23. rész (+18)

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a komikat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok nektek, hogy mindig rendszeresen olvassátok az új részeket és komiztok és azt, hogy ennyire megértőek vagytok. Nagyon imádlak titeket. Mindig amikor megírok egy részt és látom, hogy mennyen leírjátok a véleményeteket akár milyen napom is volt mindig mosolygok. Ezt ti hozzátok ki belőlem. Ezer köszönet nektek ezért :)  Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy kitartotok mellettem és egyszerűen Imádlak titeket. <3 Remélem tetszeni fog az új rész. Mondhatni elég esemény dús.

*Lara szemszöge*

Gyorsan felszaladtam, majd felvettem a telefont. Nick volt az. Kissé ideges és zaklatott volt a hangja.
-Jenny veled van?-kérdezte köszönés nélkül.
-Neked is szia.-flegmáztam.-Nem nincs velem. Miért?
-Mert konkrétan sehol nem találjuk. George meg idegileg teljesen kivan. Reméltük, hogy nálatok van.
-Suli óta nem is találkoztam vele.- kezdtem én is ideges lenni. Nagyon para volt az egész.-Hol vagytok most?-próbáltam valami értelmes kérdést feltenni.
-Én itt vagyok George-nál.
-Oké. Oda megyek.

Amint letettem a telefont az első legjobbnak tűnő ötletem az volt, hogy megpróbáljam felhívni Jenny-t. De még véletlenül sem vette fel a telefont. Azzal mindent megkönnyített volna.
Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a földszintre és felkaptam a cipőmet amikor apa állt meg előttem.
-Hát te meg hova igyekszel?
-Apa most ne. Nagyon nagy gáz van.
-Gondolom nélküled is megoldják.
-Tessék?-kezdtem ideges lenni. Eddig sem voltam a legnyugodtabb állapotban, de apa miatt az a bizonyos pumpa kezdett feljebb menni.
-Jól hallottad. Nem mész sehova.
-Óóóó és ki vagy te, hogy ezt megtiltsd nekem??-ekkor már nagyon felidegesített.
-Az APÁD!- hangsúlyozta ki.- És megtilthatom, hogy elmenj itthonról.
-Ezt a jogodat már akkor elvesztetted amikor úgy döntöttél, hogy megdugod a tanáromat.-vágtam a fejéhez, és kisétáltam az ajtón.

Nagyon gyorsan szedtem a lábaimat. Szerintem sehova nem siettem még ennyire.Útközben próbálgattam még hívni hátha felveszi de semmi.Kezdtem egyre jobban félni. Csak olyan dolgok jutottak az eszembe, hogy talán elrabolták, vagy megerőszakolták és ehhez hasonló negatív dolgok. Amint odaértem George-ék házához kopogás nélkül mentem be és a szobájába igyekeztem.
-Sziasztok megjöttem.-léptem be az ajtón George az ágyon ült a telefonját szorongatta a kezében, mellette pedig Nick aki próbálta nyugtatgatni. Odarohantam George-hoz majd egyből megöleltem.
-Hol kerestétek eddig??- próbáltam több infót kiszedni belőlük.
-Kerestük a plázában, a kávézóban, nálad és otthon, És minden barátnőjét felhívtuk, hogy nem tudnak-e esetleg valamit, hogy hova mehetett. De semmi.-mondta George. Eléggé le volt törve.De ettől a válaszától én is még jobban pánikoltam, de ezt nem mutathattam ki, mert akkor biztos nem sikerül megnyugtatni.
-A szülei tudnak róla?- tettem fel az újabb kérdésemet, ami eszembe jutott.
-Dehogy. Gondolj bele, hogy kiakadna az anyja. Tudod milyen.- válaszolta Nick.
-Igen. Jogos. De akkor mit csináljunk?
-Hát mást nem tudunk minthogy várunk. Hátha felhívja valamelyikőnket. De mesélj mi volt veled ma?
-Pffhh.. Ne is kérdezd. Apám hozta a szokásos formáját. Csak most Justin-ra szállt rá.
-Ezt, hogy érted? Mit csinált nálatok Justin?-nézett rám értettlenül.
- Lemaradtam valamiről?- kérdezte Nick. Ekkor jutott az eszembe, hogy neki még nem is volt alkalmam elmondani, hogy mi történt.
-Neked még nem is mondtam. Az apám megcsalta anyát. És most jön a legjobb része. Tippelj, hogy kivel!
-Várj én még ott leragadtam, hogy apád félrelépett. Na kivel?
-Mrs. Morgan.
-Most csak szívatsz??
-Bárcsak úgy lenne.
-Hát hallod az apád tényleg egy gyökér.
-Nekem nem kell bemutatnod és még most sem akart elengedni.
Belekezdtem a mesémbe arról ami a vacsorán történt, és utána.
-Rosszabb az életed mint egy szappanopera.-na ezen mindannyian elkezdtünk nevetni. Nick mindig tudta, hogy mit kell mondani, ha valakit fel kell vidítania. Ez volt az egyik legjobb tulajdonsága, a sok közül.
Rájöttünk, hogy ha úgysem tudunk mit csinálni, nem várhatunk Jenny hívására egész éjszaka a telefont bámulva jobb lenne ha megnéznénk egy filmet. Elég hosszú és fárasztó napom volt, úgyhogy nem emlékszem a film végére mivel elaludtam.

