Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Ebben a részben kicsit több mindent megtudhattok majd Lara előéletéről. Ja és szeretném, hogy ha benéznétek ebbe a blogba szerintem fantasztikus. http://part-ofhisplan.blogspot.hu/ És ha nektek is annyira tetszik akkor iratkozzatok fel és komizzatok :) És persze ne felejtkezzetek el facebook csoporthoz ha még nem tettétek meg, hogy értesüljetek az új részekről.
https://www.facebook.com/groups/448448601930623/
Jó olvasást nektek és puszi. Imádlak titeket *-* <3
Amikor haza értem az utam egyből egy olyan helyre vezetett ami a legnagyobb biztonságot adta számomra. Ami nem más mint a szobám. Nem Justin-ra haragudtam. Egyáltalán nem, hanem inkább magamra. De egy akkora traumát ami engem ért 14 évesen nem lehet könnyen elfelejteni. És, hogy mi történt? Megpróbáltak megerőszakolni.
Az iskolából mentem haza amikor 3 férfi jött az utcán és kiabáltak utánam de én nem törődtem velük. Egészen addig amíg valahogy elém nem kerültek. Borzalmas volt.Az alkohol szag csak úgy áradt belőlük. Elkezdtek fogdosni mind a 3-an és nem akartak leszállni rólam. Én persze sikítottam amennyire csak bírtam de a sírástól nem igazán sok hatása volt. Próbáltam rugdosni ahol csak értem őket. De hiába. Amikor észre vettem, hogy még élvezik is egyből abba hagytam. Úgy éreztem, hogy itt vége van az életemnek. De úgy látszik valami nagyon jót is tettem az életemben, mert valaki nem hagyta ezt az egészet. Azóta sem tudom, hogy ki volt az az ember aki ezt megakadályozta. Csak egy fekete kocsit láttam ami leállt mellettünk, én persze egyből azt hittem, hogy a kocsi értünk jött, hogy elvigyenek valahová de nem. Egy férfi szállt ki és őt követte 3 kigyúrt állat akik leszedték rólam a 3 fickót. Aztán odajött hozzám de az arcát nem láttam mert a könnyek teljesen elhomályosították az arcomat. Amikor beültem a kocsiba annyit láttam, hogy nem csak 5-en vagyunk hanem az anyós ülésen ül még valaki de sajnos nem láttam, hogy ki. De igazából abban a pillanatban csak az számított, hogy minél hamarabb haza vigyenek.
De persze ezt nem mondhatom el Justin-nak. Még kiröhögne, hogy egy 4 éves sztori miatt nem akarok vele lefeküdni. A gondolta menetemből a telefonom ébresztett ki.
" Szia ne haragudj az előbbiért nem akarok semmit sem rád erőltetni. Nem követem el még egyszer azt a hibát. Csak annyira örültem neki, hogy te is azt érzed amit én. Kérlek bocsáss meg. Nagyon szeretlek, és nem akarok elsietni semmit. Fontos vagy a számomra. Csók Justin."
Ez az sms most mindennél többet ért, de szegénynek tudnia kell, hogy nem miatta borultam ki, ezért vissza is írtam neki. De az igazat mégsem írhattam le.
"Szia nem haragszom és nem te vagy a hibás. Ez megint az én hülyeségem volt. És én is nagyon szeretlek és nagyon örülök, ennek ami van. De mi is van közöttünk most pontosan? :) Csók Lara"
" Találkozzunk holnap majd érted megyek és ebéd közben megbeszéljük. Na mit szólsz? "
" Nekem jó. Akkor holnap"
Annyira boldog voltam. Ki tudja mi jön még ki ebből az egészből. A médiát nem kicsit bezavarjuk. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és veszek egy nyugtató fürdőt. Be vittem az Ipod-omat a fürdőbe és hallgattam a zenét. És olyat is tettem ami tőlem az utóbbi időben nem volt megszokott. Énekeltem.
Éppen a kedvenc számom ment és nem bírtam ki.
http://www.youtube.com/watch?v=AaQOAJZH5a4&list=RD02noP9um8Bils
Pedig nagyon régen nem énekeltem már. Mindig a nagyival énekelgettünk. De amikor meghalt bennem valami annyira összetört, hogy nem bírtam többet énekelni.Ő volt a kedvenc nagyim. Neki tényleg mindent elmondhattam. Mindig megpróbált nekem segíteni és a tanácsai többnyire be is jöttek. Az volt a legviccesebb amikor 2 éve még a halála előtt az első pasimat bemutattam neki és azt mondta: "Kicsi szívem valami nekem nem tetszik ebben a fiúban. Vigyázz vele! " És igaza is lett, mert megcsalt. De most valami újra összerakta bennem azt a törött darabot. Újra úgy érzem, hogy vidáman tudok énekelni és nézzetek hülyének ha akartok, de olyan érzés mintha a nagyi most velem lenne.
Amikor befejeztem a fürdést kiszálltam, magamra tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam.Rátámaszkodtam a mosdó kagylóra és bele néztem a tükörbe. Már nem azt az embert láttam benne aki régen voltam. Sajnos az a sok rossz dolog ami velem történt eléggé bele vitt a rosszba.
Kezdve a megerőszakolási kísérlettel, utána a nagyim halála és a tetejében a volt pasim is megcsalt. Szerintem egy olyan lány mint én nem ezt érdemelte volna. Jó mondjuk ezek után nem mondhatom magamról, hogy egy szent vagyok. Sajnos 16 éves koromban nagyon el kezdtem bulizni és a piát és a drogokat sem vetetettem meg. Alkalmanként a cigit is elfogadtam szóval tényleg nem jelenthetem ki magam egy ártatlan kis angyalkának. A baráti társaságom is elég vad volt, hogy mit ne mondjak. Nem őket hibáztatom azokért amiket megtettem és a drogok miatt, mert én voltam a hibás, hogy elfogadtam, de azért nekik és részük volt benne. Egészen addig ez ment amíg ide nem költöztünk. Még jól is jött, hogy apu új munkát kapott, mert így magam mögött tudtam hagyni a gázos dolgokat, és a régi énemet. De sajnos egy valamit nem. A fájdalmas emlékeket. Azok mindig velem lesznek akárhová is megyek. Ezek nem olyan dolgok amiket egy ember könnyen el tud felejteni. De elhatároztam magamban, hogy a régi énemet itt senki sem fogja megismerni és senki sem fog tudni róla.
Vissza mentem a szobámba felöltözni, majd lementem anyuhoz az ebédlőbe.
-Szia- köszöntem amikor leértem.-Hanna hol van?
-Szia- ölelt meg- az egyik barátnőjénél van. Mi az oka ennek a nagy jó kedvnek??
-Hallottad?- kérdeztem. Tudtam, hogy egyből az énekre gondol.
-Igen. És csodálatos volt. Csak nem Justin van a dologban?
- Hát lehetséges-nevettem.
-Jaj amíg még el nem felejtem George hívott, hogy ma ráérnél-e mert találkozni akar veled. És kérte, hogy hívd vissza.
-Oké megyek is.
Gyorsan tárcsáztam George számát, aki szinte azonnal fel is vette.
-Szia csajszi. De régen beszéltünk. Már hiányzol- kezdte egyből.
-Szia. Te is nekem nagyon. Amúgy ma ráérek. Mit terveztél??
- Nem tudom, nagyon semmit. Csak gondoltam lóghatnánk együtt,
-Benne vagyok. Akkor ide jössz olyan 5 körül? És majd kitaláljuk, hogy mi legyen.
-Megdumáltuk, Akkor 5-kor megyek. Puszi.
-Okés puszi
Visszamentem anyához a konyhába, hogy segítsek neki. Annyit nevettünk, hogy már fájt a hasam. Kibeszéltünk mindent tudjátok a szokásos anya-lánya csevej. Annyira jó volt végre egy kis időt vele is tölteni. Úgy igazán vele. Nem sok ilyen alkalom adatik, mivel anyu rengeteget dolgozik. De mindig élvezem az ilyen pillanatokat. Olyan nekem mintha a legjobb barátnőm lenne. Neki tényleg mindent elmondhatok, na jó majdnem mindent, Mert a kamu kapcsolatról nem igazán számoltam be neki. Ő még a nehezebb időkben is mellettem állt és hitt bennem.
* 5 óra körül*
A készülődésemet a csengő hangja zavarta meg.
-Basszus ez biztos George és én még sehol sem tartok.-kiabáltam el magam. De nem baj majd anyu szórakoztatja. Úgyis olyan jóban vannak.
Röpke 15 perc alatt teljesen késznek nyilvánítottam magam és lementem a nappaliba ahol anyu és George beszélgettek.
-Szia. Mehetünk?-kérdeztem tőle.
-Szia. Tőlem.
Elköszöntem anyutól , majd kisétáltunk az ajtón.
- Bocsi, hogy megvárattalak.
-Ugyan semmi gond. Anyukáddal jól el dumálgattunk.
-Ja akkor jó. És akkor mit csináljunk?
-Mit szólnál egy fagyihoz és utána pedig esetleg egy mozi?-állt elő az ötlettel.
-Nekem tökéletes.-mosolyogtam.
Az út a fagyizóhoz elég csendesen telt. Hihetetlen, hogy két ember akik szinte elválaszthatatlanok voltak, nem tudnak közös témát találni főleg úgy, hogy egy ideje nem beszéltünk.
Amikor megérkeztünk mindketten választottunk a fagyik közül, és leültünk az egyik asztalhoz a cukrászda előtt.
- És mizu veled? Hogy van a pasid?-kérdezte ezzel megtörve a kínos csendet.
-Hát gondolom jól van. Nem nagyon beszéltem vele. Eléggé elfoglalt.
-Ja értem.
Majd ismét következett a csend. Már lassan én untam ezt az egészet. De feltűnt, hogy talán nincs minden rendben George-val. Nem ilyen szokott lenni. Általában be nem áll a szája. Néha már nekem kellett rászólni, hogy azért levegőt is vegyen beszélés közben.
-És veled mizujs?-kérdeztem vissza. De láttam az arcán, hogy nem volt a legjobb ötlet.
-Hát, igazából megvagyunk.-mondta elég kedvetlenül.
-Na jól van Brown, mi a baj?- eddig bírtam.
-Hát tudod jól megvagyunk meg minden, csak nekem ez kicsit sok. Rengeteg időt töltünk együtt szinte minden nap látom. Együtt vagyunk a suliban utána otthon is és van, hogy este is. De nekem ez sok. Térre van szükségem. Rengeteg embert elhanyagoltam többek között téged is és ez így nagyon nem jó. Én nem ilyen vagyok. Teljesen megváltoztatott ez az egész. De ne értsd félre szeretem Jenny-t meg minden csak nekem kicsit túl ragaszkodó. És nem tudom, hogy meddig fogom még ezt bírni.-öntötte ki nekem a szívét. Sajnáltam szegényt mert nagyon jól ismerem Jenny-t és tudom, hogy milyen tud lenni.
-És akkor most mi lesz veletek??
-Nem tudom. Nem akarom megbántani, mert csak a barátom volt a kapcsolatunk előtt és szeretem is...
-Kizárt.-vágtam a szavába.
-Hogy mi?-nézett rám értetlenül.
-Nem is kérd. Nem fogom helyetted adagolni neki a dolgot. Ez a te sarad.- válaszoltam, mire ő elnevette magát.
-Most mi ennyire baromi vicces?-kérdeztem vissza kissé csípősen.
-Semmi. Tudom, hogy ezt nekem kell neki elmondanom és nem kértelek volna rá, hogy megtedd helyettem. Igaz megfordult a fejemben, de ezt nekem kell elintéznem.
-Jó, hogy ennyire egy véleményen vagyunk-kacsintottam rá.
Miután megettük a fagyit, elmentünk még sétálni egy kicsit a közeli parkba. Nagyon sokat hülyéskedtünk ami a régi emlékeket juttatta az eszembe.
Emlékszem amikor megismertem George-ot szinte minden délután elmentünk a parkba ami a házunk közelében volt. Nem zavart minket, hogy a suliba is szinte mindig együtt voltunk és mindent megbeszéltünk, még a parkban is tudunk miről beszélni. Pedig nem sok minden történt velünk kb. 1 óra alatt amíg külön voltunk. Sosem felejtem el amikor kergettük egymást valami hülyeség miatt és én elbújtam egy fa mögé előle ő meg nem talált meg és amikor a közelembe ért én ráugrottam a hátára. Annyira megijedt, de utána elkezdett szaladni velem a hátán én meg mindig attól féltem, hogy el fogunk esni. Annyira vicces volt. Szerintem a legtöbb ember aki a parkban volt annak minimum hülyének nézett minket.
-Nézd már Lara mi van ott!-mutatott az ég felé. Én persze egyből felkaptam a fejemet mire ő nevetve megfogta a hátamat.
-Meg vagy .-mondta, majd elszaladt.
-Te olyan hülye vagy- kiáltottam miközben futottam utána.
Kergettük egymást egy ideig mire mindketten elfáradtunk és lefeküdtünk a fűbe egy kis dombon.
-Annyira jó volt újra ...-nem tudta kinyögni a végét mert kapkodta a levegőt a futástól
-... újra 16 évesként játszani?- kérdeztem rá
-Igen és veled lenni.-nem tudom, hogy miért de erre a mondatára éreztem, hogy elpirul az arcom.
Hirtelen felpattant majd a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Elfogadtam majd felrántott a földről. Elindultunk a mozi felé. Szinte az egész utat végig nevettük. Mikor odaértünk kiválasztottunk egy filmet, vettünk popcorn-t meg még pár nasit , majd leültünk a helyünkre. Az egész filmet végig nevettem annyira vicces volt. Nem is inkább a film, hanem George hozzászólásai. Olyan apró dolgokon tudott kiakadni, hogy mindig nevetnem kellett rajta. Amikor vége volt a filmnek pont léptünk ki a teremből, amikor egy ismerős arcot láttam meg a tömegben. Megragadtam George kezét és elkezdtem magam után húzni én pedig követtem az ismerős alakot. Egészen egy kávézóig, ahol odamentek a pulthoz, majd a pincért követve hátra vonultak. Nem bírtam ki. Muszáj volt utánuk mennem. Elindultam én is hátra ahol egy kicsit hangulatosabb vendégló volt. Majd megláttam a pincért aki hátra vezette az ismerős alakokat. Kicsit közelebb mentem mert nem tudtam kivenni, hogy tényleg az volt-e akire gondoltam.
-Lara, mi a francnak jöttünk ide?-kérdezte értetlenül George.
-Cssss!!! Azt hiszem, hogy Miss Morgan-t láttam az irodalomtanárunkat egy férfival, de nem ismertem fel a pasit.
Tudni kell Miss Morgan-ről, hogy mióta elváltak a férjével senkije nem volt. Nem tudni, hogy most azért mert annyira szerette a férjét és annyira megrázta a válás, hogy nem is akart senkit, vagy csak nem talált magához megfelelőt.
-Basszus menj már onnan-suttogtam ingerülten. A pincér már vagy 10 perce ott áll az asztalnál és várja a rendelést. Nagy szerencsémre pont a pasit kitakarva. Már türelmetlen voltam, de George.
-Menjünk már. Nem ér ennyit az egész.-szólt rám nyűgösen.
-Még 2 perc.- válaszoltam.
Mire a pincér sikeresen felvette a rendelést és elvonult az asztaluktól.
De amint megláttam, hogy kivel ül Miss Morgan azt kívántam bárcsak hallgattam volna George-ra. Leesett az állam, a szememet pedig könnyek lepték el amikor megláttam, hogy a férfi szájon csókolja a tanárőmet. Mivel a férfi nem más volt...... mint az APÁM.
2013. október 31., csütörtök
2013. október 25., péntek
18.rész
Sziasztok! remélem tetszeni fog az új rész :) végre eljött a szerintem várva várt nagy pillanat a történetben *-* Most nem akarom hosszúra fogni a szót szóval csak szimplán leírom.Csináltunk egy csoportot ahová fogjuk majd kiírni az új részeket.Csatlakozzatok és tudjatok meg minden hasznosat a bloggal kapcsolatban :)) https://www.facebook.com/groups/448448601930623/
Úgy éreztem hogy találkoznom kell vele.Persze csak egy olyan helyen ahol vannak emberek nehogy megint letámadjon.Nem szóltam Jenny-nek.Megnéztük a filmet és egyből lefeküdtünk aludni.Ő előbb elaludt mint én szóval dugiba még küldtem egy SMS-t Justinnak hogy találkozni akarok vele.Nem jött azonnal válasz.Gondolom már aludt ő is.Nem baj legalább felébresztettem.Hehe! Kb. negyed óra múlva viszont rezgett is a telefonom.
Úgy éreztem hogy találkoznom kell vele.Persze csak egy olyan helyen ahol vannak emberek nehogy megint letámadjon.Nem szóltam Jenny-nek.Megnéztük a filmet és egyből lefeküdtünk aludni.Ő előbb elaludt mint én szóval dugiba még küldtem egy SMS-t Justinnak hogy találkozni akarok vele.Nem jött azonnal válasz.Gondolom már aludt ő is.Nem baj legalább felébresztettem.Hehe! Kb. negyed óra múlva viszont rezgett is a telefonom.
"Szia,reméltem hogy látlak még valaha.Sajnálom hogy ezt tettem/akartam tenni veled! Nem tudom mi ütött belém.Reggelig vártam hogy visszajössz.Tudtam hogy nem fogsz de annyira féltettelek.Sajnálom!! És ha ma este esetleg nézted a tv-t akkor csak hogy tudd...IGAZ AMIT MONDTAM!"
"Ezt majd holnap megbeszéljük!" - próbáltam úgy tenni mintha teljesen hidegen hagyna amit mond.
Persze ez nem így volt.Talán még is szeret? Talán ugyan azt érzi amit én? Nem tudhatom,csak remélni tudom hogy így van.
Telefonomat a párnám alá csúsztatta és elaludtam.
*Másnap reggel*
-Hát akkor szia jó légy puszi és üdvözlöm George-ot! - köszöntem el barátnőmtől aki a kapunkon lépett ki.
-Na milyen volt az este? Mit csináltatok? - lépett ki a konyhából anya.
-Megnéztünk egy filmet közben nassoltunk előtte kibeszéltünk mindenkit a film után meg hamar el is aludtunk.Nem volt különösképpen izgalmas de legalább együtt tudtunk lenni.Rég volt már ilyen.Pedig emlékszel mennyit szoktunk együtt játszani régen is.Mindenhova együtt mentünk.De most?! Mióta együtt vannak George-al az óta alig látom.
-De hát nem ezt akartad már évek óta,hogy együtt legyenek?
-De,de..csak nem így! Hogy engem meg levegőnek néz mind a kettejük.
-Hát..ez az élet! de legalább ők boldogok.De te is boldog vagy Justinnal nem? - mosolygott rám.Ha tudná szegény hogy mi az igazság biztos nem örülne ennyire.Főleg ami történt múltkor éjjel.
-Hát..már nem tudom mi van köztünk. - próbáltam egy normális veszekedési időszakot bemesélni.
-Na miért?
-Hát..tegnap kicsit összevesztünk és azt vágtam a fejéhet hogy szakítok..de nem gondoltam komolyan.Este pedig volt egy interjúja amit élőben adtak a tv-ben és azt mondta hogy szeret amit egyébként most mondott ki először és..annyira jól esett de nem tudom hogy komolyan gondolta vagy csak úgy mondta hogy jobban érezzem magam.
-Szerintem beszélj vele és lehet hogy a végére jó sül ki a sztoriból.Egy próbát megért.Nagyon sármos egy fiú! És még aranyos is.Küldött nekem virágot.Mikor a múltkor itt beszélgettünk pár szót akkor kérdezte hogy mi a kedvenc virágom.És emlékezett rá mert tegnap küldött is egy csokorral.
-Jajj anyu.Olyan fura mikor azt mondod hogy sármos.Tudod olyan régimódi. - nevetni kezdtem.
-Na de most miért? - ő is nevetett.
