kivan. Reméltük, hogy nálatok van.
-Suli óta nem is találkoztam vele.- kezdtem én is ideges lenni. Nagyon para volt az egész.-Hol vagytok most?-próbáltam valami értelmes kérdést feltenni.
-Én itt vagyok George-nál.
-Oké. Oda megyek.
Amint letettem a telefont az első legjobbnak tűnő ötletem az volt, hogy megpróbáljam felhívni Jenny-t. De még véletlenül sem vette fel a telefont. Azzal mindent megkönnyített volna.
Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a földszintre és felkaptam a cipőmet amikor apa állt meg előttem.
-Hát te meg hova igyekszel?
-Apa most ne. Nagyon nagy gáz van.
-Gondolom nélküled is megoldják.
-Tessék?-kezdtem ideges lenni. Eddig sem voltam a legnyugodtabb állapotban, de apa miatt az a bizonyos pumpa kezdett feljebb menni.
-Jól hallottad. Nem mész sehova.
-Óóóó és ki vagy te, hogy ezt megtiltsd nekem??-ekkor már nagyon felidegesített.
-Az APÁD!- hangsúlyozta ki.- És megtilthatom, hogy elmenj itthonról.
-Ezt a jogodat már akkor elvesztetted amikor úgy döntöttél, hogy megdugod a tanáromat.-vágtam a fejéhez, és kisétáltam az ajtón.
Nagyon gyorsan szedtem a lábaimat. Szerintem sehova nem siettem még ennyire.Útközben próbálgattam még hívni hátha felveszi de semmi.Kezdtem egyre jobban félni. Csak olyan dolgok jutottak az eszembe, hogy talán elrabolták, vagy megerőszakolták és ehhez hasonló negatív dolgok. Amint odaértem George-ék házához kopogás nélkül mentem be és a szobájába igyekeztem.
-Sziasztok megjöttem.-léptem be az ajtón George az ágyon ült a telefonját szorongatta a kezében, mellette pedig Nick aki próbálta nyugtatgatni. Odarohantam George-hoz majd egyből megöleltem.
-Hol kerestétek eddig??- próbáltam több infót kiszedni belőlük.
-Kerestük a plázában, a kávézóban, nálad és otthon, És minden barátnőjét felhívtuk, hogy nem tudnak-e esetleg valamit, hogy hova mehetett. De semmi.-mondta George. Eléggé le volt törve.De ettől a válaszától én is még jobban pánikoltam, de ezt nem mutathattam ki, mert akkor biztos nem sikerül megnyugtatni.
-A szülei tudnak róla?- tettem fel az újabb kérdésemet, ami eszembe jutott.
-Dehogy. Gondolj bele, hogy kiakadna az anyja. Tudod milyen.- válaszolta Nick.
-Igen. Jogos. De akkor mit csináljunk?
-Hát mást nem tudunk minthogy várunk. Hátha felhívja valamelyikőnket. De mesélj mi volt veled ma?
-Pffhh.. Ne is kérdezd. Apám hozta a szokásos formáját. Csak most Justin-ra szállt rá.
-Ezt, hogy érted? Mit csinált nálatok Justin?-nézett rám értettlenül.
- Lemaradtam valamiről?- kérdezte Nick. Ekkor jutott az eszembe, hogy neki még nem is volt alkalmam elmondani, hogy mi történt.
-Neked még nem is mondtam. Az apám megcsalta anyát. És most jön a legjobb része. Tippelj, hogy kivel!
-Várj én még ott leragadtam, hogy apád félrelépett. Na kivel?
-Mrs. Morgan.
-Most csak szívatsz??
-Bárcsak úgy lenne.
-Hát hallod az apád tényleg egy gyökér.
-Nekem nem kell bemutatnod és még most sem akart elengedni.
Belekezdtem a mesémbe arról ami a vacsorán történt, és utána.
-Rosszabb az életed mint egy szappanopera.-na ezen mindannyian elkezdtünk nevetni. Nick mindig tudta, hogy mit kell mondani, ha valakit fel kell vidítania. Ez volt az egyik legjobb tulajdonsága, a sok közül.
Rájöttünk, hogy ha úgysem tudunk mit csinálni, nem várhatunk Jenny hívására egész éjszaka a telefont bámulva jobb lenne ha megnéznénk egy filmet. Elég hosszú és fárasztó napom volt, úgyhogy nem emlékszem a film végére mivel elaludtam.
*Justin szemszöge*
Pont aludni készültem eléggé kifárasztott a mai nap, amikor valaki csengetett.
-Ki az isten lehet az ilyenkor?- kérdeztem inkább magamtól, mivel senki sem volt a környékemen.
Lesétáltam a lépcsőn a földszintre, majd ajtót nyitottam. A szemem kikerekedett, amikor megláttam, hogy ki az. Bárkire tippeltem volna, ha valaki megkérdezi, hogy ki lehet az, csak rá nem.
-Hát te?-kérdeztem tőle még mindig meglepetten.
-Háátt énn.. csak.. ide jöttem. Miért.. baj??- kissé akadozott a beszéde. Ezt a pár szót is alig tudta kinyögni. Mondjuk gondolom nem kevés pia lehetett már benne ahogy elnéztem a kezében lévő majdnem teljesen üres whiskey-s üveget.
-De miért pont ide?
-Bejöhetek?-kérdésemet figyelmen kívül hagyva, és a válaszomat meg sem várva beljebb sétált.
Elindult a nappali felé majd leült a kanapéra.
-Kicsit már késő van, és épp aludni készültem.-próbáltam finoman rávezetni, hogy elhúzhatna már innen mert rohadt fáradt vagyok. De nem igazán vette a lapot.
- Óóó ne legyél már ilyen hisztis!-közeledni kezdett felém- Amúgy hiányzott már ez a látvány.
Mikor teljesen odaért hozzám végig simított meztelen felsőtestemen, majd még jobban közelíteni kezdett. Szinte már csak pár centi választott el attól, hogy megcsókoljon amikor hátra léptem egyet.
-Ez nem jó ötlet.
-Ugyan már! Tudom, hogy te is akarod.- lépett ismét közelebb.
-De nekem barátnőm van, aki mellesleg a legjobb barátnőd. És tudtommal neked is van barátod.- kezdtem újra hátrálni.
-Chh.. na igen. A csodálatos barát. Vajon mennyire szerethet ha éppen pont most kérte, hogy tartsunk szünetet? Szerinted?-komolyan nem tudtam, hogy erre mit kéne válaszolnom, ezért inkább csak csendbe maradtam.- Amúgy meg el ne hidd már, hogy Lara szeret téged. Az egész csak egy színjáték. Az volt a terve, hogy megvárja amíg fülig bele szeretsz, és utána pofára ejt, hogy átéld te is, hogy milyen érzés. Mert hát te naponta 2 lánnyal teszed meg ezt.-nevetett fel. Igazából egy elég fura érzés fogott el a hallottaktól.
Nem tudom, hogy mégis mit érezek. Fájdalmat, haragot vagy megkönnyebbülést. Haragot azt semmiféleképpen nem mivel az én szándékom sem volt túl tiszta Larával kapcsolatban. Megkönnyebbülést talán, mert rájöttem, hogy nem csak én gondoltam erre az egészre játékként. De még akkor sem teljesen ez az. Van még valami más is. De miért fájna, hogy ezt tervezte?? Gondolatmenetemből Jenny zökkentett ki.
Mégpedig azzal, hogy hirtelen rátámadt a nyakamra apró puszikat nyomott rá, majd egy kicsit bedurvult és szívni kezdte. Mondanom sem kell eléggé beindított a dolog. Felemeltem a fejét és vadul megcsókoltam. Felmentünk a szobámba és az ágyam felé kezdtem el tolni. Közben megszabadítottam az összes ruhájától. Neki nem volt túl sok dolga, mivel csak egy bokszer volt rajtam. Folytattuk a csókolózást miközben én ujjaimmal kényeztettem. Száját halk nyögések hagyták el, ami engem még jobban felizgatott. Amikor elélvezett, fordított a helyzetünkön és ő kezdett bele az én kényeztetésembe. Baromi jól csinálta. Nem kellett sok idő én is elmentem, majd felé tornyosultam, és belé hatoltam. Az elején lassú tempót diktáltam, majd amikor utasított egyre jobban begyorsítottam. A szájáról áttértem a nyakára és közben a melleivel játszottam. Hangos nyögésekkel adta tudtomra, hogy tetszik neki a dolog. Mondjuk eddig még senki nem panaszkodott. Az egész szobát, vagy talán még a házat is a nyögéseink töltötték be.Szinte egyszerre értük el a csúcsot. Még utoljára megcsókoltam, majd lefeküdtem mellé az ágyba. Bevallom eléggé hiányzott már ez a dolog ugyanis amióta együtt vagyunk Larával azóta nem volta senkivel. Ami nálam valljuk be elég nagy dolog. És ekkor az eszembe jutott Lara. Mielőtt elaludtam az volt az utolsó gondolatom, hogy holnap valahogy rá kell venni a kis barátnőjét, hogy tartsa a száját, mert elég csúnyán bekavarna ha nem így lenne.
*Jenny szemszöge*
Reggel amikor felkeltem a fejem csak úgy sajgott. Amint magamhoz tértem észre vettem, hogy nem a saját szobámban vagyok, sőt még csak nem is ismerős. Valaki mocorogni kezdett mellettem és én nagyon megijedtem. Mi történt tegnap este? A fejemet a mellettem fekvő srác felé fordítottam aki éppen háttal volt nekem. Ki lehet ez? Kezdtem bepánikolni. Semmire nem emlékszek a tegnap estéből. Ki akartam szállni az ágyból amikor hirtelen megszólalt a mellettem fekvő alak.
-Az én műfajom egy ilyen este után szó nélkül lelépni.- hangja elég álmosan hangzott de lehetett hallani, hogy elmosolyodik. Ismerős volt a hangja, de nem tudtam rájönni, hogy ki az. Lassan felé fordítottam a fejemet, és Justin-nal találtam szembe magam. Basszus ugye nem? Mi a szart csináltam? Lara ha ezt megtudja örökre megutál. Ezek a gondolatok kavarogtam bennem, és közben teljesen lefagytam a ténytől. Lefeküdtem Justin Bieber-rel a barátnőm pasijával. MEGINT.
-Ugye tudod, hogy erről kussba kell maradnod?- zökkentett ki.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedtem.
-Egy szót sem szólhatsz erről Larának. Megértetted?
-I-I-Igen asszem.-nyögtem ki nagy nehezen.- De mi történt tegnap este?
-Hát eléggé sokat sikerült innod és rám másztál. De még jó, hogy ez a második volt. Legalább az elsőből tudsz következtetni, hogy ez milyen is volt.- válaszolta mosolyogva és öntelt arccal.
Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a szobából. Minél hamarabb el akartam innen tűnni. Hogy lehet ekkora gyökér? És én, hogy tehettem ezt szegény Larával? És vajon mit mondtam tegnap este Justin-nak? Minden az én hibám. Elővettem a zsebemből a telefont és láttam, hogy van vagy 20 nem fogadott hívásom és egy csomó sms-em. Ezeknek több mint a fele George-tól jött. Jézusom George! Ekkor döbbentem rá, hogy ezzel az egy estével, ha kiderül mi történt tönkre tettem az egész életemet. Elveszíthetem a két legfontosabb személyt számomra. A legjobb barátnőmet aki szinte már a testvérem és a pasimat akit pedig imádok. Elhatároztam magamban, hogy elfelejtem ezt az estét meg sem történt, és ami nem történt meg az nem is derülhet ki. Különben meg lehet, hogy Justin csak szívatott elvégre én semmire nem emlékszem. De mi van ha mégsem?
*Lara szemszöge*
A telefonom csörgésére ébredtem.
-Haló.-szóltam bele álmos hangon.
-Szia Lara felkeltettelek?
-Jenny?- kiáltottam fel amire persze a srácok szeme is egyből kipattant.
-Igen én- nevette el magát.
-Hol vagy?
-Itthon. Egy barátnőmnél aludtam.-elég fura volt a hangja, meg az is amit mondott. Nick azt mondta, hogy minden barátját felhívták. Na mindegy biztos őt kihagyták.
-Basszus nagyon aggódtunk érted. George teljesen padlón volt. Meg hívtunk is egy párszor de nem vetted fel.
- Tudom itthon hagytam a telefonomat.
-Ja értem. Találkozunk ma?
-Háát nekem ma nem igazán jó. Segítenem kell anyunak.-egyre furább volt... általában a talikra nem szokott nemet mondani. Na mindegy.
-Akkor majd máskor.
-Persze majd úgyis összehozzuk. De bocsi most mennem kell. Szia
-Szia.
A fiúk kíváncsi tekintettel néztek rám.
- Otthon van és az egyik barátnőjénél aludt. De valami nem stimmel. Olyan fura volt a telefonba.
-Kezdesz paranoiás lenni- mondta Nick, majd mindketten nevetni kezdtek.
-Haha. Marha vicces-válaszoltam, majd kínomban én is nevetni kezdtem. Lehet, hogy igaza van.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy haza induljak, mondjuk nem már nem volt semmi baj mivel apa már elindult dolgozni. Útközben felhívtam Justin-t, de nem vette fel. Mi van most mindenkivel, hogy nem bírják felvenni a telefont? Ő meg ráadásul tipikusan olyan mintha hozzá ragadt volna a telefon a kezéhez. Szinte állandóan a kezében van. Sok mindenen gondolkoztam útközbe, de főleg a turnén. Már alig vártam, hogy ott lehessek, és főleg, hogy az apámtól távol. Amikor haza értem egyből a emeletre vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Amikor benyitottam a szobámba, olyan dolgot láttam amire nem számítottam volna.
*Lara szemszöge*
Gyorsan felszaladtam, majd felvettem a telefont. Nick volt az. Kissé ideges és zaklatott volt a hangja.
-Jenny veled van?-kérdezte köszönés nélkül.
-Neked is szia.-flegmáztam.-Nem nincs velem. Miért?
-Mert konkrétan sehol nem találjuk. George meg idegileg teljesen kivan. Reméltük, hogy nálatok van.
-Suli óta nem is találkoztam vele.- kezdtem én is ideges lenni. Nagyon para volt az egész.-Hol vagytok most?-próbáltam valami értelmes kérdést feltenni.
-Én itt vagyok George-nál.
-Oké. Oda megyek.
Amint letettem a telefont az első legjobbnak tűnő ötletem az volt, hogy megpróbáljam felhívni Jenny-t. De még véletlenül sem vette fel a telefont. Azzal mindent megkönnyített volna.
Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a földszintre és felkaptam a cipőmet amikor apa állt meg előttem.
-Hát te meg hova igyekszel?
-Apa most ne. Nagyon nagy gáz van.
-Gondolom nélküled is megoldják.
-Tessék?-kezdtem ideges lenni. Eddig sem voltam a legnyugodtabb állapotban, de apa miatt az a bizonyos pumpa kezdett feljebb menni.
-Jól hallottad. Nem mész sehova.
-Óóóó és ki vagy te, hogy ezt megtiltsd nekem??-ekkor már nagyon felidegesített.
-Az APÁD!- hangsúlyozta ki.- És megtilthatom, hogy elmenj itthonról.
-Ezt a jogodat már akkor elvesztetted amikor úgy döntöttél, hogy megdugod a tanáromat.-vágtam a fejéhez, és kisétáltam az ajtón.
Nagyon gyorsan szedtem a lábaimat. Szerintem sehova nem siettem még ennyire.Útközben próbálgattam még hívni hátha felveszi de semmi.Kezdtem egyre jobban félni. Csak olyan dolgok jutottak az eszembe, hogy talán elrabolták, vagy megerőszakolták és ehhez hasonló negatív dolgok. Amint odaértem George-ék házához kopogás nélkül mentem be és a szobájába igyekeztem.
-Sziasztok megjöttem.-léptem be az ajtón George az ágyon ült a telefonját szorongatta a kezében, mellette pedig Nick aki próbálta nyugtatgatni. Odarohantam George-hoz majd egyből megöleltem.
-Hol kerestétek eddig??- próbáltam több infót kiszedni belőlük.
-Kerestük a plázában, a kávézóban, nálad és otthon, És minden barátnőjét felhívtuk, hogy nem tudnak-e esetleg valamit, hogy hova mehetett. De semmi.-mondta George. Eléggé le volt törve.De ettől a válaszától én is még jobban pánikoltam, de ezt nem mutathattam ki, mert akkor biztos nem sikerül megnyugtatni.
-A szülei tudnak róla?- tettem fel az újabb kérdésemet, ami eszembe jutott.
-Dehogy. Gondolj bele, hogy kiakadna az anyja. Tudod milyen.- válaszolta Nick.
-Igen. Jogos. De akkor mit csináljunk?
-Hát mást nem tudunk minthogy várunk. Hátha felhívja valamelyikőnket. De mesélj mi volt veled ma?
-Pffhh.. Ne is kérdezd. Apám hozta a szokásos formáját. Csak most Justin-ra szállt rá.
-Ezt, hogy érted? Mit csinált nálatok Justin?-nézett rám értettlenül.
- Lemaradtam valamiről?- kérdezte Nick. Ekkor jutott az eszembe, hogy neki még nem is volt alkalmam elmondani, hogy mi történt.
-Neked még nem is mondtam. Az apám megcsalta anyát. És most jön a legjobb része. Tippelj, hogy kivel!
-Várj én még ott leragadtam, hogy apád félrelépett. Na kivel?
-Mrs. Morgan.
-Most csak szívatsz??
-Bárcsak úgy lenne.
-Hát hallod az apád tényleg egy gyökér.
-Nekem nem kell bemutatnod és még most sem akart elengedni.
Belekezdtem a mesémbe arról ami a vacsorán történt, és utána.
-Rosszabb az életed mint egy szappanopera.-na ezen mindannyian elkezdtünk nevetni. Nick mindig tudta, hogy mit kell mondani, ha valakit fel kell vidítania. Ez volt az egyik legjobb tulajdonsága, a sok közül.
Rájöttünk, hogy ha úgysem tudunk mit csinálni, nem várhatunk Jenny hívására egész éjszaka a telefont bámulva jobb lenne ha megnéznénk egy filmet. Elég hosszú és fárasztó napom volt, úgyhogy nem emlékszem a film végére mivel elaludtam.
*Justin szemszöge*
Pont aludni készültem eléggé kifárasztott a mai nap, amikor valaki csengetett.
-Ki az isten lehet az ilyenkor?- kérdeztem inkább magamtól, mivel senki sem volt a környékemen.
Lesétáltam a lépcsőn a földszintre, majd ajtót nyitottam. A szemem kikerekedett, amikor megláttam, hogy ki az. Bárkire tippeltem volna, ha valaki megkérdezi, hogy ki lehet az, csak rá nem.
-Hát te?-kérdeztem tőle még mindig meglepetten.
-Háátt énn.. csak.. ide jöttem. Miért.. baj??- kissé akadozott a beszéde. Ezt a pár szót is alig tudta kinyögni. Mondjuk gondolom nem kevés pia lehetett már benne ahogy elnéztem a kezében lévő majdnem teljesen üres whiskey-s üveget.
-De miért pont ide?
-Bejöhetek?-kérdésemet figyelmen kívül hagyva, és a válaszomat meg sem várva beljebb sétált.
Elindult a nappali felé majd leült a kanapéra.
-Kicsit már késő van, és épp aludni készültem.-próbáltam finoman rávezetni, hogy elhúzhatna már innen mert rohadt fáradt vagyok. De nem igazán vette a lapot.
- Óóó ne legyél már ilyen hisztis!-közeledni kezdett felém- Amúgy hiányzott már ez a látvány.
Mikor teljesen odaért hozzám végig simított meztelen felsőtestemen, majd még jobban közelíteni kezdett. Szinte már csak pár centi választott el attól, hogy megcsókoljon amikor hátra léptem egyet.
-Ez nem jó ötlet.
-Ugyan már! Tudom, hogy te is akarod.- lépett ismét közelebb.
-De nekem barátnőm van, aki mellesleg a legjobb barátnőd. És tudtommal neked is van barátod.- kezdtem újra hátrálni.