*Justin szemszöge*

Pont aludni készültem eléggé kifárasztott a mai nap, amikor valaki csengetett.
-Ki az isten lehet az ilyenkor?- kérdeztem inkább magamtól, mivel senki sem volt a környékemen.
Lesétáltam a lépcsőn a földszintre, majd ajtót nyitottam. A szemem kikerekedett, amikor megláttam, hogy ki az. Bárkire tippeltem volna, ha valaki megkérdezi, hogy ki lehet az, csak rá nem.
-Hát te?-kérdeztem tőle még mindig meglepetten.
-Háátt énn.. csak.. ide jöttem. Miért.. baj??- kissé akadozott a beszéde. Ezt a pár szót is alig tudta kinyögni. Mondjuk  gondolom nem kevés pia lehetett már benne ahogy elnéztem a kezében lévő majdnem teljesen üres whiskey-s üveget.
-De miért pont ide?
-Bejöhetek?-kérdésemet figyelmen kívül hagyva, és a válaszomat meg sem várva beljebb sétált.
Elindult a nappali felé majd leült a kanapéra.
-Kicsit már késő van, és épp aludni készültem.-próbáltam finoman rávezetni, hogy elhúzhatna már innen mert rohadt fáradt vagyok. De nem igazán vette a lapot.
- Óóó ne legyél már ilyen hisztis!-közeledni kezdett felém- Amúgy hiányzott már ez a látvány.
Mikor teljesen odaért hozzám végig simított meztelen felsőtestemen, majd még jobban közelíteni kezdett. Szinte már csak pár centi választott el attól, hogy megcsókoljon amikor hátra léptem egyet.
-Ez nem jó ötlet.
-Ugyan már! Tudom, hogy te is akarod.- lépett ismét közelebb.
-De nekem barátnőm van, aki mellesleg a legjobb barátnőd. És tudtommal neked is van barátod.- kezdtem újra hátrálni.
-Chh.. na igen. A csodálatos barát. Vajon mennyire szerethet ha éppen pont most kérte, hogy tartsunk szünetet? Szerinted?-komolyan nem tudtam, hogy erre mit kéne válaszolnom, ezért inkább csak csendbe maradtam.- Amúgy meg el ne hidd már, hogy Lara szeret téged. Az egész csak egy színjáték. Az volt a terve, hogy megvárja amíg fülig bele szeretsz, és utána pofára ejt, hogy átéld te is, hogy milyen érzés. Mert hát te naponta 2 lánnyal teszed meg ezt.-nevetett fel. Igazából egy elég fura érzés fogott el a hallottaktól.

Nem tudom, hogy mégis mit érezek. Fájdalmat, haragot vagy megkönnyebbülést. Haragot azt semmiféleképpen nem  mivel az én szándékom sem volt túl tiszta Larával kapcsolatban. Megkönnyebbülést talán, mert rájöttem, hogy nem csak én gondoltam erre az egészre játékként. De még akkor sem teljesen ez az. Van még valami más is. De miért fájna, hogy ezt tervezte?? Gondolatmenetemből Jenny zökkentett ki.
Mégpedig azzal, hogy hirtelen rátámadt a nyakamra apró puszikat nyomott rá, majd egy kicsit bedurvult és szívni kezdte. Mondanom sem kell eléggé beindított a dolog. Felemeltem a fejét és vadul megcsókoltam. Felmentünk a szobámba és az ágyam felé kezdtem el tolni. Közben megszabadítottam az összes ruhájától. Neki nem volt túl sok dolga, mivel csak egy bokszer volt rajtam. Folytattuk a csókolózást miközben én ujjaimmal kényeztettem. Száját halk nyögések hagyták el, ami engem még jobban felizgatott. Amikor elélvezett, fordított a helyzetünkön és ő kezdett bele az én kényeztetésembe. Baromi jól csinálta. Nem kellett sok idő én is elmentem, majd felé tornyosultam, és belé hatoltam. Az elején lassú tempót diktáltam, majd amikor utasított egyre jobban begyorsítottam. A szájáról áttértem a nyakára és közben a melleivel játszottam. Hangos nyögésekkel adta tudtomra, hogy tetszik neki a dolog. Mondjuk eddig még senki nem panaszkodott.  Az egész szobát, vagy talán még a házat is a nyögéseink töltötték be.Szinte egyszerre értük el a csúcsot. Még utoljára megcsókoltam, majd lefeküdtem mellé az ágyba. Bevallom eléggé hiányzott már ez a dolog ugyanis amióta együtt vagyunk Larával azóta nem volta senkivel. Ami nálam valljuk be elég nagy dolog. És ekkor az eszembe jutott Lara. Mielőtt elaludtam az volt az utolsó gondolatom, hogy holnap valahogy rá kell venni a kis barátnőjét, hogy tartsa a száját, mert elég csúnyán bekavarna ha nem így lenne.