Felmentem a szobámba.Azt írtam tegnap Justinnak hogy fél 4-re jöjjön értem.Most fél 1 van.Szóval van még időm.Úgy döntöttem hogy most nem azt csinálom amit általában szoktam egy találka előtt hanem szépen már most belekezdek a készülődésbe.Most tényleg kicsinosítom magam.
Egy nem mindennapi smink,frissen mosott haj amiből egy tökéletes frizurát csináltam -egy magazinban láttam- ,körömlakk,egy jó kis ruci,sok-sok ékszer és kiegészítők majd legvégül egy cuki cipő.Mire végeztem már 3 óra volt szóval van még időm összerakni a ruhákat és a cuccokat a szobámban amit a készülődés során szétszórtam.
Van mikor ilyen "nagytakarításkor" olyan dolgokat is megtalálok amiket már vagy 2 éve keresek.Persze ezek csak ilyen kis mini dolgok.Pl.: karkötő,szemceruza vagy ami a leggyakoribb az a kis hajgumi vagy a hullámcsat.
Teljesen készen álltam.Már csak Justinnak kellett megérkeznie és minden rendben lett volna.Lementem anyához hogy addig se kelljen unatkoznom.Justin mindig pontosan érkezik szóval még van 5 percem.Csináltam egy kapucsínót amit miközben anyuval folytatott beszélgetés során el is kortyolgattam majd megérkezett Justin.Illedelmesen kezet csókolt anyának.Én csak röhögtem rajta de hát..anyának tetszett.A kis huncut.
Beültünk a kocsiba és megindultunk a kávézó felé.A kocsiban semmit sem szólt egyikőnk sem.Kicsit feszült volt a levegő.Láttam Justinon hogy ideges.
Odaértünk s elfoglaltuk a helyünket.Jó hogy kicsit kiöltöztem mert tényleg egy elég puccos helyre vitt.Tele volt arannyal öntött gazdag hapikkal akik a ribancaikat próbálták még jobban megfűzni.
Nem foglalkoztam vele inkább Justin arckifejezéseit fürkésztem.Rendeltünk narancslevet majd miközben szürcsölgettem megtörtem a csendet.
-Na szóval.... - kicsit félénk voltam. - amit aaa.. - elhúztam a végét ugyan is nem tudtam hogy folytassam.Olyan furcsa volt ezt megkérdezni.
-Igen! - válaszolt kicsit félénken ám határozottan.
-Szeretsz? - tuti hogy olyan piros voltam mint a paradicsom mikor fénykorába ér.
-... - nem válaszolt csak lehajtotta fejét és tarkóját kezdte el maszírozni majd sóhajtott egyet.
Nem kérdeztem meg még egyszer.Féltem hogy kiakad vagy kiröhög hogy tényleg bevettem.Már bánom hogy megkérdeztem.Annyira tudtam hogy csak a média kedvéért mondja.Hogy lehet valaki ennyire egy b...
-Igen! - zavarta meg gondolataimat amire felnéztem rá.
-Tessék?
-Lara én..én szeretlek! Nem tudom hogy hogyan vagy miért...de egyszerűen mikor meglátlak a lábaim elgyengülnek.Legszívesebben helyben összeesnék.Szívem hatalmasakat dobban,lever a víz és olyan melegem lesz hogy fel tudnék robbanni.El kell mesélnem egy történetet de ígérd meg hogy végig hallgatod és utána meg tudjuk beszélni az egészet.
-J-jó... - még mindig nem hittem el amit hallok.Justin Bieber azt mondta hogy szerelmes belém.Pedig egészen eddig még képes is lett volna megerőszakolni.Most meg..Te Jézus szíve!...
-Amikor Selenával együtt voltunk,gondolom hallottál már róla..én teljesen belezúgtam.Azt hittem hogy ő lesz a nagy Ő.De..sajnos többször is kiderült hogy ez nem így van.Megcsalt! Egyszer rajtakaptam az egyik buliban és...Nem szóltam neki hogy tudok róla de mikor már másodszorra is lebuktattam akkor aztán betelt a pohár.Eléggé szar lett utána minden.Alig mozdultam ki.Interjúkat is lemondtam.Anya és a többiek tartották bennem az életet.Nem akartam még egyszer átélni ezt azért voltam veled olyan visszautasító minden szempontból.Nem miattad hanem miattam.Érted? De úgy érzem hogy talán te nem olyan vagy és...már nem tudtam tovább titkolni.Próbáltam magamnak is beképzelni hogy nem érzek semmit de..egy idő után rá kellett jönnöm hogy ez nem így van.Lehet hogy te nem így érzel irántam de..muszáj volt megtudnod.És hallottam hogy nem akarod folytatni a színjátékot amit megértek.De azt tudnod kell hogy ezt most nem azért mondtam el mert azt akarom hogy még is gyere velem a turnéra hanem hogy ne azok az emlékek legyenek velem kapcsolatban amik például a múltkori éjjel történt a kocsiban.Amit szintén kurvára sajnálok! És n...
Nem folytatta mert szó szerinte belemásztam a szájába.Nem bírtam tovább,muszáj volt ajkait ajkaimon éreznem.Nem tudom mi ütött belém de..nem bántam meg! Nyelvünk táncra kelt.Kezét arcomra tette majd fejemet felé kezdte nyomni.Nem akarta abbahagyni ahogy én sem ám levegő hiány miatt el kellett válnunk.
-Én is szeretlek..de nem tudtam hogy mit gondoljak.Azt hittem hogy te tényleg utálsz é... - ismét nem tudtam folytatni ugyan is most meg ő támad rám.
-Hidd el hogy most tényleg az igazat mondom! Szeretlek. - elmosolyodott.Ilyen mosolyt még soha nem láttam az arcán ami nekem szólt.
-Nem mehetnénk egy olyan helyre ahol..kettesben tudunk lenni? - ekkor kaján mosoly jelent meg az arcán. - Jajj egyből arra tudsz gondolni? - röhögtem fel.
-Nem tehetek róla ha egyszer...mindegy.Hozzád vagy hozzám? - ismét a perverz mosoly.
-Hozzád. - nevettem.
Kifizettük az italokat behuppantunk a kocsiba és Justinékhoz mentünk.A kocsiban nem mertem még szólni de mikor hazaértünk akkor mielőtt még kiszálltunk volna megtörtem a csendet.
-Justin! Akkor most mi van?
-Mi legyen? - huncutan nézett azokkal a nagy barna szemeivel.
-Nem tudom. - kipirulva elszégyeltem magam.
-Gyere. - kiszállt az autóból,odasietett hozzám,megragadta a kezemet majd kézen fogva bementünk a házba.
A többiek csak bámultak hogy mit keresek ott.Nem foglalkoztunk senkivel csak befutottunk Justin szobájába majd rázártuk az ajtót.Nevetve ledőltem az ágyra.Justin ugyan azzal a lendülettel rám vetette magát. Nyakamat kezdte el csókolni majd szoknyámat akarta hátul lecipzározni.
-Ju-Justin ne. - mellkasára tettem kezemet majd eltoltam magamtól.
-De kívánlak! - lihegve suttogta.
-Én is de..nem alkalmas.
-Tudom hogy te is kívánsz!! - visszahajolt és nyakamat támadta meg ismét.Olyan jól csinálta hogy teljesen elvesztettem minden erőmet.
Nem tudtam ellenkezni.De úgy éreztem hogy nem is akarok.Felsőjét lekapta magáról majd engem is megszabadított ruhámtól.Teljesen végig szemlélt majd láttam a szemében azt a hatalmas vágyat és szenvedélyt ami már egy ideje ki akar törni de nem tud.
Mikor már Justin is és én is fehérneműben voltunk egy hang a fejemben megállított.Feleszméltem.Eltoltam magamról Justin és egy szó nélkül felugrottam.
-Ezt nem tehetjük!
-Mi,de miért nem?? Ne csináld ez Lara! Kérlek ne bírom ki ha nem érhetek hozzád most nyomban. - most már szeme tűzben égett.
-Sajnálom. - magamra húztam a ruhámat és amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a szobából,meg sem álltam a bejárati ajtóig majd onnan futottam.
Telefonomat a párnám alá csúsztatta és elaludtam.
*Másnap reggel*
-Hát akkor szia jó légy puszi és üdvözlöm George-ot! - köszöntem el barátnőmtől aki a kapunkon lépett ki.
-Na milyen volt az este? Mit csináltatok? - lépett ki a konyhából anya.
-Megnéztünk egy filmet közben nassoltunk előtte kibeszéltünk mindenkit a film után meg hamar el is aludtunk.Nem volt különösképpen izgalmas de legalább együtt tudtunk lenni.Rég volt már ilyen.Pedig emlékszel mennyit szoktunk együtt játszani régen is.Mindenhova együtt mentünk.De most?! Mióta együtt vannak George-al az óta alig látom.
-De hát nem ezt akartad már évek óta,hogy együtt legyenek?
-De,de..csak nem így! Hogy engem meg levegőnek néz mind a kettejük.
-Hát..ez az élet! de legalább ők boldogok.De te is boldog vagy Justinnal nem? - mosolygott rám.Ha tudná szegény hogy mi az igazság biztos nem örülne ennyire.Főleg ami történt múltkor éjjel.
-Hát..már nem tudom mi van köztünk. - próbáltam egy normális veszekedési időszakot bemesélni.
-Na miért?
-Hát..tegnap kicsit összevesztünk és azt vágtam a fejéhet hogy szakítok..de nem gondoltam komolyan.Este pedig volt egy interjúja amit élőben adtak a tv-ben és azt mondta hogy szeret amit egyébként most mondott ki először és..annyira jól esett de nem tudom hogy komolyan gondolta vagy csak úgy mondta hogy jobban érezzem magam.
-Szerintem beszélj vele és lehet hogy a végére jó sül ki a sztoriból.Egy próbát megért.Nagyon sármos egy fiú! És még aranyos is.Küldött nekem virágot.Mikor a múltkor itt beszélgettünk pár szót akkor kérdezte hogy mi a kedvenc virágom.És emlékezett rá mert tegnap küldött is egy csokorral.
-Jajj anyu.Olyan fura mikor azt mondod hogy sármos.Tudod olyan régimódi. - nevetni kezdtem.
-Na de most miért? - ő is nevetett.
Felmentem a szobámba.Azt írtam tegnap Justinnak hogy fél 4-re jöjjön értem.Most fél 1 van.Szóval van még időm.Úgy döntöttem hogy most nem azt csinálom amit általában szoktam egy találka előtt hanem szépen már most belekezdek a készülődésbe.Most tényleg kicsinosítom magam.
Egy nem mindennapi smink,frissen mosott haj amiből egy tökéletes frizurát csináltam -egy magazinban láttam- ,körömlakk,egy jó kis ruci,sok-sok ékszer és kiegészítők majd legvégül egy cuki cipő.Mire végeztem már 3 óra volt szóval van még időm összerakni a ruhákat és a cuccokat a szobámban amit a készülődés során szétszórtam.
Van mikor ilyen "nagytakarításkor" olyan dolgokat is megtalálok amiket már vagy 2 éve keresek.Persze ezek csak ilyen kis mini dolgok.Pl.: karkötő,szemceruza vagy ami a leggyakoribb az a kis hajgumi vagy a hullámcsat.
Teljesen készen álltam.Már csak Justinnak kellett megérkeznie és minden rendben lett volna.Lementem anyához hogy addig se kelljen unatkoznom.Justin mindig pontosan érkezik szóval még van 5 percem.Csináltam egy kapucsínót amit miközben anyuval folytatott beszélgetés során el is kortyolgattam majd megérkezett Justin.Illedelmesen kezet csókolt anyának.Én csak röhögtem rajta de hát..anyának tetszett.A kis huncut.
Beültünk a kocsiba és megindultunk a kávézó felé.A kocsiban semmit sem szólt egyikőnk sem.Kicsit feszült volt a levegő.Láttam Justinon hogy ideges.
Odaértünk s elfoglaltuk a helyünket.Jó hogy kicsit kiöltöztem mert tényleg egy elég puccos helyre vitt.Tele volt arannyal öntött gazdag hapikkal akik a ribancaikat próbálták még jobban megfűzni.
Nem foglalkoztam vele inkább Justin arckifejezéseit fürkésztem.Rendeltünk narancslevet majd miközben szürcsölgettem megtörtem a csendet.
-Na szóval.... - kicsit félénk voltam. - amit aaa.. - elhúztam a végét ugyan is nem tudtam hogy folytassam.Olyan furcsa volt ezt megkérdezni.
-Igen! - válaszolt kicsit félénken ám határozottan.
-Szeretsz? - tuti hogy olyan piros voltam mint a paradicsom mikor fénykorába ér.
-... - nem válaszolt csak lehajtotta fejét és tarkóját kezdte el maszírozni majd sóhajtott egyet.
Nem kérdeztem meg még egyszer.Féltem hogy kiakad vagy kiröhög hogy tényleg bevettem.Már bánom hogy megkérdeztem.Annyira tudtam hogy csak a média kedvéért mondja.Hogy lehet valaki ennyire egy b...
-Igen! - zavarta meg gondolataimat amire felnéztem rá.
-Tessék?
-Lara én..én szeretlek! Nem tudom hogy hogyan vagy miért...de egyszerűen mikor meglátlak a lábaim elgyengülnek.Legszívesebben helyben összeesnék.Szívem hatalmasakat dobban,lever a víz és olyan melegem lesz hogy fel tudnék robbanni.El kell mesélnem egy történetet de ígérd meg hogy végig hallgatod és utána meg tudjuk beszélni az egészet.
-J-jó... - még mindig nem hittem el amit hallok.Justin Bieber azt mondta hogy szerelmes belém.Pedig egészen eddig még képes is lett volna megerőszakolni.Most meg..Te Jézus szíve!...
-Amikor Selenával együtt voltunk,gondolom hallottál már róla..én teljesen belezúgtam.Azt hittem hogy ő lesz a nagy Ő.De..sajnos többször is kiderült hogy ez nem így van.Megcsalt! Egyszer rajtakaptam az egyik buliban és...Nem szóltam neki hogy tudok róla de mikor már másodszorra is lebuktattam akkor aztán betelt a pohár.Eléggé szar lett utána minden.Alig mozdultam ki.Interjúkat is lemondtam.Anya és a többiek tartották bennem az életet.Nem akartam még egyszer átélni ezt azért voltam veled olyan visszautasító minden szempontból.Nem miattad hanem miattam.Érted? De úgy érzem hogy talán te nem olyan vagy és...már nem tudtam tovább titkolni.Próbáltam magamnak is beképzelni hogy nem érzek semmit de..egy idő után rá kellett jönnöm hogy ez nem így van.Lehet hogy te nem így érzel irántam de..muszáj volt megtudnod.És hallottam hogy nem akarod folytatni a színjátékot amit megértek.De azt tudnod kell hogy ezt most nem azért mondtam el mert azt akarom hogy még is gyere velem a turnéra hanem hogy ne azok az emlékek legyenek velem kapcsolatban amik például a múltkori éjjel történt a kocsiban.Amit szintén kurvára sajnálok! És n...
Nem folytatta mert szó szerinte belemásztam a szájába.Nem bírtam tovább,muszáj volt ajkait ajkaimon éreznem.Nem tudom mi ütött belém de..nem bántam meg! Nyelvünk táncra kelt.Kezét arcomra tette majd fejemet felé kezdte nyomni.Nem akarta abbahagyni ahogy én sem ám levegő hiány miatt el kellett válnunk.
-Én is szeretlek..de nem tudtam hogy mit gondoljak.Azt hittem hogy te tényleg utálsz é... - ismét nem tudtam folytatni ugyan is most meg ő támad rám.
-Hidd el hogy most tényleg az igazat mondom! Szeretlek. - elmosolyodott.Ilyen mosolyt még soha nem láttam az arcán ami nekem szólt.
-Nem mehetnénk egy olyan helyre ahol..kettesben tudunk lenni? - ekkor kaján mosoly jelent meg az arcán. - Jajj egyből arra tudsz gondolni? - röhögtem fel.
-Nem tehetek róla ha egyszer...mindegy.Hozzád vagy hozzám? - ismét a perverz mosoly.
-Hozzád. - nevettem.
Kifizettük az italokat behuppantunk a kocsiba és Justinékhoz mentünk.A kocsiban nem mertem még szólni de mikor hazaértünk akkor mielőtt még kiszálltunk volna megtörtem a csendet.
-Justin! Akkor most mi van?
-Mi legyen? - huncutan nézett azokkal a nagy barna szemeivel.
-Nem tudom. - kipirulva elszégyeltem magam.
-Gyere. - kiszállt az autóból,odasietett hozzám,megragadta a kezemet majd kézen fogva bementünk a házba.
A többiek csak bámultak hogy mit keresek ott.Nem foglalkoztunk senkivel csak befutottunk Justin szobájába majd rázártuk az ajtót.Nevetve ledőltem az ágyra.Justin ugyan azzal a lendülettel rám vetette magát. Nyakamat kezdte el csókolni majd szoknyámat akarta hátul lecipzározni.
-Ju-Justin ne. - mellkasára tettem kezemet majd eltoltam magamtól.
-De kívánlak! - lihegve suttogta.
-Én is de..nem alkalmas.
-Tudom hogy te is kívánsz!! - visszahajolt és nyakamat támadta meg ismét.Olyan jól csinálta hogy teljesen elvesztettem minden erőmet.
Nem tudtam ellenkezni.De úgy éreztem hogy nem is akarok.Felsőjét lekapta magáról majd engem is megszabadított ruhámtól.Teljesen végig szemlélt majd láttam a szemében azt a hatalmas vágyat és szenvedélyt ami már egy ideje ki akar törni de nem tud.
Mikor már Justin is és én is fehérneműben voltunk egy hang a fejemben megállított.Feleszméltem.Eltoltam magamról Justin és egy szó nélkül felugrottam.
-Ezt nem tehetjük!
-Mi,de miért nem?? Ne csináld ez Lara! Kérlek ne bírom ki ha nem érhetek hozzád most nyomban. - most már szeme tűzben égett.
-Sajnálom. - magamra húztam a ruhámat és amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a szobából,meg sem álltam a bejárati ajtóig majd onnan futottam.
2013. október 20., vasárnap
17. rész
Sziasztok! Tudom, hogy még csak most raktuk ki az új részt, de volt egy ötletem és gondoltam gyorsan megírom. Egyébként vége van a szalagtűzőmnek úgyhogy lesz időm sűrűbben írni :)Kicsit hosszúra sikerült és remélem tetszeni fog :) Jó olvasást, és ne feledjétek imádlak titeket és nagyon hálás vagyok nektek amiért rendszeresen olvassátok a blogot és írtok megjegyzéseket. Egyébként ha valamin szeretnétek, hogy változtassunk kinézetben vagy a sztoriban írjátok meg nyugodtan. :) <3 <3 :*
* Justin szemszöge*
Scooter baromira lecseszett a viselkedésem miatt, amit meg is értek, mert nagyon köcsög voltam Larával. Igaz az engem jobban érdekelt, hogy a nagyszüleim mit gondolnak majd rólam a "kis" jelenet után. Anya persze egyből levágta, hogy vajon mi miatt ment el hirtelen Lara, ahogy Scooter is. De nagyon felbaszta az agyamat ez az egész. Tök jól érzetük magunkat a kaja alatt, egészen addig amíg meg nem szólalt a telefonom. Kicsúsztattam a zsebemből, de amikor megláttam a nevet a kijelzőn, nagyon felhúztam magam és legszívesebben a földhöz basztam volna a telefonomat. Selena hívott. Kivágtam magam alól a széket és felrohantam a szobámba. Sokat gondolkoztam rajta, hogy fel vegyem-e vagy ne de a végén úgy döntöttem, hogy beszélek vele. A szokásos dumát nyomta le megint a torkomon. "Vissza akar kapni, és nagyon hiányzok neki. Élete egyik legnagyobb hibája volt, hogy megcsalt ( mert igen megtette, és nem is egyszer) és még sok ilyen szarság. A szakítás után szinte minden nap hallottam ezeket a szavakat. De legalább annyi kreativitás volt a csajban, hogy mindig máshogy adta elő. Kurva jól tud színészkedni, hónapokig rá sem jöttem, hogy megcsal amíg rajta nem kaptam, meglátszik, hogy színésznő. ( Ez az egyik ok, hogy miért nem kezdenék megint színésznővel, ami vicces mert most pont..... mindegy). Mellesleg jobban is megy neki mint az éneklés. De tényleg amúgy egy kicsit szarul éreztem magam amiatt ahogy Larával bántam, amikor őt tényleg érdekelte, hogy mi van velem. De annyira azért nem, hogy bármit is tegyek. Scooter viszont rám parancsolt, hogy ki kell engesztelnem. Azt javasolta, hogy vigyem el vacsorázni, mert attól általában minden csaj padlót fog. Jó ötletnek tűnt, de amikor már úton voltunk nekem jobb ötletem támadt. Annyira szexi volt abban a miniruhában, hogy nem bírtam magammal. Meg akartam fektetni ott a kocsiban, de nem jött össze. Elrohant valahová, én utána szaladtam, de sehol sem találtam meg. Kurva ideges voltam, de nem rá, hanem magamra, mert már megint elbasztam. Visszamentem a kocsihoz, de nem tudtam lenyugodni. Az öklömet belevágtam a motorháztetőbe. Dühöngtem, és sehogy sem tudtam lenyugodni. Beültem a kocsiba és vártam, hátha Lara visszajön. Kb reggel 9-ig ott ültem mire felfogtam, hogy nem fog már jönni. Beindítottam a kocsit és elindultam, amikor Scooter hívott.
