20. rész

Sziasztok! :) Itt az új rész. Nem lett annyira hosszú, de remélem, hogy tetszeni fog. Remélem benéztek majd ebbe a blogba és a többibe is amit kitettünk cserébe :) http://belieberbianka.blogspot.hu./ De nem locsogok annyit. Jó olvasást és komizzatok :) Imádlak titeket <3 Puszi


*Lara szemszöge*

A látásom teljesen elhomályosodott a szemembe szökő könnyektől. Fogalmam sem volt, hogy vajon miért csinálta ezt. Nem hiszem, hogy okot adtunk volna rá, főleg anyu nem, hogy ilyet tegyen. Istenem, anyu! Mi lesz vele ha ezt megtudja? És én, hogy fogom neki ezt elmondani? A kérdések csak úgy kavarogtak bennem. A gyomrom is felfordult amikor láttam, hogy megcsókolja  a tanáromat. Eddig is utáltam ezt a nőt, na most meg pláne. Hogy lehet ennyire szemét valaki, hogy egy nős férfival kezd ki akinek gyerekei vannak. Mellesleg, az egyik a diákja. Teljesen lefagytam, mozdulni is alig tudtam. Hirtelen éreztem, hogy valaki megfogja a karomat és segít felállni a földről. Majd kivezetett az utcára. Már sötét volt odakint, és lehűlt a levegő. Éreztem, hogy remegni kezdek.

-Lara, mondj valamit- szólt hozzám George de én néma csendben meredtem magam elé.
-Lara bassza meg! Szólalj már meg! Kibaszottul megijesztesz!- most már kiabált.
-Én...én.. nem tudom mit mondhatnék-ennyit tudtam kinyögni azt is szakadozva.
-Gyere hazakísérlek-mondta majd átdobta kezét a vállamon így magához szorított engem.

Be vallom jól esett, hogy itt van velem, de nem akartam haza menni. Ha meglátom anya arcát aki, biztos vagyok benne, hogy apát várja haza hamarabb nem engem tuti elbőgöm magam. Már most sem hiányzik, de ez végképp betenne az tuti. Egész úton csendbe voltam, de valahogy nagyon zavart. Jobban tudtam gondolkozni amire most pont nem volt szükségem. Mert kire gondoltam? Hát a szemét apámra. Ki másra? Az érzéseim iránta teljesen megváltoztak. Nem éreztem mást mint  gyűlöletet. Gyűlöltem mert ezt tette velünk, főleg anyával. Hanna-ról meg nem is beszélve. Ő szinte isteníti. Szegény nagyon össze lesz törve ha tudomást szerez erről az egészről. Amit pedig a tanárnő iránt éreztem az nem más mint szín tiszta düh. Elhatároztam, hogy ha ő pokollá teszi az életünket akkor én is az övét. Nem érdekelnek a következmények.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem,hogy haza értünk.

-Sajnálom, hogy elrontottam az estét.
-Ugyan már te nem tettél semmi rosszat. Arról meg ami történt nem tehetsz. És sajnálom, hogy ezt tette az apád.-ölelt meg George.
-Köszönöm. Kérhetnék egy szívességet??
-Persze.
-Maradnál még egy kicsit?? Nem tudom, hogy mit csinálnék ha apa hazajönne és meglátnám. Kell valaki aki mellettem lesz és visszatart ha valami hülyeséget terveznék.
-Igazából ma Jenny-vel terveink voltak...
-Ja akkor ne haragudj- szakítottam félbe.
-... de lemondom.- mosolyodott el.
-Igazán nem kell miattam lemon...
-De neked nagyobb szükséged van rám- vágott a szavamba.
-Köszönöm.-csak ennyit mondtam majd megöleltem.

Kissé fura volt, hogy ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy lemondja Jenny-vel a randit. Remélem azért Jenny nem haragszik meg. Elvégre csak az ő  pasija és miattam mondja le a randijukat. Meg pláne, hogy nem neki szóltam. Amikor beértünk a házba utunk egyből a konyhába vezetett.
-Kérsz valamit enni?- nyitottam ki a hűtőt.
-Ja tudnék enni.-vágott egy hülye fejet.
-Na végre mosolyogsz egy kicsit.
-És mit szeretnél enni?? Rendeljünk pizzát??- ez nálunk már amolyan hagyománynak számított.
-Aha az király.
Előkerestem a szórólapot és mindketten választottunk, majd megrendeltem a pizzákat.
-Amúgy szóltál már Jenny-nek?- jutott az eszembe  várakozás közben.
-Basszus totál elfelejtettem. Dobok neki egy sms-t.
-Nem a legjobb módja, hogy közöld a barátnőddel, hogy lemondod a randit de oké.
Most jut eszembe ma még nem is beszéltem Justin-nal. Vajon mit csinálhat most? Biztos megint  stúdióban dekkol, mint mostanában mindig.Rengeteget dolgoznak az új kislemezen, ráadásul a turné is itt van amire szintén próbálnak és elég fárasztó lehet. Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Megjött a kaja. Gyorsan ajtót nyitottam, majd teljesen ledöbbentem mert nem a kaját hozták meg.