-Chh.. na igen. A csodálatos barát. Vajon mennyire szerethet ha éppen pont most kérte, hogy tartsunk szünetet? Szerinted?-komolyan nem tudtam, hogy erre mit kéne válaszolnom, ezért inkább csak csendbe maradtam.- Amúgy meg el ne hidd már, hogy Lara szeret téged. Az egész csak egy színjáték. Az volt a terve, hogy megvárja amíg fülig bele szeretsz, és utána pofára ejt, hogy átéld te is, hogy milyen érzés. Mert hát te naponta 2 lánnyal teszed meg ezt.-nevetett fel. Igazából egy elég fura érzés fogott el a hallottaktól.
Nem tudom, hogy mégis mit érezek. Fájdalmat, haragot vagy megkönnyebbülést. Haragot azt semmiféleképpen nem mivel az én szándékom sem volt túl tiszta Larával kapcsolatban. Megkönnyebbülést talán, mert rájöttem, hogy nem csak én gondoltam erre az egészre játékként. De még akkor sem teljesen ez az. Van még valami más is. De miért fájna, hogy ezt tervezte?? Gondolatmenetemből Jenny zökkentett ki.
Mégpedig azzal, hogy hirtelen rátámadt a nyakamra apró puszikat nyomott rá, majd egy kicsit bedurvult és szívni kezdte. Mondanom sem kell eléggé beindított a dolog. Felemeltem a fejét és vadul megcsókoltam. Felmentünk a szobámba és az ágyam felé kezdtem el tolni. Közben megszabadítottam az összes ruhájától. Neki nem volt túl sok dolga, mivel csak egy bokszer volt rajtam. Folytattuk a csókolózást miközben én ujjaimmal kényeztettem. Száját halk nyögések hagyták el, ami engem még jobban felizgatott. Amikor elélvezett, fordított a helyzetünkön és ő kezdett bele az én kényeztetésembe. Baromi jól csinálta. Nem kellett sok idő én is elmentem, majd felé tornyosultam, és belé hatoltam. Az elején lassú tempót diktáltam, majd amikor utasított egyre jobban begyorsítottam. A szájáról áttértem a nyakára és közben a melleivel játszottam. Hangos nyögésekkel adta tudtomra, hogy tetszik neki a dolog. Mondjuk eddig még senki nem panaszkodott. Az egész szobát, vagy talán még a házat is a nyögéseink töltötték be.Szinte egyszerre értük el a csúcsot. Még utoljára megcsókoltam, majd lefeküdtem mellé az ágyba. Bevallom eléggé hiányzott már ez a dolog ugyanis amióta együtt vagyunk Larával azóta nem volta senkivel. Ami nálam valljuk be elég nagy dolog. És ekkor az eszembe jutott Lara. Mielőtt elaludtam az volt az utolsó gondolatom, hogy holnap valahogy rá kell venni a kis barátnőjét, hogy tartsa a száját, mert elég csúnyán bekavarna ha nem így lenne.
*Jenny szemszöge*
Reggel amikor felkeltem a fejem csak úgy sajgott. Amint magamhoz tértem észre vettem, hogy nem a saját szobámban vagyok, sőt még csak nem is ismerős. Valaki mocorogni kezdett mellettem és én nagyon megijedtem. Mi történt tegnap este? A fejemet a mellettem fekvő srác felé fordítottam aki éppen háttal volt nekem. Ki lehet ez? Kezdtem bepánikolni. Semmire nem emlékszek a tegnap estéből. Ki akartam szállni az ágyból amikor hirtelen megszólalt a mellettem fekvő alak.
-Az én műfajom egy ilyen este után szó nélkül lelépni.- hangja elég álmosan hangzott de lehetett hallani, hogy elmosolyodik. Ismerős volt a hangja, de nem tudtam rájönni, hogy ki az. Lassan felé fordítottam a fejemet, és Justin-nal találtam szembe magam. Basszus ugye nem? Mi a szart csináltam? Lara ha ezt megtudja örökre megutál. Ezek a gondolatok kavarogtam bennem, és közben teljesen lefagytam a ténytől. Lefeküdtem Justin Bieber-rel a barátnőm pasijával. MEGINT.
-Ugye tudod, hogy erről kussba kell maradnod?- zökkentett ki.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedtem.
-Egy szót sem szólhatsz erről Larának. Megértetted?
-I-I-Igen asszem.-nyögtem ki nagy nehezen.- De mi történt tegnap este?
-Hát eléggé sokat sikerült innod és rám másztál. De még jó, hogy ez a második volt. Legalább az elsőből tudsz következtetni, hogy ez milyen is volt.- válaszolta mosolyogva és öntelt arccal.
Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a szobából. Minél hamarabb el akartam innen tűnni. Hogy lehet ekkora gyökér? És én, hogy tehettem ezt szegény Larával? És vajon mit mondtam tegnap este Justin-nak? Minden az én hibám. Elővettem a zsebemből a telefont és láttam, hogy van vagy 20 nem fogadott hívásom és egy csomó sms-em. Ezeknek több mint a fele George-tól jött. Jézusom George! Ekkor döbbentem rá, hogy ezzel az egy estével, ha kiderül mi történt tönkre tettem az egész életemet. Elveszíthetem a két legfontosabb személyt számomra. A legjobb barátnőmet aki szinte már a testvérem és a pasimat akit pedig imádok. Elhatároztam magamban, hogy elfelejtem ezt az estét meg sem történt, és ami nem történt meg az nem is derülhet ki. Különben meg lehet, hogy Justin csak szívatott elvégre én semmire nem emlékszem. De mi van ha mégsem?
*Lara szemszöge*
A telefonom csörgésére ébredtem.
-Haló.-szóltam bele álmos hangon.
-Szia Lara felkeltettelek?
-Jenny?- kiáltottam fel amire persze a srácok szeme is egyből kipattant.
-Igen én- nevette el magát.
-Hol vagy?
-Itthon. Egy barátnőmnél aludtam.-elég fura volt a hangja, meg az is amit mondott. Nick azt mondta, hogy minden barátját felhívták. Na mindegy biztos őt kihagyták.
-Basszus nagyon aggódtunk érted. George teljesen padlón volt. Meg hívtunk is egy párszor de nem vetted fel.
- Tudom itthon hagytam a telefonomat.
-Ja értem. Találkozunk ma?
-Háát nekem ma nem igazán jó. Segítenem kell anyunak.-egyre furább volt... általában a talikra nem szokott nemet mondani. Na mindegy.
-Akkor majd máskor.
-Persze majd úgyis összehozzuk. De bocsi most mennem kell. Szia
-Szia.
A fiúk kíváncsi tekintettel néztek rám.
- Otthon van és az egyik barátnőjénél aludt. De valami nem stimmel. Olyan fura volt a telefonba.
-Kezdesz paranoiás lenni- mondta Nick, majd mindketten nevetni kezdtek.
-Haha. Marha vicces-válaszoltam, majd kínomban én is nevetni kezdtem. Lehet, hogy igaza van.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy haza induljak, mondjuk nem már nem volt semmi baj mivel apa már elindult dolgozni. Útközben felhívtam Justin-t, de nem vette fel. Mi van most mindenkivel, hogy nem bírják felvenni a telefont? Ő meg ráadásul tipikusan olyan mintha hozzá ragadt volna a telefon a kezéhez. Szinte állandóan a kezében van. Sok mindenen gondolkoztam útközbe, de főleg a turnén. Már alig vártam, hogy ott lehessek, és főleg, hogy az apámtól távol. Amikor haza értem egyből a emeletre vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Amikor benyitottam a szobámba, olyan dolgot láttam amire nem számítottam volna.
2013. november 23., szombat
22. rész
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom az új részt és, hogy ez sem lett valami hosszú de nem igazán volt időm a héten. Az sem lehetetlen, hogy hetente csak egy részt fogok majd tudni hozni. De ha van időm akkor persze akár két részt is. Remélem, hogy ezt megértitek és, hogy tetszeni fog az új rész. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan is kéne folytatni, de úgy döntöttem, hogy az izgi részét még kicsit későbbre hagyom ;) Jó olvasást nektek. IMÁDLAK TITEKET :) Puszi <3
* Lara szemszöge*
Reggel mikor hazaértem szerencsére már senki nem volt otthon. Anya már elment dolgozni Hanna-t pedig elvitte a suliba. Apa meg kitudja. Talán épen lezavarnak egy gyors menetet Mrs Morgan-nel. Na jó fúúújjj. Ebbe inkább bele sem akarok gondolni. Elindultam a konyha felé majd elő vettem a szekrényből egy tálat és a kedvenc gabonapelyhemet, majd a hűtőből a tejet és neki kezdtem a reggelimnek. Kicsit össze szedtem a gondolataimat és miután befejeztem a reggelit elmentem lezuhanyozni majd gyorsan össze kaptam magam és elindultam a suliba. Szerencsére már az utolsó hét utána meg már csak az érettségit kell túlélnem és vége. Szeretnék utána tovább tanulni és egyetemre menni. Az a legnagyobb álmom, hogy író legyek. Akár újság író vagy ifjúsági regény író. De sajnos kelleni fog egy ajánlólevél az egyetemhez az egyik tanáromtól. Kitaláljátok ki az? Hát persze, hogy az akivel az apám félre kefélt. Miért is nem lehet valaki más??.... Ja megvan. Akkor túl egyszerű lenne az egész.
Mikor beértem a suliba és bementem a terembe egyből megláttam Jenny-éket de valami nem volt rendben velük. Nem olyanok voltak mint általában. Tudjátok a szokásos " Senki nincs körülöttünk csak mi ketten vagyunk itt " viselkedés most valahogy elmaradt.
-Szia-ugrott a nyakamba Jenny amikor meglátott.
-Szia-köszöntem vissza meglepődve.
-Mizu van veled?
-Velem semmi. De mi van veletek?-néztem rá értetlenül és kíváncsian.
-Úgy döntöttünk, hogy kicsit szünetelünk.-mondta csalódottan, amiből egyből tudtam, hogy nem közös döntés volt.
-De miért? Hiszen tök jól megvoltatok nem?
-Én is úgy gondoltam, de George mondta, hogy szüksége van egy kis szünetre, de mindegy is mesélj mi van veletek??
Elkezdtem neki mesélni mindent ami a legutóbbi találkozásunk óta történt.
-Basszus ez most komoly? Tényleg megütött?- nézett rám hitetlenül. Ő sem nézte volna ezt ki az apámból és ezzel nem volt egyedül.
-Igen de Justin annyira aranyos volt. Meg a buliban is tök normálisan viselkedett pedig elég komolyan elkezdtem rá nyomulni és azt hiszem, hogy sze....-nem tudtam befejezni a mondatomat mert bejött a tanárnő.
Pontosan ,magyaróra. Még most sem tudom felfogni, hogy lehet valakivel ennyire hamar megutáltatni valamit amit eddig szeretett. Vagyis inkább valakit. A tantárggyal nem volt bajom, viszont a tanárral annál inkább.
-Jól van gyerekek nyissátok ki a könyvet a 150. oldalon és olvassátok el a verset és gondolkozzatok el azon, hogy mi lehetett az író mondanivalója. Ja és Lara óra után beszélni szeretnék veled.-az utolsó kijelentése után egyből ránéztem Jenny-re, aki legalább annyira ledöbbent mint én. Viszont az érzés nem igazán volt kölcsönös. Semmi beszélnivalóm nem volt azzal a nővel. Vagyis talán egy. De kötve hiszem, hogy ugyanarról akarna beszélni.
Az óra gyorsan eltelt, de én még így sem éreztem elég gyorsnak.
-Itt maradjak veled?-kérdezte Jenny.
-Nem kösz nem kell. Menj csak nyugodtan, majd találkozunk.- köszöntem el, majd odasétáltam a tanár asztalához..
-Beszélni akart velem?-kérdeztem kissé lekezelő hangon.
-Igen az ajánlásodról.- megkönnyebbültem, hogy nem az apámról lesz szó. Nincs kedvem végig hallgatni, hogy mikor és hogyan ismerkedtek meg .
-Ó rendben.
-Szóval csak annyira lesz szükség, hogy elmondod nekem, hogy miért is szeretnél író lenni, én pedig kicsit kiszínezem a saját véleményemmel rólad.
-Saját véleménye rólam? Na arra külön kíváncsi leszek.-gondoltam magamban.
-Rendben. Szóval elég régóta foglalkoztat az írás. Már próbálkoztam is egy könyvvel és mondhatni először úgy indult, hogy teljesen a saját életemről fog szólni, de csak részben igaz rám a történet .-ennél a mondatnál kicsit feljebb ült a székben. Láttam rajta, hogy kissé kínosan érzi magát, ezért úgy gondoltam, hogy még jobban belemegyek.- mert ugye az én családomra az nem igaz, hogy egy félrelépés miatt szétváljanak, mert apám szereti anyámat.-na ekkor már nem voltam benne biztos, hogy a széken ül-e még mert nagyon az asztal felé tornyosult és elvörösödött az arca attól a bizonyos érzéstől. Magára ismert. Tudja, hogy tudom.
-Vagy talán tévedek?-szegeztem neki a kérdést, de mielőtt válaszolhatott volna egy halk kopogás után Justin jelent meg a teremben.
-Elnézést beszélni szeretnék Larával.
-Rendben mi már úgyis végeztünk. Akkor majd megírom neked az ajánlást az egyetemre. Sziasztok- és ki is ment a teremből. Magával vitte a kérdésemre a választ amit amúgy is tudtam de tőle is hallani akartam. Nem tudom miért szokásom azt, hogy saját magamat kínzom ilyen helyzetekben, de akkor is muszáj volt hallanom tőle. Szükségem volt arra, hogy lássam az arcát amikor a képembe vágja, hogy ' igen én tettem tönkre a családodat és boldog vagyok, hogy megtettem'.
-Lara figyelsz?-kérdezte Justin.
-Persze bocsi csak elgondolkoztam.
-Mi volt ez az előbb??
-Semmi csak... mindegy nem lényeges. Szóval miről akartál velem beszélni?
-Többek között erről- mutatott fel egy kis műanyag kártyát amire V.I.P volt írva.
-Ez az amire gondolok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Lara, elkísérnél a turnémra?
-Persze. De ugye tudod, hogy csak érettségi után mehetek.- úgy tűnt mintha kissé lelombozta volna a hír pedig jól tudta, hogy csak utána mehetek. De bevallom kissé örültem a meghívásnak, mert addig sem kell otthon lennem és apám arcát látnom.
-Valahogy megpróbálom túlélni.
-Muszáj lesz mert..-de nem hagyta, hogy befejezzem. Ajkát az enyémhez nyomta majd átölelte a derekamat és szorosan magához tartva csókolt. Ezt az egészet a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőn apa neve állt. Óriási tehetsége van ahhoz, hogy elfelejtessen emberekkel dolgokat. Komolyan kb. 4 percig nem gondoltam arra ami nem régen ebben a teremben történt. De ez a hívás mindent eszembe juttatott.
-Mond-szóltam bele kissé durva hangon a telefonba.
-Neked is szia. Szóval remélem nem zavarlak.....
-Ami azt illeti de.-vágtam a szavába.
-Haha nagyon vicces.Anyád kitalálta, hogy ma közös családi vacsorát fogunk tartani, és azt szeretné ha a kis barátodat is elhívnád.-mondta elég gúnyosan.
-Na azt biztos nem. Majd ha te elhívod a kis...
-Ki ne merd mondani.-fenyegetett meg miközben a szavamba vágott.
-Tudod mit én ezt nem akarom itt folytatni és sehol máshol. Örülj neki, hogy én legalább ott leszek azon a kibaszott vacsorán.
-Hidd el nem akkora öröm. Na szia.-majd letette.
-Minden rendben?-kérdezte Justin kissé aggódva. Szemembe könnyek gyűltek, de erőt vettem magamon. Megfogadtam,hogy nem sírok többet a barom apám miatt.
-Persze, hol is tartottunk?-erőltettem egy mosolyt.
-Azt hiszem itt..-majd közelebb hajolt, de a csengő közbe avatkozott.
-Mennünk kell órára-mondtam kissé csalódottan.
-Én nem megyek. Még el kell intéznünk egy pár dolgot Scotter-rel a turnéval kapcsolatban. De majd később hívlak- majd megpuszilta a homlokomat és kimentünk a teremből.
*Otthon*
-Szia anya, megjöttem.
-Szia kincsem. Tudnál nekem segíteni?
-Persze -anya a konyhában szinte ki sem látszott a munkából.
-Megnéznéd nekem a sütőben a húst?
-Persze. Anya, kérdezhetek valamit? Mire most ez a nagy vacsora? -néztem rá kíváncsian.
-Gondoltam megünnepelhetnénk, hogy apádat előléptették.- a szeme csak úgy csillogott. Annyira büszke volt rá és még mindig látszott rajta, hogy ugyanannyira szereti mint amikor megismerkedtek. A szívem összeszorult ha csak arra gondoltam, hogy mit tett vele az a barom. Abba bele se mertem gondolni, hogy mi lesz anyuval, ha majd megtudja.
Rengeteget beszélgettünk miközben a vacsorát csináltuk. Megemlítettem neki a turnét is és nagy meglepetésemre nem ellenezte miután megtudta, hogy érettségi után mennék. Persze előre tudtam, hogy apa nem fogja ilyen könnyen fogadni, de ő nem számít. Nem tarthat vissza semmitől. Ezek után nincs joga beleszólni bármibe is velem kapcsolatban. Végig ezen gondolkoztam amíg megterítettem az asztalt. Majd egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
-Sziasztok megjöttem. És hoztam magammal egy vendéget is. Nem fogjátok kitalálni, hogy ki az.-kiabálta apa az ajtóból. Na arra a vendégre külön kíváncsi leszek.
Kisétáltam az ebédlőből, hogy megnézzem, hogy ki az de amikor megláttam a szemem teljesen kikerekedett.
Hogy kerül ő ide?-ez a kérdés futott át legelsőnek az agyamon amikor megláttam azt a személyt akire egyáltalán nem számítottam.
-Hát.. te meg, hogy kerülsz ide???
-Apukád hívott meg.-mondta Justin.
-Ohh hát ki más.-mondtam annyira halkan, hogy szinte csak én hallottam.
-Örülök, hogy itt vagy. Sikerült elintézned mindent?
-Igen ne aggódj a tu...
-Pssszttt.Ne olyan hangosan! Apa még nem tud róla. De anya már belement.- suttogtam.
-Oh szia Justin. Örülök, hogy te is itt vagy. Lara fel tudnál szólni a húgodnak, hogy jöhet vacsorázni?
-Máris szólunk neki.-válaszoltam.
Gyorsan felszaladtunk az emeletre ahol Justin már nem bírt magával és egyből a falnak nyomott és megcsókolt. Komolyan az ilyen pillanatok hiányoznak a legjobban akkor ha nincs velem. Miután elváltunk egymástól, benyitottam Hanna szobájába aki éppen játszott valamivel a földön.
-Halihó hercegnő. Ideje vacsorázni, és van egy meglepetésem is neked.
-Meglepetés?? Mi az, mi az?? -ugrándozott oda hozzám, hogy megöleljen.
-Jöhetsz.-kiabáltam, ki mire Justin bejött a tesóm szobájába. Persze Hanna egyből megrohamozta és majdnem ledöntötte a lábáról. Annyira aranyosak voltak. Tudtam, hogy Jus jól bánik a gyerekekkel, mert hát ott a két kistesója de,hogy ugyanúgy viselkedik Hanna-val is mint velük azt nem gondoltam volna.
Lesétáltunk az ebédlőbe majd leültünk az asztalhoz.
-Szóval Justin. Mivel is foglalkozol??-kezdte apám a beszélgetést.
-Igazából énekelek.- válaszolta.Látszott rajta, hogy kissé kínosan érintette a kérdés.
-Ohh értem. És nincs semmi más terved? Mert ugye tudod, hogy a zenélésből is ki lehet öregedni. Vagy egyszerűen csak elfelejtenek.
-Apa!-szóltam kicsit erőteljes hangon.
