15. rész

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik és, hogy ennyire várjátok mindig a következőt. Köszönjük a sok feliratkozót és oldalmegtekintést. Hihetetlen érzés amikor feljövök a blogra és látom, hogy a számok csak emelkednek .:) Mellesleg azt is köszönjük, hogy megértitek, hogy nem tudunk nagyon sűrűn részeket hozni és így is kitartotok :) Imádunk titeket <3 <3 <3
http://www.youtube.com/watch?v=zrzSHLmChfg
Egyébként, hogy tetszik Justin új száma??? Írjátok meg komiban :)

*Lara szemszöge*

Amikor megéreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben a szívem 1000-rel vert. Titkon reméltem, hogy Justin akar valamit. Most jelenleg az sem érdekelne ha megint valami baromságot küldene. De csalódnom kellett. Ugyanis az sms Scooter-től érkezett.

" Szia Lara. Valamiről beszélnünk kell nagyon fontos. Kérlek ha ráérsz hívj fel és érted megyek. Üdv Scooter."

Alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Ami valljuk be elég unalmas volt. Az ebéd után még volt két órám ami baromi kiakasztó volt. Filmeztünk de majdnem bealudtam. De ez a két óra is úgy tűnt mintha egy örökkévalóság lenne. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit akar velem megbeszélni Scooter és, hogy tud-e valamit Justin-ról. Amikor meghallottam a csengőt egyből kirohantam a teremből. Úgy döntöttem, hogy nem hívom fel Scooter-t hanem egyből odamegyek. De jobb lett volna ha nem ezt teszem. Ugyanis nem volt otthon. De valaki más viszont igen. Justin nyitotta ki az ajtót és be kell, hogy valljam elég szexi volt abban a..... Jézusom mi van velem? Na mindegy és szóval hát hozta a szokásos formáját. De amikor megcsókolt na az nagyon meglepett és olyan érzésem volt, hogy nem akarom, hogy abba hagyja. De persze neki el kellett rontania ezt is, mint mindent egy bizonyos beszólással.Nem is ő lenne. Szívem szerint felképeltem volna, de inkább erőt vettem magamon és hátat fordítottam neki, majd kisétáltam az ajtón. Útközben felhívtam Scooter-t aki nem győzött bocsánatot kérni amiért nem volt otthon, de megbeszéltük, hogy holnap majd értem jön és majd megbeszéljük amit mondani akart. Nagy örömömre vissza kell mennem megint abba a házba.

*Otthon*

-Szia anyu megjöttem. Merre vagy?- kiáltottam amint becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szia édesem. A konyhában. Tudnál nekem segíteni?
Amint beértem a konyhába a kezembe adta a fakanalat és intett a tűzhely felé ezzel célozva arra, hogy kavarjam meg a levest amíg ő valamilyen tésztát kavart.
- Mi jót sütsz??- kérdeztem kíváncsiskodva.
- Muffint. Ó jut eszembe holnap vigyáznod kellene a húgodra.
- De anya holnap nem érek rá.- nyafogtam.
-Mert mi dolgod lesz ?-nézett rám kíváncsian.
-Holnap Scooter beszélni akar velem valamiről és meghívott hozzájuk ebédre.
- Gondolom nem jelent nekik nagy gondot ha egy emberrel többen lesztek.- válaszolta. Éreztem a hangjában, hogy nem szeretné tovább firtatni a témát és, hogy ebből most ő került ki győztesen.

Duzzogva felszaladtam a szobámba és leültem az ágyamra a laptopommal. Nem tudom mi ütött belém. Általában imádok a húgommal lenni,vele mindig minden olyan vidám és életteli, de most valahogy cikinek éreztem, hogy oda kell vinnem Justin-hoz. Nem anyára haragudtam, hanem saját magamra amiért így érzek. Pedig tudom, hogy nem lesz semmi gáz, mert a bulin amikor megemlítettem Justin-nak az aláírást amit a tesóm kért még ő mondta, hogy majd személyesen megkapja, és elvileg neki is van két kis tesója. Szóval csak nem lesz annyira ellenszenves mint általában.

