22. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom az új részt és, hogy ez sem lett valami hosszú de nem igazán volt időm a héten. Az sem lehetetlen, hogy hetente csak egy részt fogok majd tudni hozni. De ha van időm akkor persze akár két részt is. Remélem, hogy ezt megértitek és, hogy tetszeni fog az új rész. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan is kéne folytatni, de úgy döntöttem, hogy az izgi részét még kicsit későbbre hagyom ;) Jó olvasást nektek. IMÁDLAK TITEKET :) Puszi <3


* Lara szemszöge*

Reggel mikor hazaértem szerencsére már senki nem volt otthon. Anya már elment dolgozni Hanna-t pedig elvitte a suliba. Apa meg kitudja. Talán épen lezavarnak egy gyors  menetet Mrs Morgan-nel. Na jó fúúújjj. Ebbe inkább bele sem akarok gondolni. Elindultam a konyha felé majd elő vettem a szekrényből egy tálat és a kedvenc gabonapelyhemet, majd a hűtőből a tejet és neki kezdtem a reggelimnek. Kicsit össze szedtem a gondolataimat és miután befejeztem a reggelit elmentem lezuhanyozni majd gyorsan össze kaptam magam és elindultam a suliba. Szerencsére már az utolsó hét utána meg már csak az érettségit kell túlélnem és vége. Szeretnék utána tovább tanulni és egyetemre menni. Az a legnagyobb álmom, hogy író legyek. Akár újság író vagy ifjúsági regény író. De sajnos kelleni fog egy ajánlólevél az egyetemhez az egyik tanáromtól. Kitaláljátok ki az? Hát persze, hogy az akivel az apám félre kefélt. Miért is nem lehet valaki más??.... Ja megvan. Akkor túl egyszerű lenne az egész.

Mikor beértem a suliba és bementem a terembe egyből megláttam Jenny-éket de valami nem volt rendben velük. Nem olyanok voltak mint általában. Tudjátok a szokásos " Senki nincs körülöttünk csak mi ketten vagyunk itt " viselkedés most valahogy elmaradt.
-Szia-ugrott a nyakamba Jenny amikor meglátott.
-Szia-köszöntem vissza meglepődve.
-Mizu van veled?
-Velem semmi. De mi van veletek?-néztem rá értetlenül és kíváncsian.
-Úgy döntöttünk, hogy kicsit szünetelünk.-mondta csalódottan, amiből egyből tudtam, hogy nem közös döntés volt.
-De miért? Hiszen tök jól megvoltatok nem?
-Én is úgy gondoltam, de George mondta, hogy szüksége van egy kis szünetre, de mindegy is mesélj mi van veletek??
Elkezdtem neki mesélni mindent ami a legutóbbi találkozásunk óta történt.
-Basszus ez most komoly? Tényleg megütött?- nézett rám hitetlenül. Ő sem nézte volna ezt ki az apámból és ezzel nem volt egyedül.
-Igen de Justin annyira aranyos volt. Meg a buliban is tök normálisan viselkedett pedig elég komolyan elkezdtem rá nyomulni és azt hiszem, hogy sze....-nem tudtam befejezni a mondatomat mert bejött a tanárnő.
Pontosan ,magyaróra. Még most sem tudom felfogni, hogy lehet valakivel ennyire hamar megutáltatni valamit amit eddig szeretett. Vagyis inkább valakit. A tantárggyal nem volt bajom, viszont a tanárral annál inkább.
-Jól van gyerekek nyissátok ki a könyvet a 150. oldalon és olvassátok el a verset és gondolkozzatok el azon, hogy mi lehetett az író mondanivalója. Ja és Lara óra után beszélni szeretnék veled.-az utolsó kijelentése után egyből ránéztem Jenny-re, aki legalább annyira ledöbbent mint én. Viszont az érzés nem igazán volt kölcsönös. Semmi beszélnivalóm nem volt azzal a nővel. Vagyis talán egy. De kötve hiszem, hogy ugyanarról akarna beszélni.