-Nincs semmi baj Lara. Nem uram egyenlőre nincs semmi más tervem. Ugyanis rengeteg rajongóm van akik támogatnak és mellettem állnak mindenben.
-És gondolom nincs is szükséged más tervre mert most amíg így nézel ki és van hangod megszeded magad pénzzel és utána már semmi nem érdekel. Nem kell gürizned majd a megélhetésért.
-Nem uram egyáltalán nem a pénzért csinálom. Szeretem ha örömet tudok okozni a rajongóimnak, mert nekem az a legfontosabb és ha ezt ezzel tudom elérni akkor ezt fogom csinálni.
-Persze, persze. Tipikus előadói duma.
-John! Elég-szólt rá anya.
-Most miért én csak az igazat mondom. Ő se különb a többi elkényeztetett tini pop kölyöktől.
-Tudod mit apa? Tartsd meg magadnak a véleményedet, mert tudtommal itt senki sem kíváncsi rád. Ja és csak, hogy tudd anya miattad rendezte ezt a vacsorát, hogy megünnepeljük az előléptetésedet, és te ezt semmibe veszed. Ahogy minket is. Miért jó az neked ha leszólod az emberek úgy, hogy nem is ismered őket?? Ohh te biztosan tökéletes vagy. De figyelj el kell, hogy szomorítsalak, mert ez nem igaz. És tudod miért, mert.. -hirtelen kapcsoltam, hogy nem szabad folytatnom. Nem akartam, hogy anya ezt így tudja meg.
-Na miért?- nézett rám idegesen és kíváncsian.
-Mert te is követsz el hibákat.-válaszoltam közömbös hangon.
-Ne haragudj anyu, de elment az étvágyam.-felálltam az asztaltól és elindultam a szobámba.
*Justin szemszöge*
Elég jól indult az egész vacsora dolog Laráék-nál egészen addig amíg az apja nem kezdett el rólam és a karrieremről kérdezgetni. Komolyan nagyon a határán voltam annak, hogy beszóljak neki, de azt azért csak nem tehetem. De ekkor valami teljesen váratlan dolog történt. Lara nekiállt azt apjának és kiosztotta. Én csak néztem, hogy Lara, hogy ordibál vele az apja pedig mindezt tűri.Kicsapódott mellettem a szék és Lara felállt, majd az emeletre sietett.
-Jobb lesz ha megnézem. Elnézést- mondtam teljesen nyugodtan, pedig legbelül dühöngtem. Még ,hogy csak a pénzért csinálom ez az egészet! Legszívesebben behúztam volna egyet annak a rohadéknak. Amúgy se igazán kedveltem azok után, hogy megütötte Larát, meg amiket mondott neki, na most meg aztán végkép nem lesz a szívem csücske.
Bekopogtam Lara szobájába bár teljesen feleslegesen mivel nem vártam meg a válaszát. Az ágyán feküdt, és sírt. Leültem mellé és a hátát kezdtem el simogatni.
-Nagyon sajnálom -szipogta.
-Ne kérj bocsánatot. Nem a te hibád.-befeküdtem mellé az ágyba és magamhoz öleltem. Ő megfordult és hozzám bújt.
-Azt sajnálom, hogy ekkora görény apám van. Alig várom, hogy elhúzhassak innen.-válaszolta mostmár inkább dühében.
-Amint vége a turnénak meg is tesszük. Benne vagy?- nem válaszolt. Legalábbis szavakkal nem. De a csókjából azt vettem le, hogy tetszik neki az ötlet.
-De a turnéig is még ki kell bírnom. Nem tudok vele egy légtérben lenni. Legszívesebben behúznék neki egyet.
-Na azt megnézném.-nevettem fel, mire ő is nevetni kezdett.
*Lara szemszöge*
Justin annyira aranyos volt. Próbált megnyugtatni ami valljuk be sikerült is. Elég volt hozzá csak simán a jelenléte is. Csendben feküdtünk tovább, amit most egyáltalán nem bántam. Szerencsére ha itt van velem akkor nem gondolok apámra meg a sok hülyeségére, hanem olyankor csak az számít, hogy mi van kettőnkkel. Becsuktam a szememet és csak élveztem Justin ölelését és már gondolatban lejátszottam magamban a turnét, hogy milyen jó lesz és, hogy miket fogunk csinálni. De a fő, hogy vele leszek. Hirtelen eszembe jutott a húgom. Kibújtam Justin öleléséből, és kiszaladtam Hanna szobájába. Abba bele sem gondoltam odalent, hogy ő is ott volt az asztalnál és végig hallgatta mindazt amit az apánk fejéhez vágtam.
Ugyanúgy ült a földön és játszott mint amikor vacsora előtt bejöttem hozzá. Csak a reakciója volt más amikor meglátott. Nem szaladt oda hozzám, nem ölelt meg, csak rám nézett majd vissza fordult a játékához és játszott tovább mintha ott sem lennék.
-Hanna haragszol rám?-kérdeztem.
-Miért beszéltél úgy az apuval?-tudtam, hogy bántja a dolog mert nagyon szereti őt.
A kis kori énemre emlékeztet. Ugyan olyan voltam mint most ő. Alig vártam, hogy apa haza jöjjön a munkából. Minden este az ablakban ülve vártam őt, és amikor megjött le sem szálltam róla. Mindig együtt néztük a tv-t és óvodás koromban mindig ő mesélt nekem esténként. De miután a középiskolába kerültem minden megváltozott. Köztük én is. Legbelül tudtam, hogy én is tetettem arról, ahogy most irántam érez, mert nem lehetett neki könnyű átélni azt a sok balhét és hülyeséget amit elkövettem. Az sem lehetett valami felemelő érzés, hogy minden este azon aggódott ha nem voltam itthon, hogy vajon kikkel vagyok, mit csinálok, és mikor jövök haza. Az emlékek miatt könnyek gyűltek a szemembe melyek utat törtek maguknak.
-Miért sírsz Lara?-zökkentett ki a húgom.
-Csak.. csak mert nem akarom, hogy haragudj rám.-hazudtam neki.
Egyből oda sietett hozzám és megölelt. Meglepődtem mert még akkor sem engedett el amikor Justin belépett a szobába. Ami Hanna-nál már nagy teljesítmény.
- Lara, ne haragudj de mennem kell. Scooter most hívott, hogy sürgősen beszélni akar velem valamiről.
-Persze semmi baj. Kikísérünk.
Lementünk a nappaliba ahol hallottuk, hogy anya és apa valamin nagyon vitatkoznak. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljuk vajon mi lehet a téma.
-Hanna siess Justin indulni készül.-kiáltottam el magam igaz nem teljesen a húgomnak szólt aki még mindig a lépcsőn ugrándozott lefelé, hanem inkább a szüleimnek, hogy legalább pár perce felfüggeszthetnék a kiabálást.
-Ohh Justin máris indulsz?- kérdezte anyu kissé csalódottan.
-Igen asszonyom kaptam egy telefonhívást a menedzeremtől és hát vár a kötelesség. De köszönöm a meghívást.
-Sajnálom,hogy így alakult a vacsora nem így terveztem.-kért bocsánatot anyu.
-Semmi baj, de nekem tényleg sietnem kell. Viszlát.-köszönt el anyutól, majd elindultunk az ajtó felé.
-Szia Hanna jó legyél. Ígérem legközelebb elhozom Jazzy-t is és Jaxo-t is.-majd adott egy puszit az arcára, amit persze a húgom viszonzott is majd elrohant anyu után.
- Nincs kedved velem jönni?-vetette fel az ötletet.
-Hidd el mennék szívesen, de biztosan hallgathatnék miatta. Jobban járok ha bezárkózok a szobámba és hallgatom a zenét. Abba nagyon nem tud belekötni, mondjuk ő ne találna rá módot.
-Akkor majd később hívlak. Szia.- megcsókolt és már indult is a kocsijához.
Én pedig elindultam vissza a szobám felé amikor megcsörrent a telefonom.
* Lara szemszöge*
Reggel mikor hazaértem szerencsére már senki nem volt otthon. Anya már elment dolgozni Hanna-t pedig elvitte a suliba. Apa meg kitudja. Talán épen lezavarnak egy gyors menetet Mrs Morgan-nel. Na jó fúúújjj. Ebbe inkább bele sem akarok gondolni. Elindultam a konyha felé majd elő vettem a szekrényből egy tálat és a kedvenc gabonapelyhemet, majd a hűtőből a tejet és neki kezdtem a reggelimnek. Kicsit össze szedtem a gondolataimat és miután befejeztem a reggelit elmentem lezuhanyozni majd gyorsan össze kaptam magam és elindultam a suliba. Szerencsére már az utolsó hét utána meg már csak az érettségit kell túlélnem és vége. Szeretnék utána tovább tanulni és egyetemre menni. Az a legnagyobb álmom, hogy író legyek. Akár újság író vagy ifjúsági regény író. De sajnos kelleni fog egy ajánlólevél az egyetemhez az egyik tanáromtól. Kitaláljátok ki az? Hát persze, hogy az akivel az apám félre kefélt. Miért is nem lehet valaki más??.... Ja megvan. Akkor túl egyszerű lenne az egész.
Mikor beértem a suliba és bementem a terembe egyből megláttam Jenny-éket de valami nem volt rendben velük. Nem olyanok voltak mint általában. Tudjátok a szokásos " Senki nincs körülöttünk csak mi ketten vagyunk itt " viselkedés most valahogy elmaradt.
-Szia-ugrott a nyakamba Jenny amikor meglátott.
-Szia-köszöntem vissza meglepődve.
-Mizu van veled?
-Velem semmi. De mi van veletek?-néztem rá értetlenül és kíváncsian.
-Úgy döntöttünk, hogy kicsit szünetelünk.-mondta csalódottan, amiből egyből tudtam, hogy nem közös döntés volt.
-De miért? Hiszen tök jól megvoltatok nem?
-Én is úgy gondoltam, de George mondta, hogy szüksége van egy kis szünetre, de mindegy is mesélj mi van veletek??
Elkezdtem neki mesélni mindent ami a legutóbbi találkozásunk óta történt.
-Basszus ez most komoly? Tényleg megütött?- nézett rám hitetlenül. Ő sem nézte volna ezt ki az apámból és ezzel nem volt egyedül.
-Igen de Justin annyira aranyos volt. Meg a buliban is tök normálisan viselkedett pedig elég komolyan elkezdtem rá nyomulni és azt hiszem, hogy sze....-nem tudtam befejezni a mondatomat mert bejött a tanárnő.
Pontosan ,magyaróra. Még most sem tudom felfogni, hogy lehet valakivel ennyire hamar megutáltatni valamit amit eddig szeretett. Vagyis inkább valakit. A tantárggyal nem volt bajom, viszont a tanárral annál inkább.
-Jól van gyerekek nyissátok ki a könyvet a 150. oldalon és olvassátok el a verset és gondolkozzatok el azon, hogy mi lehetett az író mondanivalója. Ja és Lara óra után beszélni szeretnék veled.-az utolsó kijelentése után egyből ránéztem Jenny-re, aki legalább annyira ledöbbent mint én. Viszont az érzés nem igazán volt kölcsönös. Semmi beszélnivalóm nem volt azzal a nővel. Vagyis talán egy. De kötve hiszem, hogy ugyanarról akarna beszélni.
Az óra gyorsan eltelt, de én még így sem éreztem elég gyorsnak.
-Itt maradjak veled?-kérdezte Jenny.
-Nem kösz nem kell. Menj csak nyugodtan, majd találkozunk.- köszöntem el, majd odasétáltam a tanár asztalához..
-Beszélni akart velem?-kérdeztem kissé lekezelő hangon.
-Igen az ajánlásodról.- megkönnyebbültem, hogy nem az apámról lesz szó. Nincs kedvem végig hallgatni, hogy mikor és hogyan ismerkedtek meg .
-Ó rendben.
-Szóval csak annyira lesz szükség, hogy elmondod nekem, hogy miért is szeretnél író lenni, én pedig kicsit kiszínezem a saját véleményemmel rólad.
-Saját véleménye rólam? Na arra külön kíváncsi leszek.-gondoltam magamban.
-Rendben. Szóval elég régóta foglalkoztat az írás. Már próbálkoztam is egy könyvvel és mondhatni először úgy indult, hogy teljesen a saját életemről fog szólni, de csak részben igaz rám a történet .-ennél a mondatnál kicsit feljebb ült a székben. Láttam rajta, hogy kissé kínosan érzi magát, ezért úgy gondoltam, hogy még jobban belemegyek.- mert ugye az én családomra az nem igaz, hogy egy félrelépés miatt szétváljanak, mert apám szereti anyámat.-na ekkor már nem voltam benne biztos, hogy a széken ül-e még mert nagyon az asztal felé tornyosult és elvörösödött az arca attól a bizonyos érzéstől. Magára ismert. Tudja, hogy tudom.
-Vagy talán tévedek?-szegeztem neki a kérdést, de mielőtt válaszolhatott volna egy halk kopogás után Justin jelent meg a teremben.
-Elnézést beszélni szeretnék Larával.
-Rendben mi már úgyis végeztünk. Akkor majd megírom neked az ajánlást az egyetemre. Sziasztok- és ki is ment a teremből. Magával vitte a kérdésemre a választ amit amúgy is tudtam de tőle is hallani akartam. Nem tudom miért szokásom azt, hogy saját magamat kínzom ilyen helyzetekben, de akkor is muszáj volt hallanom tőle. Szükségem volt arra, hogy lássam az arcát amikor a képembe vágja, hogy ' igen én tettem tönkre a családodat és boldog vagyok, hogy megtettem'.
-Lara figyelsz?-kérdezte Justin.
-Persze bocsi csak elgondolkoztam.
-Mi volt ez az előbb??
-Semmi csak... mindegy nem lényeges. Szóval miről akartál velem beszélni?
-Többek között erről- mutatott fel egy kis műanyag kártyát amire V.I.P volt írva.
-Ez az amire gondolok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Lara, elkísérnél a turnémra?
-Persze. De ugye tudod, hogy csak érettségi után mehetek.- úgy tűnt mintha kissé lelombozta volna a hír pedig jól tudta, hogy csak utána mehetek. De bevallom kissé örültem a meghívásnak, mert addig sem kell otthon lennem és apám arcát látnom.
-Valahogy megpróbálom túlélni.
-Muszáj lesz mert..-de nem hagyta, hogy befejezzem. Ajkát az enyémhez nyomta majd átölelte a derekamat és szorosan magához tartva csókolt. Ezt az egészet a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőn apa neve állt. Óriási tehetsége van ahhoz, hogy elfelejtessen emberekkel dolgokat. Komolyan kb. 4 percig nem gondoltam arra ami nem régen ebben a teremben történt. De ez a hívás mindent eszembe juttatott.
-Mond-szóltam bele kissé durva hangon a telefonba.
-Neked is szia. Szóval remélem nem zavarlak.....
-Ami azt illeti de.-vágtam a szavába.
-Haha nagyon vicces.Anyád kitalálta, hogy ma közös családi vacsorát fogunk tartani, és azt szeretné ha a kis barátodat is elhívnád.-mondta elég gúnyosan.
-Na azt biztos nem. Majd ha te elhívod a kis...
-Ki ne merd mondani.-fenyegetett meg miközben a szavamba vágott.
-Tudod mit én ezt nem akarom itt folytatni és sehol máshol. Örülj neki, hogy én legalább ott leszek azon a kibaszott vacsorán.
-Hidd el nem akkora öröm. Na szia.-majd letette.
-Minden rendben?-kérdezte Justin kissé aggódva. Szemembe könnyek gyűltek, de erőt vettem magamon. Megfogadtam,hogy nem sírok többet a barom apám miatt.
-Persze, hol is tartottunk?-erőltettem egy mosolyt.
-Azt hiszem itt..-majd közelebb hajolt, de a csengő közbe avatkozott.
-Mennünk kell órára-mondtam kissé csalódottan.
-Én nem megyek. Még el kell intéznünk egy pár dolgot Scotter-rel a turnéval kapcsolatban. De majd később hívlak- majd megpuszilta a homlokomat és kimentünk a teremből.
*Otthon*
-Szia anya, megjöttem.
-Szia kincsem. Tudnál nekem segíteni?
-Persze -anya a konyhában szinte ki sem látszott a munkából.
-Megnéznéd nekem a sütőben a húst?
-Persze. Anya, kérdezhetek valamit? Mire most ez a nagy vacsora? -néztem rá kíváncsian.
-Gondoltam megünnepelhetnénk, hogy apádat előléptették.- a szeme csak úgy csillogott. Annyira büszke volt rá és még mindig látszott rajta, hogy ugyanannyira szereti mint amikor megismerkedtek. A szívem összeszorult ha csak arra gondoltam, hogy mit tett vele az a barom. Abba bele se mertem gondolni, hogy mi lesz anyuval, ha majd megtudja.
Rengeteget beszélgettünk miközben a vacsorát csináltuk. Megemlítettem neki a turnét is és nagy meglepetésemre nem ellenezte miután megtudta, hogy érettségi után mennék. Persze előre tudtam, hogy apa nem fogja ilyen könnyen fogadni, de ő nem számít. Nem tarthat vissza semmitől. Ezek után nincs joga beleszólni bármibe is velem kapcsolatban. Végig ezen gondolkoztam amíg megterítettem az asztalt. Majd egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
-Sziasztok megjöttem. És hoztam magammal egy vendéget is. Nem fogjátok kitalálni, hogy ki az.-kiabálta apa az ajtóból. Na arra a vendégre külön kíváncsi leszek.
Kisétáltam az ebédlőből, hogy megnézzem, hogy ki az de amikor megláttam a szemem teljesen kikerekedett.
Hogy kerül ő ide?-ez a kérdés futott át legelsőnek az agyamon amikor megláttam azt a személyt akire egyáltalán nem számítottam.
-Hát.. te meg, hogy kerülsz ide???
-Apukád hívott meg.-mondta Justin.
-Ohh hát ki más.-mondtam annyira halkan, hogy szinte csak én hallottam.
-Örülök, hogy itt vagy. Sikerült elintézned mindent?
-Igen ne aggódj a tu...
-Pssszttt.Ne olyan hangosan! Apa még nem tud róla. De anya már belement.- suttogtam.
-Oh szia Justin. Örülök, hogy te is itt vagy. Lara fel tudnál szólni a húgodnak, hogy jöhet vacsorázni?
-Máris szólunk neki.-válaszoltam.
Gyorsan felszaladtunk az emeletre ahol Justin már nem bírt magával és egyből a falnak nyomott és megcsókolt. Komolyan az ilyen pillanatok hiányoznak a legjobban akkor ha nincs velem. Miután elváltunk egymástól, benyitottam Hanna szobájába aki éppen játszott valamivel a földön.
-Halihó hercegnő. Ideje vacsorázni, és van egy meglepetésem is neked.
-Meglepetés?? Mi az, mi az?? -ugrándozott oda hozzám, hogy megöleljen.
-Jöhetsz.-kiabáltam, ki mire Justin bejött a tesóm szobájába. Persze Hanna egyből megrohamozta és majdnem ledöntötte a lábáról. Annyira aranyosak voltak. Tudtam, hogy Jus jól bánik a gyerekekkel, mert hát ott a két kistesója de,hogy ugyanúgy viselkedik Hanna-val is mint velük azt nem gondoltam volna.
Lesétáltunk az ebédlőbe majd leültünk az asztalhoz.
-Szóval Justin. Mivel is foglalkozol??-kezdte apám a beszélgetést.
-Igazából énekelek.- válaszolta.Látszott rajta, hogy kissé kínosan érintette a kérdés.
-Ohh értem. És nincs semmi más terved? Mert ugye tudod, hogy a zenélésből is ki lehet öregedni. Vagy egyszerűen csak elfelejtenek.
-Apa!-szóltam kicsit erőteljes hangon.
-Nincs semmi baj Lara. Nem uram egyenlőre nincs semmi más tervem. Ugyanis rengeteg rajongóm van akik támogatnak és mellettem állnak mindenben.
-És gondolom nincs is szükséged más tervre mert most amíg így nézel ki és van hangod megszeded magad pénzzel és utána már semmi nem érdekel. Nem kell gürizned majd a megélhetésért.