*George szemszöge*

 Olyan jó volt végre egy kis időt tölteni Larával. Igaz az este nem végződött túl jól, de attól még vele voltam és egy csomót hülyültünk mint régen. Nem tudom vele annyira más mint Jenny-vel. Persze ne értsétek félre szeretem Jenny-t de Lara annyira más. Ő nem szívja mellre a poénokat, lehet vele hülyülni, de ha kell komoly dolgokról is lehet vele beszélni. Mindig meghallgat és megpróbál segíteni mindenben. Jenny meg mióta együtt vagyunk teljesen megváltozott. Szinte minden egyes percben velem akar lenni, mindenről tudni akar. Komolyan néha kikészít a kérdéseivel. Hol voltál? Mit csináltál? Kivel voltál? idegesítő néha. Larával meg minden annyira könnyebb. Most is tök jól eldumálgatunk és igazából örültem neki, hogy megkért maradjak. Szeretek vele lenni. Még az is lehet, hogy talán belesz.... mindegy hagyjuk. Képtelenség. Ő a legjobb barátom és amúgy is.... De ami igazán meglepett az Jenny reakciója volt az sms-emre. Ő már nem örült annyira, hogy Laránál maradok mint én. Csengettek és Lara kiment a kajáért.
- Na kezdődhet a zaba??- kérdeztem vigyorogva.
-Kezdődhet bizony,- válaszolta valaki de nem ez a hang nem Larához tartozott.
Megfordultam és azt hittem, hogy a tányérok ki fognak esni a kezemből, ezért gyorsan letettem a szekrényre.
Teljesen ledöbbentem amikor megfordultam és Jenny ideges arcával találtam szembe magam.
- Igen szóval egy kis pizzázás miatt mondtad le a mai randit??- kérdezte kiabálva.
- Képzeld Larának ma nagyobb szüksége volt rám.
-Igen? Mégis miért?? Te is része vagy a bosszújának vagy mi??
-Miféle bosszúnak??
-Óóó, hogy te még nem is tudod?? Lara beszopatja a kamu pasiját.
-Hogy mi??
- Jól hallottad és te pedig a tudtod nélkül a része vagy a tervének. Már várom mikor toppan be Justin, hogy féltékeny legyen.- nevette el magát.
-Szerintem te egyáltalán nem tudod, hogy miről van most itt szó és biztos vagyok benne , hogy nem amiatt vagyok itt amire te gondolsz.
-Igen akkor mégis miért?

*Lara szemszöge*

-Mert az apám egy mocskos szemét láda azért- toppantam be a konyhába.
-Hogy mi?- nézett rám értetlenül.
- Képzeld Miss Morgan-nek pasija van
- És ez most, hogy jön ide??
-Úgy, hogy nem más a pasija mint az apám.
Ó is legalább annyira ledöbbent tőle mint én.
-Jézusom, ne haragudj azokért amiket mondtam, és ha bármiben segíthetek akkor itt vagyok.
-Tudom, és köszönöm.
-Na de én akkor megyek is nem zavarlak titeket. És George ne haragudj rám. Majd holnap beszélünk.-Nyomott egy puszit az arcomra, majd megcsókolta a barátját és már indult is kifelé.
-Lara, megjött a pizza- kiabálta vissza.
-Megyek.

Elindítottunk egy filmet és leültünk a nappaliba a kajával együtt. Nem igazán tudtam koncentrálni a filmre. Végig apára és anyára gondoltam és persze Hanna-ra. Levezettem magamban végig, hogy ki törne össze jobban a hír hallatán. De nem igazán tudtam dönteni. Hanna még kicsi nem kéne neki ilyet átélnie, és nem kéne neki még csalódnia sem. Főleg nem az apjában.
Hirtelen csapódott az ajtó és én azért szorítottam, hogy ne apa érjen haza. De szerencsémre anyu volt.
-Sziasztok fiatalok.- mosolygott ránk. Szegény annyira fáradt volt. Amit meg is értek.
-Szia. Kérsz pizzát?
-Nem kérek köszönöm. Apád még nem ért haza??
- Még nem- válaszoltam unott hangon.
-Biztosan még dolgozik. Neki is rengeteg munkája van.
-Ki tudja- mondtam alig hallhatóan. Szegény ha tudná, hogy most vajon min " dolgozik" éppen. Vagy inkább kin. Na jó fúúj ebbe nem szeretnék inkább belegondolni.