Az óra  gyorsan eltelt, de én még így sem éreztem elég gyorsnak.
-Itt maradjak veled?-kérdezte Jenny.
-Nem kösz nem kell. Menj csak nyugodtan, majd találkozunk.- köszöntem el, majd odasétáltam a tanár asztalához..
-Beszélni akart velem?-kérdeztem kissé lekezelő hangon.
-Igen az ajánlásodról.- megkönnyebbültem, hogy nem az apámról lesz szó. Nincs kedvem végig hallgatni, hogy  mikor és hogyan ismerkedtek meg .
-Ó rendben.
-Szóval csak annyira lesz szükség, hogy elmondod nekem, hogy miért is szeretnél író lenni, én pedig kicsit kiszínezem a saját véleményemmel rólad.
-Saját véleménye rólam? Na arra külön kíváncsi leszek.-gondoltam magamban.
-Rendben. Szóval elég régóta foglalkoztat az írás. Már próbálkoztam is egy könyvvel és mondhatni először úgy indult, hogy teljesen a saját életemről  fog szólni, de csak részben igaz rám a történet .-ennél a mondatnál kicsit feljebb ült a székben. Láttam rajta, hogy kissé kínosan érzi magát, ezért úgy gondoltam, hogy még jobban belemegyek.- mert ugye az én családomra az nem igaz, hogy egy félrelépés miatt szétváljanak, mert apám szereti anyámat.-na ekkor már nem voltam benne biztos, hogy a széken ül-e még mert nagyon az asztal felé tornyosult és elvörösödött az arca attól a bizonyos érzéstől. Magára ismert. Tudja, hogy tudom.
-Vagy talán tévedek?-szegeztem neki a kérdést, de mielőtt válaszolhatott volna egy halk kopogás után  Justin jelent meg a teremben.
-Elnézést beszélni szeretnék Larával.
-Rendben mi már úgyis végeztünk. Akkor majd megírom neked az ajánlást az egyetemre. Sziasztok- és ki is ment a teremből. Magával vitte a kérdésemre a választ amit amúgy is tudtam de tőle is hallani akartam. Nem tudom miért szokásom azt, hogy saját magamat kínzom ilyen helyzetekben, de akkor is muszáj volt hallanom tőle. Szükségem volt arra, hogy lássam az arcát amikor a képembe vágja, hogy ' igen én tettem tönkre a családodat és boldog vagyok, hogy megtettem'.

-Lara figyelsz?-kérdezte Justin.
-Persze bocsi csak elgondolkoztam.
-Mi volt ez az előbb??
-Semmi csak... mindegy nem lényeges. Szóval miről akartál velem beszélni?
-Többek között erről- mutatott fel egy kis műanyag kártyát amire V.I.P volt írva.
-Ez az amire gondolok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Lara, elkísérnél a turnémra?
-Persze. De ugye tudod, hogy csak érettségi után mehetek.- úgy tűnt mintha kissé lelombozta volna a hír pedig jól tudta, hogy csak utána mehetek. De bevallom kissé örültem a meghívásnak, mert addig sem kell otthon lennem és apám arcát látnom.
-Valahogy megpróbálom túlélni.
-Muszáj lesz mert..-de nem hagyta, hogy befejezzem. Ajkát az enyémhez nyomta majd átölelte a derekamat és szorosan magához tartva csókolt. Ezt az egészet a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőn apa neve állt. Óriási tehetsége van ahhoz, hogy elfelejtessen emberekkel dolgokat. Komolyan kb. 4 percig nem gondoltam arra ami nem régen ebben a teremben történt. De ez a hívás mindent eszembe juttatott.
-Mond-szóltam bele kissé durva hangon a telefonba.
-Neked is szia. Szóval remélem nem zavarlak.....
-Ami azt illeti de.-vágtam a szavába.
-Haha nagyon vicces.Anyád kitalálta, hogy ma közös családi vacsorát fogunk tartani, és azt szeretné ha a kis barátodat is elhívnád.-mondta elég gúnyosan.
-Na azt biztos nem. Majd ha te elhívod a kis...
-Ki ne merd mondani.-fenyegetett meg miközben a szavamba vágott.
-Tudod mit én ezt nem akarom itt folytatni és sehol máshol. Örülj neki, hogy én legalább ott leszek azon a kibaszott vacsorán.
-Hidd el nem akkora öröm. Na szia.-majd letette.
-Minden rendben?-kérdezte Justin kissé aggódva. Szemembe könnyek gyűltek, de erőt vettem magamon. Megfogadtam,hogy nem sírok többet a barom apám miatt.
-Persze, hol is tartottunk?-erőltettem egy mosolyt.
-Azt hiszem itt..-majd közelebb hajolt, de a csengő közbe avatkozott.
-Mennünk kell órára-mondtam kissé csalódottan.
-Én nem megyek. Még el kell intéznünk egy pár dolgot Scotter-rel a turnéval kapcsolatban. De majd később hívlak- majd megpuszilta a homlokomat és kimentünk a teremből.