-Nem uram egyáltalán nem a pénzért csinálom. Szeretem ha örömet tudok okozni a rajongóimnak, mert nekem az a legfontosabb és ha ezt ezzel tudom elérni akkor ezt fogom csinálni.
-Persze, persze. Tipikus előadói duma.
-John! Elég-szólt rá anya.
-Most miért én csak az igazat mondom. Ő se különb a többi elkényeztetett tini pop kölyöktől.
-Tudod mit apa? Tartsd meg magadnak a véleményedet, mert tudtommal itt senki sem kíváncsi rád. Ja és csak, hogy tudd anya miattad rendezte ezt a vacsorát, hogy megünnepeljük az előléptetésedet, és te ezt semmibe veszed. Ahogy minket is. Miért jó az neked ha leszólod az emberek úgy, hogy nem is ismered őket?? Ohh te biztosan tökéletes vagy. De figyelj el kell, hogy szomorítsalak, mert ez nem igaz. És tudod miért, mert.. -hirtelen kapcsoltam, hogy nem szabad folytatnom. Nem akartam, hogy anya ezt így tudja meg.
-Na miért?- nézett rám idegesen és kíváncsian.
-Mert te is követsz el hibákat.-válaszoltam közömbös hangon.
-Ne haragudj anyu, de elment az étvágyam.-felálltam az asztaltól és elindultam a szobámba.
*Justin szemszöge*
Elég jól indult az egész vacsora dolog Laráék-nál egészen addig amíg az apja nem kezdett el rólam és a karrieremről kérdezgetni. Komolyan nagyon a határán voltam annak, hogy beszóljak neki, de azt azért csak nem tehetem. De ekkor valami teljesen váratlan dolog történt. Lara nekiállt azt apjának és kiosztotta. Én csak néztem, hogy Lara, hogy ordibál vele az apja pedig mindezt tűri.Kicsapódott mellettem a szék és Lara felállt, majd az emeletre sietett.
-Jobb lesz ha megnézem. Elnézést- mondtam teljesen nyugodtan, pedig legbelül dühöngtem. Még ,hogy csak a pénzért csinálom ez az egészet! Legszívesebben behúztam volna egyet annak a rohadéknak. Amúgy se igazán kedveltem azok után, hogy megütötte Larát, meg amiket mondott neki, na most meg aztán végkép nem lesz a szívem csücske.
Bekopogtam Lara szobájába bár teljesen feleslegesen mivel nem vártam meg a válaszát. Az ágyán feküdt, és sírt. Leültem mellé és a hátát kezdtem el simogatni.
-Nagyon sajnálom -szipogta.
-Ne kérj bocsánatot. Nem a te hibád.-befeküdtem mellé az ágyba és magamhoz öleltem. Ő megfordult és hozzám bújt.
-Azt sajnálom, hogy ekkora görény apám van. Alig várom, hogy elhúzhassak innen.-válaszolta mostmár inkább dühében.
-Amint vége a turnénak meg is tesszük. Benne vagy?- nem válaszolt. Legalábbis szavakkal nem. De a csókjából azt vettem le, hogy tetszik neki az ötlet.
-De a turnéig is még ki kell bírnom. Nem tudok vele egy légtérben lenni. Legszívesebben behúznék neki egyet.
-Na azt megnézném.-nevettem fel, mire ő is nevetni kezdett.
*Lara szemszöge*
Justin annyira aranyos volt. Próbált megnyugtatni ami valljuk be sikerült is. Elég volt hozzá csak simán a jelenléte is. Csendben feküdtünk tovább, amit most egyáltalán nem bántam. Szerencsére ha itt van velem akkor nem gondolok apámra meg a sok hülyeségére, hanem olyankor csak az számít, hogy mi van kettőnkkel. Becsuktam a szememet és csak élveztem Justin ölelését és már gondolatban lejátszottam magamban a turnét, hogy milyen jó lesz és, hogy miket fogunk csinálni. De a fő, hogy vele leszek. Hirtelen eszembe jutott a húgom. Kibújtam Justin öleléséből, és kiszaladtam Hanna szobájába. Abba bele sem gondoltam odalent, hogy ő is ott volt az asztalnál és végig hallgatta mindazt amit az apánk fejéhez vágtam.
Ugyanúgy ült a földön és játszott mint amikor vacsora előtt bejöttem hozzá. Csak a reakciója volt más amikor meglátott. Nem szaladt oda hozzám, nem ölelt meg, csak rám nézett majd vissza fordult a játékához és játszott tovább mintha ott sem lennék.
-Hanna haragszol rám?-kérdeztem.
-Miért beszéltél úgy az apuval?-tudtam, hogy bántja a dolog mert nagyon szereti őt.
A kis kori énemre emlékeztet. Ugyan olyan voltam mint most ő. Alig vártam, hogy apa haza jöjjön a munkából. Minden este az ablakban ülve vártam őt, és amikor megjött le sem szálltam róla. Mindig együtt néztük a tv-t és óvodás koromban mindig ő mesélt nekem esténként. De miután a középiskolába kerültem minden megváltozott. Köztük én is. Legbelül tudtam, hogy én is tetettem arról, ahogy most irántam érez, mert nem lehetett neki könnyű átélni azt a sok balhét és hülyeséget amit elkövettem. Az sem lehetett valami felemelő érzés, hogy minden este azon aggódott ha nem voltam itthon, hogy vajon kikkel vagyok, mit csinálok, és mikor jövök haza. Az emlékek miatt könnyek gyűltek a szemembe melyek utat törtek maguknak.
-Miért sírsz Lara?-zökkentett ki a húgom.
-Csak.. csak mert nem akarom, hogy haragudj rám.-hazudtam neki.
Egyből oda sietett hozzám és megölelt. Meglepődtem mert még akkor sem engedett el amikor Justin belépett a szobába. Ami Hanna-nál már nagy teljesítmény.
- Lara, ne haragudj de mennem kell. Scooter most hívott, hogy sürgősen beszélni akar velem valamiről.
-Persze semmi baj. Kikísérünk.
Lementünk a nappaliba ahol hallottuk, hogy anya és apa valamin nagyon vitatkoznak. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljuk vajon mi lehet a téma.
-Hanna siess Justin indulni készül.-kiáltottam el magam igaz nem teljesen a húgomnak szólt aki még mindig a lépcsőn ugrándozott lefelé, hanem inkább a szüleimnek, hogy legalább pár perce felfüggeszthetnék a kiabálást.
-Ohh Justin máris indulsz?- kérdezte anyu kissé csalódottan.
-Igen asszonyom kaptam egy telefonhívást a menedzeremtől és hát vár a kötelesség. De köszönöm a meghívást.
-Sajnálom,hogy így alakult a vacsora nem így terveztem.-kért bocsánatot anyu.
-Semmi baj, de nekem tényleg sietnem kell. Viszlát.-köszönt el anyutól, majd elindultunk az ajtó felé.
-Szia Hanna jó legyél. Ígérem legközelebb elhozom Jazzy-t is és Jaxo-t is.-majd adott egy puszit az arcára, amit persze a húgom viszonzott is majd elrohant anyu után.
- Nincs kedved velem jönni?-vetette fel az ötletet.
-Hidd el mennék szívesen, de biztosan hallgathatnék miatta. Jobban járok ha bezárkózok a szobámba és hallgatom a zenét. Abba nagyon nem tud belekötni, mondjuk ő ne találna rá módot.
-Akkor majd később hívlak. Szia.- megcsókolt és már indult is a kocsijához.
Én pedig elindultam vissza a szobám felé amikor megcsörrent a telefonom.
2013. november 11., hétfő
21. rész
Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt. Ne haragudjatok, hogy csak most sikerült, de egész hétvégén alig értem rá. Tudom nem lett valami hosszú, és ezt nagyon sajnálom. De remélem azért tetszeni fog. :) De nem is húzom sokáig. Köszönöm szépen a 30 feliratkozót nagyon aranyosak vagytok és nekem ez nagyon sokat jelent. Azért bemásolom még egyszer a csoportot, hogy aki most kezdte el a blog olvasását akkor ő is tudjon csatlakozni : https://www.facebook.com/groups/448448601930623/. és ezt sajnálom is.. Ja és ne felejtsétek ha van saját blogotokakkor itt tudtok rendelni: http://part-ofhisplan.blogspot.hu/p/fejlecrendeles.html Komizzatok, és nyugodtan írjátok le a véleményeteket arról is ha valami nem tetszik :) Jó olvasást.
Imádlak titeket . Puszi <3
*Lara szemszöge*
Kissé kínosan éreztem magam ahogy a lépcsőn sétáltam lefelé. Justin szemei szinte rám tapadtak. Már akkor tudtam, hogy elpirultam, de erre persze neki még rá kellett tennie azzal, hogy bókolt nekem. Na mire elindultunk tutira rák vörös voltam.
Egész úton alig beszélgettünk. Általában csak akkor szólaltam meg amikor rászóltam Jus-ra, hogy az utat nézze és ne engem. Vajon mi játszódhat le ilyenkor abban a hülye fejében?Amikor megérkeztünk olyan ideggörcs volt a gyomromba és éreztem, hogy ismét elpirulok. Mindenki engem nézett. Volt aki irigykedett, volt aki lenézett. De a legnagyobb döbbenetet az okozta a többieknél amikor Justin megfogta a kezemet, és összekulcsolta az ujjainkat.Hallottam, hogy néhányan összesúgnak. " Ki ez a ribanc?" "Justin nem talált jobbat?"
-Ne foglalkozz velük.-súgta a fülembe, majd adott egy puszit az arcomra.-Mintha megérezte volna a félelmemet és az aggodalmamat.
Egyre beljebb sétáltunk, amikor megláttam Alfredo-t és egy másik srácot akit nem ismertem, de mégis mintha láttam volna már. Persze ott volt Ryan is meg az egész csapat.
-Szeva bro- jöttek oda amint megláttak minket és egyből lepacsiztak Justin-nal.
-Hát ő meg kicsoda?- nézett rám az ismeretlen srác.
-Ő itt Lara-mutatott be Justin. Kissé fura volt, hogy nem úgy mutatott be, hogy " Ő itt a barátnőm.." Vagy csak én képzelek túl sokat?
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Én Lil Twist vagyok.-majd kezet csókolt. Furán jött ki ez az egész ezét elmosolyodtam.
Láttam, hogy Justin valamiről nagyon beszélget a srácokkal és én nem akartam feltartani, ezért elindultam egy kicsit körül nézni. Senkit sem ismertem az itt lévő emberek közül, csak Justin-t és a haverjait, de őket meg nem akartam zavarni. Úgy döntöttem, hogy a konyhába megyek és iszom valamit. A pulton találtam egy üveg whiskey-t és töltöttem magamnak egy pohárral. Lassan kortyolgattam, miközben szét néztem az emberek között. A zene csak úgy üvöltött a hangszórókból, és mindenki egymáshoz simulva táncolt. Bevallom ha ugyanaz az ember lennék mint aki pár éve voltam, még élvezném is a bulit.Körül néztem a házban és egy csomó fényképet láttam kirakva. Rengeteg képe volt Justin-nal. Tényleg nagyon jó haverok lehetnek. Ezek voltak a kedvenceim.
Itt gondolom rajtuk kívül Twist tesója lehet még a képen mert nagyon hasonlítanak.
A harmadik képen azon nagyon nevettem. Komolyan, hogy lehetnek ennyire hülyék?
Hirtelen kissé szédülni kezdtem, ami elég fura mivel még mindig ugyanazt a poharat szorongattam, és még félig tele volt. Ennyire hamar sose ütött még ki semmi. Bevetettem magamat a tömegbe és táncolni kezdtem. Egy pillanatra láttam Alfredo-t ahogy rám néz majd elment valahová. Arra gondoltam, hogy megkeresem Justin-t. Kissé nehézkes volt átverekednem magam a tömegen, de meglepődtem, hogy még mindig ugyanott állnak és beszélgetnek, ahol hagytam őket. Oda sétáltam hozzájuk, vagyis próbáltam, A lábaim nem igazán tartottak stabilan.
Hallottam, hogy Fredo és Lil valamiről nagyon győzködi Justin-t.
*Justin szemszöge*
-Figyelj már haver! Baromira kiütötte magát a csaj. Most aztán biztosan sikerül, majd meghúznod.-mondta Lil.
Nem is kellett több azonnal el akartam jönni onnan , hogy megkeressem Larát. De úgy látszik neki is valami hasonló volt a terve. Mert amikor megfordultam ott állt mögöttem. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem hallotta amit ez a két gyökér dumált itt nekem az előbb. Kissé szétcsúszottnak nézett ki, amitől egyből aggódni kezdtem. Elvégre Lil bulijába vagyunk ahol azért nem mindegy, hogy mit iszol. Kitudja mibe mit raktak. Szokása, hogy kibontja a piát kitölt belőle egy kicsit, majd valamilyen drogot rak bele a hangulat fokozása miatt. Hülye ez a srác, de az biztos, hogy ő tartja a legnagyobb bulikat. De remélem, hogy Larát nem a drog ütötte ki.
*Lara szemszöge*
Fájtak Lil szavai de úgy döntöttem, hogy most nem törődök vele. A saját kezembe veszem a játékot, és meg akarok bizonyosodni róla, hogy Jus mit érez.
-Sziasztok fiúkák. Elrabolhatnám egy kicsikét Justin-t?- kérdeztem. A saját hangomon is meglepődtem. Nem üthetett ki egy fél pohár whiskey ennyi idő alatt. Ennél azért sokkal több kell.
-Mit szeretnél?-kérdezte értetlenül.
-Menjünk fel az emeletre és megmutatom.-néztem rá kacéran.
-Lara te mennyit ittál?- hangja halál komoly volt.
-Nem sokat, csak egy fél pohár whiskeyt.
-És hol találtad?
-A konyhába a pulton.-nem értettem, hogy miért ennyire lényeges ez a dolog.
-Na de menjünk már fel. -megfogtam a kezét és elkezdtem felfelé húzni.
Amikor felértünk az emeletre behúztam őt az első szobába. Bezártam a szoba ajtót, majd lassan az ágy felé kezdtem el tolni. Az térdhajlata az ágy szélébe ütközött ami hatására ő leült az ágyra. Beleültem az ölébe és csókolgatni kezdtem. Először ajkaira támadtam. Vadul csókolt, majd én lejjebb és lejjebb haladtam egészen a nyakáig.Már nem bírtam magammal. Lassan a nadrágja széléhez nyúltam és ki akartam gombolni, amikor ő megfogta a csuklómat. Be vallom ezen nem kicsit meglepődtem, mert hát lent is ez volt a téma. De amit utána tett azon még jobban ledöbbentem. azt hittem, hogy majd ő akar valamit csinálni de nagyot tévedtem.
-Ne-szólt rám erőteljes hangon.
- Miért ne?-néztem rá értetlenül.
-Mert ne.- emelte feljebb a hangját.
-Én nem értelek Justin. Eddig az volt a célod , hogy minél előbb megfektess, most meg amikor én ajánlom fel akkor meg nemet mondasz. De miért?
-Mert azt akarom, hogy emlékezz rá. És tudom, hogy most csak a pia beszél belőled meg a drog. És nem akarom, hogy megbánd.
-Miféle drog? Én nem vettem be semmit.
-Saját akaratodból nem. De kitudja, hogy mit raktak bele az üvegbe amit a pulton találtál. Lil bulijába vagyunk az istenit.-nevette el magát. Pont úgy tett mintha nekem tudnom kellett volna erről az egészről.
-De miért akarod, hogy emlékezzek rá? Végre elérhetnéd a célodat. Úgyis mindenkinek megmondtad, hogy sikerülni fog. Tessék tedd meg. Bizonyíts! A haverjaid is erre biztattak odalent. Biztos nagyon büszkék lesznek rád. Gyerünk Bieber! Ja nem teszed meg mert puhány vagy! De miért?-ütöttem ököllel a mellkasát. Már a sírás határán voltam éreztem, hogy a szemeim bekönnyeznek.
-Mert szeretlek bazdmeg!-fogta le a csuklómat ezzel megakadályozva, hogy tovább üssem.
Ledöbbentem. Most jöttem rá, hogy ő ezt az egészet komolyan gondolja, és én meg egy hisztis picsa vagyok, mert itt üvöltök vele azért mert nem fekszik le velem. Ráadásul ez az egész az én részemről csak egy játék. De akkor miért érzek bűntudatot?
Igazából amikor kiakadtam az apám miatt, ő akkor is itt volt velem. Akár ezt a hülye bulit is kihagyta volna miattam csak, hogy én jobban érezzem magam. És kimondta, hogy szeret. Akartam, hogy kimondja igaz, hogy nem így. De akkor is a szemembe mondta. Tényleg szeret.
De miért izgat ez az egész? Lehet, hogy én is beleszerettem? Lehet, hogy ez az egész már az én részemről sem játék?
Mire magamhoz tértem a gondolatmenetemből, már egyedül álltam a szobában. Bepánikoltam. Mi van ha Justin azért hagyott egyedül, mert haragszik rám? Nem akarom elveszíteni. Lerohantam az emeletről, hogy megkeressem hátha még itt van. Egyből a konyha felé mentem, amikor megláttam őt. Jobban mondva csak a hangját hallottam és egy óriási tömeget. Átverekedtem magam az embereken és akkor láttam csak meg, hogy mit bámulnak annyira.Justin Lil-el ordibált. Már majdnem nekiugrott amikor Fredo és Ryan lefogták, de a kiabálást nem hagyta abba.
-Mi a szart raktatok abba a kurva üvegbe?- ordította.
-Haver csak a szokásos party drogokat. Nem az én hibám, hogy nem figyelmeztetted a csajodat, hogy ne igyon olyat ami ki van bontva-mondta Lil tök nyugodtan.
Szóval igaz. Tényleg drogoztam akaratom ellenére.
-Kussolj el! Ne próbáld meg rám kenni.
Na jó nekem most lett ebből elegem.
*Justin szemszöge*
Rohadtul felhúztam magam amikor megtudtam, hogy Lara drog hatása alatt van. Nem bírtam az emeleten maradni meg kellett találnom Lil-t. Szerencsémre nem volt nehéz, mivel még mindig a konyhában beszélgettek. mikor megláttam, fel ment bennem az adrenalin. Bementem az konyhába és lökdösni kezdtem. Nem bírtam magammal. A végén már a srácok lefogtak, mert szerintem simán szétvertem volna. De hirtelen Lara állt meg előttem. Amikor megláttam, szinte teljesen lenyugodtam. Az arcomat a két keze közé fogta majd ajkait az enyémre nyomta.
-Sajnálom.-suttogta.
-Semmi baj-válaszoltam.
-Gyere menjünk haza.-mondta mosolyogva, mire Ryan-ék elengedtek.
Kimentünk a kocsihoz, majd elindultunk.
-Hova vigyelek?-kérdeztem Larától.
-Hát ha lehet akkor hozzád. Nem szívesen mennék haza apámhoz.
-Miért ne lehetne- mosolyogtam.
Elég hosszú volt a mai este. Már alig vártam, hogy otthon legyünk. Még saját magamon is meglepődtem, hogy kimondtam Larának, hogy " Szeretlek". Igaz sűrűn szoktam dobálózni ezzel a szóval de az legtöbbször érzelem mentes. De erről még én sem tudtam eldönteni, hogy vajon, hogy értettem. Fura volt az is ahogy Lara ajánlatára reagáltam. Más lánynál szó nélkül belementem volna. Nála vajon miért nem? Miért érdekelt, hogy részeg vagy éppen be van drogozva? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, amire még magam sem tudtam a választ. Egész úton ezen gondolkoztam. Amikor haza értünk fáradtan mentünk fel a szobámba. Amíg Lara bement a fürdőbe úgy gondoltam tweetelek egy párat a rajongóknak. nem sokat hallottak rólam mióta visszakényszerítettek a suliba. Lefeküdtem az ágyra a telefonommal a kezemben. Pont elküldtem az utolsó tweetet amikor Lara kinyitotta az ajtót. Az egyik fekete pólóm volt rajta, amiben baromira szexi volt. Befeküdte mellém az ágyba majd adott egy jó éjt puszit és a mellkasomra hajtotta a fejét és próbált elaludni. Annyira jó érzés volt, hogy itt van velem. Igaz Selena óta voltam már csajjal de az közel sem volt ehhez hasonlítható. Lara szuszogása annyira megnyugtató volt, hogy nemsokára én is elaludtam.
