5.rész

*Lara szemszöge*

Reggel mikor felébredtem Jenny még aludt én pedig nem akartam felkelteni ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Hagytam neki egy üzenetet az asztalon, hogy ha felkelt tudja, hogy hova mentem, majd elindultam. Zenehallgatás közben próbáltam nem a tegnap este történt dolgokon gondolkozni. Pont sikerült kikapcsolni az agyamat és 100%-ban a zenére koncentrálnom amikor megláttam Justin-t aki pont felém közeledett.

-          Látom Szépségem van eredménye a futásnak- szólt be majd rácsapott a fenekemre.

-          Seggfej- válaszoltam majd nem törődve vele futottam tovább.

Mikor haza értem Jenny a nappaliban ült a TV előtt.  Köszöntem neki majd egyből a konyhába mentem, hogy töltöttem magamnak egy pohár narancslevet.

-          Nem megyünk el a Starbucks-ba? – kiabálta utánam barátnőm még mindig a nappaliból.

-          Felőlem mehetünk csak előtte gyorsan lezuhanyzok. – válaszoltam és már indultam is a fürdőszoba irányába.

Megengedtem a forró vizet, majd ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a könnyed vízsugár alá. Agyam egyből elkezdett pörögni a reggel történt dolgok visszajátszódtak a fejemben, mintha egy filmet vetítettek volna le nekem. Élveztem, hogy a víz lemossa rólam Justin érintését és olyan érzésem volt mintha a fejemből is kimosta volna az emlékét. Megkönnyebbülten léptem ki a tükör elé. Magamra tekertem egy törülközőt és megszárítottam a hajamat amit utána ki is vasaltam. Feltettem egy alap sminket és így indultam el a szobám felé, hogy felöltözzek. Nem tudom mennyi időt tölthettem a fürdőben, de barátnőm már teljesen készen ült az ágyon és rám várt. Gyorsan felkaptam magamra egy farmer rövidgatyát, egy New Yorkos fehér pólót és a rövid szárú Converse tornacipőmet és már indultunk is.

Az út elég csendesen telt amit barátnőm tört meg.

-          Haragszol rám? – kérdezte. Hangjából kihallottam az aggodalmat.

-          Én nem haragszom, csak nem értelek. Tudod jól, hogy milyen az a gyökér. Csak egy estére kellettél neki, mint mindenki más, és te mégis belementél – válaszoltam.

-          És milyen volt a futás? – próbálta terelni az előző témát, mert látszott az arcán, hogy ledöbbent az előbb hallottakon.

-          Jó volt csak volt néhány zavaró tényező – mosolyodtam el, ezzel is biztosítva számára, hogy nem haragszom. De ő egyből tudta, hogy kikről beszéltem.

-          Mert mi volt? – ezt már ő is mosolyogva kérdezte.

-          Mindegy hagyjuk ne rontsuk el a mai napot azzal, hogy róla beszélünk.

Beszélgettünk még egy kicsit és lassan meg is érkeztünk. Leültünk az egyik asztalhoz. Ma Josh dolgozott aki mellesleg a szomszédom, de nem vagyunk abban a bizonyos legjobb barát zónában. Nem utáljuk egymást, de nem is igazán keressük egymás társaságát. Oda jött hozzánk és mindketten leadtuk a rendelésünket. A szokásos cappucino-t és szendvicset rendeltük mindketten. Jenny mesélt nekem a tegnap estéről (persze nem a Justin-os részéről ) amikor megláttam egy ismerős személyt a pultnál. Hátulról nem ismertem fel, de biztos vagyok benne, hogy valahonnan ismerem. De amikor megfordult villámként hasított belém a felismerés. Ez Justin egyik majma, azt hiszem Ryan-nek hívják. Egyből átfutott az agyamon, hogy  ezek mindig csoportban járkálnak, szóval lehet, hogy  az a görény is itt van. 

-          Lara figyelsz rám? Mi a baj? – kérdezte barátnőm. Gondolom észre vette, hogy nem igazán  reagáltam semmire sem a mondandójából.

-          Ne nézz hátra, de szerintem itt van Justin.

-          Nem gondolod, hogy kezdesz kissé paranoiás lenni?

-          Nem komolyan, az egyik haverja ott áll a pultnál, és tudod, hogy ők mindig együtt lógnak.

-          Basszus az tényleg Ryan. De vajon ő hol lehet?

Ekkor kivágódott a mellettünk lévő asztalnál egy szék és valaki leült.

-          Kit keresel Szépségem?- kérdezte az a személy. A hangjából hallatszódott, hogy vigyorog. Oda fordultam, de bár ne tettem volna. Justin volt az.

-          Csak nem engem kerestél? Ennyire hiányzom, hogy nem bírod ki nélkülem mivel egy nap kétszer is találkozunk? – kérdezte még mindig vigyorogva. Esküszöm olyan jól esne egyszer letörölni azt a vigyort a képéről.

-          -A franca. Lebuktam- vágtam oda kissé szarkasztikusan.

Már pont felálltunk, hogy elinduljunk és majd otthon megesszük a szendvicsünket amit Josh éppen akkor hozott ki ( bár nekem teljesen elment azt étvágyam, aminek ez a gyökér volt az oka) de megragadta a csuklómat és így visszarántott a székre.

-          -A barátnőd már megvolt. Te leszel a következő. - súgta fülembe.

-          -Álmodban Bieber. – válaszoltam, majd kirántottam a kezemet szorításából és elindultunk az ajtó felé.