-Hol vagy már?- mondta köszönés nélkül, ideges hangon.
- Most indultam.
- Most indultál? Már egy órája itt kéne lenned! Szedd össze magad Justin!- majd kinyomta a telefont.
Nagyobb gondom is van annál, minthogy elkéstem a stúdióból. Tövig nyomtag a gázt és hagytam, hogy a sebesség segítsen kikapcsolni az agyamat. Gyorsan hazaugrottam átöltözni és már mentem is a stúdióba.
*Scooter szemszöge*
A stúdióban voltam és Justin-t vártam aki már kb 1,5 órája késik, amikor megcsörrent a telefonom. Rettentő gyorsasággal vettem ki a zsebemből, mert azt hittem, hogy Justin keres. De nagy meglepetésemre nem ő volt, hanem Lara. Megkért, hogy találkozzunk, mert beszélni akart velem. A hangja olyan más volt, nem életvidám mint általában. Remélem, hogy a kölyök nem rontott el már megint mindent. Mert Lara nagyon kedves hozzá és szinte biztos vagyok abban, hogy ez a lány teljesen szerelmes és abban is biztos vagyok hogy Justin is érez iránta valamit csak Selena után nagyon összetört sajnos.De én látom hogy hogy néz Larrára mikor meglátja.
*Lara szemszöge*
Én már nem tudok tovább ebben a színjátékban élni. Nem olyan könnyű a kamerák előtt azt játszanom, hogy milyen csodálatos azzal az emberrel együtt lennem, aki valójában pokollá teszi az életemet. Mióta ebben a színjátékban élek sokkal többet szenvedtem és veszítettem, ( többek között a méltóságomat) mint valaha. Nem bírom tovább. Elegem van. Vissza akarom kapni a régi életemet, ahol a legnagyobb problémám az volt, hogy rengeteg a tanulnivaló vagy éppen nem tudom mit vegyek fel másnap. Felhívtam Scooter-t, hogy beszélni akarok vele valami nagyon fontos dologról.
- Szia ráérsz? Beszélnünk kéne- mondtam amint felvette a telefont.
-Szia. Persze. 2 óra múlva érted küldöm Kenny-t és, majd elhoz.
- Nem lehetne inkább, hogy valahol máshol beszéljünk?
-De persze. Mit szólnál egy kávéhoz?
- Rendben. Akkor 2 óra múlva a Starbucks-ban. Szia- köszöntem el.
Fogalmam sincs, hogy mivel fogom elütni ezt a két órát. Anyához vagy Hanna-hoz nem akartam menni. Most nagyon nincs kedvem Justin fényezéséhez, és beszámolót tartani a tökéletes kamu kapcsolatomról. Arra a döntésre jutottam, hogy felnézek a közösségi oldalakra. Mostanában úgysem volt valami sok időm. A facebook-kal kezdtem. Igazából nem maradtam le semmiről. Max arról, hogy Jenny és George megváltoztatta a státuszát " Egyedülálló-ról" "Kapcsolatban-ra". Nagyon hiányoztak mindketten. Ha a sulit nem számoljuk akkor azt sem tudom mikor találkoztam velük utoljára. Régen soha nem telt el úgy egy nap, hogy ne beszéltünk volna, vagy ne csináltunk volna együtt valamit. Most meg mióta együtt vannak szinte semmit nem tudok róluk és én a háttérbe szorultam. Úgy döntöttem, hogy felhívom Jenny-t. Kb 4 csörgés után fel is vette.
-Szia-köszöntem.
-Szia csajszi. Mi van veled? Ezer éve nem beszéltünk. - vetette a szememre. Pont ő? Na mindegy.
-Nem sok minden.
- Húúú na hát ez nem éppen úgy hangzott, mintha nem történt volna veled semmi.-nevetett.
- Sose voltam jó a színjátszásban- nevettem ki saját magam amikor leesett, hogy mit is mondtam. " Nem vagyok jó a színjátszásban" ez vicces hisz most is egy színjátékban élek.-Nincs kedved este találkozni? Persze ha nem gond, hogy elszakítanálak egy pár órára a George-tól.- hánytam a szemére.
- Jaj dehogy is gond. Persze, hogy lenne kedvem. Akkor este 8 körül átugrok.
- Rendben Akkor este. Puszi.
-Puszi.
Amikor letettem a telefont úgy döntöttem, hogy felnézek Twitter-re. Már kb azóta nem voltam fent amióta Justin " megkért" játsszam el a barátnőjét. Nem volt kedvem olyan tweet-eket olvasni mint pl: " Ki ez a lotyó", " Biztos csak Justin pénzét akarja", " Nem tudott volna normálisabb csajt találni? Hogy néz már ki". Mert Justin legtöbb barátnőjét általában kicsinálták a rajongók, amire Scooter persze egyből felkészített. ( Többek között ez az oka, hogy már egy ideje nem voltam Twitteren) De amikor felmentem meglepődtem. Egyáltalán nem azt láttam amit vártam. 1500 új követőm lett és párat vissza is követtem. De amitől majdnem lehidaltam, azok a tweet-ek voltak. A rajongók nagyon örültek nekünk. Még nevet is adtak ami a Jara lett, és rengeteg trendet hoztak létre. Olyan tweet-eket írtak ki mint " Imádom a Jara párt. Olyan aranyosak." meg " Örülök, hogy Justin végre boldog. Jara forever". Szegények ha tudnák, hogy mi is folyik az imádott sztárocskájuk körül és, hogy milyen valójában, biztos nem lelkesednének ennyire. De a legjobban egy tweet lepett meg.
" Selena Gomez
@selenagomez
Nagyon szerencsés vagy @laramorgan. @justinbieber egy remek ember. Becsüld meg a szeretetét."
Hát ezen a szereteten nem sok mindent tudok megbecsülni. Kicsit több mindent meg akartam tudni a kapcsolatukról, ezért elkezdtem keresgélni. A képekkel kezdtem. Annyira meglepett, hogy Justin milyen boldog az összes képen. Kivéve egyet.
Ezen a képen sírva sétál egy rózsával a kezében. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet a sztori ezért rámentem a képre és ki is hozott egy cikket. Röviden annyi, hogy Justin fel akarta köszönteni Selena-t a szülinapján, de akkor már nem jártak és Taylor ( Selena barátnője) nem engedte be Justin-t a bulira.
Olvasgattam még pár sztorit kettőjükről meg nézegettem a képeket is amikor észrevettem, hogy kb fél óra múlva találkozok Scooter-rel.
* A kávézóban*
- Szia- ültem le az asztalhoz, ahol Scooer ült, majd rendeltem magamnak egy teát.
- Szia Lara. Mi a helyzet? Milyen volt a tegnap este?
-A lehető legrosszabb- válaszoltam.
-Ezt, hogy érted?- nézett rám kérdően. Elmeséltem neki mindent ami tegnap történt. Láttam rajta, hogy most igazán nagyot csalódott Justin-ban.
-És, hogy bírod ezt az egészet?
-Pont erről akartam veled beszélni. Kiszállok. Ezt már nem bírom tovább. Elegem van abból, hogy én próbálok vele kedves lenni, ő pedig mindig egy rohadék velem.-kezdtem érezni, hogy a szemem könnybe lábad.
-De Lara kérlek...
- Sajnálom. Nem tudok már neki segíteni és kérlek mond meg neki is, hogy befejeztem. Ja és szeretném ha bejelentené még a turné előtt a szakítást.
-Jó persze. Megértem és köszönöm, hogy eddig is kitartottál. És ne sajnáld, mert nem te tehetsz róla. Ő rontotta el az egészet, de egyedül úgysem tud kimászni belőle. Ja és persze egyeztetnünk kell egy alapsztorit, hogy miért szakítottatok, persze olyat ami egyikőtökre sem vet rossz fényt, mert az senkinek nem lenne jó. És készülj fel, hogy veled is interjúkat fognak majd készíteni.
- És ezt nem lehet elkerülni valahogy?
- Nem hiszem, de megpróbálhatjuk.
-Köszönöm, és még egyszer sajnálom. De biztos vagyok benne, hogy találtok majd másik lányt a helyemre. Rengetegen belemennének, sőt még jobban is játszanák a szerepet. Vagy nem is kéne játszaniuk.- mondtam.
- Ne mondj ilyet. Egyébként nem lesz más több okból sem. Elsősorban azért mert nem mindenki olyan becsületes, mint te, hogy ennyi szenvedés után sem szól erről az egészről a médiának. Mert ha erről tudomást szereznek, akkor annak komoly következményei is lehetnek. Mint abból a kitalált sztoriból, amit az egyik rajongó talált ki, hogy gyereke van Justin-tól -na jó ez most engem is sokkolt. Ilyet kitalálni?
-Hidd el én szeretném a legjobban elfelejteni ezt az egészet.
-Gondolom. De ne haragudj nekem mennem kell mert éppen az új dalokat vesszük fel és meg kell néznem, hogy halad, mert ma az Ellen show-ban Justin előadja az egyik számot. Na de tényleg köszönöm a segítségedet és még egyszer sajnálom azt amit tett és, hogy mi ezt tettük veled. Te egy nagyon jó ember vagy Lara. De majd még úgyis beszélünk.- ölelt meg.
-Persze. És Scooter, megtennél nekem valamit?
-Neked bármit.-mosolygott.
-Átadnád Pattie-nak, hogy puszilom és sajnálom?
-Hogyne. Szia.
-Szia.
Elindultam én is haza, mert már lassan Jenny is jön hozzánk és még egy csomó mindent meg kéne csinálnom.
*Otthon Jenny-vel*
-Mit szeretnél csinálni?- kérdeztem barátnőmet a hosszas beszélgetés után. Elmesélt nekem mindent George-ról, de tényleg mindent. Néha már-már sok volt az infó, de mivel ő a legjobb barátnőm így végighallgattam. Utána én is tartottam neki beszámolót arról a gyökérről, amit persze ő is türelmesen végig várt.
-Nézzünk egy filmet. - javasolt.
- Oké. Csak ne valami romantikusat. Megyek csinálok popcorn-t meg keresek nasit, addig keress valamit.-majd elindultam. Már majdnem minden megvolt amikor...
-Lara gyere! MOST!- kiáltott jenny.
-Mi van?-sétáltam a nappaliba.
-Ezt hallgasd- hangosította fel a híreket.
-Ma az Ellen show-ban a híres Justin Bieber előadta a vadonatúj dalát amit elméletileg aznap írt, és a híres Heartbreaker számot is amit már nagyon sokan vártak. Viszont az All That Matter című dal kapcsán felmerült a kérdés, hogy mi lehet a szerelmi életével. Régóta nem hallottunk a rajongók által elnevezett Jara párosról. És miért pont most jelent meg mindkét száma, és mit akar üzenni a szövegével? Vajon minden rendben van közöttük? Ezekre a kérdésekre a dal és a reklám után választ is kapunk, ugyanis Justin mindenről beszámolt a show-ban. Most pedig következzék az All That Matter majd egy rövid reklám, de maradjanak velünk.- mondta a bemondó.
http://www.youtube.com/watch?v=zrzSHLmChfg
A tenyerem egyből izzadni kezdett. Teljesen lefőttem. Leültem a kanapára és a TV-t bámulva hallgattam végig a zenét majd a reklámot.
-Basszus, csak lenne már vége ennek a rohadt reklámnak! Most valahogy rohadtul hidegen hagynak a fogfehérítős praktikák!- kiáltottam fel. Kb 5 perc után folytatták is .
-Újra itt vagyunk és akkor következzék is a várva várt interjú Justin Bieber-rel.
Ellen: -Justin. Kihez írtad az All That Matters című számot?
Justin: -Igazából ma született meg ez a dal, de fontos oka van annak, hogy ma már el is énekeltem. Egyébként Lara Morgan-hez írtam - a nevem hallatán majdnem leestem a kanapéról.
Ellen:- De, hiszen ez a szám elégé egy szakítás utáni állapotot mutat be. Esetleg már nem vagytok együtt?
Justin: -Igen Ellen ahogy mondod ez a szakítás utáni időszakról szól és arról az érzésről amikor valakit vissza akarsz szerezni, de nehéz ha sose volt a tiéd. Nem, nem vagyunk együtt, és igazából soha nem is voltunk. Larát csak megkértem, hogy játssza el a barátnőm szerepét, hogy leszálljanak rólam az emberek a balhék miatt. Ezalatt főleg a TMZ-t értem, akik mindig rossz színben tüntetnek fel. Ő pedig ebbe belement, de én nem tiszteltem és nem viszonoztam a kedvességét, pedig megérdemelte volna. Hatalmas szívességet tett nekem ezzel a színjátszással. De sajnos mindent elrontottam azzal, hogy próbáltam kemény maradni, pedig kezdtem úgy érezni, hogy talán BELESZERETTEM.
Az utolsó szó hallatán könnybe lábadt a szemem. Nem tudom, hogy komolyan mondta-e azokat a dolgokat vagy csak nagyon szüksége van arra, hogy ne csak látszat járás legyen. De tényleg komoly lenne, hogy Justin Bieber belémszeretett???
* Justin szemszöge*
Scooter baromira lecseszett a viselkedésem miatt, amit meg is értek, mert nagyon köcsög voltam Larával. Igaz az engem jobban érdekelt, hogy a nagyszüleim mit gondolnak majd rólam a "kis" jelenet után. Anya persze egyből levágta, hogy vajon mi miatt ment el hirtelen Lara, ahogy Scooter is. De nagyon felbaszta az agyamat ez az egész. Tök jól érzetük magunkat a kaja alatt, egészen addig amíg meg nem szólalt a telefonom. Kicsúsztattam a zsebemből, de amikor megláttam a nevet a kijelzőn, nagyon felhúztam magam és legszívesebben a földhöz basztam volna a telefonomat. Selena hívott. Kivágtam magam alól a széket és felrohantam a szobámba. Sokat gondolkoztam rajta, hogy fel vegyem-e vagy ne de a végén úgy döntöttem, hogy beszélek vele. A szokásos dumát nyomta le megint a torkomon. "Vissza akar kapni, és nagyon hiányzok neki. Élete egyik legnagyobb hibája volt, hogy megcsalt ( mert igen megtette, és nem is egyszer) és még sok ilyen szarság. A szakítás után szinte minden nap hallottam ezeket a szavakat. De legalább annyi kreativitás volt a csajban, hogy mindig máshogy adta elő. Kurva jól tud színészkedni, hónapokig rá sem jöttem, hogy megcsal amíg rajta nem kaptam, meglátszik, hogy színésznő. ( Ez az egyik ok, hogy miért nem kezdenék megint színésznővel, ami vicces mert most pont..... mindegy). Mellesleg jobban is megy neki mint az éneklés. De tényleg amúgy egy kicsit szarul éreztem magam amiatt ahogy Larával bántam, amikor őt tényleg érdekelte, hogy mi van velem. De annyira azért nem, hogy bármit is tegyek. Scooter viszont rám parancsolt, hogy ki kell engesztelnem. Azt javasolta, hogy vigyem el vacsorázni, mert attól általában minden csaj padlót fog. Jó ötletnek tűnt, de amikor már úton voltunk nekem jobb ötletem támadt. Annyira szexi volt abban a miniruhában, hogy nem bírtam magammal. Meg akartam fektetni ott a kocsiban, de nem jött össze. Elrohant valahová, én utána szaladtam, de sehol sem találtam meg. Kurva ideges voltam, de nem rá, hanem magamra, mert már megint elbasztam. Visszamentem a kocsihoz, de nem tudtam lenyugodni. Az öklömet belevágtam a motorháztetőbe. Dühöngtem, és sehogy sem tudtam lenyugodni. Beültem a kocsiba és vártam, hátha Lara visszajön. Kb reggel 9-ig ott ültem mire felfogtam, hogy nem fog már jönni. Beindítottam a kocsit és elindultam, amikor Scooter hívott.
-Hol vagy már?- mondta köszönés nélkül, ideges hangon.
- Most indultam.
- Most indultál? Már egy órája itt kéne lenned! Szedd össze magad Justin!- majd kinyomta a telefont.
Nagyobb gondom is van annál, minthogy elkéstem a stúdióból. Tövig nyomtag a gázt és hagytam, hogy a sebesség segítsen kikapcsolni az agyamat. Gyorsan hazaugrottam átöltözni és már mentem is a stúdióba.
*Scooter szemszöge*
A stúdióban voltam és Justin-t vártam aki már kb 1,5 órája késik, amikor megcsörrent a telefonom. Rettentő gyorsasággal vettem ki a zsebemből, mert azt hittem, hogy Justin keres. De nagy meglepetésemre nem ő volt, hanem Lara. Megkért, hogy találkozzunk, mert beszélni akart velem. A hangja olyan más volt, nem életvidám mint általában. Remélem, hogy a kölyök nem rontott el már megint mindent. Mert Lara nagyon kedves hozzá és szinte biztos vagyok abban, hogy ez a lány teljesen szerelmes és abban is biztos vagyok hogy Justin is érez iránta valamit csak Selena után nagyon összetört sajnos.De én látom hogy hogy néz Larrára mikor meglátja.
*Lara szemszöge*
Én már nem tudok tovább ebben a színjátékban élni. Nem olyan könnyű a kamerák előtt azt játszanom, hogy milyen csodálatos azzal az emberrel együtt lennem, aki valójában pokollá teszi az életemet. Mióta ebben a színjátékban élek sokkal többet szenvedtem és veszítettem, ( többek között a méltóságomat) mint valaha. Nem bírom tovább. Elegem van. Vissza akarom kapni a régi életemet, ahol a legnagyobb problémám az volt, hogy rengeteg a tanulnivaló vagy éppen nem tudom mit vegyek fel másnap. Felhívtam Scooter-t, hogy beszélni akarok vele valami nagyon fontos dologról.
- Szia ráérsz? Beszélnünk kéne- mondtam amint felvette a telefont.
-Szia. Persze. 2 óra múlva érted küldöm Kenny-t és, majd elhoz.
- Nem lehetne inkább, hogy valahol máshol beszéljünk?
-De persze. Mit szólnál egy kávéhoz?
- Rendben. Akkor 2 óra múlva a Starbucks-ban. Szia- köszöntem el.
Fogalmam sincs, hogy mivel fogom elütni ezt a két órát. Anyához vagy Hanna-hoz nem akartam menni. Most nagyon nincs kedvem Justin fényezéséhez, és beszámolót tartani a tökéletes kamu kapcsolatomról. Arra a döntésre jutottam, hogy felnézek a közösségi oldalakra. Mostanában úgysem volt valami sok időm. A facebook-kal kezdtem. Igazából nem maradtam le semmiről. Max arról, hogy Jenny és George megváltoztatta a státuszát " Egyedülálló-ról" "Kapcsolatban-ra". Nagyon hiányoztak mindketten. Ha a sulit nem számoljuk akkor azt sem tudom mikor találkoztam velük utoljára. Régen soha nem telt el úgy egy nap, hogy ne beszéltünk volna, vagy ne csináltunk volna együtt valamit. Most meg mióta együtt vannak szinte semmit nem tudok róluk és én a háttérbe szorultam. Úgy döntöttem, hogy felhívom Jenny-t. Kb 4 csörgés után fel is vette.