Meghoztam az új részt. Ne haragudjatok, hogy csak most sikerült, de egész hétvégén alig értem rá. Tudom nem lett valami hosszú, és ezt nagyon sajnálom. De remélem azért tetszeni fog. :) De nem is húzom sokáig. Köszönöm szépen a 30 feliratkozót nagyon aranyosak vagytok és nekem ez nagyon sokat jelent. Azért bemásolom még egyszer a csoportot, hogy aki most kezdte el a blog olvasását akkor ő is tudjon csatlakozni : https://www.facebook.com/groups/448448601930623/. és ezt sajnálom is.. Ja és ne felejtsétek ha van saját blogotokakkor itt tudtok rendelni: http://part-ofhisplan.blogspot.hu/p/fejlecrendeles.html Komizzatok, és nyugodtan írjátok le a véleményeteket arról is ha valami nem tetszik :) Jó olvasást.
Imádlak titeket . Puszi <3
*Lara szemszöge*
Kissé kínosan éreztem magam ahogy a lépcsőn sétáltam lefelé. Justin szemei szinte rám tapadtak. Már akkor tudtam, hogy elpirultam, de erre persze neki még rá kellett tennie azzal, hogy bókolt nekem. Na mire elindultunk tutira rák vörös voltam.
Egész úton alig beszélgettünk. Általában csak akkor szólaltam meg amikor rászóltam Jus-ra, hogy az utat nézze és ne engem. Vajon mi játszódhat le ilyenkor abban a hülye fejében?Amikor megérkeztünk olyan ideggörcs volt a gyomromba és éreztem, hogy ismét elpirulok. Mindenki engem nézett. Volt aki irigykedett, volt aki lenézett. De a legnagyobb döbbenetet az okozta a többieknél amikor Justin megfogta a kezemet, és összekulcsolta az ujjainkat.Hallottam, hogy néhányan összesúgnak. " Ki ez a ribanc?" "Justin nem talált jobbat?"
-Ne foglalkozz velük.-súgta a fülembe, majd adott egy puszit az arcomra.-Mintha megérezte volna a félelmemet és az aggodalmamat.
Egyre beljebb sétáltunk, amikor megláttam Alfredo-t és egy másik srácot akit nem ismertem, de mégis mintha láttam volna már. Persze ott volt Ryan is meg az egész csapat.
-Szeva bro- jöttek oda amint megláttak minket és egyből lepacsiztak Justin-nal.
-Hát ő meg kicsoda?- nézett rám az ismeretlen srác.
-Ő itt Lara-mutatott be Justin. Kissé fura volt, hogy nem úgy mutatott be, hogy " Ő itt a barátnőm.." Vagy csak én képzelek túl sokat?
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Én Lil Twist vagyok.-majd kezet csókolt. Furán jött ki ez az egész ezét elmosolyodtam.
Láttam, hogy Justin valamiről nagyon beszélget a srácokkal és én nem akartam feltartani, ezért elindultam egy kicsit körül nézni. Senkit sem ismertem az itt lévő emberek közül, csak Justin-t és a haverjait, de őket meg nem akartam zavarni. Úgy döntöttem, hogy a konyhába megyek és iszom valamit. A pulton találtam egy üveg whiskey-t és töltöttem magamnak egy pohárral. Lassan kortyolgattam, miközben szét néztem az emberek között. A zene csak úgy üvöltött a hangszórókból, és mindenki egymáshoz simulva táncolt. Bevallom ha ugyanaz az ember lennék mint aki pár éve voltam, még élvezném is a bulit.Körül néztem a házban és egy csomó fényképet láttam kirakva. Rengeteg képe volt Justin-nal. Tényleg nagyon jó haverok lehetnek. Ezek voltak a kedvenceim.
Hirtelen kissé szédülni kezdtem, ami elég fura mivel még mindig ugyanazt a poharat szorongattam, és még félig tele volt. Ennyire hamar sose ütött még ki semmi. Bevetettem magamat a tömegbe és táncolni kezdtem. Egy pillanatra láttam Alfredo-t ahogy rám néz majd elment valahová. Arra gondoltam, hogy megkeresem Justin-t. Kissé nehézkes volt átverekednem magam a tömegen, de meglepődtem, hogy még mindig ugyanott állnak és beszélgetnek, ahol hagytam őket. Oda sétáltam hozzájuk, vagyis próbáltam, A lábaim nem igazán tartottak stabilan.
Hallottam, hogy Fredo és Lil valamiről nagyon győzködi Justin-t.
*Justin szemszöge*
-Figyelj már haver! Baromira kiütötte magát a csaj. Most aztán biztosan sikerül, majd meghúznod.-mondta Lil.
Nem is kellett több azonnal el akartam jönni onnan , hogy megkeressem Larát. De úgy látszik neki is valami hasonló volt a terve. Mert amikor megfordultam ott állt mögöttem. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem hallotta amit ez a két gyökér dumált itt nekem az előbb. Kissé szétcsúszottnak nézett ki, amitől egyből aggódni kezdtem. Elvégre Lil bulijába vagyunk ahol azért nem mindegy, hogy mit iszol. Kitudja mibe mit raktak. Szokása, hogy kibontja a piát kitölt belőle egy kicsit, majd valamilyen drogot rak bele a hangulat fokozása miatt. Hülye ez a srác, de az biztos, hogy ő tartja a legnagyobb bulikat. De remélem, hogy Larát nem a drog ütötte ki.
*Lara szemszöge*
Fájtak Lil szavai de úgy döntöttem, hogy most nem törődök vele. A saját kezembe veszem a játékot, és meg akarok bizonyosodni róla, hogy Jus mit érez.
-Sziasztok fiúkák. Elrabolhatnám egy kicsikét Justin-t?- kérdeztem. A saját hangomon is meglepődtem. Nem üthetett ki egy fél pohár whiskey ennyi idő alatt. Ennél azért sokkal több kell.
-Mit szeretnél?-kérdezte értetlenül.
-Menjünk fel az emeletre és megmutatom.-néztem rá kacéran.
-Lara te mennyit ittál?- hangja halál komoly volt.
-Nem sokat, csak egy fél pohár whiskeyt.
-És hol találtad?
-A konyhába a pulton.-nem értettem, hogy miért ennyire lényeges ez a dolog.
-Na de menjünk már fel. -megfogtam a kezét és elkezdtem felfelé húzni.
Amikor felértünk az emeletre behúztam őt az első szobába. Bezártam a szoba ajtót, majd lassan az ágy felé kezdtem el tolni. Az térdhajlata az ágy szélébe ütközött ami hatására ő leült az ágyra. Beleültem az ölébe és csókolgatni kezdtem. Először ajkaira támadtam. Vadul csókolt, majd én lejjebb és lejjebb haladtam egészen a nyakáig.Már nem bírtam magammal. Lassan a nadrágja széléhez nyúltam és ki akartam gombolni, amikor ő megfogta a csuklómat. Be vallom ezen nem kicsit meglepődtem, mert hát lent is ez volt a téma. De amit utána tett azon még jobban ledöbbentem. azt hittem, hogy majd ő akar valamit csinálni de nagyot tévedtem.
-Ne-szólt rám erőteljes hangon.
- Miért ne?-néztem rá értetlenül.
-Mert ne.- emelte feljebb a hangját.
-Én nem értelek Justin. Eddig az volt a célod , hogy minél előbb megfektess, most meg amikor én ajánlom fel akkor meg nemet mondasz. De miért?
-Mert azt akarom, hogy emlékezz rá. És tudom, hogy most csak a pia beszél belőled meg a drog. És nem akarom, hogy megbánd.
-Miféle drog? Én nem vettem be semmit.
-Saját akaratodból nem. De kitudja, hogy mit raktak bele az üvegbe amit a pulton találtál. Lil bulijába vagyunk az istenit.-nevette el magát. Pont úgy tett mintha nekem tudnom kellett volna erről az egészről.
-De miért akarod, hogy emlékezzek rá? Végre elérhetnéd a célodat. Úgyis mindenkinek megmondtad, hogy sikerülni fog. Tessék tedd meg. Bizonyíts! A haverjaid is erre biztattak odalent. Biztos nagyon büszkék lesznek rád. Gyerünk Bieber! Ja nem teszed meg mert puhány vagy! De miért?-ütöttem ököllel a mellkasát. Már a sírás határán voltam éreztem, hogy a szemeim bekönnyeznek.
-Mert szeretlek bazdmeg!-fogta le a csuklómat ezzel megakadályozva, hogy tovább üssem.
Ledöbbentem. Most jöttem rá, hogy ő ezt az egészet komolyan gondolja, és én meg egy hisztis picsa vagyok, mert itt üvöltök vele azért mert nem fekszik le velem. Ráadásul ez az egész az én részemről csak egy játék. De akkor miért érzek bűntudatot?
Igazából amikor kiakadtam az apám miatt, ő akkor is itt volt velem. Akár ezt a hülye bulit is kihagyta volna miattam csak, hogy én jobban érezzem magam. És kimondta, hogy szeret. Akartam, hogy kimondja igaz, hogy nem így. De akkor is a szemembe mondta. Tényleg szeret.
De miért izgat ez az egész? Lehet, hogy én is beleszerettem? Lehet, hogy ez az egész már az én részemről sem játék?
Mire magamhoz tértem a gondolatmenetemből, már egyedül álltam a szobában. Bepánikoltam. Mi van ha Justin azért hagyott egyedül, mert haragszik rám? Nem akarom elveszíteni. Lerohantam az emeletről, hogy megkeressem hátha még itt van. Egyből a konyha felé mentem, amikor megláttam őt. Jobban mondva csak a hangját hallottam és egy óriási tömeget. Átverekedtem magam az embereken és akkor láttam csak meg, hogy mit bámulnak annyira.Justin Lil-el ordibált. Már majdnem nekiugrott amikor Fredo és Ryan lefogták, de a kiabálást nem hagyta abba.
-Mi a szart raktatok abba a kurva üvegbe?- ordította.
-Haver csak a szokásos party drogokat. Nem az én hibám, hogy nem figyelmeztetted a csajodat, hogy ne igyon olyat ami ki van bontva-mondta Lil tök nyugodtan.
Szóval igaz. Tényleg drogoztam akaratom ellenére.
-Kussolj el! Ne próbáld meg rám kenni.
Na jó nekem most lett ebből elegem.
*Justin szemszöge*
Rohadtul felhúztam magam amikor megtudtam, hogy Lara drog hatása alatt van. Nem bírtam az emeleten maradni meg kellett találnom Lil-t. Szerencsémre nem volt nehéz, mivel még mindig a konyhában beszélgettek. mikor megláttam, fel ment bennem az adrenalin. Bementem az konyhába és lökdösni kezdtem. Nem bírtam magammal. A végén már a srácok lefogtak, mert szerintem simán szétvertem volna. De hirtelen Lara állt meg előttem. Amikor megláttam, szinte teljesen lenyugodtam. Az arcomat a két keze közé fogta majd ajkait az enyémre nyomta.
-Sajnálom.-suttogta.
-Semmi baj-válaszoltam.
-Gyere menjünk haza.-mondta mosolyogva, mire Ryan-ék elengedtek.
Kimentünk a kocsihoz, majd elindultunk.
-Hova vigyelek?-kérdeztem Larától.
-Hát ha lehet akkor hozzád. Nem szívesen mennék haza apámhoz.
-Miért ne lehetne- mosolyogtam.
Elég hosszú volt a mai este. Már alig vártam, hogy otthon legyünk. Még saját magamon is meglepődtem, hogy kimondtam Larának, hogy " Szeretlek". Igaz sűrűn szoktam dobálózni ezzel a szóval de az legtöbbször érzelem mentes. De erről még én sem tudtam eldönteni, hogy vajon, hogy értettem. Fura volt az is ahogy Lara ajánlatára reagáltam. Más lánynál szó nélkül belementem volna. Nála vajon miért nem? Miért érdekelt, hogy részeg vagy éppen be van drogozva? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, amire még magam sem tudtam a választ. Egész úton ezen gondolkoztam. Amikor haza értünk fáradtan mentünk fel a szobámba. Amíg Lara bement a fürdőbe úgy gondoltam tweetelek egy párat a rajongóknak. nem sokat hallottak rólam mióta visszakényszerítettek a suliba. Lefeküdtem az ágyra a telefonommal a kezemben. Pont elküldtem az utolsó tweetet amikor Lara kinyitotta az ajtót. Az egyik fekete pólóm volt rajta, amiben baromira szexi volt. Befeküdte mellém az ágyba majd adott egy jó éjt puszit és a mellkasomra hajtotta a fejét és próbált elaludni. Annyira jó érzés volt, hogy itt van velem. Igaz Selena óta voltam már csajjal de az közel sem volt ehhez hasonlítható. Lara szuszogása annyira megnyugtató volt, hogy nemsokára én is elaludtam.
2013. november 4., hétfő
20. rész
Sziasztok! :) Itt az új rész. Nem lett annyira hosszú, de remélem, hogy tetszeni fog. Remélem benéztek majd ebbe a blogba és a többibe is amit kitettünk cserébe :) http://belieberbianka.blogspot.hu./ De nem locsogok annyit. Jó olvasást és komizzatok :) Imádlak titeket <3 Puszi
*Lara szemszöge*
A látásom teljesen elhomályosodott a szemembe szökő könnyektől. Fogalmam sem volt, hogy vajon miért csinálta ezt. Nem hiszem, hogy okot adtunk volna rá, főleg anyu nem, hogy ilyet tegyen. Istenem, anyu! Mi lesz vele ha ezt megtudja? És én, hogy fogom neki ezt elmondani? A kérdések csak úgy kavarogtak bennem. A gyomrom is felfordult amikor láttam, hogy megcsókolja a tanáromat. Eddig is utáltam ezt a nőt, na most meg pláne. Hogy lehet ennyire szemét valaki, hogy egy nős férfival kezd ki akinek gyerekei vannak. Mellesleg, az egyik a diákja. Teljesen lefagytam, mozdulni is alig tudtam. Hirtelen éreztem, hogy valaki megfogja a karomat és segít felállni a földről. Majd kivezetett az utcára. Már sötét volt odakint, és lehűlt a levegő. Éreztem, hogy remegni kezdek.
-Lara, mondj valamit- szólt hozzám George de én néma csendben meredtem magam elé.
-Lara bassza meg! Szólalj már meg! Kibaszottul megijesztesz!- most már kiabált.
-Én...én.. nem tudom mit mondhatnék-ennyit tudtam kinyögni azt is szakadozva.
-Gyere hazakísérlek-mondta majd átdobta kezét a vállamon így magához szorított engem.
Be vallom jól esett, hogy itt van velem, de nem akartam haza menni. Ha meglátom anya arcát aki, biztos vagyok benne, hogy apát várja haza hamarabb nem engem tuti elbőgöm magam. Már most sem hiányzik, de ez végképp betenne az tuti. Egész úton csendbe voltam, de valahogy nagyon zavart. Jobban tudtam gondolkozni amire most pont nem volt szükségem. Mert kire gondoltam? Hát a szemét apámra. Ki másra? Az érzéseim iránta teljesen megváltoztak. Nem éreztem mást mint gyűlöletet. Gyűlöltem mert ezt tette velünk, főleg anyával. Hanna-ról meg nem is beszélve. Ő szinte isteníti. Szegény nagyon össze lesz törve ha tudomást szerez erről az egészről. Amit pedig a tanárnő iránt éreztem az nem más mint szín tiszta düh. Elhatároztam, hogy ha ő pokollá teszi az életünket akkor én is az övét. Nem érdekelnek a következmények.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem,hogy haza értünk.
-Sajnálom, hogy elrontottam az estét.
-Ugyan már te nem tettél semmi rosszat. Arról meg ami történt nem tehetsz. És sajnálom, hogy ezt tette az apád.-ölelt meg George.
-Köszönöm. Kérhetnék egy szívességet??
-Persze.
-Maradnál még egy kicsit?? Nem tudom, hogy mit csinálnék ha apa hazajönne és meglátnám. Kell valaki aki mellettem lesz és visszatart ha valami hülyeséget terveznék.
-Igazából ma Jenny-vel terveink voltak...
-Ja akkor ne haragudj- szakítottam félbe.
-... de lemondom.- mosolyodott el.
-Igazán nem kell miattam lemon...
-De neked nagyobb szükséged van rám- vágott a szavamba.
-Köszönöm.-csak ennyit mondtam majd megöleltem.
Kissé fura volt, hogy ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy lemondja Jenny-vel a randit. Remélem azért Jenny nem haragszik meg. Elvégre csak az ő pasija és miattam mondja le a randijukat. Meg pláne, hogy nem neki szóltam. Amikor beértünk a házba utunk egyből a konyhába vezetett.
-Kérsz valamit enni?- nyitottam ki a hűtőt.
-Ja tudnék enni.-vágott egy hülye fejet.
-Na végre mosolyogsz egy kicsit.
-És mit szeretnél enni?? Rendeljünk pizzát??- ez nálunk már amolyan hagyománynak számított.
-Aha az király.
Előkerestem a szórólapot és mindketten választottunk, majd megrendeltem a pizzákat.
-Amúgy szóltál már Jenny-nek?- jutott az eszembe várakozás közben.
-Basszus totál elfelejtettem. Dobok neki egy sms-t.
-Nem a legjobb módja, hogy közöld a barátnőddel, hogy lemondod a randit de oké.
Most jut eszembe ma még nem is beszéltem Justin-nal. Vajon mit csinálhat most? Biztos megint stúdióban dekkol, mint mostanában mindig.Rengeteget dolgoznak az új kislemezen, ráadásul a turné is itt van amire szintén próbálnak és elég fárasztó lehet. Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Megjött a kaja. Gyorsan ajtót nyitottam, majd teljesen ledöbbentem mert nem a kaját hozták meg.
*George szemszöge*
Olyan jó volt végre egy kis időt tölteni Larával. Igaz az este nem végződött túl jól, de attól még vele voltam és egy csomót hülyültünk mint régen. Nem tudom vele annyira más mint Jenny-vel. Persze ne értsétek félre szeretem Jenny-t de Lara annyira más. Ő nem szívja mellre a poénokat, lehet vele hülyülni, de ha kell komoly dolgokról is lehet vele beszélni. Mindig meghallgat és megpróbál segíteni mindenben. Jenny meg mióta együtt vagyunk teljesen megváltozott. Szinte minden egyes percben velem akar lenni, mindenről tudni akar. Komolyan néha kikészít a kérdéseivel. Hol voltál? Mit csináltál? Kivel voltál? idegesítő néha. Larával meg minden annyira könnyebb. Most is tök jól eldumálgatunk és igazából örültem neki, hogy megkért maradjak. Szeretek vele lenni. Még az is lehet, hogy talán belesz.... mindegy hagyjuk. Képtelenség. Ő a legjobb barátom és amúgy is.... De ami igazán meglepett az Jenny reakciója volt az sms-emre. Ő már nem örült annyira, hogy Laránál maradok mint én. Csengettek és Lara kiment a kajáért.
- Na kezdődhet a zaba??- kérdeztem vigyorogva.
-Kezdődhet bizony,- válaszolta valaki de nem ez a hang nem Larához tartozott.
Megfordultam és azt hittem, hogy a tányérok ki fognak esni a kezemből, ezért gyorsan letettem a szekrényre.
Teljesen ledöbbentem amikor megfordultam és Jenny ideges arcával találtam szembe magam.
- Igen szóval egy kis pizzázás miatt mondtad le a mai randit??- kérdezte kiabálva.
- Képzeld Larának ma nagyobb szüksége volt rám.
-Igen? Mégis miért?? Te is része vagy a bosszújának vagy mi??
-Miféle bosszúnak??
