7.rész

Sziasztok meghoztam az új részt!! De szeretném ha ebbe a blogba is benéznétek http://heartbreaker-heavenwithbo.blogspot.hu/ :) Az egyik barátnőm írja és szerintem fantasztikus a sztori remélem nektek is tetszeni fog és az új rész is :) Nagyon szépen köszönjük a 12 feliratkozót és a rengeteg oldalmegtekintést és a megjegyzéseket!!!! Szuperek vagytok és imádunk titeket! :) Na de nem dumálok annyit jó olvasást :)



* Lara szemszöge *
 Justin kijelentése után kirántottam kezemet szorításából, majd elindultam befelé és becsaptam az ajtót. Nem akartam többet látni. Belülről szinte fűtött az ideg. Bementem a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak mert az általában megnyugtat. Kb  fél órát lehettem bent, amikor már teljesen úgy éreztem, hogy sikerült lenyugodnom. Magamra tekertem egy törölközőt és úgy mentem a szobámba. Mikor beértem hallottam hogy rezeg a telefonom az éjjeliszekrényen. Sms-em jött, de nem találjátok ki kitől!

"Szia
Készülj délután randink lesz! 4-re érted megyek. Csinos légy.
ui: Minél kevesebb ruha van rajtad annál jobb, és annál könnyebb dolgom lesz.
Justin"

Újra éreztem magamon, hogy a düh feszít belülről.
- Hogy lehet valaki ennyire gyökér?- kérdeztem magamtól. Mostanában ez nagyon szokásommá vált.