-Szia-köszöntem.
-Szia csajszi. Mi van veled? Ezer éve nem beszéltünk. - vetette a szememre. Pont ő? Na mindegy.
-Nem sok minden.
- Húúú na hát ez nem éppen úgy hangzott, mintha nem történt volna veled semmi.-nevetett.
- Sose voltam jó a színjátszásban- nevettem ki saját magam amikor leesett, hogy mit is mondtam. " Nem vagyok jó a színjátszásban" ez vicces hisz most is egy színjátékban élek.-Nincs kedved este találkozni? Persze ha nem gond, hogy elszakítanálak egy pár órára a George-tól.- hánytam a szemére.
- Jaj dehogy is gond. Persze, hogy lenne kedvem. Akkor este 8 körül átugrok.
- Rendben Akkor este. Puszi.
-Puszi.
Amikor letettem a telefont úgy döntöttem, hogy felnézek Twitter-re. Már kb azóta nem voltam fent amióta Justin " megkért" játsszam el a barátnőjét. Nem volt kedvem olyan tweet-eket olvasni mint pl: " Ki ez a lotyó", " Biztos csak Justin pénzét akarja", " Nem tudott volna normálisabb csajt találni? Hogy néz már ki". Mert Justin legtöbb barátnőjét általában kicsinálták a rajongók, amire Scooter persze egyből felkészített. ( Többek között ez az oka, hogy már egy ideje nem voltam Twitteren) De amikor felmentem meglepődtem. Egyáltalán nem azt láttam amit vártam. 1500 új követőm lett és párat vissza is követtem. De amitől majdnem lehidaltam, azok a tweet-ek voltak. A rajongók nagyon örültek nekünk. Még nevet is adtak ami a Jara lett, és rengeteg trendet hoztak létre. Olyan tweet-eket írtak ki mint " Imádom a Jara párt. Olyan aranyosak." meg " Örülök, hogy Justin végre boldog. Jara forever". Szegények ha tudnák, hogy mi is folyik az imádott sztárocskájuk körül és, hogy milyen valójában, biztos nem lelkesednének ennyire. De a legjobban egy tweet lepett meg.
" Selena Gomez
@selenagomez
Nagyon szerencsés vagy @laramorgan. @justinbieber egy remek ember. Becsüld meg a szeretetét."
Hát ezen a szereteten nem sok mindent tudok megbecsülni. Kicsit több mindent meg akartam tudni a kapcsolatukról, ezért elkezdtem keresgélni. A képekkel kezdtem. Annyira meglepett, hogy Justin milyen boldog az összes képen. Kivéve egyet.
Ezen a képen sírva sétál egy rózsával a kezében. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet a sztori ezért rámentem a képre és ki is hozott egy cikket. Röviden annyi, hogy Justin fel akarta köszönteni Selena-t a szülinapján, de akkor már nem jártak és Taylor ( Selena barátnője) nem engedte be Justin-t a bulira.
Olvasgattam még pár sztorit kettőjükről meg nézegettem a képeket is amikor észrevettem, hogy kb fél óra múlva találkozok Scooter-rel.
* A kávézóban*
- Szia- ültem le az asztalhoz, ahol Scooer ült, majd rendeltem magamnak egy teát.
- Szia Lara. Mi a helyzet? Milyen volt a tegnap este?
-A lehető legrosszabb- válaszoltam.
-Ezt, hogy érted?- nézett rám kérdően. Elmeséltem neki mindent ami tegnap történt. Láttam rajta, hogy most igazán nagyot csalódott Justin-ban.
-És, hogy bírod ezt az egészet?
-Pont erről akartam veled beszélni. Kiszállok. Ezt már nem bírom tovább. Elegem van abból, hogy én próbálok vele kedves lenni, ő pedig mindig egy rohadék velem.-kezdtem érezni, hogy a szemem könnybe lábad.
-De Lara kérlek...
- Sajnálom. Nem tudok már neki segíteni és kérlek mond meg neki is, hogy befejeztem. Ja és szeretném ha bejelentené még a turné előtt a szakítást.
-Jó persze. Megértem és köszönöm, hogy eddig is kitartottál. És ne sajnáld, mert nem te tehetsz róla. Ő rontotta el az egészet, de egyedül úgysem tud kimászni belőle. Ja és persze egyeztetnünk kell egy alapsztorit, hogy miért szakítottatok, persze olyat ami egyikőtökre sem vet rossz fényt, mert az senkinek nem lenne jó. És készülj fel, hogy veled is interjúkat fognak majd készíteni.
- És ezt nem lehet elkerülni valahogy?
- Nem hiszem, de megpróbálhatjuk.
-Köszönöm, és még egyszer sajnálom. De biztos vagyok benne, hogy találtok majd másik lányt a helyemre. Rengetegen belemennének, sőt még jobban is játszanák a szerepet. Vagy nem is kéne játszaniuk.- mondtam.
- Ne mondj ilyet. Egyébként nem lesz más több okból sem. Elsősorban azért mert nem mindenki olyan becsületes, mint te, hogy ennyi szenvedés után sem szól erről az egészről a médiának. Mert ha erről tudomást szereznek, akkor annak komoly következményei is lehetnek. Mint abból a kitalált sztoriból, amit az egyik rajongó talált ki, hogy gyereke van Justin-tól -na jó ez most engem is sokkolt. Ilyet kitalálni?
-Hidd el én szeretném a legjobban elfelejteni ezt az egészet.
-Gondolom. De ne haragudj nekem mennem kell mert éppen az új dalokat vesszük fel és meg kell néznem, hogy halad, mert ma az Ellen show-ban Justin előadja az egyik számot. Na de tényleg köszönöm a segítségedet és még egyszer sajnálom azt amit tett és, hogy mi ezt tettük veled. Te egy nagyon jó ember vagy Lara. De majd még úgyis beszélünk.- ölelt meg.
-Persze. És Scooter, megtennél nekem valamit?
-Neked bármit.-mosolygott.
-Átadnád Pattie-nak, hogy puszilom és sajnálom?
-Hogyne. Szia.
-Szia.
Elindultam én is haza, mert már lassan Jenny is jön hozzánk és még egy csomó mindent meg kéne csinálnom.
*Otthon Jenny-vel*
-Mit szeretnél csinálni?- kérdeztem barátnőmet a hosszas beszélgetés után. Elmesélt nekem mindent George-ról, de tényleg mindent. Néha már-már sok volt az infó, de mivel ő a legjobb barátnőm így végighallgattam. Utána én is tartottam neki beszámolót arról a gyökérről, amit persze ő is türelmesen végig várt.
-Nézzünk egy filmet. - javasolt.
- Oké. Csak ne valami romantikusat. Megyek csinálok popcorn-t meg keresek nasit, addig keress valamit.-majd elindultam. Már majdnem minden megvolt amikor...
-Lara gyere! MOST!- kiáltott jenny.
-Mi van?-sétáltam a nappaliba.
-Ezt hallgasd- hangosította fel a híreket.
-Ma az Ellen show-ban a híres Justin Bieber előadta a vadonatúj dalát amit elméletileg aznap írt, és a híres Heartbreaker számot is amit már nagyon sokan vártak. Viszont az All That Matter című dal kapcsán felmerült a kérdés, hogy mi lehet a szerelmi életével. Régóta nem hallottunk a rajongók által elnevezett Jara párosról. És miért pont most jelent meg mindkét száma, és mit akar üzenni a szövegével? Vajon minden rendben van közöttük? Ezekre a kérdésekre a dal és a reklám után választ is kapunk, ugyanis Justin mindenről beszámolt a show-ban. Most pedig következzék az All That Matter majd egy rövid reklám, de maradjanak velünk.- mondta a bemondó.
http://www.youtube.com/watch?v=zrzSHLmChfg
A tenyerem egyből izzadni kezdett. Teljesen lefőttem. Leültem a kanapára és a TV-t bámulva hallgattam végig a zenét majd a reklámot.
-Basszus, csak lenne már vége ennek a rohadt reklámnak! Most valahogy rohadtul hidegen hagynak a fogfehérítős praktikák!- kiáltottam fel. Kb 5 perc után folytatták is .
-Újra itt vagyunk és akkor következzék is a várva várt interjú Justin Bieber-rel.
Ellen: -Justin. Kihez írtad az All That Matters című számot?
Justin: -Igazából ma született meg ez a dal, de fontos oka van annak, hogy ma már el is énekeltem. Egyébként Lara Morgan-hez írtam - a nevem hallatán majdnem leestem a kanapéról.
Ellen:- De, hiszen ez a szám elégé egy szakítás utáni állapotot mutat be. Esetleg már nem vagytok együtt?
Justin: -Igen Ellen ahogy mondod ez a szakítás utáni időszakról szól és arról az érzésről amikor valakit vissza akarsz szerezni, de nehéz ha sose volt a tiéd. Nem, nem vagyunk együtt, és igazából soha nem is voltunk. Larát csak megkértem, hogy játssza el a barátnőm szerepét, hogy leszálljanak rólam az emberek a balhék miatt. Ezalatt főleg a TMZ-t értem, akik mindig rossz színben tüntetnek fel. Ő pedig ebbe belement, de én nem tiszteltem és nem viszonoztam a kedvességét, pedig megérdemelte volna. Hatalmas szívességet tett nekem ezzel a színjátszással. De sajnos mindent elrontottam azzal, hogy próbáltam kemény maradni, pedig kezdtem úgy érezni, hogy talán BELESZERETTEM.
Az utolsó szó hallatán könnybe lábadt a szemem. Nem tudom, hogy komolyan mondta-e azokat a dolgokat vagy csak nagyon szüksége van arra, hogy ne csak látszat járás legyen. De tényleg komoly lenne, hogy Justin Bieber belémszeretett???
16.rész
Elsétáltunk a sarokig majd intettem egy taxit.Hamar hazaértünk.Anya már otthon volt így otthagyhattam vele hugit és felrohantam a szobámba.Bezárkóztam kulcsra és a párnákba fúrva fejemet levetettem magam az ágyra.Rettenetesen fájt.Fájt belül,olyan volt mintha kiszakadt volna a szíven.Nem értem miért fáj ez nekem ennyire.Ha egy kicsit is szeretem még akkor sem kéne hogy ennyire rosszul essenek a szavai.Semmi kedvem ezek után találkozni vele.Abban sem vagyok biztos hogy elmegyek velük turnézni.De viszont ha meg nem megyek akkor talán soha nem tudom megismerni az igazi Justin és akkor már tényleg cseszhetem a tervemet.Azt hiszem még is jobb lenne.Vagy nem?
Utálom ezt a tudatlanságot.Minden annyival könnyebb lenne ha nem kellene mindene paráznom és aggódnom.Ha minden tök egyszerű lenne.Ha Justin normálisan viselkedne velem és még ha nem is szeret akkor is kicsit megerőltethetné magát és akkor gondolkodás nélkül elmennék velük és segítenék de így...Nem tudom hova tenni a viselkedését.Most vagy tényleg ennyire utál..vagy épp hogy ennyire szeret csak nem akarja bevallani magának sem és így próbál hatni a viselkedésére.Vagy már komolyan nem tudom mit higgyek.Bárcsak normális életet élhetnék egy normális sráccal aki kedves hozzám és szeret.De ehelyett maradt nekem a zagyvalékos,zsúfolt élet és egy nagyképű,bunkó ám helyes popsztár aki nem meri kimutatni az érzéseit.
Gondolataimba telefonom rezgése zavart bele.Sms-t kaptam.
"Szia.Figyu bocs hogy szemét voltam.Meghívhatlak egy vacsira?"
Mikor elolvastam kicsit jól is esett és a szánalom is elöntötte testemet.Jól esett hogy képes volt arra hogy bocsánatot kérjen -ez is nagy dolog mert tőle a "bocs" szót ritkán hallani- viszont szánalmas hogy azt hiszi egy szaros vacsitól nem fog annyira fájni amit és ahogy hozzá vág szinte minden egyes nap a fejemhez?! Na mindegy legalább ha így is úgy is bocsánatot akar kérni akkor lehordom a fejét.Hát ha most nem lesz olyan bunkó kedvében.Meg,ahogy ismerem nem egy sarki mekibe fog elvinni szóval nincs mit vesztenem.
"Szia.Hova viszel?" - kicsit incselkedtem.
"Meglepi"
"Mikor érsz ide?"
"Már itt vagyok a házatok előtt ;)
Mellesleg jó a szobád :$"
"Ezt hogy csináltad?"
"SIESS!"
"Mondanám hogy gyere be de.."
"Már késő :D"
Kinéztem a szobámból és nem hiszitek el! Justin ott állt a konyhánkban és anyukámmal beszélgetett.(Amúgy ahogy kinézek a szobámból egyből ott a lépcső és onnan meg le lehet látni az ajtóhoz és a konyhához.)
Amilyen gyorsan csak tudtam feltettem a sminkemet,megcsináltam a hajamat,fogat mostam és kerestem egy ruhát és egy hozzá illő cipőt.Figyeltem arra is hogy egy kicsit Justinhoz öltözzek.Nem mintha sokat érne de ahova megyünk ott gondolom tele lesz ilyen nagyképű gazdag úrinőkkel és úriemberekkel.
Kb 10 perc alatt le is értem.Láttam hogy mikor Justin rám nézett a szemei kikerekedtek és ajkai egy kicsit elváltak egymástól.De igyekezett eltakarni minden jelet ami arra sugall hogy tetszem neki.
-Mehetünk?
-Ahha.
Elköszöntem anyától és már mentünk is.Beültem a csupa bőr autóba és kényelmesen elhelyezkedtem.
Justin is beült és már indultunk is.
-Most már elárulod hogy hova viszel? - kíváncsiskodtam.
Elmosolyodott.De ez nem olyan "majd meglátod hahi" mosoly volt hanem..nem is tudom olyan furcsa.Rosszalló.Sőt inkább egyenesen gonosz. -Komolyan azt hitted hogy elviszlek vacsikázni? - röhögött.
-Miért akkor hova a francba viszel?
-Egy kicsit szórakozu..zok. - lelassított a kocsival.
A beszélgetésünk közben annyira ideges lettem hogy azt sem figyeltem hogy hová vitt.Egy sötét elhagyatott útra értünk.Megállt az út szélén és rám nézett.Elvigyorodott perverz vigyorral majd kezét arcomra invitálta.
-Ne félj! Nem fog fájni. - kacsintott egyet majd kezével durván el kezdett vetkőztetni.Ruhámat szétszakította.
Én csak sikítottam.Zokogni kezdtem mire ő csak felnézett rám és elszántan vigyorgott.Mintha a sikolyomból táplálkozna.Tudom hogy ez elég hülyén hangzik de..Úgy éreztem minél jobban sírtam és fájt érintése ő annál jobban élvezte az egészet.Mikor már gatyáját kezdte lehúzni és én ott egy szál alsóneműben voltam,tudtam hogy már semmi sem akadályozhatja meg abban hogy megerőszakoljon.Utolsó erőmmel megpróbáltam kiszabadulni.Gondoltam egy próbát megér.Kezemmel hátam mögé nyúltam és kinyitottam az autó ajtaját.Sikeresen kiestem a kocsiból majd amilyen gyorsan csak tudtam gondolkozás és körülnézés nélkül átszaladtam az üres úttesten a másik oldalra.Egy utolsót visszapillantottam s hallottam ahogy Justin ordít utánam álljak meg meg hogy sajnálja majd elkezdett utánam futni.Nem foglalkoztam vele és azzal sem hogy merre megyek csak futottam tovább.Egy erdős helyen voltam.Nem tudtam hol vagyok de nem is érdekelt.Mikor már úgy éreztem elég messze vagyok az úttól megálltam pihenni.Hideg volt én meg egy szál melltartóban és bugyiban voltam az erdő kellős közepén kitudja milyen messze a házunktól,kaja és víz nélkül.EGYEDÜL.Senki sem védhet meg.Magamra maradtam.
Tovább mentem és nagy meglepetésemre kiértem egy kis falucskába.Mivel nem volt rajtam semmi ami takar a legrosszabb cselekedethez kellett folyamodnom.Kerestem egy módosabb házat majd belopóztam az egyik ablakon.Halkan tipegtem és kerestem egy szekrényt vagy szennyes tartót.Muszáj volt lopnom ugyan is se pénz se elcserélhető dolog nem volt nála és meztelenül még sem mászkálhatok egy település utcáin.Sikeresen találtam egy nagy pulcsit és egy nadrágot.Az sem érdekelt hogy férfi ruhában vagyok.Az volt a lényeg hogy melegen tartott.Egy levélkupacba ástam bele magam úgy hogy ne fázzak és kibírjam az éjjelt.Aludni nem bírtam viszont felmelegedtem annyira hogy olyan volt mintha a meleg szobámban lennék.Egy rossz álomnak fogtam fel.Hamar lement az éjjel s napfelkeltekor leszólítottam az első nénit aki kijött a házából.Megkérdeztem hogy hol vagyok egyáltalán majd kértem egy térképet.Szerencsémre kedves volt és még meleg teával is megkínált és egy kis szendviccsel.Elmeséltem neki hogy mi történt velem és egyből jobban megbízott bennem.Végül is ez természetes.Én sem bíznék meg elsőre egy férfiruhás,kócos,koszos lányban aki úgy néz ki mint egy csöves ráadásul az éjszakát a szomszéd levélkupacában töltötte és kora reggel odaállít hozzám hogy megkérdezze hogy hol van.Én a néni helyében kiröhögve sarkon fordultam volna és magamra csaptam volna az ajtót.De nem mindenki lehet olyan mint Justin ugye bár.Vannak a világon még jó emberek csak sajnos ez egy kihalóban lévő faj.
Megtudtam hogy nem is vagyok olyan messze a várostól.Csak egy-két kilométer amit gyalog is le tudok járni.Megköszöntem a segítséget és persze a reggelit is és megindultam.Gondosan gondolataimba mélyültem és az estén törtem a fejemet.Mi lett volna ha megcsinálja? Igazából csak az esett rosszul hogy én legalább megpróbálok vele kedves lenni de ő annál jobban erőszakoskodik és ellenszenved velem.Nem tudom mi a franc baja van velem de már igazán abbahagyhatná és rájöhetne arra hogy kurvára fáj hogy ezt csinálja.De vajon komolyan képes lett volna arra hogy megerőszakoljon? Engem,aki még segít is a hülye karrierje miatt? Ezek után várhatja hogy továbbra is lesz hozzá akármi köze is! Soha a büdös életbe nem akarom őt látni! Remélem mondanom sem kell és nem is fogja kérdezni hogy ezek után elmegyek e a hülye turnéjára vagy sem.Hagyjon engem békén! Mindenkinek jobb lesz.Nem nagyon érdekel hogy mi lesz vele.Előbb kellett volna gondolkoznia.És ezt most Ő szúrta el de nagyon.
Nagy gondolkodásom alatt észre sem vettem hogy beértem a városba.Szaladni kezdtem mert tudtam hogy hol vagyok és már elég közel voltam a házunktól szóval minél hamarabb haza akartam érni.Pár perc alatt otthon is voltam.Ránéztem az órára.10 óra.Azz igeen! Jó gyors voltam.Felszaladtam a szobámba átvettem a pizsimet és befeküdtem és alvást színleltem.Rá 10-20 percre majdnem el is aludtam de anya betoppant és riadót fújt.
-Jóreggelt hős szerelmes! - adott egy puszit az arcomra. - Jesszusom,miért vagy ilyen büdös?
-Szia. - szóltam rekedtes hangon és úgy tettem mintha másnapos lennék.
-Ja már értem.
-Hány óra van? - hunyorítottam.
-Fél 11! Ideje felkelned.És légyszíves tusolj le drágám.Mire kész leszel csinálok reggelit. - kacsintott egyet majd mosolyogva kiment.