-Óóó, hogy te még nem is tudod?? Lara beszopatja a kamu pasiját.
-Hogy mi??
- Jól hallottad és te pedig a tudtod nélkül a része vagy a tervének. Már várom mikor toppan be Justin, hogy féltékeny legyen.- nevette el magát.
-Szerintem te egyáltalán nem tudod, hogy miről van most itt szó és biztos vagyok benne , hogy nem amiatt vagyok itt amire te gondolsz.
-Igen akkor mégis miért?
*Lara szemszöge*
-Mert az apám egy mocskos szemét láda azért- toppantam be a konyhába.
-Hogy mi?- nézett rám értetlenül.
- Képzeld Miss Morgan-nek pasija van
- És ez most, hogy jön ide??
-Úgy, hogy nem más a pasija mint az apám.
Ó is legalább annyira ledöbbent tőle mint én.
-Jézusom, ne haragudj azokért amiket mondtam, és ha bármiben segíthetek akkor itt vagyok.
-Tudom, és köszönöm.
-Na de én akkor megyek is nem zavarlak titeket. És George ne haragudj rám. Majd holnap beszélünk.-Nyomott egy puszit az arcomra, majd megcsókolta a barátját és már indult is kifelé.
-Lara, megjött a pizza- kiabálta vissza.
-Megyek.
Elindítottunk egy filmet és leültünk a nappaliba a kajával együtt. Nem igazán tudtam koncentrálni a filmre. Végig apára és anyára gondoltam és persze Hanna-ra. Levezettem magamban végig, hogy ki törne össze jobban a hír hallatán. De nem igazán tudtam dönteni. Hanna még kicsi nem kéne neki ilyet átélnie, és nem kéne neki még csalódnia sem. Főleg nem az apjában.
Hirtelen csapódott az ajtó és én azért szorítottam, hogy ne apa érjen haza. De szerencsémre anyu volt.
-Sziasztok fiatalok.- mosolygott ránk. Szegény annyira fáradt volt. Amit meg is értek.
-Szia. Kérsz pizzát?
-Nem kérek köszönöm. Apád még nem ért haza??
- Még nem- válaszoltam unott hangon.
-Biztosan még dolgozik. Neki is rengeteg munkája van.
-Ki tudja- mondtam alig hallhatóan. Szegény ha tudná, hogy most vajon min " dolgozik" éppen. Vagy inkább kin. Na jó fúúj ebbe nem szeretnék inkább belegondolni.
Végig néztük a filmet majd George kijelentette, hogy ideje most már hazamennie. Miután kikísértem bementem anyuhoz az ebédlőbe aki éppen a teáját szürcsölgetve ült a konyha asztalnál.
- És milyen volt a meló? Egyébként Hanna hol van?-kérdeztem.
-Hát elég fárasztó. Meglepődnél, hogy mennyi ember nem érti azt sem amiért az ügyészséghez fordul.nevetett fel. Ma az egyik barátnőjénél alszik- mázlista ő legalább még biztos nem fog tudni erről az egészről.
Kulcscsörgést hallottunk, majd apa bukkant fel a konyhában. A gyomrom ismét felfordult amint megláttam és eszembe jutottak a néhány órával ezelőtt látottak.
-Sziasztok.
-Szia szívem -köszönt neki anyu.
-Apa, nem akarsz valamit mondani? Esetleg arról, hogy mit csináltál eddig??- kérdeztem tőle köszönés nélkül.
-Most, hogy mondod tényleg lenne valami- na ne most komolyan bevallja?- tudjátok azért jöttem ilyen későn mert a cég megkapta az egyik híres parfüm cég legújabb parfümjének a reklámját és arról volt egy gyűlés.
Hogy lehet valaki egy ekkora hazug szemétláda féreg?- kérdeztem magamtól.
-Jaj, édesem ez remek. Gratulálok.
-Köszönöm.- majd megpuszilta anyut és elindult a nappali felé.
Én persze egyből utána mentem.
-Tudom, hogy hazudsz.
-Tessék?? Most nem értelek.- nézett rám értetlenül.
.Láttalak ma az egyik kávézóban. Véletlenül az irodalom tanárom is benne van a parfüm cégben?- vetettem oda neki gúnyosan.
-Nézd nem tudom miről beszélsz.
-Ne hazudj a saját szememmel láttam, hogy megcsókoltad Miss Morgan-t és vele vacsoráztál, meg ki tudja még mit csináltatok.
-És mit akarsz tenni? Elmondod anyádnak? Látod, hogy oda van értem. Össze akarod törni a szívét?- vigyorgott rám. Undorodom tőle.
-És mi van ha elmondom neki.
-Ne merészeld.
-Mert mit fogsz tenni??
-Garantálom, hogy pokollá teszem az életedet.
-Utállak. Nem is. Ez gyenge kifejezés arra amit irántad érzek. Gyűlöllek és megvetlek. Egy szemét dög vagy. Sajnálom, hogy te vagy az apám.- mondtam könnyes szemmel.
Amint ez kimondtam a földön találtam magam. Igen megütött. A kezemet egyből a tenyere helyére tettem. Próbáltam csillapítani az égő érzést. A könnyeim akaratlanul is utat törek maguknak.
-Ne merészelj még egyszer megütni..
-Mert mi lesz?? Mész anyucihoz?
-Nem. Hanem komoly következményei lesznek. Tudod milyen vagyok.- majd felálltam a földről és felrohantam a szobámba.
Nem bírtam ebben a házban lenni tovább. Nem bírtam az apám közelében lenni. El kellett mennem. De hova mehetnék?? Ekkor eszembe jutott az egyetlen hely és az egyetlen személy akire ebben a pillanatban szükségem volt. És az a személy nem más mint Justin.
Lerohantam a konyhába, hogy szóljak anyunak, hogy elmentem. Nem akartam, hogy aggódjon miattam. Majd elindultam az ajtóhoz, de valaki az utamat állta.
-Hova hova? kérdezte az apám.
-Közöd?- flegmáztam.
-Te ilyen hangon nem beszélhetsz velem. És nem mész sehova.
- Ha már itt járunk neked sem kellett volna megtenned egy pár dolgot de .. huppsz mégis megtetted. Egyébként meg próbáld megakadályozni.
-Húúú de merész lett hirtelen valaki. Elfelejtetted, hogy nem régen még csak egy kis drogos ribanc voltál??- fájtak a szavai, de nem hagyhattam, hogy sebezhetőnek lásson. Nem adhattam meg neki ez azt örömöt.
- De vajon ki miatt lettem az??
-Na jó most rögtön befogod a szád.
-Mert ha nem mi lesz? Hívod a kis barátnődet, hogy befenyítsen? Most szólok, hogy nem fog menni.
-Kussolj el.-kiabált és elállta az ajtót.
-Ugye tudod, hogy van hátsó ajtó is és ott nem tudsz megakadályozni, hogy kimenjek.
-Miért is?
-Már el is felejtetted?? Hahó ember van egy feleséged aki kint ül a konyhában.
-Óóó értem már. Csak nem a kis fiúkádhoz rohansz, hogy elsírd a kínodat?
-Nem kéne ha te nem lennél.
-Hülye az a gyerek ha veled állt össze. Bukásra van ítélve.-mondta, majd elállt az ajtóból és elindult a konyha felé.
Amint kiértem az utcára a könnyeim ismét záporként hullottak a szemeimből. Fájtak apa szavai, nagyon. Igaz, hogy most legszívesebben a pokolba kívánnám, de akkor sem vártam volna tőle, hogy ilyet mond. Azt meg pláne nem, hogy felemlegeti a múltamat ami elől ide menekültem és részben ő is tehet azokról a dolgokról. Nem sok időm volt gondolkozni mivel a taxi elég hamar odaért Justin házához. Kifizettem a sofőrt és elindultam a bejárathoz. Becsengettem és vártam.
* Justin szemszöge*
Basszus rohadt nagy késésben vagyok. 2 órája hívott Fredo, hogy oltári nagy buli lesz Twisték-nél és, hogy hiba lenne kihagyni. Soha nem készülődtem még ennyire gyorsan mint most. Már pont a cipőmet vettem volna amikor valaki csengetett. Gondoltam biztos Fredo az ezért nem törődtem vele annyira. Majd ha kész leszek kimegyek. Tud még várni szaros 5 percet. De ismét csengettek. Kissé felhúztam magam. Már csak a hajamat kellett volna beállítanom.
-Mi van?- kérdeztem kissé ideges hangon. De amikor megláttam, hogy nem a haverom áll az ajtóban meglepődtem. Lara volt az kisírt szemekkel. Komolyan érdekelt, hogy vajon mi történhetett vele.
-Jaj ne haragudj. Azt hittem, hogy Fredo vagy. Mi a baj? Jól vagy?- kérdeztem.
-Zavarok?? Pont indulsz valahová?- tipikus Lara. Kérdésre kérdéssel felel.
-Ami azt illeti buliba készültem a haveromhoz. De gyere be. Rád mindig van időm.- majd megöleltem. Olyan szorosan bújt hozzám mint még soha. Komolyan kezdtem aggódni. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapára.
-De most már mond el, hogy mi a baj mert komolyan megijesztesz- simogattam a hátát.
-Az apám. -válaszolta egyszerűen.
-Mit csinált már?
Majd elmesélt mindent ami történt vele. Szegény nem elég, hogy még én is hülyítettem még az apja is egy gyökér.
-De én nem akarlak feltartani.-sipogott
-Jaj ne viccelj már. Ez csak egy buli. Nekem te fontosabb vagy.- pusziltam meg az arcát.
-Olyan jó, hogy legalább te vagy nekem.
Pont meg akartam csókolni amikor csörgött a telefonom.
-Bassza meg! -erre ő csak nevetett.
-Mi van bro?- vettem fel.
-Szeva tesó na mi az hol tartasz már? Belőtted a sérót? Twist készült nekünk egy kis meglepetéssel.- mondta Fredo.
-Bocs most passzolom. Itt van Lara.
-Ne mááááár. Most komolyan?? A nagy Justin Bieber passzol egy bulit egy csaj miatt. Remélem legalább megdöntöd ma este ha már ezt a bulit kihagyod.
-Ne legyél seggfej. Majd máskor. Na cső
-Csőőő.- ezzel letette.
-Vagy lett volna kedved menni?- kérdeztem Lara felé fordulva.
-Hát miért is ne- na jó a válasza kissé meglepett.
-Akkor készülődj. A fürdőbe megtalálod a szükséges cuccokat anyunál. Én meg addig megyek kérek tőle valami ruhát neked.
-Rendben. Sietek.
Persze amikor anyunak megemlítettem, hogy Larának kéne egy ruha egyből felcsillant a szeme és máris keresésbe kezdett. Majd lement neki segíteni a fürdőbe. Én addig leültem a nappaliba és írtam Fredo-nak egy sms-t, hogy mégis megyünk. Komolyan meglepett ez az egész. Mindig is visszahúzódó volt, most meg hirtelen Twist bulijába akar menni. Szerintem kicsit sok lesz neki, de majd meglátjuk. Kb fél óra alatt készen is lett. De basszus kibaszott szexi volt, ami elég fura mivel anyu egyik ruháját viselte. De akkor is komolyan csodálkoztam, hogy mindezt fél óra alatt kitudta hozni magából anyu segítségével.
-Rohadt szexi vagy. Mehetünk? -kérdeztem még mindig kissé kábultan a látványtól.
-Köszönöm. Tőlem indulhatunk.- válaszolta kissé elpirulva.
Elköszöntünk anyutól és beültünk a fehér Ferrariba. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak majd Larához a többiek.
*Lara szemszöge*
A látásom teljesen elhomályosodott a szemembe szökő könnyektől. Fogalmam sem volt, hogy vajon miért csinálta ezt. Nem hiszem, hogy okot adtunk volna rá, főleg anyu nem, hogy ilyet tegyen. Istenem, anyu! Mi lesz vele ha ezt megtudja? És én, hogy fogom neki ezt elmondani? A kérdések csak úgy kavarogtak bennem. A gyomrom is felfordult amikor láttam, hogy megcsókolja a tanáromat. Eddig is utáltam ezt a nőt, na most meg pláne. Hogy lehet ennyire szemét valaki, hogy egy nős férfival kezd ki akinek gyerekei vannak. Mellesleg, az egyik a diákja. Teljesen lefagytam, mozdulni is alig tudtam. Hirtelen éreztem, hogy valaki megfogja a karomat és segít felállni a földről. Majd kivezetett az utcára. Már sötét volt odakint, és lehűlt a levegő. Éreztem, hogy remegni kezdek.
-Lara, mondj valamit- szólt hozzám George de én néma csendben meredtem magam elé.
-Lara bassza meg! Szólalj már meg! Kibaszottul megijesztesz!- most már kiabált.
-Én...én.. nem tudom mit mondhatnék-ennyit tudtam kinyögni azt is szakadozva.
-Gyere hazakísérlek-mondta majd átdobta kezét a vállamon így magához szorított engem.
Be vallom jól esett, hogy itt van velem, de nem akartam haza menni. Ha meglátom anya arcát aki, biztos vagyok benne, hogy apát várja haza hamarabb nem engem tuti elbőgöm magam. Már most sem hiányzik, de ez végképp betenne az tuti. Egész úton csendbe voltam, de valahogy nagyon zavart. Jobban tudtam gondolkozni amire most pont nem volt szükségem. Mert kire gondoltam? Hát a szemét apámra. Ki másra? Az érzéseim iránta teljesen megváltoztak. Nem éreztem mást mint gyűlöletet. Gyűlöltem mert ezt tette velünk, főleg anyával. Hanna-ról meg nem is beszélve. Ő szinte isteníti. Szegény nagyon össze lesz törve ha tudomást szerez erről az egészről. Amit pedig a tanárnő iránt éreztem az nem más mint szín tiszta düh. Elhatároztam, hogy ha ő pokollá teszi az életünket akkor én is az övét. Nem érdekelnek a következmények.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem,hogy haza értünk.
-Sajnálom, hogy elrontottam az estét.
-Ugyan már te nem tettél semmi rosszat. Arról meg ami történt nem tehetsz. És sajnálom, hogy ezt tette az apád.-ölelt meg George.
-Köszönöm. Kérhetnék egy szívességet??
-Persze.
-Maradnál még egy kicsit?? Nem tudom, hogy mit csinálnék ha apa hazajönne és meglátnám. Kell valaki aki mellettem lesz és visszatart ha valami hülyeséget terveznék.
-Igazából ma Jenny-vel terveink voltak...
-Ja akkor ne haragudj- szakítottam félbe.
-... de lemondom.- mosolyodott el.
-Igazán nem kell miattam lemon...
-De neked nagyobb szükséged van rám- vágott a szavamba.
-Köszönöm.-csak ennyit mondtam majd megöleltem.
Kissé fura volt, hogy ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy lemondja Jenny-vel a randit. Remélem azért Jenny nem haragszik meg. Elvégre csak az ő pasija és miattam mondja le a randijukat. Meg pláne, hogy nem neki szóltam. Amikor beértünk a házba utunk egyből a konyhába vezetett.
-Kérsz valamit enni?- nyitottam ki a hűtőt.
-Ja tudnék enni.-vágott egy hülye fejet.
-Na végre mosolyogsz egy kicsit.
-És mit szeretnél enni?? Rendeljünk pizzát??- ez nálunk már amolyan hagyománynak számított.
-Aha az király.
Előkerestem a szórólapot és mindketten választottunk, majd megrendeltem a pizzákat.
-Amúgy szóltál már Jenny-nek?- jutott az eszembe várakozás közben.
-Basszus totál elfelejtettem. Dobok neki egy sms-t.
-Nem a legjobb módja, hogy közöld a barátnőddel, hogy lemondod a randit de oké.
Most jut eszembe ma még nem is beszéltem Justin-nal. Vajon mit csinálhat most? Biztos megint stúdióban dekkol, mint mostanában mindig.Rengeteget dolgoznak az új kislemezen, ráadásul a turné is itt van amire szintén próbálnak és elég fárasztó lehet. Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Megjött a kaja. Gyorsan ajtót nyitottam, majd teljesen ledöbbentem mert nem a kaját hozták meg.
*George szemszöge*
Olyan jó volt végre egy kis időt tölteni Larával. Igaz az este nem végződött túl jól, de attól még vele voltam és egy csomót hülyültünk mint régen. Nem tudom vele annyira más mint Jenny-vel. Persze ne értsétek félre szeretem Jenny-t de Lara annyira más. Ő nem szívja mellre a poénokat, lehet vele hülyülni, de ha kell komoly dolgokról is lehet vele beszélni. Mindig meghallgat és megpróbál segíteni mindenben. Jenny meg mióta együtt vagyunk teljesen megváltozott. Szinte minden egyes percben velem akar lenni, mindenről tudni akar. Komolyan néha kikészít a kérdéseivel. Hol voltál? Mit csináltál? Kivel voltál? idegesítő néha. Larával meg minden annyira könnyebb. Most is tök jól eldumálgatunk és igazából örültem neki, hogy megkért maradjak. Szeretek vele lenni. Még az is lehet, hogy talán belesz.... mindegy hagyjuk. Képtelenség. Ő a legjobb barátom és amúgy is.... De ami igazán meglepett az Jenny reakciója volt az sms-emre. Ő már nem örült annyira, hogy Laránál maradok mint én. Csengettek és Lara kiment a kajáért.
- Na kezdődhet a zaba??- kérdeztem vigyorogva.
-Kezdődhet bizony,- válaszolta valaki de nem ez a hang nem Larához tartozott.
Megfordultam és azt hittem, hogy a tányérok ki fognak esni a kezemből, ezért gyorsan letettem a szekrényre.
Teljesen ledöbbentem amikor megfordultam és Jenny ideges arcával találtam szembe magam.
- Igen szóval egy kis pizzázás miatt mondtad le a mai randit??- kérdezte kiabálva.
- Képzeld Larának ma nagyobb szüksége volt rám.
-Igen? Mégis miért?? Te is része vagy a bosszújának vagy mi??
-Miféle bosszúnak??
-Óóó, hogy te még nem is tudod?? Lara beszopatja a kamu pasiját.
-Hogy mi??
- Jól hallottad és te pedig a tudtod nélkül a része vagy a tervének. Már várom mikor toppan be Justin, hogy féltékeny legyen.- nevette el magát.
-Szerintem te egyáltalán nem tudod, hogy miről van most itt szó és biztos vagyok benne , hogy nem amiatt vagyok itt amire te gondolsz.
-Igen akkor mégis miért?
*Lara szemszöge*
-Mert az apám egy mocskos szemét láda azért- toppantam be a konyhába.
-Hogy mi?- nézett rám értetlenül.
- Képzeld Miss Morgan-nek pasija van
- És ez most, hogy jön ide??
-Úgy, hogy nem más a pasija mint az apám.
Ó is legalább annyira ledöbbent tőle mint én.
-Jézusom, ne haragudj azokért amiket mondtam, és ha bármiben segíthetek akkor itt vagyok.
-Tudom, és köszönöm.
-Na de én akkor megyek is nem zavarlak titeket. És George ne haragudj rám. Majd holnap beszélünk.-Nyomott egy puszit az arcomra, majd megcsókolta a barátját és már indult is kifelé.
-Lara, megjött a pizza- kiabálta vissza.
-Megyek.
Elindítottunk egy filmet és leültünk a nappaliba a kajával együtt. Nem igazán tudtam koncentrálni a filmre. Végig apára és anyára gondoltam és persze Hanna-ra. Levezettem magamban végig, hogy ki törne össze jobban a hír hallatán. De nem igazán tudtam dönteni. Hanna még kicsi nem kéne neki ilyet átélnie, és nem kéne neki még csalódnia sem. Főleg nem az apjában.
Hirtelen csapódott az ajtó és én azért szorítottam, hogy ne apa érjen haza. De szerencsémre anyu volt.
-Sziasztok fiatalok.- mosolygott ránk. Szegény annyira fáradt volt. Amit meg is értek.
-Szia. Kérsz pizzát?
-Nem kérek köszönöm. Apád még nem ért haza??
- Még nem- válaszoltam unott hangon.
-Biztosan még dolgozik. Neki is rengeteg munkája van.