*Otthon*

-Szia anya, megjöttem.
-Szia kincsem. Tudnál nekem segíteni?
-Persze -anya a konyhában szinte ki sem látszott a munkából.
-Megnéznéd nekem a sütőben a húst?
-Persze. Anya, kérdezhetek valamit? Mire most ez a nagy vacsora? -néztem rá kíváncsian.
-Gondoltam megünnepelhetnénk, hogy apádat előléptették.- a szeme csak úgy csillogott. Annyira büszke volt rá és még mindig látszott rajta, hogy ugyanannyira szereti mint amikor megismerkedtek. A szívem összeszorult ha csak arra gondoltam, hogy mit tett vele az a barom. Abba bele se mertem gondolni, hogy mi lesz anyuval, ha majd megtudja.

Rengeteget beszélgettünk miközben a vacsorát csináltuk. Megemlítettem neki a turnét is és nagy meglepetésemre nem ellenezte miután megtudta, hogy érettségi után mennék. Persze előre tudtam, hogy apa nem fogja ilyen könnyen fogadni, de ő nem számít. Nem tarthat vissza semmitől. Ezek után nincs joga beleszólni bármibe is velem kapcsolatban. Végig ezen gondolkoztam amíg megterítettem az asztalt. Majd egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
-Sziasztok megjöttem. És hoztam magammal egy vendéget is. Nem fogjátok kitalálni, hogy ki az.-kiabálta apa az ajtóból. Na arra a vendégre külön kíváncsi leszek.
Kisétáltam az ebédlőből, hogy megnézzem, hogy ki az de amikor megláttam a szemem teljesen kikerekedett.
Hogy kerül ő ide?-ez a kérdés futott át legelsőnek az agyamon amikor megláttam azt a személyt akire egyáltalán nem számítottam.
-Hát.. te meg, hogy kerülsz ide???
-Apukád hívott meg.-mondta Justin.
-Ohh hát ki más.-mondtam annyira halkan, hogy szinte csak én hallottam.
-Örülök, hogy itt vagy. Sikerült elintézned mindent?
-Igen ne aggódj a tu...
-Pssszttt.Ne olyan hangosan! Apa még nem tud róla. De anya már belement.- suttogtam.
-Oh szia Justin. Örülök, hogy te is itt vagy. Lara fel tudnál szólni a húgodnak, hogy jöhet vacsorázni?
-Máris szólunk neki.-válaszoltam.

Gyorsan felszaladtunk az emeletre ahol Justin már nem bírt magával és egyből a falnak nyomott és megcsókolt. Komolyan az ilyen pillanatok hiányoznak a legjobban akkor ha nincs velem. Miután elváltunk egymástól, benyitottam Hanna szobájába aki éppen játszott valamivel a földön.
-Halihó hercegnő. Ideje vacsorázni, és van egy meglepetésem is neked.
-Meglepetés?? Mi az, mi az?? -ugrándozott oda hozzám, hogy megöleljen.
-Jöhetsz.-kiabáltam, ki mire Justin bejött a tesóm szobájába. Persze Hanna egyből megrohamozta és majdnem ledöntötte a lábáról. Annyira aranyosak voltak. Tudtam, hogy Jus jól bánik a gyerekekkel, mert hát ott a két kistesója de,hogy ugyanúgy viselkedik Hanna-val is mint velük azt nem gondoltam volna.