Ha te azt tudnád hogy mi történt velem azt hiszem acélszobába dugnál és az esküvőmig nem jöhetnék ki.Felpattantam és ruháimat villámgyorsan leszaggatva magamról beálltam a zuhany alá.A meleg víz áldásként simította záraz bőrömet.Lenéztem lábaimra és láttam ahogy az esti kosz és sár patakban folyik le rólam.Azt hiszem ilyen koszos utoljára kisgyerekkoromban voltam mikor a homokozóban meg a pocsolyákban ugrándoztunk a barátnőimmel vagy épp egyedül.
Kb fél órát áztattam magam majd megiramodtam a konyhába.Anya rántottát csinált és kakaót.Nem voltam éhes mivel elég volt a reggeli szendvics de nem akartam rossz látszatot kelteni ezért felét nagy nehezen bemajszoltam.Kaja közben anya kikérdezett hogy mi történt tegnap este.Féltem hogy véletlenül lebuktatom magam de megpróbáltam elmesélni egy romantikus estét -más szóval egy teljesen eltérő sztorit mint a tegnap estém- amit sikeresen be is vett és egész végig hatalmas mosoly ült az arcán.Szeretem mikor boldog főleg ha azért mert büszke rám csak..bárcsak ne a hazugságnak kéne örülnie.Bárcsak tegnap Justin nem bassza el az egészet és normálisan elmegyünk vacsizni és..kitudja mi lett volna estére.Lehet hogy tök jól összeismerkedünk,nevetünk és viccelődünk egymással.Az olyan jó lenne.
Mikor meglátom vagy rá gondolok akkor furcsa érzések fognak el.Ott van bennem az a hatalmas utálat azért amit csinál velem de viszont valami megfogott benne.Amikor a kamerák elé kell állnunk és színészkedik akkor tényleg olyan mintha együtt lennénk és boldog párkapcsolatban élnénk.Ehelyett az éjszaka kellős közepén meg akar erőszakolni és az egész éjszakát egy levélkupacban töltöttem majd 3 kilométert sétáltam haza szakadt ruhában.
Utálom ezt a tudatlanságot.Minden annyival könnyebb lenne ha nem kellene mindene paráznom és aggódnom.Ha minden tök egyszerű lenne.Ha Justin normálisan viselkedne velem és még ha nem is szeret akkor is kicsit megerőltethetné magát és akkor gondolkodás nélkül elmennék velük és segítenék de így...Nem tudom hova tenni a viselkedését.Most vagy tényleg ennyire utál..vagy épp hogy ennyire szeret csak nem akarja bevallani magának sem és így próbál hatni a viselkedésére.Vagy már komolyan nem tudom mit higgyek.Bárcsak normális életet élhetnék egy normális sráccal aki kedves hozzám és szeret.De ehelyett maradt nekem a zagyvalékos,zsúfolt élet és egy nagyképű,bunkó ám helyes popsztár aki nem meri kimutatni az érzéseit.
Gondolataimba telefonom rezgése zavart bele.Sms-t kaptam.
"Szia.Figyu bocs hogy szemét voltam.Meghívhatlak egy vacsira?"
Mikor elolvastam kicsit jól is esett és a szánalom is elöntötte testemet.Jól esett hogy képes volt arra hogy bocsánatot kérjen -ez is nagy dolog mert tőle a "bocs" szót ritkán hallani- viszont szánalmas hogy azt hiszi egy szaros vacsitól nem fog annyira fájni amit és ahogy hozzá vág szinte minden egyes nap a fejemhez?! Na mindegy legalább ha így is úgy is bocsánatot akar kérni akkor lehordom a fejét.Hát ha most nem lesz olyan bunkó kedvében.Meg,ahogy ismerem nem egy sarki mekibe fog elvinni szóval nincs mit vesztenem.
"Szia.Hova viszel?" - kicsit incselkedtem.
"Meglepi"
"Mikor érsz ide?"
"Már itt vagyok a házatok előtt ;)
Mellesleg jó a szobád :$"
"Ezt hogy csináltad?"
"SIESS!"
"Mondanám hogy gyere be de.."
"Már késő :D"
Kinéztem a szobámból és nem hiszitek el! Justin ott állt a konyhánkban és anyukámmal beszélgetett.(Amúgy ahogy kinézek a szobámból egyből ott a lépcső és onnan meg le lehet látni az ajtóhoz és a konyhához.)
Amilyen gyorsan csak tudtam feltettem a sminkemet,megcsináltam a hajamat,fogat mostam és kerestem egy ruhát és egy hozzá illő cipőt.Figyeltem arra is hogy egy kicsit Justinhoz öltözzek.Nem mintha sokat érne de ahova megyünk ott gondolom tele lesz ilyen nagyképű gazdag úrinőkkel és úriemberekkel.
Kb 10 perc alatt le is értem.Láttam hogy mikor Justin rám nézett a szemei kikerekedtek és ajkai egy kicsit elváltak egymástól.De igyekezett eltakarni minden jelet ami arra sugall hogy tetszem neki.
-Mehetünk?
-Ahha.
Elköszöntem anyától és már mentünk is.Beültem a csupa bőr autóba és kényelmesen elhelyezkedtem.
Justin is beült és már indultunk is.
-Most már elárulod hogy hova viszel? - kíváncsiskodtam.
Elmosolyodott.De ez nem olyan "majd meglátod hahi" mosoly volt hanem..nem is tudom olyan furcsa.Rosszalló.Sőt inkább egyenesen gonosz. -Komolyan azt hitted hogy elviszlek vacsikázni? - röhögött.
-Miért akkor hova a francba viszel?
-Egy kicsit szórakozu..zok. - lelassított a kocsival.
A beszélgetésünk közben annyira ideges lettem hogy azt sem figyeltem hogy hová vitt.Egy sötét elhagyatott útra értünk.Megállt az út szélén és rám nézett.Elvigyorodott perverz vigyorral majd kezét arcomra invitálta.
-Ne félj! Nem fog fájni. - kacsintott egyet majd kezével durván el kezdett vetkőztetni.Ruhámat szétszakította.
Én csak sikítottam.Zokogni kezdtem mire ő csak felnézett rám és elszántan vigyorgott.Mintha a sikolyomból táplálkozna.Tudom hogy ez elég hülyén hangzik de..Úgy éreztem minél jobban sírtam és fájt érintése ő annál jobban élvezte az egészet.Mikor már gatyáját kezdte lehúzni és én ott egy szál alsóneműben voltam,tudtam hogy már semmi sem akadályozhatja meg abban hogy megerőszakoljon.Utolsó erőmmel megpróbáltam kiszabadulni.Gondoltam egy próbát megér.Kezemmel hátam mögé nyúltam és kinyitottam az autó ajtaját.Sikeresen kiestem a kocsiból majd amilyen gyorsan csak tudtam gondolkozás és körülnézés nélkül átszaladtam az üres úttesten a másik oldalra.Egy utolsót visszapillantottam s hallottam ahogy Justin ordít utánam álljak meg meg hogy sajnálja majd elkezdett utánam futni.Nem foglalkoztam vele és azzal sem hogy merre megyek csak futottam tovább.Egy erdős helyen voltam.Nem tudtam hol vagyok de nem is érdekelt.Mikor már úgy éreztem elég messze vagyok az úttól megálltam pihenni.Hideg volt én meg egy szál melltartóban és bugyiban voltam az erdő kellős közepén kitudja milyen messze a házunktól,kaja és víz nélkül.EGYEDÜL.Senki sem védhet meg.Magamra maradtam.
Tovább mentem és nagy meglepetésemre kiértem egy kis falucskába.Mivel nem volt rajtam semmi ami takar a legrosszabb cselekedethez kellett folyamodnom.Kerestem egy módosabb házat majd belopóztam az egyik ablakon.Halkan tipegtem és kerestem egy szekrényt vagy szennyes tartót.Muszáj volt lopnom ugyan is se pénz se elcserélhető dolog nem volt nála és meztelenül még sem mászkálhatok egy település utcáin.Sikeresen találtam egy nagy pulcsit és egy nadrágot.Az sem érdekelt hogy férfi ruhában vagyok.Az volt a lényeg hogy melegen tartott.Egy levélkupacba ástam bele magam úgy hogy ne fázzak és kibírjam az éjjelt.Aludni nem bírtam viszont felmelegedtem annyira hogy olyan volt mintha a meleg szobámban lennék.Egy rossz álomnak fogtam fel.Hamar lement az éjjel s napfelkeltekor leszólítottam az első nénit aki kijött a házából.Megkérdeztem hogy hol vagyok egyáltalán majd kértem egy térképet.Szerencsémre kedves volt és még meleg teával is megkínált és egy kis szendviccsel.Elmeséltem neki hogy mi történt velem és egyből jobban megbízott bennem.Végül is ez természetes.Én sem bíznék meg elsőre egy férfiruhás,kócos,koszos lányban aki úgy néz ki mint egy csöves ráadásul az éjszakát a szomszéd levélkupacában töltötte és kora reggel odaállít hozzám hogy megkérdezze hogy hol van.Én a néni helyében kiröhögve sarkon fordultam volna és magamra csaptam volna az ajtót.De nem mindenki lehet olyan mint Justin ugye bár.Vannak a világon még jó emberek csak sajnos ez egy kihalóban lévő faj.
Megtudtam hogy nem is vagyok olyan messze a várostól.Csak egy-két kilométer amit gyalog is le tudok járni.Megköszöntem a segítséget és persze a reggelit is és megindultam.Gondosan gondolataimba mélyültem és az estén törtem a fejemet.Mi lett volna ha megcsinálja? Igazából csak az esett rosszul hogy én legalább megpróbálok vele kedves lenni de ő annál jobban erőszakoskodik és ellenszenved velem.Nem tudom mi a franc baja van velem de már igazán abbahagyhatná és rájöhetne arra hogy kurvára fáj hogy ezt csinálja.De vajon komolyan képes lett volna arra hogy megerőszakoljon? Engem,aki még segít is a hülye karrierje miatt? Ezek után várhatja hogy továbbra is lesz hozzá akármi köze is! Soha a büdös életbe nem akarom őt látni! Remélem mondanom sem kell és nem is fogja kérdezni hogy ezek után elmegyek e a hülye turnéjára vagy sem.Hagyjon engem békén! Mindenkinek jobb lesz.Nem nagyon érdekel hogy mi lesz vele.Előbb kellett volna gondolkoznia.És ezt most Ő szúrta el de nagyon.
Nagy gondolkodásom alatt észre sem vettem hogy beértem a városba.Szaladni kezdtem mert tudtam hogy hol vagyok és már elég közel voltam a házunktól szóval minél hamarabb haza akartam érni.Pár perc alatt otthon is voltam.Ránéztem az órára.10 óra.Azz igeen! Jó gyors voltam.Felszaladtam a szobámba átvettem a pizsimet és befeküdtem és alvást színleltem.Rá 10-20 percre majdnem el is aludtam de anya betoppant és riadót fújt.
-Jóreggelt hős szerelmes! - adott egy puszit az arcomra. - Jesszusom,miért vagy ilyen büdös?
-Szia. - szóltam rekedtes hangon és úgy tettem mintha másnapos lennék.
-Ja már értem.
-Hány óra van? - hunyorítottam.
-Fél 11! Ideje felkelned.És légyszíves tusolj le drágám.Mire kész leszel csinálok reggelit. - kacsintott egyet majd mosolyogva kiment.
Ha te azt tudnád hogy mi történt velem azt hiszem acélszobába dugnál és az esküvőmig nem jöhetnék ki.Felpattantam és ruháimat villámgyorsan leszaggatva magamról beálltam a zuhany alá.A meleg víz áldásként simította záraz bőrömet.Lenéztem lábaimra és láttam ahogy az esti kosz és sár patakban folyik le rólam.Azt hiszem ilyen koszos utoljára kisgyerekkoromban voltam mikor a homokozóban meg a pocsolyákban ugrándoztunk a barátnőimmel vagy épp egyedül.
Kb fél órát áztattam magam majd megiramodtam a konyhába.Anya rántottát csinált és kakaót.Nem voltam éhes mivel elég volt a reggeli szendvics de nem akartam rossz látszatot kelteni ezért felét nagy nehezen bemajszoltam.Kaja közben anya kikérdezett hogy mi történt tegnap este.Féltem hogy véletlenül lebuktatom magam de megpróbáltam elmesélni egy romantikus estét -más szóval egy teljesen eltérő sztorit mint a tegnap estém- amit sikeresen be is vett és egész végig hatalmas mosoly ült az arcán.Szeretem mikor boldog főleg ha azért mert büszke rám csak..bárcsak ne a hazugságnak kéne örülnie.Bárcsak tegnap Justin nem bassza el az egészet és normálisan elmegyünk vacsizni és..kitudja mi lett volna estére.Lehet hogy tök jól összeismerkedünk,nevetünk és viccelődünk egymással.Az olyan jó lenne.
Mikor meglátom vagy rá gondolok akkor furcsa érzések fognak el.Ott van bennem az a hatalmas utálat azért amit csinál velem de viszont valami megfogott benne.Amikor a kamerák elé kell állnunk és színészkedik akkor tényleg olyan mintha együtt lennénk és boldog párkapcsolatban élnénk.Ehelyett az éjszaka kellős közepén meg akar erőszakolni és az egész éjszakát egy levélkupacban töltöttem majd 3 kilométert sétáltam haza szakadt ruhában.
2013. október 15., kedd
15. rész
Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik és, hogy ennyire várjátok mindig a következőt. Köszönjük a sok feliratkozót és oldalmegtekintést. Hihetetlen érzés amikor feljövök a blogra és látom, hogy a számok csak emelkednek .:) Mellesleg azt is köszönjük, hogy megértitek, hogy nem tudunk nagyon sűrűn részeket hozni és így is kitartotok :) Imádunk titeket <3 <3 <3
http://www.youtube.com/watch?v=zrzSHLmChfg
Egyébként, hogy tetszik Justin új száma??? Írjátok meg komiban :)
*Lara szemszöge*
Amikor megéreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben a szívem 1000-rel vert. Titkon reméltem, hogy Justin akar valamit. Most jelenleg az sem érdekelne ha megint valami baromságot küldene. De csalódnom kellett. Ugyanis az sms Scooter-től érkezett.
" Szia Lara. Valamiről beszélnünk kell nagyon fontos. Kérlek ha ráérsz hívj fel és érted megyek. Üdv Scooter."
Alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Ami valljuk be elég unalmas volt. Az ebéd után még volt két órám ami baromi kiakasztó volt. Filmeztünk de majdnem bealudtam. De ez a két óra is úgy tűnt mintha egy örökkévalóság lenne. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit akar velem megbeszélni Scooter és, hogy tud-e valamit Justin-ról. Amikor meghallottam a csengőt egyből kirohantam a teremből. Úgy döntöttem, hogy nem hívom fel Scooter-t hanem egyből odamegyek. De jobb lett volna ha nem ezt teszem. Ugyanis nem volt otthon. De valaki más viszont igen. Justin nyitotta ki az ajtót és be kell, hogy valljam elég szexi volt abban a..... Jézusom mi van velem? Na mindegy és szóval hát hozta a szokásos formáját. De amikor megcsókolt na az nagyon meglepett és olyan érzésem volt, hogy nem akarom, hogy abba hagyja. De persze neki el kellett rontania ezt is, mint mindent egy bizonyos beszólással.Nem is ő lenne. Szívem szerint felképeltem volna, de inkább erőt vettem magamon és hátat fordítottam neki, majd kisétáltam az ajtón. Útközben felhívtam Scooter-t aki nem győzött bocsánatot kérni amiért nem volt otthon, de megbeszéltük, hogy holnap majd értem jön és majd megbeszéljük amit mondani akart. Nagy örömömre vissza kell mennem megint abba a házba.
*Otthon*
-Szia anyu megjöttem. Merre vagy?- kiáltottam amint becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szia édesem. A konyhában. Tudnál nekem segíteni?
Amint beértem a konyhába a kezembe adta a fakanalat és intett a tűzhely felé ezzel célozva arra, hogy kavarjam meg a levest amíg ő valamilyen tésztát kavart.
- Mi jót sütsz??- kérdeztem kíváncsiskodva.
- Muffint. Ó jut eszembe holnap vigyáznod kellene a húgodra.
- De anya holnap nem érek rá.- nyafogtam.
-Mert mi dolgod lesz ?-nézett rám kíváncsian.
-Holnap Scooter beszélni akar velem valamiről és meghívott hozzájuk ebédre.
- Gondolom nem jelent nekik nagy gondot ha egy emberrel többen lesztek.- válaszolta. Éreztem a hangjában, hogy nem szeretné tovább firtatni a témát és, hogy ebből most ő került ki győztesen.
Duzzogva felszaladtam a szobámba és leültem az ágyamra a laptopommal. Nem tudom mi ütött belém. Általában imádok a húgommal lenni,vele mindig minden olyan vidám és életteli, de most valahogy cikinek éreztem, hogy oda kell vinnem Justin-hoz. Nem anyára haragudtam, hanem saját magamra amiért így érzek. Pedig tudom, hogy nem lesz semmi gáz, mert a bulin amikor megemlítettem Justin-nak az aláírást amit a tesóm kért még ő mondta, hogy majd személyesen megkapja, és elvileg neki is van két kis tesója. Szóval csak nem lesz annyira ellenszenves mint általában.
*Reggel*
Mikor felébredtem anya már nem volt itthon, de találtam a konyhában egy cetlit.
" Elmentem dolgozni utána pedig Susan-nél kávézunk. Szerintem majd csak este érek haza. A húgodat már elvittem a suliba. El ne felejts majd érte menni. Jó szórakozást az ebéden . Puszi Anya."
Mintha bármikor is elfelejtettem volna. Csináltam reggelit majd gyorsan elkészülődtem és indultam a suliba. Elég unalmasan telt most is. Főleg, hogy a szünetek nagy részét azzal töltöttem, hogy hallgathattam Jenny és George enyeleg mellettem. Komolyan ha nem lettek volna ott a srácok nem tudom mit csináltam volna. Persze őnagysága ma sem tolta be a képét a suliba, ami mostanában nem meglepő. Ennyit a " Megváltoztam, most már jó fiú vagyok" megjelenésről.. Na mindegy. Suli után a tegnapi hibámból tanulva felhívtam Scooter-t aki kb 10 perc alatt meg is érkezett értem.
- Szia. Scooter, ne haragudj de lenne egy kis apróság.-kezdtem bele félénken amint beültem a kocsiba.
-Szia. Mi lenne az?
-Lenne egy plusz személy- erre a mondatra egyből kikerekedtek a szemei.
-De ugye nem a barátodra gondolsz?- nézett rám kíváncsian.
-Nem- nevettem el magam- a húgomra kéne ma vigyáznom és nagy gond lenne ha ő is velünk jönne?
-Jézusom Lara a szívbajt hoztad rám. Már miért lenne baj?- elég fura volt a reakciója. És mért is hoztam rá a frászt? Kissé fura volt. Vajon mit tervez?? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, de most ezeket félresöpörve elmondtam neki, hogy kell mennünk a tesómért és egész úton a kérdések jártak a fejemben.
*Justinéknál*
Amikor megérkeztünk, nem kicsit meglepődtem. Sokkal többen voltak ott mint amire számítottam. De a legnagyobb meglepetést Justin okozta. Két kis gyerkőc társaságában nevetgélt a nappaliban. Az ölében ült egy szőke kisfiú aki éppen egy kisautóval játszott, előtte pedig a szőnyegen egy szintén szőke kislány fésülgette a babájának a haját. Még sosem láttam Justin-t ennyire nyugodtnak és ennyire boldognak. A csodálkozásomból Pattie hangja ébresztett ki.
-Szia csillagom.- ölelt meg - már azt hittük, hogy ide sem érsz. És ki ez a kis tünemény veled?-nézett a húgomra.
-Szia. Ő itt a húgom Hanna. Remélem nem baj, hogy elhoztam.-kissé kínosan éreztem magam.