-Ki tudja- mondtam alig hallhatóan. Szegény ha tudná, hogy most vajon min " dolgozik" éppen. Vagy inkább kin. Na jó fúúj ebbe nem szeretnék inkább belegondolni.
Végig néztük a filmet majd George kijelentette, hogy ideje most már hazamennie. Miután kikísértem bementem anyuhoz az ebédlőbe aki éppen a teáját szürcsölgetve ült a konyha asztalnál.
- És milyen volt a meló? Egyébként Hanna hol van?-kérdeztem.
-Hát elég fárasztó. Meglepődnél, hogy mennyi ember nem érti azt sem amiért az ügyészséghez fordul.nevetett fel. Ma az egyik barátnőjénél alszik- mázlista ő legalább még biztos nem fog tudni erről az egészről.
Kulcscsörgést hallottunk, majd apa bukkant fel a konyhában. A gyomrom ismét felfordult amint megláttam és eszembe jutottak a néhány órával ezelőtt látottak.
-Sziasztok.
-Szia szívem -köszönt neki anyu.
-Apa, nem akarsz valamit mondani? Esetleg arról, hogy mit csináltál eddig??- kérdeztem tőle köszönés nélkül.
-Most, hogy mondod tényleg lenne valami- na ne most komolyan bevallja?- tudjátok azért jöttem ilyen későn mert a cég megkapta az egyik híres parfüm cég legújabb parfümjének a reklámját és arról volt egy gyűlés.
Hogy lehet valaki egy ekkora hazug szemétláda féreg?- kérdeztem magamtól.
-Jaj, édesem ez remek. Gratulálok.
-Köszönöm.- majd megpuszilta anyut és elindult a nappali felé.
Én persze egyből utána mentem.
-Tudom, hogy hazudsz.
-Tessék?? Most nem értelek.- nézett rám értetlenül.
.Láttalak ma az egyik kávézóban. Véletlenül az irodalom tanárom is benne van a parfüm cégben?- vetettem oda neki gúnyosan.
-Nézd nem tudom miről beszélsz.
-Ne hazudj a saját szememmel láttam, hogy megcsókoltad Miss Morgan-t és vele vacsoráztál, meg ki tudja még mit csináltatok.
-És mit akarsz tenni? Elmondod anyádnak? Látod, hogy oda van értem. Össze akarod törni a szívét?- vigyorgott rám. Undorodom tőle.
-És mi van ha elmondom neki.
-Ne merészeld.
-Mert mit fogsz tenni??
-Garantálom, hogy pokollá teszem az életedet.
-Utállak. Nem is. Ez gyenge kifejezés arra amit irántad érzek. Gyűlöllek és megvetlek. Egy szemét dög vagy. Sajnálom, hogy te vagy az apám.- mondtam könnyes szemmel.
Amint ez kimondtam a földön találtam magam. Igen megütött. A kezemet egyből a tenyere helyére tettem. Próbáltam csillapítani az égő érzést. A könnyeim akaratlanul is utat törek maguknak.
-Ne merészelj még egyszer megütni..
-Mert mi lesz?? Mész anyucihoz?
-Nem. Hanem komoly következményei lesznek. Tudod milyen vagyok.- majd felálltam a földről és felrohantam a szobámba.
Nem bírtam ebben a házban lenni tovább. Nem bírtam az apám közelében lenni. El kellett mennem. De hova mehetnék?? Ekkor eszembe jutott az egyetlen hely és az egyetlen személy akire ebben a pillanatban szükségem volt. És az a személy nem más mint Justin.
Lerohantam a konyhába, hogy szóljak anyunak, hogy elmentem. Nem akartam, hogy aggódjon miattam. Majd elindultam az ajtóhoz, de valaki az utamat állta.
-Hova hova? kérdezte az apám.
-Közöd?- flegmáztam.
-Te ilyen hangon nem beszélhetsz velem. És nem mész sehova.
- Ha már itt járunk neked sem kellett volna megtenned egy pár dolgot de .. huppsz mégis megtetted. Egyébként meg próbáld megakadályozni.
-Húúú de merész lett hirtelen valaki. Elfelejtetted, hogy nem régen még csak egy kis drogos ribanc voltál??- fájtak a szavai, de nem hagyhattam, hogy sebezhetőnek lásson. Nem adhattam meg neki ez azt örömöt.
- De vajon ki miatt lettem az??
-Na jó most rögtön befogod a szád.
-Mert ha nem mi lesz? Hívod a kis barátnődet, hogy befenyítsen? Most szólok, hogy nem fog menni.
-Kussolj el.-kiabált és elállta az ajtót.
-Ugye tudod, hogy van hátsó ajtó is és ott nem tudsz megakadályozni, hogy kimenjek.
-Miért is?
-Már el is felejtetted?? Hahó ember van egy feleséged aki kint ül a konyhában.
-Óóó értem már. Csak nem a kis fiúkádhoz rohansz, hogy elsírd a kínodat?
-Nem kéne ha te nem lennél.
-Hülye az a gyerek ha veled állt össze. Bukásra van ítélve.-mondta, majd elállt az ajtóból és elindult a konyha felé.
Amint kiértem az utcára a könnyeim ismét záporként hullottak a szemeimből. Fájtak apa szavai, nagyon. Igaz, hogy most legszívesebben a pokolba kívánnám, de akkor sem vártam volna tőle, hogy ilyet mond. Azt meg pláne nem, hogy felemlegeti a múltamat ami elől ide menekültem és részben ő is tehet azokról a dolgokról. Nem sok időm volt gondolkozni mivel a taxi elég hamar odaért Justin házához. Kifizettem a sofőrt és elindultam a bejárathoz. Becsengettem és vártam.
* Justin szemszöge*
Basszus rohadt nagy késésben vagyok. 2 órája hívott Fredo, hogy oltári nagy buli lesz Twisték-nél és, hogy hiba lenne kihagyni. Soha nem készülődtem még ennyire gyorsan mint most. Már pont a cipőmet vettem volna amikor valaki csengetett. Gondoltam biztos Fredo az ezért nem törődtem vele annyira. Majd ha kész leszek kimegyek. Tud még várni szaros 5 percet. De ismét csengettek. Kissé felhúztam magam. Már csak a hajamat kellett volna beállítanom.
-Mi van?- kérdeztem kissé ideges hangon. De amikor megláttam, hogy nem a haverom áll az ajtóban meglepődtem. Lara volt az kisírt szemekkel. Komolyan érdekelt, hogy vajon mi történhetett vele.
-Jaj ne haragudj. Azt hittem, hogy Fredo vagy. Mi a baj? Jól vagy?- kérdeztem.
-Zavarok?? Pont indulsz valahová?- tipikus Lara. Kérdésre kérdéssel felel.
-Ami azt illeti buliba készültem a haveromhoz. De gyere be. Rád mindig van időm.- majd megöleltem. Olyan szorosan bújt hozzám mint még soha. Komolyan kezdtem aggódni. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapára.
-De most már mond el, hogy mi a baj mert komolyan megijesztesz- simogattam a hátát.
-Az apám. -válaszolta egyszerűen.
-Mit csinált már?
Majd elmesélt mindent ami történt vele. Szegény nem elég, hogy még én is hülyítettem még az apja is egy gyökér.
-De én nem akarlak feltartani.-sipogott
-Jaj ne viccelj már. Ez csak egy buli. Nekem te fontosabb vagy.- pusziltam meg az arcát.
-Olyan jó, hogy legalább te vagy nekem.
Pont meg akartam csókolni amikor csörgött a telefonom.
-Bassza meg! -erre ő csak nevetett.
-Mi van bro?- vettem fel.
-Szeva tesó na mi az hol tartasz már? Belőtted a sérót? Twist készült nekünk egy kis meglepetéssel.- mondta Fredo.
-Bocs most passzolom. Itt van Lara.
-Ne mááááár. Most komolyan?? A nagy Justin Bieber passzol egy bulit egy csaj miatt. Remélem legalább megdöntöd ma este ha már ezt a bulit kihagyod.
-Ne legyél seggfej. Majd máskor. Na cső
-Csőőő.- ezzel letette.
-Vagy lett volna kedved menni?- kérdeztem Lara felé fordulva.
-Hát miért is ne- na jó a válasza kissé meglepett.
-Akkor készülődj. A fürdőbe megtalálod a szükséges cuccokat anyunál. Én meg addig megyek kérek tőle valami ruhát neked.
-Rendben. Sietek.
Persze amikor anyunak megemlítettem, hogy Larának kéne egy ruha egyből felcsillant a szeme és máris keresésbe kezdett. Majd lement neki segíteni a fürdőbe. Én addig leültem a nappaliba és írtam Fredo-nak egy sms-t, hogy mégis megyünk. Komolyan meglepett ez az egész. Mindig is visszahúzódó volt, most meg hirtelen Twist bulijába akar menni. Szerintem kicsit sok lesz neki, de majd meglátjuk. Kb fél óra alatt készen is lett. De basszus kibaszott szexi volt, ami elég fura mivel anyu egyik ruháját viselte. De akkor is komolyan csodálkoztam, hogy mindezt fél óra alatt kitudta hozni magából anyu segítségével.
-Rohadt szexi vagy. Mehetünk? -kérdeztem még mindig kissé kábultan a látványtól.
-Köszönöm. Tőlem indulhatunk.- válaszolta kissé elpirulva.
Elköszöntünk anyutól és beültünk a fehér Ferrariba. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak majd Larához a többiek.
2013. október 31., csütörtök
19. rész
Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Ebben a részben kicsit több mindent megtudhattok majd Lara előéletéről. Ja és szeretném, hogy ha benéznétek ebbe a blogba szerintem fantasztikus. http://part-ofhisplan.blogspot.hu/ És ha nektek is annyira tetszik akkor iratkozzatok fel és komizzatok :) És persze ne felejtkezzetek el facebook csoporthoz ha még nem tettétek meg, hogy értesüljetek az új részekről.
https://www.facebook.com/groups/448448601930623/
Jó olvasást nektek és puszi. Imádlak titeket *-* <3
Amikor haza értem az utam egyből egy olyan helyre vezetett ami a legnagyobb biztonságot adta számomra. Ami nem más mint a szobám. Nem Justin-ra haragudtam. Egyáltalán nem, hanem inkább magamra. De egy akkora traumát ami engem ért 14 évesen nem lehet könnyen elfelejteni. És, hogy mi történt? Megpróbáltak megerőszakolni.
Az iskolából mentem haza amikor 3 férfi jött az utcán és kiabáltak utánam de én nem törődtem velük. Egészen addig amíg valahogy elém nem kerültek. Borzalmas volt.Az alkohol szag csak úgy áradt belőlük. Elkezdtek fogdosni mind a 3-an és nem akartak leszállni rólam. Én persze sikítottam amennyire csak bírtam de a sírástól nem igazán sok hatása volt. Próbáltam rugdosni ahol csak értem őket. De hiába. Amikor észre vettem, hogy még élvezik is egyből abba hagytam. Úgy éreztem, hogy itt vége van az életemnek. De úgy látszik valami nagyon jót is tettem az életemben, mert valaki nem hagyta ezt az egészet. Azóta sem tudom, hogy ki volt az az ember aki ezt megakadályozta. Csak egy fekete kocsit láttam ami leállt mellettünk, én persze egyből azt hittem, hogy a kocsi értünk jött, hogy elvigyenek valahová de nem. Egy férfi szállt ki és őt követte 3 kigyúrt állat akik leszedték rólam a 3 fickót. Aztán odajött hozzám de az arcát nem láttam mert a könnyek teljesen elhomályosították az arcomat. Amikor beültem a kocsiba annyit láttam, hogy nem csak 5-en vagyunk hanem az anyós ülésen ül még valaki de sajnos nem láttam, hogy ki. De igazából abban a pillanatban csak az számított, hogy minél hamarabb haza vigyenek.
De persze ezt nem mondhatom el Justin-nak. Még kiröhögne, hogy egy 4 éves sztori miatt nem akarok vele lefeküdni. A gondolta menetemből a telefonom ébresztett ki.
" Szia ne haragudj az előbbiért nem akarok semmit sem rád erőltetni. Nem követem el még egyszer azt a hibát. Csak annyira örültem neki, hogy te is azt érzed amit én. Kérlek bocsáss meg. Nagyon szeretlek, és nem akarok elsietni semmit. Fontos vagy a számomra. Csók Justin."
Ez az sms most mindennél többet ért, de szegénynek tudnia kell, hogy nem miatta borultam ki, ezért vissza is írtam neki. De az igazat mégsem írhattam le.
"Szia nem haragszom és nem te vagy a hibás. Ez megint az én hülyeségem volt. És én is nagyon szeretlek és nagyon örülök, ennek ami van. De mi is van közöttünk most pontosan? :) Csók Lara"
" Találkozzunk holnap majd érted megyek és ebéd közben megbeszéljük. Na mit szólsz? "
" Nekem jó. Akkor holnap"
Annyira boldog voltam. Ki tudja mi jön még ki ebből az egészből. A médiát nem kicsit bezavarjuk. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és veszek egy nyugtató fürdőt. Be vittem az Ipod-omat a fürdőbe és hallgattam a zenét. És olyat is tettem ami tőlem az utóbbi időben nem volt megszokott. Énekeltem.
Éppen a kedvenc számom ment és nem bírtam ki.
http://www.youtube.com/watch?v=AaQOAJZH5a4&list=RD02noP9um8Bils
Pedig nagyon régen nem énekeltem már. Mindig a nagyival énekelgettünk. De amikor meghalt bennem valami annyira összetört, hogy nem bírtam többet énekelni.Ő volt a kedvenc nagyim. Neki tényleg mindent elmondhattam. Mindig megpróbált nekem segíteni és a tanácsai többnyire be is jöttek. Az volt a legviccesebb amikor 2 éve még a halála előtt az első pasimat bemutattam neki és azt mondta: "Kicsi szívem valami nekem nem tetszik ebben a fiúban. Vigyázz vele! " És igaza is lett, mert megcsalt. De most valami újra összerakta bennem azt a törött darabot. Újra úgy érzem, hogy vidáman tudok énekelni és nézzetek hülyének ha akartok, de olyan érzés mintha a nagyi most velem lenne.
Amikor befejeztem a fürdést kiszálltam, magamra tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam.Rátámaszkodtam a mosdó kagylóra és bele néztem a tükörbe. Már nem azt az embert láttam benne aki régen voltam. Sajnos az a sok rossz dolog ami velem történt eléggé bele vitt a rosszba.
Kezdve a megerőszakolási kísérlettel, utána a nagyim halála és a tetejében a volt pasim is megcsalt. Szerintem egy olyan lány mint én nem ezt érdemelte volna. Jó mondjuk ezek után nem mondhatom magamról, hogy egy szent vagyok. Sajnos 16 éves koromban nagyon el kezdtem bulizni és a piát és a drogokat sem vetetettem meg. Alkalmanként a cigit is elfogadtam szóval tényleg nem jelenthetem ki magam egy ártatlan kis angyalkának. A baráti társaságom is elég vad volt, hogy mit ne mondjak. Nem őket hibáztatom azokért amiket megtettem és a drogok miatt, mert én voltam a hibás, hogy elfogadtam, de azért nekik és részük volt benne. Egészen addig ez ment amíg ide nem költöztünk. Még jól is jött, hogy apu új munkát kapott, mert így magam mögött tudtam hagyni a gázos dolgokat, és a régi énemet. De sajnos egy valamit nem. A fájdalmas emlékeket. Azok mindig velem lesznek akárhová is megyek. Ezek nem olyan dolgok amiket egy ember könnyen el tud felejteni. De elhatároztam magamban, hogy a régi énemet itt senki sem fogja megismerni és senki sem fog tudni róla.
Vissza mentem a szobámba felöltözni, majd lementem anyuhoz az ebédlőbe.
-Szia- köszöntem amikor leértem.-Hanna hol van?
-Szia- ölelt meg- az egyik barátnőjénél van. Mi az oka ennek a nagy jó kedvnek??
-Hallottad?- kérdeztem. Tudtam, hogy egyből az énekre gondol.
-Igen. És csodálatos volt. Csak nem Justin van a dologban?
- Hát lehetséges-nevettem.
-Jaj amíg még el nem felejtem George hívott, hogy ma ráérnél-e mert találkozni akar veled. És kérte, hogy hívd vissza.
-Oké megyek is.
Gyorsan tárcsáztam George számát, aki szinte azonnal fel is vette.
-Szia csajszi. De régen beszéltünk. Már hiányzol- kezdte egyből.
-Szia. Te is nekem nagyon. Amúgy ma ráérek. Mit terveztél??
- Nem tudom, nagyon semmit. Csak gondoltam lóghatnánk együtt,
-Benne vagyok. Akkor ide jössz olyan 5 körül? És majd kitaláljuk, hogy mi legyen.
-Megdumáltuk, Akkor 5-kor megyek. Puszi.
-Okés puszi
Visszamentem anyához a konyhába, hogy segítsek neki. Annyit nevettünk, hogy már fájt a hasam. Kibeszéltünk mindent tudjátok a szokásos anya-lánya csevej. Annyira jó volt végre egy kis időt vele is tölteni. Úgy igazán vele. Nem sok ilyen alkalom adatik, mivel anyu rengeteget dolgozik. De mindig élvezem az ilyen pillanatokat. Olyan nekem mintha a legjobb barátnőm lenne. Neki tényleg mindent elmondhatok, na jó majdnem mindent, Mert a kamu kapcsolatról nem igazán számoltam be neki. Ő még a nehezebb időkben is mellettem állt és hitt bennem.
* 5 óra körül*
A készülődésemet a csengő hangja zavarta meg.
-Basszus ez biztos George és én még sehol sem tartok.-kiabáltam el magam. De nem baj majd anyu szórakoztatja. Úgyis olyan jóban vannak.
Röpke 15 perc alatt teljesen késznek nyilvánítottam magam és lementem a nappaliba ahol anyu és George beszélgettek.
-Szia. Mehetünk?-kérdeztem tőle.
-Szia. Tőlem.
Elköszöntem anyutól , majd kisétáltunk az ajtón.
- Bocsi, hogy megvárattalak.
-Ugyan semmi gond. Anyukáddal jól el dumálgattunk.
-Ja akkor jó. És akkor mit csináljunk?
-Mit szólnál egy fagyihoz és utána pedig esetleg egy mozi?-állt elő az ötlettel.
-Nekem tökéletes.-mosolyogtam.
Az út a fagyizóhoz elég csendesen telt. Hihetetlen, hogy két ember akik szinte elválaszthatatlanok voltak, nem tudnak közös témát találni főleg úgy, hogy egy ideje nem beszéltünk.
Amikor megérkeztünk mindketten választottunk a fagyik közül, és leültünk az egyik asztalhoz a cukrászda előtt.
- És mizu veled? Hogy van a pasid?-kérdezte ezzel megtörve a kínos csendet.
-Hát gondolom jól van. Nem nagyon beszéltem vele. Eléggé elfoglalt.
-Ja értem.
Majd ismét következett a csend. Már lassan én untam ezt az egészet. De feltűnt, hogy talán nincs minden rendben George-val. Nem ilyen szokott lenni. Általában be nem áll a szája. Néha már nekem kellett rászólni, hogy azért levegőt is vegyen beszélés közben.
-És veled mizujs?-kérdeztem vissza. De láttam az arcán, hogy nem volt a legjobb ötlet.
-Hát, igazából megvagyunk.-mondta elég kedvetlenül.
-Na jól van Brown, mi a baj?- eddig bírtam.
-Hát tudod jól megvagyunk meg minden, csak nekem ez kicsit sok. Rengeteg időt töltünk együtt szinte minden nap látom. Együtt vagyunk a suliban utána otthon is és van, hogy este is. De nekem ez sok. Térre van szükségem. Rengeteg embert elhanyagoltam többek között téged is és ez így nagyon nem jó. Én nem ilyen vagyok. Teljesen megváltoztatott ez az egész. De ne értsd félre szeretem Jenny-t meg minden csak nekem kicsit túl ragaszkodó. És nem tudom, hogy meddig fogom még ezt bírni.-öntötte ki nekem a szívét. Sajnáltam szegényt mert nagyon jól ismerem Jenny-t és tudom, hogy milyen tud lenni.
