19. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Ebben a részben kicsit több mindent megtudhattok majd Lara előéletéről. Ja és szeretném, hogy ha benéznétek ebbe a blogba szerintem fantasztikus. http://part-ofhisplan.blogspot.hu/ És ha nektek is annyira tetszik akkor iratkozzatok fel és komizzatok :) És persze ne felejtkezzetek el facebook csoporthoz ha még nem tettétek meg, hogy értesüljetek az új részekről.
https://www.facebook.com/groups/448448601930623/
 Jó olvasást nektek és puszi. Imádlak titeket *-* <3


Amikor haza értem az utam egyből egy olyan helyre vezetett ami a legnagyobb biztonságot adta számomra. Ami nem más mint a szobám. Nem Justin-ra haragudtam. Egyáltalán nem, hanem inkább magamra. De egy akkora traumát ami engem ért 14 évesen nem lehet könnyen elfelejteni. És, hogy mi történt? Megpróbáltak megerőszakolni.

 Az iskolából mentem haza amikor 3 férfi jött az utcán és kiabáltak utánam de én nem törődtem velük. Egészen addig amíg valahogy elém nem kerültek. Borzalmas volt.Az alkohol szag csak úgy áradt belőlük. Elkezdtek fogdosni mind a 3-an és nem akartak leszállni rólam. Én persze sikítottam amennyire csak bírtam de a sírástól nem igazán sok hatása volt. Próbáltam rugdosni ahol csak értem őket. De hiába. Amikor észre vettem, hogy még élvezik is egyből abba hagytam. Úgy éreztem, hogy itt vége van az életemnek. De úgy  látszik valami nagyon jót is tettem az életemben, mert valaki nem hagyta ezt az egészet.  Azóta sem tudom, hogy ki volt az az ember aki ezt megakadályozta. Csak egy fekete kocsit láttam ami leállt mellettünk, én persze egyből azt hittem, hogy a kocsi értünk jött, hogy elvigyenek valahová de nem. Egy férfi szállt ki és őt követte 3 kigyúrt állat akik leszedték rólam a 3 fickót. Aztán odajött hozzám de az arcát nem láttam mert a könnyek teljesen elhomályosították az arcomat. Amikor beültem a kocsiba annyit láttam, hogy nem csak 5-en vagyunk hanem az anyós ülésen ül még valaki de sajnos nem láttam, hogy ki. De igazából abban a pillanatban csak az számított, hogy minél hamarabb haza vigyenek.

De persze ezt nem mondhatom el Justin-nak. Még kiröhögne, hogy egy 4 éves sztori miatt nem akarok vele lefeküdni. A gondolta menetemből a telefonom ébresztett ki.

" Szia ne haragudj az előbbiért nem akarok semmit sem rád erőltetni. Nem követem el még egyszer azt a hibát. Csak annyira örültem neki, hogy te is azt érzed amit én. Kérlek bocsáss meg. Nagyon szeretlek, és nem akarok elsietni semmit. Fontos vagy a számomra.  Csók Justin."

Ez az sms most mindennél többet ért, de szegénynek tudnia kell, hogy nem miatta borultam ki, ezért vissza is írtam neki. De az igazat mégsem írhattam le.

"Szia nem haragszom és nem te vagy a hibás. Ez megint az én hülyeségem volt. És én is nagyon szeretlek és nagyon örülök, ennek ami van. De mi is van közöttünk most pontosan? :) Csók Lara"

" Találkozzunk holnap  majd érted megyek és ebéd közben  megbeszéljük. Na mit szólsz? "

" Nekem jó. Akkor holnap"

Annyira boldog voltam. Ki tudja mi jön még ki ebből az egészből. A médiát nem kicsit bezavarjuk. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és veszek egy nyugtató fürdőt. Be vittem az Ipod-omat a fürdőbe és hallgattam a zenét. És olyat is tettem ami tőlem az utóbbi időben nem volt megszokott. Énekeltem.
Éppen a kedvenc számom ment és nem bírtam ki.