Lesétáltunk az ebédlőbe majd leültünk az asztalhoz.
-Szóval Justin. Mivel is foglalkozol??-kezdte apám a beszélgetést.
-Igazából énekelek.- válaszolta.Látszott rajta, hogy kissé kínosan érintette a kérdés.
-Ohh értem. És nincs semmi más terved? Mert ugye tudod, hogy a zenélésből is ki lehet öregedni. Vagy egyszerűen csak elfelejtenek.
-Apa!-szóltam kicsit erőteljes hangon.
-Nincs semmi baj Lara. Nem uram egyenlőre nincs semmi más tervem. Ugyanis rengeteg rajongóm van akik támogatnak és mellettem állnak mindenben.
-És gondolom nincs is szükséged más tervre mert most amíg így nézel ki és van hangod megszeded magad pénzzel és utána már semmi nem érdekel. Nem kell gürizned majd a megélhetésért.
-Nem uram egyáltalán nem a pénzért csinálom. Szeretem ha örömet tudok okozni a rajongóimnak, mert nekem az a legfontosabb és ha ezt ezzel tudom elérni akkor ezt fogom csinálni.
-Persze, persze. Tipikus előadói duma.
-John! Elég-szólt rá anya.
-Most miért én csak az igazat mondom. Ő se különb a többi elkényeztetett tini pop kölyöktől.
-Tudod mit apa? Tartsd meg magadnak a véleményedet, mert tudtommal itt senki sem kíváncsi rád. Ja és csak, hogy tudd anya miattad rendezte ezt a vacsorát, hogy megünnepeljük az előléptetésedet, és te ezt semmibe veszed. Ahogy minket is. Miért jó az neked ha leszólod az emberek úgy, hogy nem is ismered őket?? Ohh te biztosan tökéletes vagy. De figyelj el kell, hogy szomorítsalak, mert ez nem igaz. És tudod miért, mert.. -hirtelen kapcsoltam, hogy nem szabad folytatnom. Nem akartam, hogy anya ezt így tudja meg.
-Na miért?- nézett rám idegesen és kíváncsian.
-Mert te is követsz el hibákat.-válaszoltam közömbös hangon.
-Ne haragudj anyu, de elment az étvágyam.-felálltam az asztaltól és elindultam a szobámba.

*Justin szemszöge*

Elég jól indult az egész vacsora dolog Laráék-nál egészen addig amíg az apja nem kezdett el rólam és a karrieremről kérdezgetni. Komolyan nagyon a határán voltam annak, hogy beszóljak neki, de azt azért csak nem tehetem. De ekkor valami teljesen váratlan dolog történt. Lara nekiállt azt apjának és kiosztotta. Én csak néztem, hogy Lara, hogy ordibál vele az apja pedig mindezt tűri.Kicsapódott mellettem a szék és Lara felállt, majd az emeletre sietett.
-Jobb lesz ha megnézem. Elnézést- mondtam teljesen nyugodtan, pedig legbelül dühöngtem. Még ,hogy csak a pénzért csinálom ez az egészet! Legszívesebben behúztam volna egyet annak a rohadéknak. Amúgy se igazán kedveltem azok után, hogy megütötte Larát, meg amiket mondott neki, na most meg aztán végkép nem lesz a szívem csücske.
Bekopogtam Lara szobájába bár teljesen feleslegesen mivel nem vártam meg a válaszát. Az ágyán feküdt, és sírt. Leültem mellé és a hátát kezdtem el simogatni.
-Nagyon sajnálom -szipogta.
-Ne kérj bocsánatot. Nem a te hibád.-befeküdtem mellé az ágyba és magamhoz öleltem. Ő megfordult és hozzám bújt.
-Azt sajnálom, hogy ekkora görény apám van. Alig várom, hogy elhúzhassak innen.-válaszolta mostmár inkább dühében.
-Amint vége a turnénak meg is tesszük. Benne vagy?- nem válaszolt. Legalábbis szavakkal nem. De a csókjából azt vettem le, hogy tetszik neki az ötlet.
-De a turnéig is még ki kell bírnom. Nem tudok vele egy légtérben lenni. Legszívesebben behúznék neki egyet.
-Na azt megnézném.-nevettem fel, mire ő is nevetni kezdett.