- Jaj dehogy baj. Sőt örülök neki, hogy végre megismerhetem. Meg nyugi lesz kivel játszania.- mosolyodott el- De gyere be szeretnélek mutatni téged valakiknek.- fogta meg a csuklómat és húzott maga után.
- Lara ,ők itt a szüleim Diane és Bruce.
-Nagyon örülök.- fogtam velük kezet.
-Ő pedig itt Justin apukája Jeremy és a felesége Erin. A két kis apróság pedig Jaxson és Jasmin.- mindenkivel gondosan kezet fogtam és bemutatkoztam a két kicsi pedig egyszerre karolta át a lábamat.
De az én pillantásom egyből Justin-t kereste aki mosolygott a látványon. Be kell vallani elég furán nézhettem ki.
-Amíg el nem felejtem Hanna valakit be szeretnék neked mutatni.- fordultam a tesóm felé.Majd megfogtam a kezét és Justin felé kezdtem el sétálni.-Ő itt Justin Bieber.
-Szia szépségem. Hogy vagy?-kérdezte Justin mosolyogva a húgomtól. Na jó most komolyan meglepett. Tud ilyen is lenni?
-Lara, gyere velünk játszani -ugrott elém Jazzy és már húzott is a nappaliba.
Annyira aranyosak voltak. Persze Hanna az folyton Justin-on csüngött mindenről faggatta, és meglepően a srácot nem zavarta csak simán nevetgélt a húgommal. Talán ilyen lenne az igazi Justin Bieber?
- Lara ráérsz egy kicsit?- termett mellettünk Scooter.-Justin-nal kérdezni szeretnénk valamit.
Ajaj itt már kezdtem egy kicsit parázni. Teljesen kiment a fejemből, hogy vajon mit is szeretnének.
-Persze.
-Srácok nincs kedvetek egy kicsit kint játszani?-kérdezte Justin a tesóitól- Ígérem mi is megyünk.-azzal a három kicsi egyből kiszaladt a kertbe.
-Szóval- kezdett bele Scooter-arra gondoltunk, hogy..
-Hogy nem lenne-e kedved eljönni velünk a turnéra- vágott a szavába Justin.
-Hát... nem is tudom mit mondjak..
-Nem kell most rögtön válaszolnod. Beszéld meg nyugodtan anyukáddal a dolgot. -nyugtatott Scooter.
-De jobb lenne ha jönnél. Elég nehéz fent tartani nélküled a látszatot.-na visszatért a régi énje.
-Justin..-vetett rá szigorú pillantást Scooter.
-Most mi van ez az igazság- azzal felállt és elindult a kicsik után.
-Ne is törődj vele. Mostanában nagyon nincsenek jó napjai.- próbált vigasztalni Sco.
-Aha és mióta csak ismerem rossz napjai vannak mi?- mondtam kissé több flegmasággal mint akartam.-Ne haragudj nem akartam bunkó lenni.- kértem bocsánatot amit ő egy mosollyal díjazott.
Amikor beléptem a házba és megláttam amint Justin a tesóival játszik egyből a régi énje jutott az eszembe. Amikor még ő is gyerek volt. Amikor együtt játszottunk a kicsikkel már kezdtem azt hinni , hogy ma egy tök jó napunk lesz, de álmodik a nyomor. Mit is képzeltem? Majd Justin hirtelen megváltozik és normálisan beszél majd velem? Túl szép is lenne ha igaz lenne. Igenis bánt, hogy ekkora tapló velem, mert tudtommal nem ártottam neki semmit. Már arra készültem, hogy ezt neki is elmondom, de meg gondoltam magam. Nem volt kedvem Justin után menni és jelenetet rendezni mindenki előtt, főleg a kicsik előtt nem. Hagyom inkább, hogy a nagyszülei ugyanazt a Justin-t lássák, mint aki a karrier előtt volt. Nem ezt a tapló férget. Nem akartam nekik csalódást okozni. Így hát a konyha felé vettem az irányt. Gondoltam a kicsikkel úgyis egymaga is elboldogul ahogy láttam, bár bevallom azért kicsit féltem hiszen a húgom is vele volt. A konyhában Pattie éppen az ebédet főzte.
-Segíthetek?- kérdeztem tőle amikor láttam, hogy mennyire szüksége van rá. Szegény másból sem állt, mint szeletelésből és kavargatásból. Kikaptam a kezéből a fakanalat.
-Mi jót főzöl??- kérdeztem amikor megcsapott az az isteni illat.
-Spagettit. Ez Justin kedvence.- na ez meg lepett. De nagy elismerés, hogy egy újabb dolgot megtudtam róla.
Hirtelen nagy vihorászást hallottunk. Számomra ismeretlen volt a hang, viszont Pattie elmosolyodott. Hirtelen Justin lépett be a konyhába még mindig mosolyogva.
-Justin? Segítenél megteríteni az asztalt?-kérte Pattie.
-Persze, csak iszok.-és ezzel a hűtő felé vette az irányt.
-Egyébként mire ez a jókedv?
-Csak tudod játszottam a kicsikkel és ők valahogy mindig megmosolyogtatnak.-ezután a kijelentés után fejét hirtelen felém fordította, majd a mosoly lehervadt az arcáról, és elindult az ebédlőbe teríteni.
Nagyon fura volt. Talán nem akarta, hogy ezt meghalljam? Vagy , hogy lássam őt igazán nevetni? Vagy esetleg azt hiszi, hogy ettől gyengének tűnik? Vagy csak annyit akart ezzel hogy a gyerekek mosolyt csalnak az arcára én meg vagy olyan ocsmány vagyok hogy még az arca is lerohad vagy egyszerűen csak ennyire utál? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, de tudtam, hogy ezekre sosem kapok választ, vagy legalábbis majd csak idővel.
Leültünk ebédelni. Minden nagyon finom volt, Pattie igazán kitett magáért. Tök jó hangulata volt mindenkinek, nevettünk egy csomót, meg poénkodtunk. A legviccesebb az volt amikor Scooter elkezdett játszani a spagettivel és Pattie rászólt. Komolyan Scooter olyan mint egy nagy gyerek. Sokszor Hanna illedelmesebben viselkedik. Pattie meg szinte mintha Scooter anyukája is lenne egyben. Hirtelen egy telefoncsörgés zavarta meg az ebédet.
-Bassza meg- csapott az asztalra Justin, majd kivágta a székét maga alól úgy, hogy az felborult és kiviharzott az ebédlőből.
Ebbe meg vajon mi ütött? Azt vettem észre, hogy hirtelen én is felpattanok és a lábaim már visznek is Justin után. Felszaladtam a lépcsőn és bekopogtam a szobájába. Nem jött válasz így hát benyitottam, és megláttam őt amint az ágyon ül könnyes szemmel és a telefonja képernyőjét bámulja. Oda akartam menni hozzá és átölelni, de ekkor a padló nyikorgására felnézett rám. A könnyes szeme dühben égett.
- Te mi a faszt keres el itt?? Beengedett valaki? Szerinted véletlenül csuktam be azt a kurva ajtót?- szegezte nekem kérdéseit.
-Énn.. csak kíváncsi voltam..,hogy jól vagy-e és ha tudok valamiben segíteni csak szólj- alig tudtam kinyögni ezt a pár szót.
- És megbizonyosodtál róla, hogy kurva szarul vagyok?? Most örülsz? Láttál sírni. Egyébként meg mi a faszért érdekel téged, hogy mi van velem?
- Nem tudom- szinte még én is alig hallottam ezt a pár szót, annyira halkan mondtam.
-Egyébként meg tudsz segíteni. Takarodj innen a büdös picsába.
Szavai nagyon fájtak. Éreztem, hogy belülről égetnek. Olyan érzésem volt mintha a szívem darabokra tört volna. De ez, hogy lehetséges ha nem szeretem? Vagy talán mégis? A szemem megtelt könnyel ami utat tört magának és végig folyt az arcomon. Sarkon fordultam és becsuktam magam mögött az ajtót. Könnyeimtől alig láttam. Amennyire gyorsan csak tudtam leszaladtam a többiekhez, és megfogtam a húgom kezét.
-Elnézést de nekünk most mennünk kell. Köszönjük a vendéglátást. Örülök, hogy megismer...-és itt elcsuklott a hangom. Képtelen voltam kimondani azt, hogy örülök annak , hogy megismertem őket. Nem akartam tőlük elbúcsúzni. Mindenki értetlenül nézett rám. Egyedül Pattie volt az aki szerintem megértette, hogy mit akartam mondani mert az ő szeme is könnyes volt. Felpattant az asztaltól és megölelt.Annyira jó érzés volt mindig az ölelése bátorságot és erőt adott. Amikor elengedett elindultunk az ajtó felé. Mielőtt becsuktam volna magam mögött még egyszer visszanéztem, mert úgy éreztem, hogy esetleg most jártam utoljára ebben a házban.
http://www.youtube.com/watch?v=zrzSHLmChfg
Egyébként, hogy tetszik Justin új száma??? Írjátok meg komiban :)
*Lara szemszöge*
Amikor megéreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben a szívem 1000-rel vert. Titkon reméltem, hogy Justin akar valamit. Most jelenleg az sem érdekelne ha megint valami baromságot küldene. De csalódnom kellett. Ugyanis az sms Scooter-től érkezett.
" Szia Lara. Valamiről beszélnünk kell nagyon fontos. Kérlek ha ráérsz hívj fel és érted megyek. Üdv Scooter."
Alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Ami valljuk be elég unalmas volt. Az ebéd után még volt két órám ami baromi kiakasztó volt. Filmeztünk de majdnem bealudtam. De ez a két óra is úgy tűnt mintha egy örökkévalóság lenne. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit akar velem megbeszélni Scooter és, hogy tud-e valamit Justin-ról. Amikor meghallottam a csengőt egyből kirohantam a teremből. Úgy döntöttem, hogy nem hívom fel Scooter-t hanem egyből odamegyek. De jobb lett volna ha nem ezt teszem. Ugyanis nem volt otthon. De valaki más viszont igen. Justin nyitotta ki az ajtót és be kell, hogy valljam elég szexi volt abban a..... Jézusom mi van velem? Na mindegy és szóval hát hozta a szokásos formáját. De amikor megcsókolt na az nagyon meglepett és olyan érzésem volt, hogy nem akarom, hogy abba hagyja. De persze neki el kellett rontania ezt is, mint mindent egy bizonyos beszólással.Nem is ő lenne. Szívem szerint felképeltem volna, de inkább erőt vettem magamon és hátat fordítottam neki, majd kisétáltam az ajtón. Útközben felhívtam Scooter-t aki nem győzött bocsánatot kérni amiért nem volt otthon, de megbeszéltük, hogy holnap majd értem jön és majd megbeszéljük amit mondani akart. Nagy örömömre vissza kell mennem megint abba a házba.
*Otthon*
-Szia anyu megjöttem. Merre vagy?- kiáltottam amint becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szia édesem. A konyhában. Tudnál nekem segíteni?
Amint beértem a konyhába a kezembe adta a fakanalat és intett a tűzhely felé ezzel célozva arra, hogy kavarjam meg a levest amíg ő valamilyen tésztát kavart.
- Mi jót sütsz??- kérdeztem kíváncsiskodva.
- Muffint. Ó jut eszembe holnap vigyáznod kellene a húgodra.
- De anya holnap nem érek rá.- nyafogtam.
-Mert mi dolgod lesz ?-nézett rám kíváncsian.
-Holnap Scooter beszélni akar velem valamiről és meghívott hozzájuk ebédre.
- Gondolom nem jelent nekik nagy gondot ha egy emberrel többen lesztek.- válaszolta. Éreztem a hangjában, hogy nem szeretné tovább firtatni a témát és, hogy ebből most ő került ki győztesen.
Duzzogva felszaladtam a szobámba és leültem az ágyamra a laptopommal. Nem tudom mi ütött belém. Általában imádok a húgommal lenni,vele mindig minden olyan vidám és életteli, de most valahogy cikinek éreztem, hogy oda kell vinnem Justin-hoz. Nem anyára haragudtam, hanem saját magamra amiért így érzek. Pedig tudom, hogy nem lesz semmi gáz, mert a bulin amikor megemlítettem Justin-nak az aláírást amit a tesóm kért még ő mondta, hogy majd személyesen megkapja, és elvileg neki is van két kis tesója. Szóval csak nem lesz annyira ellenszenves mint általában.
*Reggel*
Mikor felébredtem anya már nem volt itthon, de találtam a konyhában egy cetlit.
" Elmentem dolgozni utána pedig Susan-nél kávézunk. Szerintem majd csak este érek haza. A húgodat már elvittem a suliba. El ne felejts majd érte menni. Jó szórakozást az ebéden . Puszi Anya."
Mintha bármikor is elfelejtettem volna. Csináltam reggelit majd gyorsan elkészülődtem és indultam a suliba. Elég unalmasan telt most is. Főleg, hogy a szünetek nagy részét azzal töltöttem, hogy hallgathattam Jenny és George enyeleg mellettem. Komolyan ha nem lettek volna ott a srácok nem tudom mit csináltam volna. Persze őnagysága ma sem tolta be a képét a suliba, ami mostanában nem meglepő. Ennyit a " Megváltoztam, most már jó fiú vagyok" megjelenésről.. Na mindegy. Suli után a tegnapi hibámból tanulva felhívtam Scooter-t aki kb 10 perc alatt meg is érkezett értem.
- Szia. Scooter, ne haragudj de lenne egy kis apróság.-kezdtem bele félénken amint beültem a kocsiba.
-Szia. Mi lenne az?
-Lenne egy plusz személy- erre a mondatra egyből kikerekedtek a szemei.
-De ugye nem a barátodra gondolsz?- nézett rám kíváncsian.
-Nem- nevettem el magam- a húgomra kéne ma vigyáznom és nagy gond lenne ha ő is velünk jönne?
-Jézusom Lara a szívbajt hoztad rám. Már miért lenne baj?- elég fura volt a reakciója. És mért is hoztam rá a frászt? Kissé fura volt. Vajon mit tervez?? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, de most ezeket félresöpörve elmondtam neki, hogy kell mennünk a tesómért és egész úton a kérdések jártak a fejemben.
*Justinéknál*
Amikor megérkeztünk, nem kicsit meglepődtem. Sokkal többen voltak ott mint amire számítottam. De a legnagyobb meglepetést Justin okozta. Két kis gyerkőc társaságában nevetgélt a nappaliban. Az ölében ült egy szőke kisfiú aki éppen egy kisautóval játszott, előtte pedig a szőnyegen egy szintén szőke kislány fésülgette a babájának a haját. Még sosem láttam Justin-t ennyire nyugodtnak és ennyire boldognak. A csodálkozásomból Pattie hangja ébresztett ki.
-Szia csillagom.- ölelt meg - már azt hittük, hogy ide sem érsz. És ki ez a kis tünemény veled?-nézett a húgomra.
-Szia. Ő itt a húgom Hanna. Remélem nem baj, hogy elhoztam.-kissé kínosan éreztem magam.
- Jaj dehogy baj. Sőt örülök neki, hogy végre megismerhetem. Meg nyugi lesz kivel játszania.- mosolyodott el- De gyere be szeretnélek mutatni téged valakiknek.- fogta meg a csuklómat és húzott maga után.
- Lara ,ők itt a szüleim Diane és Bruce.
-Nagyon örülök.- fogtam velük kezet.
-Ő pedig itt Justin apukája Jeremy és a felesége Erin. A két kis apróság pedig Jaxson és Jasmin.- mindenkivel gondosan kezet fogtam és bemutatkoztam a két kicsi pedig egyszerre karolta át a lábamat.
De az én pillantásom egyből Justin-t kereste aki mosolygott a látványon. Be kell vallani elég furán nézhettem ki.
-Amíg el nem felejtem Hanna valakit be szeretnék neked mutatni.- fordultam a tesóm felé.Majd megfogtam a kezét és Justin felé kezdtem el sétálni.-Ő itt Justin Bieber.
-Szia szépségem. Hogy vagy?-kérdezte Justin mosolyogva a húgomtól. Na jó most komolyan meglepett. Tud ilyen is lenni?
-Lara, gyere velünk játszani -ugrott elém Jazzy és már húzott is a nappaliba.
Annyira aranyosak voltak. Persze Hanna az folyton Justin-on csüngött mindenről faggatta, és meglepően a srácot nem zavarta csak simán nevetgélt a húgommal. Talán ilyen lenne az igazi Justin Bieber?
- Lara ráérsz egy kicsit?- termett mellettünk Scooter.-Justin-nal kérdezni szeretnénk valamit.
Ajaj itt már kezdtem egy kicsit parázni. Teljesen kiment a fejemből, hogy vajon mit is szeretnének.
-Persze.
-Srácok nincs kedvetek egy kicsit kint játszani?-kérdezte Justin a tesóitól- Ígérem mi is megyünk.-azzal a három kicsi egyből kiszaladt a kertbe.
-Szóval- kezdett bele Scooter-arra gondoltunk, hogy..
-Hogy nem lenne-e kedved eljönni velünk a turnéra- vágott a szavába Justin.
-Hát... nem is tudom mit mondjak..
-Nem kell most rögtön válaszolnod. Beszéld meg nyugodtan anyukáddal a dolgot. -nyugtatott Scooter.
-De jobb lenne ha jönnél. Elég nehéz fent tartani nélküled a látszatot.-na visszatért a régi énje.
-Justin..-vetett rá szigorú pillantást Scooter.
-Most mi van ez az igazság- azzal felállt és elindult a kicsik után.
-Ne is törődj vele. Mostanában nagyon nincsenek jó napjai.- próbált vigasztalni Sco.
-Aha és mióta csak ismerem rossz napjai vannak mi?- mondtam kissé több flegmasággal mint akartam.-Ne haragudj nem akartam bunkó lenni.- kértem bocsánatot amit ő egy mosollyal díjazott.
Amikor beléptem a házba és megláttam amint Justin a tesóival játszik egyből a régi énje jutott az eszembe. Amikor még ő is gyerek volt. Amikor együtt játszottunk a kicsikkel már kezdtem azt hinni , hogy ma egy tök jó napunk lesz, de álmodik a nyomor. Mit is képzeltem? Majd Justin hirtelen megváltozik és normálisan beszél majd velem? Túl szép is lenne ha igaz lenne. Igenis bánt, hogy ekkora tapló velem, mert tudtommal nem ártottam neki semmit. Már arra készültem, hogy ezt neki is elmondom, de meg gondoltam magam. Nem volt kedvem Justin után menni és jelenetet rendezni mindenki előtt, főleg a kicsik előtt nem. Hagyom inkább, hogy a nagyszülei ugyanazt a Justin-t lássák, mint aki a karrier előtt volt. Nem ezt a tapló férget. Nem akartam nekik csalódást okozni. Így hát a konyha felé vettem az irányt. Gondoltam a kicsikkel úgyis egymaga is elboldogul ahogy láttam, bár bevallom azért kicsit féltem hiszen a húgom is vele volt. A konyhában Pattie éppen az ebédet főzte.
-Segíthetek?- kérdeztem tőle amikor láttam, hogy mennyire szüksége van rá. Szegény másból sem állt, mint szeletelésből és kavargatásból. Kikaptam a kezéből a fakanalat.
-Mi jót főzöl??- kérdeztem amikor megcsapott az az isteni illat.
-Spagettit. Ez Justin kedvence.- na ez meg lepett. De nagy elismerés, hogy egy újabb dolgot megtudtam róla.
Hirtelen nagy vihorászást hallottunk. Számomra ismeretlen volt a hang, viszont Pattie elmosolyodott. Hirtelen Justin lépett be a konyhába még mindig mosolyogva.
-Justin? Segítenél megteríteni az asztalt?-kérte Pattie.
-Persze, csak iszok.-és ezzel a hűtő felé vette az irányt.
-Egyébként mire ez a jókedv?
-Csak tudod játszottam a kicsikkel és ők valahogy mindig megmosolyogtatnak.-ezután a kijelentés után fejét hirtelen felém fordította, majd a mosoly lehervadt az arcáról, és elindult az ebédlőbe teríteni.