http://www.youtube.com/watch?v=AaQOAJZH5a4&list=RD02noP9um8Bils

Pedig nagyon régen nem énekeltem már. Mindig a nagyival énekelgettünk. De amikor meghalt bennem valami annyira összetört, hogy nem bírtam többet énekelni.Ő volt a kedvenc nagyim. Neki tényleg mindent elmondhattam. Mindig megpróbált nekem segíteni és a tanácsai többnyire be is jöttek. Az volt a legviccesebb amikor 2 éve még a halála előtt az első pasimat bemutattam neki és azt mondta: "Kicsi szívem valami nekem nem tetszik ebben a fiúban. Vigyázz vele! " És igaza is lett, mert megcsalt.  De  most valami újra összerakta bennem azt a  törött darabot. Újra úgy érzem, hogy vidáman tudok énekelni és nézzetek hülyének ha akartok, de olyan érzés mintha a nagyi most velem lenne.

Amikor befejeztem a fürdést kiszálltam, magamra tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam.Rátámaszkodtam a mosdó kagylóra és bele néztem a tükörbe. Már nem azt az embert láttam benne aki régen voltam. Sajnos az a sok rossz dolog ami velem történt eléggé bele vitt a rosszba.

Kezdve a megerőszakolási kísérlettel, utána a nagyim halála  és a tetejében a volt pasim is megcsalt. Szerintem egy olyan lány mint én nem ezt érdemelte volna. Jó mondjuk ezek után nem mondhatom magamról, hogy egy szent vagyok. Sajnos 16 éves koromban nagyon el kezdtem bulizni és a piát és a drogokat sem vetetettem meg. Alkalmanként a cigit is elfogadtam szóval tényleg nem jelenthetem ki magam egy ártatlan kis angyalkának. A baráti társaságom is elég vad volt, hogy mit ne mondjak. Nem őket hibáztatom azokért amiket megtettem és a drogok miatt, mert én voltam a hibás, hogy elfogadtam, de azért nekik és részük volt  benne. Egészen addig ez ment amíg ide nem költöztünk. Még jól is jött, hogy apu új munkát kapott, mert így magam mögött tudtam hagyni a gázos dolgokat, és a régi énemet. De sajnos egy valamit nem. A fájdalmas emlékeket. Azok mindig velem lesznek akárhová is megyek. Ezek nem olyan dolgok amiket egy ember könnyen el tud felejteni. De elhatároztam magamban, hogy a régi énemet itt senki sem fogja megismerni és senki sem fog tudni róla. 

Vissza mentem a szobámba felöltözni, majd lementem anyuhoz az ebédlőbe.
-Szia- köszöntem amikor leértem.-Hanna hol van?
-Szia- ölelt meg- az egyik barátnőjénél van. Mi az oka ennek a nagy jó kedvnek??
-Hallottad?- kérdeztem. Tudtam, hogy egyből az énekre gondol.
-Igen. És csodálatos volt. Csak nem Justin van a dologban?
- Hát lehetséges-nevettem.
-Jaj amíg még el nem felejtem George hívott, hogy ma ráérnél-e mert találkozni akar veled. És kérte, hogy hívd vissza.
-Oké megyek is.

Gyorsan tárcsáztam George számát, aki szinte azonnal fel is vette.
-Szia csajszi. De régen beszéltünk. Már hiányzol- kezdte egyből.
-Szia. Te is nekem nagyon. Amúgy ma ráérek. Mit terveztél??
- Nem tudom, nagyon semmit. Csak gondoltam  lóghatnánk együtt,
-Benne vagyok. Akkor ide jössz olyan 5 körül? És majd kitaláljuk, hogy mi legyen.
-Megdumáltuk, Akkor 5-kor megyek. Puszi.
-Okés puszi

Visszamentem anyához a konyhába, hogy segítsek neki. Annyit nevettünk, hogy már fájt a hasam. Kibeszéltünk mindent tudjátok a szokásos anya-lánya csevej. Annyira jó volt végre egy kis időt vele is tölteni. Úgy igazán vele. Nem sok ilyen alkalom adatik, mivel anyu rengeteget dolgozik. De mindig élvezem az ilyen pillanatokat. Olyan nekem mintha a legjobb barátnőm lenne. Neki tényleg mindent elmondhatok, na jó majdnem mindent, Mert a kamu kapcsolatról nem igazán számoltam be neki. Ő még a nehezebb időkben is mellettem állt és hitt bennem.