*Lara szemszöge*

Justin annyira aranyos volt. Próbált megnyugtatni ami valljuk be sikerült is. Elég volt hozzá csak simán a jelenléte is. Csendben feküdtünk tovább, amit most egyáltalán nem bántam. Szerencsére ha itt van velem akkor nem gondolok apámra meg a sok hülyeségére, hanem olyankor csak az számít, hogy mi van kettőnkkel. Becsuktam a szememet és csak élveztem Justin ölelését és már gondolatban lejátszottam magamban a turnét, hogy milyen jó lesz és, hogy miket fogunk csinálni. De a fő, hogy vele leszek. Hirtelen eszembe jutott a húgom. Kibújtam Justin öleléséből, és kiszaladtam Hanna szobájába. Abba bele sem gondoltam odalent, hogy ő is ott volt az asztalnál és végig hallgatta mindazt amit az apánk fejéhez vágtam.

Ugyanúgy ült a földön és játszott mint amikor vacsora előtt bejöttem hozzá. Csak a reakciója volt más amikor meglátott. Nem szaladt oda hozzám, nem ölelt meg, csak rám nézett majd vissza fordult a játékához és játszott tovább mintha ott sem lennék.
-Hanna haragszol rám?-kérdeztem.
-Miért beszéltél úgy az apuval?-tudtam, hogy bántja a dolog mert nagyon szereti őt.

A kis kori énemre emlékeztet. Ugyan olyan voltam mint most ő. Alig vártam, hogy apa haza jöjjön a munkából. Minden este az ablakban ülve vártam őt, és amikor megjött le sem szálltam róla. Mindig együtt néztük a tv-t és óvodás koromban mindig ő mesélt nekem esténként. De miután a középiskolába kerültem minden megváltozott. Köztük én is. Legbelül tudtam, hogy én is tetettem arról, ahogy most irántam érez, mert nem lehetett neki könnyű átélni azt a sok balhét és hülyeséget amit elkövettem. Az sem lehetett valami felemelő érzés, hogy minden este azon aggódott ha nem voltam itthon, hogy vajon kikkel vagyok, mit csinálok, és mikor jövök haza. Az emlékek miatt könnyek gyűltek a szemembe melyek utat törtek maguknak.

-Miért sírsz Lara?-zökkentett ki a húgom.
-Csak.. csak mert nem akarom, hogy haragudj rám.-hazudtam neki.
Egyből oda sietett hozzám és megölelt. Meglepődtem mert még akkor sem engedett el amikor Justin belépett a szobába. Ami Hanna-nál már nagy teljesítmény.
- Lara, ne haragudj de mennem kell. Scooter most hívott, hogy sürgősen beszélni akar velem valamiről.
-Persze semmi baj. Kikísérünk.
Lementünk a nappaliba ahol hallottuk, hogy anya és apa valamin nagyon vitatkoznak. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljuk vajon mi lehet a téma.
-Hanna siess Justin indulni készül.-kiáltottam el magam igaz nem teljesen a húgomnak szólt aki még mindig a lépcsőn ugrándozott lefelé, hanem inkább a szüleimnek, hogy legalább pár perce felfüggeszthetnék a kiabálást.
-Ohh Justin máris indulsz?- kérdezte anyu kissé csalódottan.
-Igen asszonyom kaptam egy telefonhívást a menedzeremtől és hát vár a kötelesség. De köszönöm a meghívást.
-Sajnálom,hogy így alakult a vacsora nem így terveztem.-kért bocsánatot anyu.
-Semmi baj, de nekem tényleg sietnem kell. Viszlát.-köszönt el anyutól, majd elindultunk az ajtó felé.
-Szia Hanna jó legyél. Ígérem legközelebb elhozom Jazzy-t is és Jaxo-t is.-majd adott egy puszit az arcára, amit persze a húgom viszonzott is majd elrohant anyu után.
- Nincs kedved velem jönni?-vetette fel az ötletet.
-Hidd el mennék szívesen, de biztosan hallgathatnék miatta. Jobban járok ha bezárkózok a szobámba és hallgatom a zenét. Abba nagyon nem tud belekötni, mondjuk ő ne találna rá módot.
-Akkor majd később hívlak. Szia.- megcsókolt és már indult is a kocsijához.
Én pedig elindultam vissza a szobám felé amikor megcsörrent a telefonom.