Nagyon fura volt. Talán nem akarta, hogy ezt meghalljam? Vagy , hogy lássam őt igazán nevetni? Vagy esetleg azt hiszi, hogy ettől gyengének tűnik? Vagy csak annyit akart ezzel hogy a gyerekek mosolyt csalnak az arcára én meg vagy olyan ocsmány vagyok hogy még az arca is lerohad vagy egyszerűen csak ennyire utál? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, de tudtam, hogy ezekre sosem kapok választ, vagy legalábbis majd csak idővel.
Leültünk ebédelni. Minden nagyon finom volt, Pattie igazán kitett magáért. Tök jó hangulata volt mindenkinek, nevettünk egy csomót, meg poénkodtunk. A legviccesebb az volt amikor Scooter elkezdett játszani a spagettivel és Pattie rászólt. Komolyan Scooter olyan mint egy nagy gyerek. Sokszor Hanna illedelmesebben viselkedik. Pattie meg szinte mintha Scooter anyukája is lenne egyben. Hirtelen egy telefoncsörgés zavarta meg az ebédet.
-Bassza meg- csapott az asztalra Justin, majd kivágta a székét maga alól úgy, hogy az felborult és kiviharzott az ebédlőből.
Ebbe meg vajon mi ütött? Azt vettem észre, hogy hirtelen én is felpattanok és a lábaim már visznek is Justin után. Felszaladtam a lépcsőn és bekopogtam a szobájába. Nem jött válasz így hát benyitottam, és megláttam őt amint az ágyon ül könnyes szemmel és a telefonja képernyőjét bámulja. Oda akartam menni hozzá és átölelni, de ekkor a padló nyikorgására felnézett rám. A könnyes szeme dühben égett.
- Te mi a faszt keres el itt?? Beengedett valaki? Szerinted véletlenül csuktam be azt a kurva ajtót?- szegezte nekem kérdéseit.
-Énn.. csak kíváncsi voltam..,hogy jól vagy-e és ha tudok valamiben segíteni csak szólj- alig tudtam kinyögni ezt a pár szót.
- És megbizonyosodtál róla, hogy kurva szarul vagyok?? Most örülsz? Láttál sírni. Egyébként meg mi a faszért érdekel téged, hogy mi van velem?
- Nem tudom- szinte még én is alig hallottam ezt a pár szót, annyira halkan mondtam.
-Egyébként meg tudsz segíteni. Takarodj innen a büdös picsába.
Szavai nagyon fájtak. Éreztem, hogy belülről égetnek. Olyan érzésem volt mintha a szívem darabokra tört volna. De ez, hogy lehetséges ha nem szeretem? Vagy talán mégis? A szemem megtelt könnyel ami utat tört magának és végig folyt az arcomon. Sarkon fordultam és becsuktam magam mögött az ajtót. Könnyeimtől alig láttam. Amennyire gyorsan csak tudtam leszaladtam a többiekhez, és megfogtam a húgom kezét.
-Elnézést de nekünk most mennünk kell. Köszönjük a vendéglátást. Örülök, hogy megismer...-és itt elcsuklott a hangom. Képtelen voltam kimondani azt, hogy örülök annak , hogy megismertem őket. Nem akartam tőlük elbúcsúzni. Mindenki értetlenül nézett rám. Egyedül Pattie volt az aki szerintem megértette, hogy mit akartam mondani mert az ő szeme is könnyes volt. Felpattant az asztaltól és megölelt.Annyira jó érzés volt mindig az ölelése bátorságot és erőt adott. Amikor elengedett elindultunk az ajtó felé. Mielőtt becsuktam volna magam mögött még egyszer visszanéztem, mert úgy éreztem, hogy esetleg most jártam utoljára ebben a házban.
2013. október 12., szombat
14.rész
*Justin szemszöge*
Tegnap mikor Lara-val beszéltünk a szobában,olyan fura érzés töltött el.Melegséget és izgatottságot éreztem.De bassza meg én nem akarok megint szerelmes lenni! Főleg nem belé.Elég kínos helyzetbe jöttem mikor megkérdezte hogy kiről írtam a dalomat.Ugyan is nem akartam neki beszámolni Selenáról.Semmi kedvem nem volt az érzelgéshez.Meg amúgy sincs hozzá semmi köze szóval.De van benne valami...valami csábító ami nem hagy nyugodni.Ahj utálom ezt az érzést.Legszívesebben kivágnám magamból.Mi a szarért kellett nekem Scooterre hallgatnom mikor azt mondta hogy "Jó lenne egy románc hogy feldobja az érdeklődését az embereknek és a sajtónak irántad".Persze mint ha nekik is közük lenne az én románcaimhoz.
Inkább otthagytam nehogy kérdezősködjön és a végén megadjam magam.Mikor a szemébe nézek mindig elvesztem az uralmat még a lábaim alatt is és akkor legszívesebben leteperném.
Felhúztam magamat.De nem miatta,sajnos,hanem miattam.Mert olyan barom vagyok hogy még a saját érzéseimet sem tudom kifejezni.Selena is ezért...mindegy hagyjuk,ez most nem ide tartozik.
Elmentem inkább Twist-hez.Elég erős anyag volt nála szerencsére.Hehe hogy beszívtunk te atya úristen.És az a csaj..huhuu az aztán tudja hogy kell elbűvölni a kígyót,ha értitek mire gondolok.
Hajnalban értem haza szóval reggel semmi kedvem nem volt abba a rohadt suliba menni és találkozni Lara-val.Elég lesz nekem kibírni a jelenlétét a turnén.Valahogy vissza kell fognom magam.Nem akarom hogy az első olyan alkalomnál ahol tehetem kihasználom és a végén összeveszünk és soha többé nem látom.Még egyszer nem akarom ezt!
Inkább gyúrtam egy kicsit.Csináltam pár képet is.Felraktam netre hogy hadd élvezzék a rajongóim a látványt.Tudjátok mi a jó az internetben? Hogy minden úgy terjed rajta mint a vírus.Kb fél óra múlva már a tv-ben is az én képem volt.Nem mondom eléggé jól esik azért ilyenkor az a dolog.Mikor az órára néztem meglepődtem.Már fél három volt.Felmentem a szobába és átöltöztem.Meleg volt ezért úgy döntöttem csobbanok egyet a medencében.Megindultam lefelé mikor csöngettek.
-Szia! - lépett be Lara.Én meg csak ott kikerekedett szemekkel bámultam hogy mi a faszt keres ez itt.
-Csá.Mit akarsz? - indultam meg hátat fordítva neki.
-Scooter azt írta hogy hívjam mikor ráérek de gondoltam jobb ha eljövök személyesen és nem kell furikáznia.Itthon van?
-Csak nem randitok lesz?
-Haha.Valami nagyon fontos dolgot akar elmondani.
-Nem tudom hogy hol van de nem is érdekel. - kacsintottam. - még valamit?
-Nem kössz. - lenézően grimaszolt majd megindult az emeletre.
-Jó szórakozást. - kiabáltam utána egy kicsit több perverzséggel mint akartam volna a hangomban.
-Meglesz! - intett vissza.
Megindultam a medencébe.
Út közben viszont észre vettem hogy bent hagytam a törülközőmet szóval visszaindultam.Mikor a konyhapulthoz értem -ugyan is oda tettem le- Lara megjelent a lépcső alján.Láttam hogy nagyon tetszik neki a látványom így nem bírtam ki hogy ne szóljak be neki.
-Na mi az baba,talán felizgultál? - meg is simítottam a hasamat majd direkt levettem a gatyámat így fürdőnadrág maradt csak rajtam.
-Ahh - öklendezés képen próbált ezzel hatni - nem gondolod hogy egy kicsit túl sokat képzelsz magadról?
-Na látod ez egy jó kérdés.Nem képzelek sokat magamról csak annyit amennyit kell. - kacsintottam.
-Hát akkor most szólók hogy nem kéne ennyi mindent elhinned a tükörnek ugyan is HAZUDIK!
-Ühhüm,ühümm - bólogattam majd a kezemmel kacsaszájat utánoztam. - jól van,mondjad csak.
-Pff idióta! - nézett rám lenézően majd megindult az ajtó felé.Nem tudom miért de bepánikoltam.
-Hé,hé! Hova mész?
-Semmi közöd nincs hozzá. - fordult felém.
-Ilyenkor sötétedéskor már nem nagyon kéne egyedül mászkálnia ilyen szépséges lánynak,nem gondolod?
-Miért is érdekel téged hogy mi lesz velem?
-Hát,tudod..nem jönnék ki jól a sajtónál hogy hagytalak egyedül mászkálni az utcán és hogy nem tudok rád vigyázni.
-.....csak fel ne robbanj a nagy önzetlenségedtől. - kacsintott.
-Meg..kár lenne érted.Túl szép a kis pofid. - nem tudom hogy hogy de a lábaim megindultak előre.
Kezdtem elgyengülni és egyre csak közelebb értem hozzá.Ő ott állt előttem ölbe tett kezekkel én meg csak reménykedhetek hogy nem húzza el a csíkot.
-Most mire készülsz? - kérdezte unottan.
-Hmm,nem is tudom. - közelebb léptem hozzá.Már csak egy kis hely volt közöttünk.Kezemet arcára tettem mire éreztem hogy ő is egyre gyengébb lesz.
Halk lihegését hallgatva egyre közelebb vittem a fejemet övééhez majd mikor már orrunk helye összeért megálltam.
Egyikőnk se mozdult.Csak néztem bele gyönyörű szemeibe és nem tettem semmit.Annyira akartam hogy megcsókolhassam de nem mertem.Féltem hogy ott hagy.
-Kérlek. - suttogtam szinte kérlelve.
Nem csinált semmit.Láttam az arcán hogy ő is akarja de valami még is visszatartja.Láttam hogy nagyon gondolkozik a következő tettén.
Nem bírtam tovább.Ajkaimat szorosan övéire tapasztottam és vadul csókoltam.Tudtam hogy már nincs megállás.Pár perc és az ágyamban lesz.
Mikor megcsókoltam rájöttem arra hogy semmit nem is érzek csak a képzeletem próbálta bemesélni nekem.Ha megfektetem jobb lesz.
Nem ellenkezett legalább is én nem vettem észre hogy ellenére volna a dolog szóval kezemet combjára emeltem és lassan megemeltem.Másik lábát is kezembe vettem így Lara az ölembe került.Megindultam a lépcsőre majd egyből a szobámba vettem az irányt.Óvatosan lehajtottam az ágyra.Még mindig vadul csókoltuk egymást.Tudtam hogy most már tényleg az enyém.Benyúltam a pólója alá és a mellét kezdtem markolgatni.Halkan nyögött ami még jobban beindított.Övére kaptam és kikapcsoltam majd magamról is leszaggattam a gatyát.
-Ne,ezt nem tehetem! - lökött el magától.Mondhatom eléggé meglepődtem.
-Miért is? - kezdtem ideges lenni.Nem igaz hogy ezt sem bírja ki. - nem fog fájni. - mosolyogtam kajánul.
-Mert nem és kész.Utállak és te is engem.És nem akarok egy név lenni a listádon.
-Ahj fejezd már be lécci. - rátapadtam nyakára és elkezdtem szívni.
-Hé,hé mit csinálsz?!! Justin szállj le rólam!
Nem akartam még jobban elrontani a helyzetet szóval nem tehettem mást.
-Akkor húzzál ki innen! - szálltam le róla.Komolyan mondom idegesít.Hülye kis ribanc.
Felállt,megigazította a ruháját és a haját és megindult kifelé.
-Valld be hogy te is akarod és kívánsz engem! - nyúltam keze után.
Rám nézett.A szemében láttam azt a hatalmas igent ám ő meg sem szólalt.Csak lehajtotta fejét.Kezét "eldobtam" majd a dühtől forrva elfordultam.
-Sajnálom. - suttogta majd elment.
Pff hülye csitri.Nem meri bevallani hogy mennyire kíván pedig ő is jól tudja.Tudom hogy mit érez mert teljesen kisugárzik belőle hogy kurvára belém van zúgva csak nem meri bevallani.Nem baj! 2 hetet vagy még annyit se adok neki és újra az ágyamban lesz de akkor már tényleg nem fog ellenkezni.
Tegnap mikor Lara-val beszéltünk a szobában,olyan fura érzés töltött el.Melegséget és izgatottságot éreztem.De bassza meg én nem akarok megint szerelmes lenni! Főleg nem belé.Elég kínos helyzetbe jöttem mikor megkérdezte hogy kiről írtam a dalomat.Ugyan is nem akartam neki beszámolni Selenáról.Semmi kedvem nem volt az érzelgéshez.Meg amúgy sincs hozzá semmi köze szóval.De van benne valami...valami csábító ami nem hagy nyugodni.Ahj utálom ezt az érzést.Legszívesebben kivágnám magamból.Mi a szarért kellett nekem Scooterre hallgatnom mikor azt mondta hogy "Jó lenne egy románc hogy feldobja az érdeklődését az embereknek és a sajtónak irántad".Persze mint ha nekik is közük lenne az én románcaimhoz.
Inkább otthagytam nehogy kérdezősködjön és a végén megadjam magam.Mikor a szemébe nézek mindig elvesztem az uralmat még a lábaim alatt is és akkor legszívesebben leteperném.
Felhúztam magamat.De nem miatta,sajnos,hanem miattam.Mert olyan barom vagyok hogy még a saját érzéseimet sem tudom kifejezni.Selena is ezért...mindegy hagyjuk,ez most nem ide tartozik.
Elmentem inkább Twist-hez.Elég erős anyag volt nála szerencsére.Hehe hogy beszívtunk te atya úristen.És az a csaj..huhuu az aztán tudja hogy kell elbűvölni a kígyót,ha értitek mire gondolok.
Hajnalban értem haza szóval reggel semmi kedvem nem volt abba a rohadt suliba menni és találkozni Lara-val.Elég lesz nekem kibírni a jelenlétét a turnén.Valahogy vissza kell fognom magam.Nem akarom hogy az első olyan alkalomnál ahol tehetem kihasználom és a végén összeveszünk és soha többé nem látom.Még egyszer nem akarom ezt!
Inkább gyúrtam egy kicsit.Csináltam pár képet is.Felraktam netre hogy hadd élvezzék a rajongóim a látványt.Tudjátok mi a jó az internetben? Hogy minden úgy terjed rajta mint a vírus.Kb fél óra múlva már a tv-ben is az én képem volt.Nem mondom eléggé jól esik azért ilyenkor az a dolog.Mikor az órára néztem meglepődtem.Már fél három volt.Felmentem a szobába és átöltöztem.Meleg volt ezért úgy döntöttem csobbanok egyet a medencében.Megindultam lefelé mikor csöngettek.
-Szia! - lépett be Lara.Én meg csak ott kikerekedett szemekkel bámultam hogy mi a faszt keres ez itt.
-Csá.Mit akarsz? - indultam meg hátat fordítva neki.
-Scooter azt írta hogy hívjam mikor ráérek de gondoltam jobb ha eljövök személyesen és nem kell furikáznia.Itthon van?
-Csak nem randitok lesz?
-Haha.Valami nagyon fontos dolgot akar elmondani.
-Nem tudom hogy hol van de nem is érdekel. - kacsintottam. - még valamit?
-Nem kössz. - lenézően grimaszolt majd megindult az emeletre.
-Jó szórakozást. - kiabáltam utána egy kicsit több perverzséggel mint akartam volna a hangomban.
-Meglesz! - intett vissza.
Megindultam a medencébe.
Út közben viszont észre vettem hogy bent hagytam a törülközőmet szóval visszaindultam.Mikor a konyhapulthoz értem -ugyan is oda tettem le- Lara megjelent a lépcső alján.Láttam hogy nagyon tetszik neki a látványom így nem bírtam ki hogy ne szóljak be neki.
-Na mi az baba,talán felizgultál? - meg is simítottam a hasamat majd direkt levettem a gatyámat így fürdőnadrág maradt csak rajtam.
-Ahh - öklendezés képen próbált ezzel hatni - nem gondolod hogy egy kicsit túl sokat képzelsz magadról?
-Na látod ez egy jó kérdés.Nem képzelek sokat magamról csak annyit amennyit kell. - kacsintottam.
-Hát akkor most szólók hogy nem kéne ennyi mindent elhinned a tükörnek ugyan is HAZUDIK!
-Ühhüm,ühümm - bólogattam majd a kezemmel kacsaszájat utánoztam. - jól van,mondjad csak.
-Pff idióta! - nézett rám lenézően majd megindult az ajtó felé.Nem tudom miért de bepánikoltam.
-Hé,hé! Hova mész?
-Semmi közöd nincs hozzá. - fordult felém.
-Ilyenkor sötétedéskor már nem nagyon kéne egyedül mászkálnia ilyen szépséges lánynak,nem gondolod?
-Miért is érdekel téged hogy mi lesz velem?
-Hát,tudod..nem jönnék ki jól a sajtónál hogy hagytalak egyedül mászkálni az utcán és hogy nem tudok rád vigyázni.
-.....csak fel ne robbanj a nagy önzetlenségedtől. - kacsintott.
-Meg..kár lenne érted.Túl szép a kis pofid. - nem tudom hogy hogy de a lábaim megindultak előre.
Kezdtem elgyengülni és egyre csak közelebb értem hozzá.Ő ott állt előttem ölbe tett kezekkel én meg csak reménykedhetek hogy nem húzza el a csíkot.
-Most mire készülsz? - kérdezte unottan.
-Hmm,nem is tudom. - közelebb léptem hozzá.Már csak egy kis hely volt közöttünk.Kezemet arcára tettem mire éreztem hogy ő is egyre gyengébb lesz.
Halk lihegését hallgatva egyre közelebb vittem a fejemet övééhez majd mikor már orrunk helye összeért megálltam.
Egyikőnk se mozdult.Csak néztem bele gyönyörű szemeibe és nem tettem semmit.Annyira akartam hogy megcsókolhassam de nem mertem.Féltem hogy ott hagy.
-Kérlek. - suttogtam szinte kérlelve.
Nem csinált semmit.Láttam az arcán hogy ő is akarja de valami még is visszatartja.Láttam hogy nagyon gondolkozik a következő tettén.
Nem bírtam tovább.Ajkaimat szorosan övéire tapasztottam és vadul csókoltam.Tudtam hogy már nincs megállás.Pár perc és az ágyamban lesz.
Mikor megcsókoltam rájöttem arra hogy semmit nem is érzek csak a képzeletem próbálta bemesélni nekem.Ha megfektetem jobb lesz.
Nem ellenkezett legalább is én nem vettem észre hogy ellenére volna a dolog szóval kezemet combjára emeltem és lassan megemeltem.Másik lábát is kezembe vettem így Lara az ölembe került.Megindultam a lépcsőre majd egyből a szobámba vettem az irányt.Óvatosan lehajtottam az ágyra.Még mindig vadul csókoltuk egymást.Tudtam hogy most már tényleg az enyém.Benyúltam a pólója alá és a mellét kezdtem markolgatni.Halkan nyögött ami még jobban beindított.Övére kaptam és kikapcsoltam majd magamról is leszaggattam a gatyát.
-Ne,ezt nem tehetem! - lökött el magától.Mondhatom eléggé meglepődtem.
-Miért is? - kezdtem ideges lenni.Nem igaz hogy ezt sem bírja ki. - nem fog fájni. - mosolyogtam kajánul.
-Mert nem és kész.Utállak és te is engem.És nem akarok egy név lenni a listádon.
-Ahj fejezd már be lécci. - rátapadtam nyakára és elkezdtem szívni.
-Hé,hé mit csinálsz?!! Justin szállj le rólam!
Nem akartam még jobban elrontani a helyzetet szóval nem tehettem mást.
-Akkor húzzál ki innen! - szálltam le róla.Komolyan mondom idegesít.Hülye kis ribanc.
Felállt,megigazította a ruháját és a haját és megindult kifelé.
-Valld be hogy te is akarod és kívánsz engem! - nyúltam keze után.
Rám nézett.A szemében láttam azt a hatalmas igent ám ő meg sem szólalt.Csak lehajtotta fejét.Kezét "eldobtam" majd a dühtől forrva elfordultam.
-Sajnálom. - suttogta majd elment.