* 5 óra körül*

A készülődésemet a csengő hangja zavarta meg.
-Basszus ez biztos George és én még sehol sem tartok.-kiabáltam el magam. De nem baj majd anyu szórakoztatja. Úgyis olyan jóban vannak.
Röpke 15 perc alatt teljesen késznek nyilvánítottam magam és lementem a nappaliba ahol anyu és George beszélgettek.
-Szia. Mehetünk?-kérdeztem tőle.
-Szia. Tőlem.
Elköszöntem anyutól , majd kisétáltunk az ajtón.

- Bocsi, hogy megvárattalak.
-Ugyan semmi gond. Anyukáddal jól el dumálgattunk.
-Ja akkor jó. És akkor mit csináljunk?
-Mit szólnál egy fagyihoz és utána pedig esetleg egy mozi?-állt elő az ötlettel.
-Nekem tökéletes.-mosolyogtam.
Az út a fagyizóhoz elég csendesen telt. Hihetetlen, hogy két ember akik szinte elválaszthatatlanok voltak, nem tudnak közös témát találni főleg úgy, hogy egy ideje nem beszéltünk.
Amikor megérkeztünk mindketten választottunk a fagyik közül, és leültünk az egyik asztalhoz a cukrászda előtt.
- És mizu veled? Hogy van a pasid?-kérdezte ezzel megtörve a kínos csendet.
-Hát gondolom jól van. Nem nagyon beszéltem vele. Eléggé elfoglalt.
-Ja értem.
Majd ismét következett a csend. Már lassan én untam ezt az egészet. De feltűnt, hogy talán nincs minden rendben George-val. Nem ilyen szokott lenni. Általában be nem áll a szája. Néha már nekem kellett rászólni, hogy azért levegőt is vegyen beszélés közben.

-És veled mizujs?-kérdeztem vissza. De láttam az arcán, hogy nem volt a legjobb ötlet.
-Hát, igazából megvagyunk.-mondta elég kedvetlenül.
-Na jól van Brown, mi a baj?- eddig bírtam.
-Hát tudod jól megvagyunk meg minden, csak nekem ez kicsit sok. Rengeteg időt töltünk együtt szinte minden nap látom. Együtt vagyunk a suliban utána otthon is és van, hogy este is. De nekem ez sok. Térre van szükségem. Rengeteg embert elhanyagoltam többek között téged is és ez így nagyon nem jó. Én nem ilyen vagyok. Teljesen megváltoztatott ez az egész. De ne értsd félre szeretem Jenny-t meg minden csak nekem kicsit túl ragaszkodó. És nem tudom, hogy meddig fogom még ezt bírni.-öntötte ki nekem a szívét. Sajnáltam szegényt mert nagyon jól ismerem Jenny-t és tudom, hogy milyen tud lenni.
-És akkor most mi lesz veletek??
-Nem tudom. Nem akarom megbántani, mert csak a barátom volt a kapcsolatunk előtt és szeretem is...
-Kizárt.-vágtam a szavába.
-Hogy mi?-nézett rám értetlenül.
-Nem is kérd. Nem fogom helyetted adagolni neki a dolgot. Ez a te sarad.- válaszoltam, mire ő elnevette magát.
-Most mi ennyire baromi vicces?-kérdeztem vissza kissé csípősen.
-Semmi. Tudom, hogy ezt nekem kell neki elmondanom és nem kértelek volna rá, hogy megtedd helyettem. Igaz megfordult a fejemben, de ezt nekem kell elintéznem.
-Jó, hogy ennyire egy véleményen vagyunk-kacsintottam rá.