*Reggel*

Mikor felébredtem anya már nem volt itthon, de találtam a konyhában egy cetlit.

" Elmentem  dolgozni utána pedig Susan-nél kávézunk. Szerintem majd csak este érek haza. A húgodat már elvittem a suliba. El ne felejts majd érte menni. Jó szórakozást az ebéden . Puszi Anya."

Mintha bármikor is elfelejtettem volna. Csináltam reggelit majd  gyorsan elkészülődtem és indultam a suliba. Elég unalmasan telt most is. Főleg, hogy a szünetek nagy részét azzal töltöttem, hogy hallgathattam Jenny és George enyeleg mellettem. Komolyan ha nem lettek volna ott a srácok nem tudom mit csináltam volna. Persze őnagysága ma sem tolta be a képét a suliba, ami mostanában nem meglepő. Ennyit a " Megváltoztam, most már jó fiú vagyok" megjelenésről.. Na mindegy. Suli után  a tegnapi hibámból tanulva felhívtam Scooter-t aki kb 10 perc alatt meg is érkezett értem.
- Szia. Scooter, ne haragudj de lenne egy kis apróság.-kezdtem bele félénken amint beültem a kocsiba.
-Szia. Mi lenne az?
-Lenne egy plusz személy- erre a mondatra egyből kikerekedtek a szemei.
-De ugye nem a barátodra gondolsz?- nézett rám kíváncsian.
-Nem- nevettem el magam- a húgomra kéne ma vigyáznom és nagy gond lenne ha ő is velünk jönne?
-Jézusom Lara a szívbajt hoztad rám. Már miért lenne baj?- elég fura volt a reakciója. És mért is hoztam rá a frászt? Kissé fura volt. Vajon mit tervez?? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, de most ezeket félresöpörve elmondtam neki, hogy kell mennünk a tesómért és egész úton a kérdések jártak a fejemben.

*Justinéknál*

Amikor megérkeztünk, nem kicsit meglepődtem. Sokkal többen voltak ott mint amire számítottam. De a legnagyobb meglepetést Justin okozta. Két kis gyerkőc társaságában nevetgélt a nappaliban. Az ölében ült egy szőke kisfiú aki éppen egy kisautóval játszott, előtte pedig a szőnyegen  egy szintén szőke kislány fésülgette a babájának a haját. Még sosem láttam Justin-t ennyire nyugodtnak és ennyire boldognak. A csodálkozásomból Pattie hangja ébresztett ki.

-Szia csillagom.- ölelt meg - már azt hittük, hogy ide sem érsz. És ki ez a kis tünemény veled?-nézett a húgomra.
-Szia. Ő itt a húgom Hanna. Remélem nem baj, hogy elhoztam.-kissé kínosan éreztem magam.
- Jaj dehogy baj. Sőt örülök neki, hogy végre megismerhetem. Meg nyugi lesz kivel játszania.- mosolyodott el- De gyere be szeretnélek mutatni téged valakiknek.- fogta meg a csuklómat és húzott maga után.
- Lara ,ők itt a szüleim Diane és Bruce.
-Nagyon örülök.- fogtam velük kezet.
-Ő pedig itt Justin apukája Jeremy és a felesége Erin. A két kis apróság pedig Jaxson és Jasmin.- mindenkivel gondosan kezet fogtam és bemutatkoztam a két kicsi pedig egyszerre karolta át a lábamat. 
De az én pillantásom egyből Justin-t kereste aki mosolygott a látványon. Be kell vallani elég furán nézhettem ki.

-Amíg el nem felejtem Hanna valakit be szeretnék neked mutatni.- fordultam a tesóm felé.Majd megfogtam a kezét és Justin felé kezdtem el sétálni.-Ő itt Justin Bieber.
-Szia szépségem. Hogy vagy?-kérdezte Justin mosolyogva a húgomtól. Na jó most komolyan meglepett. Tud ilyen is lenni?
-Lara, gyere velünk játszani -ugrott elém Jazzy és már húzott is a nappaliba.