-És akkor most mi lesz veletek??
-Nem tudom. Nem akarom megbántani, mert csak a barátom volt a kapcsolatunk előtt és szeretem is...
-Kizárt.-vágtam a szavába.
-Hogy mi?-nézett rám értetlenül.
-Nem is kérd. Nem fogom helyetted adagolni neki a dolgot. Ez a te sarad.- válaszoltam, mire ő elnevette magát.
-Most mi ennyire baromi vicces?-kérdeztem vissza kissé csípősen.
-Semmi. Tudom, hogy ezt nekem kell neki elmondanom és nem kértelek volna rá, hogy megtedd helyettem. Igaz megfordult a fejemben, de ezt nekem kell elintéznem.
-Jó, hogy ennyire egy véleményen vagyunk-kacsintottam rá.
Miután megettük a fagyit, elmentünk még sétálni egy kicsit a közeli parkba. Nagyon sokat hülyéskedtünk ami a régi emlékeket juttatta az eszembe.
Emlékszem amikor megismertem George-ot szinte minden délután elmentünk a parkba ami a házunk közelében volt. Nem zavart minket, hogy a suliba is szinte mindig együtt voltunk és mindent megbeszéltünk, még a parkban is tudunk miről beszélni. Pedig nem sok minden történt velünk kb. 1 óra alatt amíg külön voltunk. Sosem felejtem el amikor kergettük egymást valami hülyeség miatt és én elbújtam egy fa mögé előle ő meg nem talált meg és amikor a közelembe ért én ráugrottam a hátára. Annyira megijedt, de utána elkezdett szaladni velem a hátán én meg mindig attól féltem, hogy el fogunk esni. Annyira vicces volt. Szerintem a legtöbb ember aki a parkban volt annak minimum hülyének nézett minket.
-Nézd már Lara mi van ott!-mutatott az ég felé. Én persze egyből felkaptam a fejemet mire ő nevetve megfogta a hátamat.
-Meg vagy .-mondta, majd elszaladt.
-Te olyan hülye vagy- kiáltottam miközben futottam utána.
Kergettük egymást egy ideig mire mindketten elfáradtunk és lefeküdtünk a fűbe egy kis dombon.
-Annyira jó volt újra ...-nem tudta kinyögni a végét mert kapkodta a levegőt a futástól
-... újra 16 évesként játszani?- kérdeztem rá
-Igen és veled lenni.-nem tudom, hogy miért de erre a mondatára éreztem, hogy elpirul az arcom.
Hirtelen felpattant majd a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Elfogadtam majd felrántott a földről. Elindultunk a mozi felé. Szinte az egész utat végig nevettük. Mikor odaértünk kiválasztottunk egy filmet, vettünk popcorn-t meg még pár nasit , majd leültünk a helyünkre. Az egész filmet végig nevettem annyira vicces volt. Nem is inkább a film, hanem George hozzászólásai. Olyan apró dolgokon tudott kiakadni, hogy mindig nevetnem kellett rajta. Amikor vége volt a filmnek pont léptünk ki a teremből, amikor egy ismerős arcot láttam meg a tömegben. Megragadtam George kezét és elkezdtem magam után húzni én pedig követtem az ismerős alakot. Egészen egy kávézóig, ahol odamentek a pulthoz, majd a pincért követve hátra vonultak. Nem bírtam ki. Muszáj volt utánuk mennem. Elindultam én is hátra ahol egy kicsit hangulatosabb vendégló volt. Majd megláttam a pincért aki hátra vezette az ismerős alakokat. Kicsit közelebb mentem mert nem tudtam kivenni, hogy tényleg az volt-e akire gondoltam.
-Lara, mi a francnak jöttünk ide?-kérdezte értetlenül George.
-Cssss!!! Azt hiszem, hogy Miss Morgan-t láttam az irodalomtanárunkat egy férfival, de nem ismertem fel a pasit.
Tudni kell Miss Morgan-ről, hogy mióta elváltak a férjével senkije nem volt. Nem tudni, hogy most azért mert annyira szerette a férjét és annyira megrázta a válás, hogy nem is akart senkit, vagy csak nem talált magához megfelelőt.
-Basszus menj már onnan-suttogtam ingerülten. A pincér már vagy 10 perce ott áll az asztalnál és várja a rendelést. Nagy szerencsémre pont a pasit kitakarva. Már türelmetlen voltam, de George.
-Menjünk már. Nem ér ennyit az egész.-szólt rám nyűgösen.
-Még 2 perc.- válaszoltam.
Mire a pincér sikeresen felvette a rendelést és elvonult az asztaluktól.
De amint megláttam, hogy kivel ül Miss Morgan azt kívántam bárcsak hallgattam volna George-ra. Leesett az állam, a szememet pedig könnyek lepték el amikor megláttam, hogy a férfi szájon csókolja a tanárőmet. Mivel a férfi nem más volt...... mint az APÁM.
https://www.facebook.com/groups/448448601930623/
Jó olvasást nektek és puszi. Imádlak titeket *-* <3
Amikor haza értem az utam egyből egy olyan helyre vezetett ami a legnagyobb biztonságot adta számomra. Ami nem más mint a szobám. Nem Justin-ra haragudtam. Egyáltalán nem, hanem inkább magamra. De egy akkora traumát ami engem ért 14 évesen nem lehet könnyen elfelejteni. És, hogy mi történt? Megpróbáltak megerőszakolni.
Az iskolából mentem haza amikor 3 férfi jött az utcán és kiabáltak utánam de én nem törődtem velük. Egészen addig amíg valahogy elém nem kerültek. Borzalmas volt.Az alkohol szag csak úgy áradt belőlük. Elkezdtek fogdosni mind a 3-an és nem akartak leszállni rólam. Én persze sikítottam amennyire csak bírtam de a sírástól nem igazán sok hatása volt. Próbáltam rugdosni ahol csak értem őket. De hiába. Amikor észre vettem, hogy még élvezik is egyből abba hagytam. Úgy éreztem, hogy itt vége van az életemnek. De úgy látszik valami nagyon jót is tettem az életemben, mert valaki nem hagyta ezt az egészet. Azóta sem tudom, hogy ki volt az az ember aki ezt megakadályozta. Csak egy fekete kocsit láttam ami leállt mellettünk, én persze egyből azt hittem, hogy a kocsi értünk jött, hogy elvigyenek valahová de nem. Egy férfi szállt ki és őt követte 3 kigyúrt állat akik leszedték rólam a 3 fickót. Aztán odajött hozzám de az arcát nem láttam mert a könnyek teljesen elhomályosították az arcomat. Amikor beültem a kocsiba annyit láttam, hogy nem csak 5-en vagyunk hanem az anyós ülésen ül még valaki de sajnos nem láttam, hogy ki. De igazából abban a pillanatban csak az számított, hogy minél hamarabb haza vigyenek.
De persze ezt nem mondhatom el Justin-nak. Még kiröhögne, hogy egy 4 éves sztori miatt nem akarok vele lefeküdni. A gondolta menetemből a telefonom ébresztett ki.
" Szia ne haragudj az előbbiért nem akarok semmit sem rád erőltetni. Nem követem el még egyszer azt a hibát. Csak annyira örültem neki, hogy te is azt érzed amit én. Kérlek bocsáss meg. Nagyon szeretlek, és nem akarok elsietni semmit. Fontos vagy a számomra. Csók Justin."
Ez az sms most mindennél többet ért, de szegénynek tudnia kell, hogy nem miatta borultam ki, ezért vissza is írtam neki. De az igazat mégsem írhattam le.
"Szia nem haragszom és nem te vagy a hibás. Ez megint az én hülyeségem volt. És én is nagyon szeretlek és nagyon örülök, ennek ami van. De mi is van közöttünk most pontosan? :) Csók Lara"
" Találkozzunk holnap majd érted megyek és ebéd közben megbeszéljük. Na mit szólsz? "
" Nekem jó. Akkor holnap"
Annyira boldog voltam. Ki tudja mi jön még ki ebből az egészből. A médiát nem kicsit bezavarjuk. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és veszek egy nyugtató fürdőt. Be vittem az Ipod-omat a fürdőbe és hallgattam a zenét. És olyat is tettem ami tőlem az utóbbi időben nem volt megszokott. Énekeltem.
Éppen a kedvenc számom ment és nem bírtam ki.
http://www.youtube.com/watch?v=AaQOAJZH5a4&list=RD02noP9um8Bils
Pedig nagyon régen nem énekeltem már. Mindig a nagyival énekelgettünk. De amikor meghalt bennem valami annyira összetört, hogy nem bírtam többet énekelni.Ő volt a kedvenc nagyim. Neki tényleg mindent elmondhattam. Mindig megpróbált nekem segíteni és a tanácsai többnyire be is jöttek. Az volt a legviccesebb amikor 2 éve még a halála előtt az első pasimat bemutattam neki és azt mondta: "Kicsi szívem valami nekem nem tetszik ebben a fiúban. Vigyázz vele! " És igaza is lett, mert megcsalt. De most valami újra összerakta bennem azt a törött darabot. Újra úgy érzem, hogy vidáman tudok énekelni és nézzetek hülyének ha akartok, de olyan érzés mintha a nagyi most velem lenne.
Amikor befejeztem a fürdést kiszálltam, magamra tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam.Rátámaszkodtam a mosdó kagylóra és bele néztem a tükörbe. Már nem azt az embert láttam benne aki régen voltam. Sajnos az a sok rossz dolog ami velem történt eléggé bele vitt a rosszba.
Kezdve a megerőszakolási kísérlettel, utána a nagyim halála és a tetejében a volt pasim is megcsalt. Szerintem egy olyan lány mint én nem ezt érdemelte volna. Jó mondjuk ezek után nem mondhatom magamról, hogy egy szent vagyok. Sajnos 16 éves koromban nagyon el kezdtem bulizni és a piát és a drogokat sem vetetettem meg. Alkalmanként a cigit is elfogadtam szóval tényleg nem jelenthetem ki magam egy ártatlan kis angyalkának. A baráti társaságom is elég vad volt, hogy mit ne mondjak. Nem őket hibáztatom azokért amiket megtettem és a drogok miatt, mert én voltam a hibás, hogy elfogadtam, de azért nekik és részük volt benne. Egészen addig ez ment amíg ide nem költöztünk. Még jól is jött, hogy apu új munkát kapott, mert így magam mögött tudtam hagyni a gázos dolgokat, és a régi énemet. De sajnos egy valamit nem. A fájdalmas emlékeket. Azok mindig velem lesznek akárhová is megyek. Ezek nem olyan dolgok amiket egy ember könnyen el tud felejteni. De elhatároztam magamban, hogy a régi énemet itt senki sem fogja megismerni és senki sem fog tudni róla.
Vissza mentem a szobámba felöltözni, majd lementem anyuhoz az ebédlőbe.
-Szia- köszöntem amikor leértem.-Hanna hol van?
-Szia- ölelt meg- az egyik barátnőjénél van. Mi az oka ennek a nagy jó kedvnek??
-Hallottad?- kérdeztem. Tudtam, hogy egyből az énekre gondol.
-Igen. És csodálatos volt. Csak nem Justin van a dologban?
- Hát lehetséges-nevettem.
-Jaj amíg még el nem felejtem George hívott, hogy ma ráérnél-e mert találkozni akar veled. És kérte, hogy hívd vissza.
-Oké megyek is.
Gyorsan tárcsáztam George számát, aki szinte azonnal fel is vette.
-Szia csajszi. De régen beszéltünk. Már hiányzol- kezdte egyből.
-Szia. Te is nekem nagyon. Amúgy ma ráérek. Mit terveztél??
- Nem tudom, nagyon semmit. Csak gondoltam lóghatnánk együtt,
-Benne vagyok. Akkor ide jössz olyan 5 körül? És majd kitaláljuk, hogy mi legyen.
-Megdumáltuk, Akkor 5-kor megyek. Puszi.
-Okés puszi
Visszamentem anyához a konyhába, hogy segítsek neki. Annyit nevettünk, hogy már fájt a hasam. Kibeszéltünk mindent tudjátok a szokásos anya-lánya csevej. Annyira jó volt végre egy kis időt vele is tölteni. Úgy igazán vele. Nem sok ilyen alkalom adatik, mivel anyu rengeteget dolgozik. De mindig élvezem az ilyen pillanatokat. Olyan nekem mintha a legjobb barátnőm lenne. Neki tényleg mindent elmondhatok, na jó majdnem mindent, Mert a kamu kapcsolatról nem igazán számoltam be neki. Ő még a nehezebb időkben is mellettem állt és hitt bennem.
* 5 óra körül*
A készülődésemet a csengő hangja zavarta meg.
-Basszus ez biztos George és én még sehol sem tartok.-kiabáltam el magam. De nem baj majd anyu szórakoztatja. Úgyis olyan jóban vannak.
Röpke 15 perc alatt teljesen késznek nyilvánítottam magam és lementem a nappaliba ahol anyu és George beszélgettek.
-Szia. Mehetünk?-kérdeztem tőle.
-Szia. Tőlem.
Elköszöntem anyutól , majd kisétáltunk az ajtón.
- Bocsi, hogy megvárattalak.
-Ugyan semmi gond. Anyukáddal jól el dumálgattunk.
-Ja akkor jó. És akkor mit csináljunk?
-Mit szólnál egy fagyihoz és utána pedig esetleg egy mozi?-állt elő az ötlettel.
-Nekem tökéletes.-mosolyogtam.
Az út a fagyizóhoz elég csendesen telt. Hihetetlen, hogy két ember akik szinte elválaszthatatlanok voltak, nem tudnak közös témát találni főleg úgy, hogy egy ideje nem beszéltünk.
Amikor megérkeztünk mindketten választottunk a fagyik közül, és leültünk az egyik asztalhoz a cukrászda előtt.
- És mizu veled? Hogy van a pasid?-kérdezte ezzel megtörve a kínos csendet.
-Hát gondolom jól van. Nem nagyon beszéltem vele. Eléggé elfoglalt.
-Ja értem.
Majd ismét következett a csend. Már lassan én untam ezt az egészet. De feltűnt, hogy talán nincs minden rendben George-val. Nem ilyen szokott lenni. Általában be nem áll a szája. Néha már nekem kellett rászólni, hogy azért levegőt is vegyen beszélés közben.
-És veled mizujs?-kérdeztem vissza. De láttam az arcán, hogy nem volt a legjobb ötlet.
-Hát, igazából megvagyunk.-mondta elég kedvetlenül.
-Na jól van Brown, mi a baj?- eddig bírtam.
-Hát tudod jól megvagyunk meg minden, csak nekem ez kicsit sok. Rengeteg időt töltünk együtt szinte minden nap látom. Együtt vagyunk a suliban utána otthon is és van, hogy este is. De nekem ez sok. Térre van szükségem. Rengeteg embert elhanyagoltam többek között téged is és ez így nagyon nem jó. Én nem ilyen vagyok. Teljesen megváltoztatott ez az egész. De ne értsd félre szeretem Jenny-t meg minden csak nekem kicsit túl ragaszkodó. És nem tudom, hogy meddig fogom még ezt bírni.-öntötte ki nekem a szívét. Sajnáltam szegényt mert nagyon jól ismerem Jenny-t és tudom, hogy milyen tud lenni.
-És akkor most mi lesz veletek??
-Nem tudom. Nem akarom megbántani, mert csak a barátom volt a kapcsolatunk előtt és szeretem is...
-Kizárt.-vágtam a szavába.
-Hogy mi?-nézett rám értetlenül.
-Nem is kérd. Nem fogom helyetted adagolni neki a dolgot. Ez a te sarad.- válaszoltam, mire ő elnevette magát.
-Most mi ennyire baromi vicces?-kérdeztem vissza kissé csípősen.
-Semmi. Tudom, hogy ezt nekem kell neki elmondanom és nem kértelek volna rá, hogy megtedd helyettem. Igaz megfordult a fejemben, de ezt nekem kell elintéznem.
-Jó, hogy ennyire egy véleményen vagyunk-kacsintottam rá.
Miután megettük a fagyit, elmentünk még sétálni egy kicsit a közeli parkba. Nagyon sokat hülyéskedtünk ami a régi emlékeket juttatta az eszembe.
Emlékszem amikor megismertem George-ot szinte minden délután elmentünk a parkba ami a házunk közelében volt. Nem zavart minket, hogy a suliba is szinte mindig együtt voltunk és mindent megbeszéltünk, még a parkban is tudunk miről beszélni. Pedig nem sok minden történt velünk kb. 1 óra alatt amíg külön voltunk. Sosem felejtem el amikor kergettük egymást valami hülyeség miatt és én elbújtam egy fa mögé előle ő meg nem talált meg és amikor a közelembe ért én ráugrottam a hátára. Annyira megijedt, de utána elkezdett szaladni velem a hátán én meg mindig attól féltem, hogy el fogunk esni. Annyira vicces volt. Szerintem a legtöbb ember aki a parkban volt annak minimum hülyének nézett minket.
-Nézd már Lara mi van ott!-mutatott az ég felé. Én persze egyből felkaptam a fejemet mire ő nevetve megfogta a hátamat.
-Meg vagy .-mondta, majd elszaladt.
-Te olyan hülye vagy- kiáltottam miközben futottam utána.
Kergettük egymást egy ideig mire mindketten elfáradtunk és lefeküdtünk a fűbe egy kis dombon.
-Annyira jó volt újra ...-nem tudta kinyögni a végét mert kapkodta a levegőt a futástól
-... újra 16 évesként játszani?- kérdeztem rá
-Igen és veled lenni.-nem tudom, hogy miért de erre a mondatára éreztem, hogy elpirul az arcom.
Hirtelen felpattant majd a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Elfogadtam majd felrántott a földről. Elindultunk a mozi felé. Szinte az egész utat végig nevettük. Mikor odaértünk kiválasztottunk egy filmet, vettünk popcorn-t meg még pár nasit , majd leültünk a helyünkre. Az egész filmet végig nevettem annyira vicces volt. Nem is inkább a film, hanem George hozzászólásai. Olyan apró dolgokon tudott kiakadni, hogy mindig nevetnem kellett rajta. Amikor vége volt a filmnek pont léptünk ki a teremből, amikor egy ismerős arcot láttam meg a tömegben. Megragadtam George kezét és elkezdtem magam után húzni én pedig követtem az ismerős alakot. Egészen egy kávézóig, ahol odamentek a pulthoz, majd a pincért követve hátra vonultak. Nem bírtam ki. Muszáj volt utánuk mennem. Elindultam én is hátra ahol egy kicsit hangulatosabb vendégló volt. Majd megláttam a pincért aki hátra vezette az ismerős alakokat. Kicsit közelebb mentem mert nem tudtam kivenni, hogy tényleg az volt-e akire gondoltam.
-Lara, mi a francnak jöttünk ide?-kérdezte értetlenül George.
-Cssss!!! Azt hiszem, hogy Miss Morgan-t láttam az irodalomtanárunkat egy férfival, de nem ismertem fel a pasit.
Tudni kell Miss Morgan-ről, hogy mióta elváltak a férjével senkije nem volt. Nem tudni, hogy most azért mert annyira szerette a férjét és annyira megrázta a válás, hogy nem is akart senkit, vagy csak nem talált magához megfelelőt.
-Basszus menj már onnan-suttogtam ingerülten. A pincér már vagy 10 perce ott áll az asztalnál és várja a rendelést. Nagy szerencsémre pont a pasit kitakarva. Már türelmetlen voltam, de George.
-Menjünk már. Nem ér ennyit az egész.-szólt rám nyűgösen.
-Még 2 perc.- válaszoltam.
Mire a pincér sikeresen felvette a rendelést és elvonult az asztaluktól.
De amint megláttam, hogy kivel ül Miss Morgan azt kívántam bárcsak hallgattam volna George-ra. Leesett az állam, a szememet pedig könnyek lepték el amikor megláttam, hogy a férfi szájon csókolja a tanárőmet. Mivel a férfi nem más volt...... mint az APÁM.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)