Rápillantottam az órára, ami szerint már 15:00-van. Magamra kaptam egy egyszerű pólót és egy rövid gatyát. Visszamentem a fürdőbe, hogy a hajammal kezdjek valamit és feldobjak egy alap sminket. Mikor elkészültem lementem a nappaliba ahol Jenny  éppen a laptopját bújta.
- Na sikerült lenyugodnod? - kérdezte
- Egyszer már igen aztán jött ez az sms - nyomtam az arca elé a telefonomat.
- Ő aztán nem aprózza el- nevetett mire akaratom ellenére nekem is mosolyra húzódott a szám. A nagy nevetés közben megszólalt a csengő.
- Na megjött Őnagysága- jelentette ki szarkasztikusan Jenny. Nevetve nyitottam ki az ajtót.
- Kész vagy? - kérdezte Justin miközben a telefonja képernyőjét bámulta.
- Kérdezhetek valamit?- nyögtem oda köszönés nélkül, mivel ő sem üdvözölt.
- Mond- válaszolta még mindig a készüléket bámulva.
- Nekem mi haszon ebből az egészből?- szegeztem neki a kérdést kicsit lehet erősebb hanglejtéssel , mint akartam. De legalább már az arcomat nézte, igaz, hogy egy kissé értetlen arcot vágott.
- Ne rinyálj már! Fizetek neked amennyit csak akarsz a pénz nem akadály. Neked csak a rohadt randikat kell kibírnod, hogy fent tartsuk a látszatot.- válaszolta tök nyugodt hangon.
- Na de figyelj! Nem az egyik kurvád vagyok, akinek fizetsz egy kis együtt töltött időért. Megértetted?- förmedtem rá. Mostanra szinte már dühöngtem. De az arckifejezése megváltozott, amiből arra következtettem, hogy vette a lapot.
-Akkor mi kell?- hangja unott volt miközben tekintete az arcomról visszavándorolt a kezében tartott telefonjára.
. Bánj velem tisztelettel-   szegeztem neki kérésemet.Hirtelen nem jutott jobb dolog az eszembe.Visszanézett az arcomra. Azt hittem, hogy most jön az hogy a képembe röhög. De nem.
- Oké - csak ennyi volt a válasza. Kicsit elképedtem azt hittem bele fog kötni de semmi Tekintete ismét a telefonra vándorolt.
-  Tényleg ennyire fontos lenne neki ez az egész??  De komolyan oké, hogy ő egy sztár meg minden. De mi lehet annyira érdekes a telefonjában, hogy mindig azt bámulja??- kérdeztem már megint magamtól. Erről komolyan le kéne szoknom.
- De indulhatunk?- kérdezte, mire én aprót bólintottam. Beültünk a kocsiba és egy kávézó felé hajtottunk.
Mikor odaértünk beültünk egy kissé eldugott asztalhoz. Miután leadtuk a rendelésünket, beállt közöttünk a kínos csend. Én az ablakon bámultam kifelé amikor a pincérnő lerakta elém a cappuccino-mat, majd Justin kissé bizonytalan arckifejezéssel nézett rám.
- Mi van?- kérdeztem kissé flegmán.
- Lara, lenne itt még valami.- ugyan azzal az arccal nézett rám. Most komolyan azért csinálja ezt mert fél a válaszomtól?
- És mégis mi? Nem elég, hogy veled mutatkozok?? Mit akarsz még?- kérdeztem kissé bunkón.
- Meg kéne ismernünk egymást alaposabban.
-Minek?
-Mert ha egy interjúban rólad kérdeznek valamit és én nem tudok válaszolni elég gáz lesz.- nevette el magát.
-Te csináltad, húzd is ki magad belőle.- adtam tudtára szarkasztikusan.
- Látom a tisztelettel bánás az csak rám vonatkozik.
- Na jó, teszünk fel egymásnak kérdéseket, de ha nem akarok nem válaszolok rá.- vázoltam neki ajánlatomat. Mire ő egy bólintással és egy mosollyal helyeselt.
-Mi a kedvenc színed?- kezdte- Nekem a lila.
- Nekem pedig a piros- nevettem el magam, mert nem gondoltam volna, hogy ez érdekli a legjobban.
-Hogyan éled meg azt amikor a gyűlölködők szidnak?- kérdeztem.
- Nem nagyon érdekelnek.Jó persze nem esnek jól, de próbálok olyankor arra gondolni, hogy sokkal többen szeretnek mint gyűlölnek.
- Hány pasid volt eddig?
- Magán ügy.-válaszoltam kicsit flegmán.
- Ugyan tudnom kell mennyi volt a konkurencia.- nevette el magát mert azt hitte annyira szellemes volt, de amikor ránézett az arcomra abba hagyta. Gondolom látta rajtam, hogy nem sokat ér, mert úgysem válaszolok.
- Mi az amitől a legjobban félsz?- próbáltam terelni a szót.
- A visszautasítástól.- válaszán teljesen ledöbbentem. Azt hittem, hogy az a tipikus pasi válasz lesz,hogy " én nem félek semmitől".
- Miért pont a visszautasítástól? Hisz te vagy a nagy popszenzáció  " Justin Bieber"- formáltam idézőjelet az ujjammal- a legtöbb lány álma. Nem sok visszautasításban lehetett részed.
- Azt ne hidd. Hisz te is visszautasítottál egy párszor.
- Ja de én nem tartozok azok közé akik lehidalnak a látványodtól.- kissé csalódottan nézett a szemembe. Majd jött a kérdés amitől mindvégig féltem.
- Szűz vagy még?
- Ez nem tartozik rád. Különben is ilyet mikor kérdeznének egy interjúban tőled?- förmedtem rá.
- Sosem tudhatod, hogy mire kérdeznek rá.
-De erre biztos nem fognak.- majd jött a további kínos kérdések sorozata. Mikor csókolóztál elsőnek? Kivel? Ki volt az első pasid és hány évesen? ..
- Na jó Bieber ezt most hagyjuk abba.- nem válaszolt semmit, csak mosolygott.
- Vajon  mi játszódhat le ilyenkor abban a hülye fejében?- kérdeztem magamtól.