Annyira aranyosak voltak. Persze Hanna az folyton Justin-on csüngött mindenről faggatta, és meglepően a srácot nem zavarta csak simán nevetgélt a húgommal. Talán ilyen lenne az igazi Justin Bieber?

- Lara ráérsz egy kicsit?- termett mellettünk Scooter.-Justin-nal kérdezni szeretnénk valamit.
Ajaj itt már kezdtem egy kicsit parázni. Teljesen kiment a fejemből, hogy vajon mit is szeretnének.
-Persze. 
-Srácok nincs kedvetek egy kicsit kint játszani?-kérdezte Justin a tesóitól- Ígérem mi is megyünk.-azzal a három kicsi egyből kiszaladt a kertbe.
-Szóval- kezdett bele Scooter-arra gondoltunk, hogy..
-Hogy nem lenne-e kedved eljönni velünk a turnéra- vágott a szavába Justin.
-Hát... nem is tudom mit mondjak..
-Nem kell most rögtön válaszolnod. Beszéld meg nyugodtan anyukáddal a dolgot. -nyugtatott Scooter.
-De jobb lenne ha jönnél. Elég nehéz fent tartani nélküled a látszatot.-na visszatért a régi énje.
-Justin..-vetett rá szigorú pillantást Scooter.
-Most mi van ez az igazság- azzal felállt és elindult a kicsik után.
-Ne is törődj vele. Mostanában nagyon nincsenek jó napjai.- próbált vigasztalni Sco.
-Aha és mióta csak ismerem rossz napjai vannak mi?- mondtam kissé több flegmasággal mint akartam.-Ne haragudj nem akartam bunkó lenni.- kértem bocsánatot amit ő egy mosollyal díjazott.

Amikor beléptem a házba és megláttam amint Justin a tesóival játszik egyből a régi énje jutott az eszembe. Amikor még ő is gyerek volt. Amikor együtt játszottunk a kicsikkel már kezdtem azt hinni , hogy ma egy tök jó napunk lesz, de álmodik a nyomor. Mit is képzeltem? Majd Justin hirtelen megváltozik és normálisan beszél majd velem? Túl szép is lenne ha igaz lenne. Igenis bánt, hogy ekkora tapló velem, mert tudtommal nem ártottam neki semmit. Már arra készültem, hogy ezt neki is elmondom, de meg gondoltam magam. Nem volt kedvem Justin után menni és jelenetet rendezni mindenki előtt, főleg a kicsik előtt nem. Hagyom inkább, hogy a nagyszülei ugyanazt a Justin-t lássák, mint aki a karrier előtt volt. Nem ezt a tapló férget. Nem akartam nekik csalódást okozni. Így hát a konyha felé vettem az irányt. Gondoltam a kicsikkel úgyis egymaga is elboldogul ahogy láttam, bár bevallom azért kicsit féltem hiszen a húgom is vele volt. A konyhában Pattie éppen az ebédet főzte.

-Segíthetek?- kérdeztem tőle amikor láttam, hogy mennyire szüksége van rá. Szegény másból sem állt, mint szeletelésből és kavargatásból. Kikaptam a kezéből a fakanalat.
-Mi jót főzöl??- kérdeztem amikor megcsapott az az isteni illat.
-Spagettit. Ez Justin kedvence.- na ez meg lepett. De nagy elismerés, hogy egy újabb dolgot megtudtam róla.

Hirtelen nagy vihorászást hallottunk. Számomra ismeretlen volt a hang, viszont Pattie elmosolyodott. Hirtelen Justin lépett be a konyhába még mindig mosolyogva.
-Justin? Segítenél megteríteni az asztalt?-kérte Pattie.
-Persze, csak iszok.-és ezzel a hűtő felé vette az irányt.
-Egyébként mire ez a jókedv?
-Csak tudod játszottam a kicsikkel és ők valahogy mindig megmosolyogtatnak.-ezután a kijelentés után fejét hirtelen felém fordította, majd a mosoly lehervadt az arcáról, és elindult az ebédlőbe teríteni.