Végig néztük a filmet majd George kijelentette, hogy ideje most már hazamennie. Miután kikísértem bementem anyuhoz az ebédlőbe aki éppen a teáját szürcsölgetve ült a konyha asztalnál.
- És milyen volt a meló? Egyébként Hanna hol van?-kérdeztem.
-Hát elég fárasztó. Meglepődnél, hogy mennyi ember nem érti azt sem amiért az ügyészséghez fordul.nevetett fel. Ma az egyik barátnőjénél alszik- mázlista ő legalább még biztos nem fog tudni erről az egészről.
 Kulcscsörgést hallottunk, majd apa bukkant fel a konyhában. A gyomrom ismét felfordult amint megláttam és eszembe jutottak a néhány órával ezelőtt látottak.
-Sziasztok.
-Szia szívem -köszönt neki anyu.
-Apa, nem akarsz valamit mondani? Esetleg arról, hogy mit csináltál eddig??- kérdeztem tőle köszönés nélkül.
-Most, hogy mondod tényleg lenne valami- na ne most komolyan bevallja?- tudjátok azért jöttem ilyen későn mert a cég megkapta az egyik híres parfüm cég legújabb parfümjének a reklámját és arról volt egy gyűlés.
Hogy lehet valaki egy ekkora hazug szemétláda féreg?- kérdeztem magamtól.
-Jaj, édesem ez remek. Gratulálok.
-Köszönöm.- majd megpuszilta anyut és elindult a nappali felé.
Én persze egyből utána mentem.
-Tudom, hogy hazudsz.
-Tessék?? Most nem értelek.- nézett rám értetlenül.
.Láttalak ma az egyik kávézóban. Véletlenül az irodalom tanárom is benne van a parfüm cégben?- vetettem oda neki gúnyosan.
-Nézd nem tudom miről beszélsz.
-Ne hazudj a saját szememmel láttam, hogy megcsókoltad Miss Morgan-t és vele vacsoráztál, meg ki tudja még mit csináltatok.
-És mit akarsz tenni? Elmondod anyádnak? Látod, hogy oda van értem. Össze akarod törni a szívét?- vigyorgott rám. Undorodom tőle.
-És mi van ha elmondom neki.
-Ne merészeld.
-Mert mit fogsz tenni??
-Garantálom, hogy pokollá teszem az életedet.
-Utállak. Nem is. Ez gyenge kifejezés arra amit irántad érzek. Gyűlöllek és megvetlek. Egy szemét dög vagy. Sajnálom, hogy te vagy az apám.- mondtam könnyes szemmel.
Amint ez kimondtam a földön találtam magam. Igen megütött. A kezemet egyből a tenyere helyére tettem. Próbáltam csillapítani az égő érzést. A könnyeim akaratlanul is utat törek maguknak.
-Ne merészelj még egyszer megütni..
-Mert mi lesz?? Mész anyucihoz?
-Nem. Hanem komoly következményei lesznek. Tudod milyen vagyok.- majd felálltam a földről és felrohantam a szobámba.