- Az egésztől függetlenül miért nem szereted a zenémet?- kérdése meglepett.
- A zenédet azt szeretem, csak tudod érted nem vagyok odáig.
-De hiszen nem is ismersz.- ezt nem igazán kérdésnek szánta, és mintha kissé elkeseredett volna a válaszom hallatán.
Pont ez az! Nem tudom milyen vagy valójában, de biztos nem ilyen amilyennek az utóbbi időben mutatod magad.- válaszoltam kijelentésére.
Arca ellágyult már szinte nem is ismertem rá. Arra a kis srácra emlékeztetett aki 2009-ben a semmiből tört fel. Ezt az énjét sokkal jobban szeretem, mint a mostanit. Egy percre átfutott az agyamon, hogy esetleg ki tudnék lépni ebből a színjátékból és igazán tudnám szeretni... Na jó nem vagyok normális. Ez komolyan az én fejemben fordult meg? Nem hiszem el. Én ilyen görénnyel soha nem jönnék össze. Nyilvánosan leribancozott nem egyszer és ráadásul nem csak engem, hanem az összes lányt a suliban. Bár be kell vallanom, hogy tényleg elég helyes és ma egész normális velem, és... Na ezt sürgősen abba kell hagynom! Tudom, hogy én max egy éjszakára kellenék neki, de én nem állok be azoknak a lányoknak a sorába, akik annyira naivak,hogy bármit megtennének egy éjszakáért Justinnal. Nem esek ebbe a hibába.
- Lara, jól vagy?- a kérdése zökkentett ki az elég hosszú gondolatomból.- A kérdésem nem volt ennyire bonyolult, hogy ennyit kelljen rajta gondolkozni.- nevette el magát.- Szóval?
- Mert mit kérdeztél? Bocs nem figyeltem- vallottam be.
- Nem vagy éhes?- tette fel ismét- Szerintem egy darabig még úgyis itt fogunk dekkolni.- nézett ki az ablakon.
Az egész épület előtt fotósok álltak. Alig láttam valamit a vakuk fényétől, ahogy kattogtatták a gépeiket.
- Nem köszönöm. Nem szeretem ha evés közben fényképeznek.- egy halk nevetés hagyta el a száját.
- Én sem.
Folytattuk tovább a kérdezz-felelek játékot egy kicsit de a paparazzik tömege nemhogy csökkent volna, még nőtt, és, hogy fokozzuk még a dolgot megjelent a tinilányok tömege is. Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy bejött egy csapat fiatal és én már csak azt vettem észre, hogy Justin megragadja a karomat és feléjük húz.
- Te mégis mi a büdös francot csinálsz? Nem éppen a legjobb alkalom, hogy haverkodj, vagy éppen felszedd az esti programodat!- kiabáltam rá, de a mondatom utolsó felén meglepődött kissé, ahogy én is. Vajon miért mondtam én ilyet? Nem érdekel, hogy mit csinál. Vagy talán mégis?
- Nyugi, ki akarok menni innen.- válaszolta és az egyik pincér állt meg mellettünk és kinyitotta a hátsó bejáratot. Elindultunk a kocsi felé, de azt is körbeállták a pletykavadászok és a rajongók. Ezért elmentünk egy közeli parkba ahol Justin felhívott valakit, hogy jöjjön értünk.
- A kocsiddal mi lesz?- kérdeztem.
- Ne aggódj Ryan ott volt a srácokkal és majd ő elhozza ha kicsit lecsendesedtek a dolgok.-mosolygott.
- De amúgy miért nem akartad,hogy lefényképezzenek minket együtt, ha mi elvileg " járunk"- formáltam idézőjelet ujjaimmal.-Nem mindegy az neked! Amúgy meg nem akarom, vagyis Scooter, hogy felkavarják az életedet.
Ezzel kissé elkéstetek nem gondolod?- mondtam gúnyosan.
Hirtelen leált mellettünk egy fekete sötétített ablakú Range Rover, és egy termetes fickó szállt ki belőle, majd kinyitotta nekünk az ajtót és kezét felém nyújtotta.
- Szia, Kenny vagyok. Justin testőre.
-Szia én pedig Lara. Justin áll barátnője- fogtam vele kezet miközben ő röhögött az előbbi mondatomon.
Beültünk a kocsiba ás elindította a motort. Egy számomra teljesen ismeretlen környéken jártunk. Csodáltam a házakat amikor hirtelen megálltunk. Kiszálltam a járműből, és egy óriási ház előtt találtam magam. Justin megfogta a karomat és maga után húzott, miközben én még mindig a házat bámultam.Beléptünk az ajtón és szó szerint leesett az állam. Kívülről is gyönyörű és hatalmas ház volt, de belülről még mesésebb. Egy alacsony fekete hajú nő sietett felénk.
-Szia én Pattie Mallette  vagyok. Justin anyukája, tegezz nyugodtan, és érezd magad otthon.- nyújtotta felém barátságosan a kezét, miközben folyamatosan mosolygott.
-Szia Lara Morgan- ráztam meg a kezét, mire ő magához rántott és megölelt. Miután elváltunk egymástól Justin-t is öleléssel köszöntötte és nyomott egy puszit az arcára. Justin arckifejezése megváltozott. Még sose láttam ilyennek.
-Talán ez az igazi énje?- kérdeztem magamtól.
-Gyertek üljünk le a nappaliba. Kértek valamit inni?- zökkentett ki Pattie csilingelő hangja a gondolataimból.
-Nem köszönöm. - válaszoltam kedvesen, és elindultam a hatalmas fekete bőrkanapé felé. Pattie pedig velem szemben foglalt helyet egy fotelban.
Többnyire csak mi beszélgettünk. Justin szinte meg sem szólalt, csak ha kérdeztük és akkor is szinte csak egy- két szavas válaszokat adott. Beszélgetésünket a csengő hangja zavarta meg.