Miután megettük a fagyit, elmentünk még sétálni egy kicsit a közeli parkba. Nagyon sokat hülyéskedtünk ami a régi emlékeket juttatta az eszembe.

Emlékszem amikor megismertem George-ot szinte minden délután elmentünk a parkba ami a házunk közelében volt. Nem zavart minket, hogy a suliba is szinte mindig együtt voltunk és mindent megbeszéltünk, még a parkban is tudunk miről beszélni. Pedig nem sok minden történt velünk kb. 1 óra alatt amíg külön voltunk. Sosem felejtem el amikor kergettük egymást valami hülyeség miatt és én elbújtam egy fa mögé előle ő meg nem talált meg és amikor a közelembe ért én ráugrottam a hátára. Annyira megijedt, de utána elkezdett szaladni velem a hátán én meg mindig attól féltem, hogy el fogunk esni. Annyira vicces volt. Szerintem a legtöbb ember aki a parkban volt annak minimum hülyének nézett minket.

-Nézd már Lara mi van ott!-mutatott az ég felé. Én persze egyből felkaptam a fejemet mire ő nevetve megfogta a hátamat.
-Meg vagy .-mondta, majd elszaladt.
-Te olyan hülye vagy- kiáltottam miközben futottam utána.
Kergettük egymást egy ideig mire mindketten elfáradtunk és lefeküdtünk a fűbe egy kis dombon.
-Annyira jó volt újra ...-nem tudta kinyögni a végét mert kapkodta a levegőt a futástól
-... újra 16 évesként játszani?- kérdeztem rá
-Igen és veled lenni.-nem tudom, hogy miért de erre a mondatára éreztem, hogy elpirul az arcom.

Hirtelen felpattant majd a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Elfogadtam majd felrántott a földről. Elindultunk a mozi felé. Szinte az egész utat végig nevettük. Mikor odaértünk kiválasztottunk egy filmet, vettünk popcorn-t meg még pár nasit , majd leültünk a helyünkre. Az egész filmet végig nevettem annyira vicces volt. Nem is inkább a film, hanem George hozzászólásai. Olyan apró dolgokon tudott kiakadni, hogy mindig nevetnem kellett rajta. Amikor vége volt a filmnek pont léptünk ki a teremből, amikor egy ismerős arcot láttam meg a tömegben. Megragadtam George kezét és elkezdtem magam után húzni én pedig követtem az ismerős alakot. Egészen egy kávézóig, ahol odamentek a pulthoz, majd a pincért követve hátra vonultak. Nem bírtam ki. Muszáj volt utánuk mennem. Elindultam én is hátra ahol egy kicsit hangulatosabb vendégló volt. Majd megláttam a pincért aki hátra vezette az ismerős alakokat. Kicsit közelebb mentem mert nem tudtam kivenni, hogy tényleg az volt-e akire gondoltam.

-Lara, mi a francnak jöttünk ide?-kérdezte értetlenül George.
-Cssss!!! Azt hiszem, hogy Miss Morgan-t láttam az irodalomtanárunkat egy férfival, de nem ismertem fel a pasit.
Tudni kell Miss Morgan-ről, hogy mióta elváltak a férjével senkije nem volt. Nem tudni, hogy most azért mert annyira szerette a férjét és annyira megrázta a válás, hogy nem is akart senkit, vagy csak nem talált magához megfelelőt.
-Basszus menj már onnan-suttogtam ingerülten. A pincér már vagy 10 perce ott áll az asztalnál és várja a rendelést. Nagy szerencsémre pont a pasit kitakarva. Már türelmetlen voltam, de George.
-Menjünk már. Nem ér ennyit az egész.-szólt rám nyűgösen.
-Még 2 perc.- válaszoltam.
Mire  a pincér sikeresen felvette a rendelést és elvonult az asztaluktól.
De amint megláttam, hogy kivel ül Miss Morgan azt kívántam bárcsak hallgattam volna George-ra. Leesett az állam, a szememet pedig könnyek lepték el amikor megláttam, hogy a férfi szájon csókolja a tanárőmet. Mivel  a férfi nem más volt...... mint az APÁM.