*Jenny szemszöge*

Reggel amikor felkeltem a fejem csak úgy sajgott. Amint magamhoz tértem észre vettem, hogy nem a saját szobámban vagyok, sőt még csak nem is ismerős. Valaki mocorogni kezdett mellettem és én nagyon megijedtem. Mi történt tegnap este? A fejemet a mellettem fekvő srác felé fordítottam aki éppen háttal volt nekem. Ki lehet ez? Kezdtem bepánikolni. Semmire nem emlékszek a tegnap estéből. Ki akartam szállni az ágyból amikor hirtelen megszólalt a mellettem fekvő alak.
-Az én műfajom egy ilyen este után szó nélkül lelépni.- hangja elég álmosan hangzott de  lehetett hallani, hogy elmosolyodik. Ismerős volt a hangja, de nem tudtam rájönni, hogy ki az. Lassan felé fordítottam a fejemet, és Justin-nal találtam szembe magam. Basszus ugye nem? Mi a szart csináltam? Lara ha ezt megtudja örökre megutál. Ezek a gondolatok kavarogtam bennem, és közben teljesen lefagytam a ténytől. Lefeküdtem Justin Bieber-rel a barátnőm pasijával. MEGINT.
-Ugye tudod, hogy erről kussba kell maradnod?- zökkentett ki.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedtem.
-Egy szót sem szólhatsz erről Larának. Megértetted?
-I-I-Igen asszem.-nyögtem ki nagy nehezen.- De mi történt tegnap este?
-Hát eléggé sokat sikerült innod és rám másztál. De még jó, hogy ez a második volt. Legalább az elsőből tudsz következtetni, hogy ez milyen is volt.- válaszolta mosolyogva és öntelt arccal.

Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a szobából. Minél hamarabb el akartam innen tűnni. Hogy lehet ekkora gyökér? És én, hogy tehettem ezt szegény Larával? És vajon mit mondtam tegnap este Justin-nak? Minden az én hibám. Elővettem a zsebemből a telefont és láttam, hogy van vagy 20 nem fogadott hívásom és egy csomó sms-em. Ezeknek több mint a fele George-tól jött. Jézusom George! Ekkor döbbentem rá, hogy ezzel az egy estével, ha kiderül mi történt tönkre tettem az egész életemet. Elveszíthetem a két legfontosabb személyt számomra. A legjobb barátnőmet aki szinte már a testvérem és a pasimat akit pedig imádok. Elhatároztam magamban, hogy elfelejtem ezt az estét meg sem történt, és ami nem történt meg az nem is derülhet ki. Különben meg lehet, hogy Justin csak szívatott elvégre én semmire nem emlékszem. De mi van ha mégsem?

*Lara szemszöge*

A telefonom csörgésére ébredtem.
-Haló.-szóltam bele álmos hangon.
-Szia Lara felkeltettelek?
-Jenny?- kiáltottam fel amire persze a srácok szeme is egyből kipattant.
-Igen én- nevette el magát.
-Hol vagy?
-Itthon. Egy barátnőmnél aludtam.-elég fura volt a hangja, meg az is amit mondott. Nick azt mondta, hogy minden barátját felhívták. Na mindegy biztos őt kihagyták.
-Basszus nagyon aggódtunk érted. George teljesen padlón volt. Meg hívtunk is egy párszor de nem vetted fel.
- Tudom itthon hagytam a telefonomat.
-Ja értem. Találkozunk ma?
-Háát nekem ma nem igazán jó. Segítenem kell anyunak.-egyre furább volt... általában a talikra nem szokott nemet mondani. Na mindegy.
-Akkor majd máskor.
-Persze majd úgyis összehozzuk. De bocsi most mennem kell. Szia
-Szia.
A fiúk kíváncsi tekintettel néztek rám.
- Otthon van és az egyik barátnőjénél aludt. De valami nem stimmel. Olyan fura volt  a telefonba.
-Kezdesz paranoiás lenni- mondta Nick, majd mindketten nevetni kezdtek.
-Haha. Marha vicces-válaszoltam, majd kínomban én is nevetni kezdtem. Lehet, hogy igaza van.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy haza induljak, mondjuk nem már nem volt semmi baj mivel apa már elindult dolgozni. Útközben felhívtam Justin-t, de nem vette fel. Mi van most mindenkivel, hogy nem bírják felvenni a telefont? Ő meg ráadásul tipikusan olyan mintha hozzá ragadt volna a telefon a kezéhez. Szinte állandóan a kezében van. Sok mindenen gondolkoztam útközbe, de főleg a turnén. Már alig vártam, hogy ott lehessek, és főleg, hogy az apámtól távol. Amikor haza értem egyből a emeletre vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Amikor benyitottam a szobámba, olyan dolgot láttam amire nem számítottam volna.