Pff hülye csitri.Nem meri bevallani hogy mennyire kíván pedig ő is jól tudja.Tudom hogy mit érez mert teljesen kisugárzik belőle hogy kurvára belém van zúgva csak nem meri bevallani.Nem baj! 2 hetet vagy még annyit se adok neki és újra az ágyamban lesz de akkor már tényleg nem fog ellenkezni.
2013. október 5., szombat
13. rész
Sziasztok!:))
Nagyon sajnáljuk, hogy mostanában kevesebb rész van. De nem sok időm van így a szalagtűző miatt de már nemsokára vége. Ígérem, hogy október 19.-e után próbálunk majd sietni velük. Betti részéről pedig ott a suli. Szóval reméljük, hogy megértitek. :) A blogunk kinézetét pedig Valériának köszönhetjük. Szerintem nagyon jól megcsinálta :) Ezért kérlek titeket nézzetek be az ő blogjára is és iratkozzatok fel rá :)http://believehungarian.blogspot.hu/ :) Na de nem fecsegek többet. Remélem tetszik majd a rész :)
13. rész
A zuhanyzás kissé hosszúra nyúlt, ugyanis lemaradtam a sorozatom folytatásáról. Bevackoltam magam a kanapéra a laptopommal és az ismerőseim között kezdtem el kutakodni. Muszáj megtalálnom a legjobb pasit, hisz nem éghetek be Justin előtt. Nem jöhet rá, hogy csak hazudtam. Mondhatom elég nehéz eset vagyok. Mindenkiben találtam valami hibát. Vagy a haja nem tetszett, vagy a stílusa, vagy egyszerűen tudtam róla, hogy egy gyökér. Közel 2 órás keresgélés után már majdnem feladtam amikor csengettek. Kikászálódtam a takaró alól és az ajtóhoz csoszogtam. Amikor kinyitottam George és a srácok néztek rám kíváncsi szemekkel.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia csajszi! Hát mi van veled?? Már is pizsamában nyomulsz?? - kérdezte Matt. Én csak elnevettem magam.
- Képzelem, hogy nézhetek ki!- nevettem tovább.
- Te mindenhogy jól nézel ki- kuncogott fel Matt mögött Nick.
Hát persze Nick. Rá eddig miért nem gondoltam. Ő az egyik legjobb haverom még könnyen bele is menne nem úgy mint egy szinte idegen. Vele nagyon egyszerű lesz Justin-t beetetni.
- Gyertek be.- gondolatmenetemet megszakítva álltam el az ajtóból, hogy beljebb tudjanak jönni.
- Mi jót csinálsz?-kérdezte Ben.
- Keresgéltem.- válaszoltam kipirulva. Csak nem a srácok előtt kérem meg Nick-et, hogy játssza el a pasimat.
- És nézünk egy filmet?- vetette fel az ötletet Nick. Életmentő.
-Persze. De George-ot hol hagytátok???- kérdeztem amikor feltűnt, hogy valaki hiányzik.
- Azt mondta, hogy Jenny-vel megbeszélték, hogy elmennek valahová.
Hát ez szíven ütött. Félre ne értsétek örülök nekik, hogy végre tesznek valamit meg minden, de azért Jenny igazán beszámolhatott volna róla. Ha már a legjobb barátnők vagyunk. Én mindent elmondtam neki. Most, hogy ezen gondolkozok leesett, hogy már egy ideje nem beszéltünk.
- Halloooo Lara itt vagy??- kérdezte Ben megnyújtva az "o" betűt.
- Igen persze csak elgondolkoztam.
- Na akkor ez jó lesz?- nyújtott felém egy DVD-t. Az éhezők viadalát választották. Remek már vagy 100-szor láttam. Jenny szerint annyira helyes a főszereplő hapsi, hogy mindig ezt kellett vele nézni. Nem baj belementem így legalább gondolkozhattam azon, hogy kérem majd meg Nick-et a szívességre. Kimentem a konyhába rágcsáért amíg a fiúk elindították a filmet. Amikor már mindent kivettem a szekrényből megfordultam és Nick-kel találtam szembe magam. Annyira megijedtem, hogy majdnem eldobtam a tálat.
-Gondoltam biztos kell majd egy kis segítség- mosolygott rám.
-Igen köszi. -nyomtam a kezébe a poharakat és egy üveg narancslevet. Már elindult a nappaliba amikor utánaszóltam.
-Hé Nick figyelj, kérhetnék tőled egy szívességet?- kissé kipirultan kezdtem bele.
-Persze.
- Elég kínos ezt kérni főleg, hogy az egyik legjobb haverom vagy de..
- Mond nyugodtan.- szakított félbe.
- Szóval akkor kimondom. Eljátszanád, hogy a pasim vagy?? - vártam, hogy mikor hallok röhögést de helyette teljesen mást kaptam.
- Miért ne játszanám. De amúgy megkérdezhetem, hogy miért?-na ettől tartottam.
-Hát tudod van az a srác akivel George összebalhézott a buliban na ő elvileg a pasim. Vagyis igazából nem csak egy interjúban azt nyilatkozta, hogy én a barátnője vagyok és most meg akarom neki mutatni, hogy nem irányíthat csak úgy kedvére.
- Oké. Én benne vagyok.- kacsintott egyet és kiment a nappaliba. Én is követtem majd leültem a srácok közé és néztem a filmet.
Kb 1,5 óra múlva vége lett nagy örömömre. Már szinte kívülről tudtam a szöveget és, hogy mikor mi fog történni. A srácok úgy döntöttek, hogy nem hagynak itt egyedül úgyhogy nem mennek haza. Miután előkerestem a takarókat és a párnákat lefeküdtem én is aludni. Nem sokáig sikerült mert a telefonom rezegni kezdett az éjjeli szekrényen.
" Már alig várom, hogy találkozzak a titokzatos pasiddal. Kíváncsi vagyok kivel drukkolsz elő holnap estére. Vedd úgy, hogy megvagytok hívva a buliba ami nálam lesz. De remélem a fiúkádat hamar lekoptatod mert tudod csillagom fent kell tartanunk a látszatot. xD A részleteket majd elküldöm. -Csók Justin"
Na már csak ez hiányzott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozni akar majd vele. Nagy nehezen sikerült vissza aludnom. De nem mondom, hogy a legjobban aludtam. Egész este a találkozáson járt az agyam. Gondolhattam volna, hogy Justin nem veszi kis dologra ezt az egészet és nagy ügyet csinál belőle, hogy ha bukok minél több ember előtt égessem le magam.
*Másnap*
" Na szóval este 8-kor kezdődik a buli, Már várom a nagy belépődet xD- Justin"
-Semmi sem jobb egy ilyen sms-nél.- mondtam ki szarkasztikusan amikor kiléptem a fürdőszobából. Még van 4 órám a buliig amit nagyon nem várok. Dobtam Nick-nek egy sms-t, hogy mikorra jöjjön ide és megpróbáltam felhívni Jenny-t de nem vette fel. Ezen az utóbbi időkben már meg sem lepődök. Úgy döntöttem, hogy lemegyek segíteni anyának legalább tereli a gondolataimat.
- Segíthetek?- kérdeztem.
-Persze. Kérlek kivennéd a hűtőből a tejet?
Odasétáltam a hűtőhöz és kivettem amit anyu kért majd odanyújtottam neki.
-Mi a baj kincsem?- tudtam, hogy előtte nem tudom majd titkolni, hogy valami bajom van, így hát elmeséltem neki mindent az elejéről.
- Jaj édesem. Emiatt ne szomorkodj. Majd úgyis megoldod.- mosolyodott el.
- Biztosan.- válaszoltam majd elindultam a húgom szobájába.
-Szia mi jót csinálsz?- kérdeztem tesómat aki éppen a földön ülve próbált kirakni egy puzzle-t.
-Szia. Játszok. Segítesz??-kérdezte csillogó szemekkel. Oda sétáltam hozzá és leültem vele szemben.
Imádok vele lenni. Már csak az is megnyugtató ha a közelemben van. Olyan kis aranyos, hogy mellette nem tud szomorú lenni az ember. Mindig tud valami olyat csinálni amivel megnevettet, és nekem most pont erre volt szükségem. Az ő segítségével gyűjtök erőt az estéhez.
- Lara- törte meg a csendet.
-Igen?
-Kérsz majd nekem egy aláírást Justin-tól??- nézett rám azzal a kis aranyos mosolyával az arcán.
- Persze. Miért ne kérnék? A kis hercegnőnek mindent.- alig tudtam befejezni a mondatomat mert már a nyakamba is ugrott.
- Te vagy a legjobb nővér a világon- mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Hirtelen az órára pillantottam, és akkor vettem észre , hogy kb 1 órám van mielőtt Nick ide ér. Annyira gyorsan repül az idő ha a hugival játszok.
Az utam egyből a fürdőbe vezetett. Egy gyors zuhany után felkaptam a ruhámat, megcsináltam a hajamat, majd a szokásos alap smink elkészítésével fejeztem be a készülődért. Nick már lent várt és anyuval beszélgettek.
- Szia. Mehetünk?- zavartam meg a beszélgetésüket.
-Igen persze. Egyébként jól nézel ki.-mosolyodott el.
-Köszi. Anyu mi akkor el is mentünk majd jövök.- adtam egy puszit az arcára, majd lehajoltam a tesómhoz is.
- Szép álmokat picur.- pusziltam meg majd megöleltem. Majd elindultunk.
*Justin szemszöge*
Már alig vártam, hogy Lara megjelenjen. Kíváncsi voltam milyen pasit szedett össze. Bár nem mintha ez változtatna bármin is. Úgyis az enyém lesz. Még csak most kezdődött a buli de én már unom. Anya meghívott egy csomó embert,akinek a felét nem is ismerem de jó pofiznom kell mert ugyebár megváltoztam. Pff.. ezt még magam sem hiszem el, nemhogy mások.
-Szevasz tesó. Csak nem a csajt várod?- jött oda hozzám Fredo röhögve.
-Cső. Dehogy is. Csak nincs kedvem a bájcsevejhez.- kissé elpirultam amikor észrevettem, hogy a lépcsőn ülve az ajtót bámulom.
- Ne is tagadd. Ebből már nem mászol ki.- ütött bele a vállamba majd elindult a konyha felé.
Már indulni akartam felé amikor csengettek. Kedvetlenül és unottan indultam az ajtó felé- Fasza megint megjött anya egyik ismerőse. De amikor kinyitottam az ajtót meglepődtem. Lara állt ott egy írtó szexi ruhában és az oldalán egy srcáccal.
-Szia- köszönt.
-Hali. Gyertek be.-álltam el az útjukból.
-Justin Bieber vagyok-fordultam a gyerek felé-de gondolom ezt te is tudod. Csak hogy tudd Lara úgyis az enyém lesz- suttogtam a képébe.
- Nick, és igen hallottam már rólad pár dolgot, amire én a helyedben nem lennék olyan büszke, ha pedig azt hiszed, hogy a tiéd lesz akkor most szólok mielőtt pofára esnél, hogy buktad- mondta. Ekkor elborúlt az agyam.
-Ugyan nézz már rám ember. Én vagyok Justin Bieber. Amit akarok azt mindig meg szerzem, és most Larát akarom, és te is tudod, hogy az enyém lesz- mondatom végén elmosolyodtam.
-Nagyon biztos vagy magadban, csak nehogy koppanj- válaszolta majd összekulcsolta a kezét Laráéval és elindultak az udvarra.
Mégis mit képzel ez a srác magáról? Semmit nem tud rólam. Olyan szívesen behúznék neki egyet de csak anya miatt nem teszem. Elindultam utánuk de jobb lett volna ha nem teszem. Olyat láttam amit nem akartam. Amikor kiértem az udvarra láttam amint Nick lesmárolja Larát. Nem tudom mi történt velem vagy, hogy egyáltalán miért érdekel a dolog de nem bírtam végig nézni. Nem volt kedvem a tömeggel kedveskedni és jó pofát vágni mindenhez így elmentem a ház egyetlen egy olyan részébe ahol senki sem zavarhat és ez a zene szoba volt.
*Lara szemszöge*
Egész jól sikerült a dolog. Láttam Justin arcán, hogy meglepődött amikor meglátta mellettem Nick-et. Nem gondolta volna, hogy tényleg pasival jövök. De kissé paráztam amikor sértegették egymást. tudtam nagyon jól, hogy Justin hamar felkapja a vizet és nem akartam, hogy kb 5 perces itt létünk alatt máris verekedjenek. Megpróbáltam jelezni valahogy Nick-nek, hogy menjünk tovább mire ő nagy nehezen vette a lapot. De amit az udvaron csinált az engem is meglepett. Pont mondani akartam neki valamit amikor hirtelen megcsókolt. Talán egy kicsit túl jól is játszotta a szerepét. A csók után észrevettem, hogy Justin az ajtóban áll és minket néz. Az arcán ledöbbenés és csalódottság látszódott próbált kemény maradni de nem igazán sikerült neki, majd hirtelen megfordult és visszament a házba. Ekkor hasított belém a felismerés. A nagy Justin Bieber féltékeny.
Nicket ott hagyva indultam el Justin után. Először az emeletre szaladtam fel és a szobáját vettem célba. Bekopogtam az ajtón, de nem jött válasz. Vettem a bátorságot és benyitottam, de a szoba üres volt. Az összes szobát megnéztem az emeleten és higgyétek el elég sok van belőle, majd lementem a földszintre. De sehol sem találtam. Már kezdtem volna feladni amikor hirtelen hallottam, hogy valaki zongorázik. Követtem a hangot, és a ház egy olyan részére kerültem ahol eddig még sosem jártam. Az ajtón halkan benyitottam és megláttam a szoba közepén a gyönyörű fekete zongorát. Majd meghallottam az ismerős dalt.
Amikor vége lett a dalnak tapsolni kezdtem.Justin hirtelen megfordult.
-Mi a faszt keresel te itt?? Nem a pasiddal kéne nyalnotok egymást valahol?- förmedt rám.
Nem válaszoltam semmit csak megfordultam és az ajtó felé indultam amikor hirtelen megfogta a csuklómat és visszarántott.
-Ne haragudj- csak ennyit mondott de ez mindennél többet jelentett. Ilyen őszintén még soha nem kért bocsánatot.
-Semmi baj -öleltem meg. Nem szólt semmit csak szorosan tartott a karjai között. Ez a pillanat felejthetetlen volt.
-Egyébként kérhetnék valamit?- törtem meg a csendet. Kicsit lazított az ölelésén majd a szemembe nézett.
- Persze. Mit szeretnél?
- Egy autogrammot. A húgomnak. - tettem hozzá mielőtt még félre érthette volna.
- Majd személyesen megkapja- kacsintott egyet mosolygás közben.
- Egyébként nagyon tetszett a dal amit énekeltél. Kiről írtad?- kérdeztem attól félve, hogy rossz megint ordibálni fog.
- Lényegtelen- válaszolta majd kisétált az ajtón.
Na pont ettől féltem. Megint itt hagyott a megválaszolatlan kérdésekkel. Nem láttam sok értelmét tovább, hogy ebben a szobában maradjak, úgyhogy kimentem az udvarra megkeresni Nick-et.
Körbe néztem mindent kint, de sehol sem találtam, mire rezegni kezdett a táskámban a telefonom.
-Szia. Merre vagy?- szóltam bele.
- Szia eljöttem a buliból, mert úgy vettem észre, hogy már nem igazán volt rám szükséged. A terv nem jött be legalábbis nem teljesen.- válaszolta Nick.
-De ugye most nem haragszol rám?
-Dehogy haragszom. Majd holnap beszélünk, te bulizz csak nyugodtan. Szia.- majd letette.
Valahogy nem tudtam neki hinni. Az ember nem lép le csak úgy szó nélkül ha nem bántja a dolog. Ezen a dolgon agyalva indultam el megkeresni Justin-t, hogy megkérjem vigyen haza mert nincs kedvem tovább itt maradni.
-Szia Lara. Gyere ide.-intett maga felé Pattie amin meglátott. Egy elég nagy tömeg vette körül és nekem semmi kedvem nem volt odamenni az ismeretlenekhez, de nem akartam bunkó lenni és azt sem akartam, hogy Pattie megsértődjön.
-Jó estét. Szia-köszöntem majd Pattie megölelt.
-Emberek ő itt Lara akiről meséltem. A fiam barátnője.-az utolsó mondatot órási mosollyal az arcán mondta ki.
-Milyen bájos. De Pattie hol van a fiad?-kérdezte az egyik férfi a társaságból.
-Igazából nem tudom. Nem láttad valamerre Lara- nézett rám kétségbeesetten amiből én egyből vettem a lapot.
-De fent van a szobájában. Nem érezte túl jól magát, ezért felment lepihenni-hazudtam. Próbáltam menteni a helyzetet és csak azt reméltem, hogy nem mennek bele jobban a témába.
-Ó ezt sajnálattal hallom. Szívesen beszélgettem volna vele.- sóhajtozott a fickó. Annyira fent hordta az orrát. Ezalatt a kb 1,5 perc alatt amit velük töltöttem sikerült megutálnom.
-De én megyek is és megnézem, hogy jobban van-e már. Örültem a szerencsének.- mondtam udvariasan, majd megöleltem Pattie-t.
-Megyek megkeresem és megkérem, hogy vigyen haza, mert holnap suli. Ha meg nem jön be akkor megyek Kenny-hez.-suttogtam.
-Máris mész?? De azért vigyázz magara. Majd találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra.
Bejártam az egész házat de Justin-t sehol sem találtam. Megkérdeztem Fredo-tól és Ryan-től is, hogy nem látták-e de ők sem tudtak róla semmit. Persze Fredo válasza egyből az volt , hogy: " Azt hittem veled van és az ágyban toljátok." nem is ő lenne. De kicsit aggasztott, hogy senki sem tudott róla semmit. Úgy döntöttem, hogy megyek inkább Kenny-hez. Akit persze a konyhában találtam meg.
-Szia Ken.- mindig így szoktam becézni.-Haza tudnál vinni??
-Szia. Persze. Máris indulhatunk- majd elvette a szendvicsét a tányérról és elindult velem a kocsifeljáróra.
Az út elég gyorsan telt. Nem beszéltünk túl sokat mivel Kenny evett az én agyam pedig azon járt, hogy Justin vajon hova a fenébe tűnhetett.Annyira elvesztem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk.
-Köszönöm a fuvart. Jó éjt. -köszöntem el, majd kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé indultam. Amint beértem ledobtam magamról a magassarkút és a szobámba vettem az irányt. Átöltöztem pizsibe majd megmostam a fogamat és lefeküdtem aludni. Elég hamar elnyomott az álom.
*Reggel a suliban*
Reggel pontban 7:58-ra értem be a suliba. Sosem voltam a pontosság híve de meglepetten láttam, hogy Justin még nincs bent. Vajon hol lehet? Ekkor hirtelen kivágódott a terem ajtó. Egyből odakaptam a fejemet, mert azt hitte, hogy Justin jött be, de nem. George volt az aki Jenny kezét fogva indult el a saját padja felé.
-Na jó gyerekek lemaradtam valamiről??- fordultam oda hozzájuk.- Most már értem, hogy miért nem veszed fel a telefont.- kacsintottam Jenny felé mire ő csak nevetett.
- De azért örülök nektek.- mosolyodtam el. Igaz volt amit mondtam. Nagyon örültem nekik. Már szinte fél éve kínlódnak egymással, de senki nem mert lépni. Eddig.
Jenny-ék leültek a helyükre nem sokkal később a tanár is megérkezett és elkezdte az órát.
Elég gyorsan telt a suli. Az ebéd szünetben Jenny elmesélt mindent, hogy hogy jöttek össze, mit csináltak az elmúlt napokban. Én is beszámoltam neki mindenről. De valami nem hagyott nyugodni. Nem hallottam semmit sem Justin felől. Senki nem beszélt róla rajtam kívül. Olyan volt mintha nem is létezett volna. A szünetekben próbáltam hívni de vagy nem vette fel, vagy pedig ki volt kapcsolva. Pattie-t meg nem mertem felhívni mert nem akartam ezzel idegesíteni. De vajon hova tűnhetett? Ekkor rezegni kezdett a telefonom és valami teljesen váratlan dolog történt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)