Nagyon fura volt. Talán nem akarta, hogy ezt meghalljam? Vagy , hogy lássam őt igazán nevetni? Vagy esetleg azt hiszi, hogy ettől gyengének tűnik? Vagy csak annyit akart ezzel hogy a gyerekek mosolyt csalnak az arcára én meg vagy olyan ocsmány vagyok hogy még az arca is lerohad vagy egyszerűen csak ennyire utál? A kérdések csak úgy gyűltek bennem, de tudtam, hogy ezekre sosem kapok választ, vagy legalábbis majd csak idővel.
Leültünk ebédelni. Minden nagyon finom volt, Pattie igazán kitett magáért. Tök jó hangulata volt mindenkinek, nevettünk egy csomót, meg poénkodtunk. A legviccesebb az volt amikor Scooter elkezdett játszani a spagettivel és Pattie rászólt. Komolyan Scooter olyan mint egy nagy gyerek. Sokszor Hanna illedelmesebben viselkedik. Pattie meg szinte mintha Scooter anyukája is lenne egyben. Hirtelen egy telefoncsörgés zavarta meg az ebédet.

-Bassza meg- csapott az asztalra Justin, majd kivágta a székét maga alól úgy, hogy az felborult és kiviharzott az ebédlőből.
 Ebbe meg vajon mi ütött? Azt vettem észre, hogy hirtelen én is felpattanok és a lábaim már visznek is Justin után. Felszaladtam a lépcsőn és bekopogtam a szobájába. Nem jött válasz így hát benyitottam, és megláttam őt amint az ágyon ül könnyes szemmel és a telefonja képernyőjét bámulja. Oda akartam menni hozzá és átölelni, de ekkor a padló nyikorgására felnézett rám. A könnyes szeme dühben égett.
- Te mi a faszt keres el itt?? Beengedett valaki? Szerinted véletlenül csuktam be azt a kurva ajtót?- szegezte nekem kérdéseit.
-Énn.. csak kíváncsi voltam..,hogy jól vagy-e és ha tudok valamiben segíteni csak szólj- alig tudtam kinyögni ezt a pár szót.
- És megbizonyosodtál róla, hogy kurva szarul vagyok?? Most örülsz? Láttál sírni. Egyébként meg mi a faszért érdekel téged, hogy mi van velem? 
- Nem tudom- szinte még én is alig hallottam ezt a pár szót, annyira halkan mondtam.
-Egyébként meg tudsz segíteni. Takarodj innen a büdös picsába.

Szavai nagyon fájtak. Éreztem, hogy belülről égetnek. Olyan érzésem volt mintha a szívem darabokra tört volna. De ez, hogy lehetséges ha nem szeretem? Vagy talán mégis? A szemem megtelt könnyel ami utat tört magának és végig folyt az arcomon. Sarkon fordultam és becsuktam magam mögött az ajtót. Könnyeimtől alig láttam. Amennyire gyorsan csak tudtam leszaladtam a többiekhez,  és megfogtam a húgom kezét.

-Elnézést de nekünk most mennünk kell. Köszönjük a vendéglátást. Örülök, hogy megismer...-és itt elcsuklott a hangom. Képtelen voltam kimondani azt, hogy örülök annak , hogy megismertem őket. Nem akartam tőlük elbúcsúzni. Mindenki értetlenül nézett rám. Egyedül Pattie volt az aki szerintem megértette, hogy mit akartam mondani mert az ő szeme is könnyes volt. Felpattant az asztaltól és megölelt.Annyira jó érzés volt mindig az ölelése bátorságot és erőt adott. Amikor elengedett elindultunk az ajtó felé. Mielőtt becsuktam volna magam mögött még egyszer visszanéztem, mert úgy éreztem, hogy esetleg most jártam utoljára ebben a házban.