 Nem bírtam ebben a házban lenni tovább. Nem  bírtam az apám közelében lenni. El kellett mennem. De hova mehetnék?? Ekkor eszembe jutott az egyetlen hely és az egyetlen személy akire ebben a pillanatban szükségem volt. És az a személy nem más mint Justin.
Lerohantam a konyhába, hogy szóljak anyunak, hogy elmentem. Nem akartam, hogy aggódjon miattam. Majd elindultam az ajtóhoz, de valaki az utamat állta.
-Hova hova? kérdezte az apám.
-Közöd?- flegmáztam.
-Te ilyen hangon nem beszélhetsz velem. És nem mész sehova.
- Ha már itt járunk neked sem kellett volna megtenned egy pár dolgot de .. huppsz mégis megtetted. Egyébként meg próbáld megakadályozni.
-Húúú de merész lett hirtelen valaki. Elfelejtetted, hogy nem régen még csak egy kis drogos ribanc voltál??- fájtak a szavai, de nem hagyhattam, hogy sebezhetőnek lásson. Nem adhattam meg neki ez azt örömöt.
- De vajon ki miatt lettem az??
-Na jó most rögtön befogod a szád.
-Mert ha nem mi lesz? Hívod a kis barátnődet, hogy befenyítsen? Most szólok, hogy nem fog menni.
-Kussolj el.-kiabált és elállta az ajtót.
-Ugye tudod, hogy van hátsó ajtó is és ott nem tudsz megakadályozni, hogy kimenjek.
-Miért is?
-Már el is felejtetted?? Hahó ember van egy feleséged aki kint ül a  konyhában.
-Óóó értem már. Csak nem a kis fiúkádhoz rohansz, hogy elsírd a kínodat?
-Nem kéne ha te nem lennél.
-Hülye az a gyerek ha veled állt össze. Bukásra van ítélve.-mondta, majd elállt az ajtóból és elindult a konyha felé.
Amint kiértem az utcára a könnyeim ismét záporként hullottak a szemeimből. Fájtak apa szavai, nagyon. Igaz, hogy most legszívesebben a pokolba kívánnám, de akkor sem vártam volna tőle, hogy ilyet mond. Azt meg pláne nem, hogy felemlegeti a múltamat ami elől ide menekültem és részben ő is tehet azokról a dolgokról. Nem sok időm volt gondolkozni mivel a taxi elég hamar odaért Justin házához. Kifizettem a sofőrt és elindultam a bejárathoz. Becsengettem és vártam.

* Justin szemszöge*

Basszus rohadt nagy késésben vagyok. 2 órája hívott Fredo, hogy oltári nagy buli lesz Twisték-nél és, hogy hiba lenne kihagyni. Soha nem készülődtem még ennyire gyorsan mint most. Már pont a cipőmet vettem volna amikor valaki csengetett. Gondoltam biztos Fredo az ezért nem törődtem vele annyira. Majd ha kész leszek kimegyek. Tud még várni szaros 5 percet. De ismét csengettek. Kissé felhúztam magam. Már csak a hajamat kellett volna beállítanom.

-Mi van?- kérdeztem kissé ideges hangon. De amikor megláttam, hogy nem a haverom áll az ajtóban meglepődtem. Lara  volt az kisírt szemekkel. Komolyan érdekelt, hogy vajon mi történhetett vele.
-Jaj ne haragudj. Azt hittem, hogy Fredo vagy. Mi a baj? Jól vagy?- kérdeztem.
-Zavarok?? Pont indulsz valahová?- tipikus Lara. Kérdésre kérdéssel felel.
-Ami azt illeti buliba készültem a haveromhoz. De gyere be. Rád mindig van időm.- majd megöleltem. Olyan szorosan bújt hozzám mint még soha. Komolyan kezdtem aggódni. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapára.
-De most már mond el, hogy mi a baj mert komolyan megijesztesz- simogattam a hátát.
-Az apám. -válaszolta egyszerűen.
-Mit csinált már?
Majd elmesélt mindent ami történt vele. Szegény nem elég, hogy még én is hülyítettem még az apja is egy gyökér.
-De én nem akarlak feltartani.-sipogott
-Jaj ne viccelj már. Ez csak egy buli. Nekem te fontosabb vagy.- pusziltam meg az arcát.
-Olyan jó, hogy legalább te vagy nekem.
Pont meg akartam csókolni amikor csörgött a  telefonom.
-Bassza meg! -erre ő csak nevetett.
-Mi van bro?- vettem fel.
-Szeva tesó na mi az hol tartasz már? Belőtted a sérót? Twist készült nekünk egy kis meglepetéssel.- mondta Fredo.
-Bocs most passzolom. Itt van Lara.
-Ne mááááár. Most komolyan?? A nagy Justin Bieber passzol egy bulit egy csaj miatt. Remélem legalább megdöntöd ma este ha már ezt a bulit kihagyod.
-Ne legyél seggfej. Majd máskor. Na cső
-Csőőő.- ezzel letette.

-Vagy  lett volna kedved menni?- kérdeztem Lara felé fordulva.
-Hát miért is ne- na jó a válasza kissé meglepett.
-Akkor készülődj.  A fürdőbe megtalálod a szükséges cuccokat anyunál. Én meg addig megyek kérek tőle valami ruhát neked.
-Rendben. Sietek.
 Persze amikor anyunak megemlítettem, hogy Larának kéne egy ruha egyből felcsillant a szeme és máris keresésbe kezdett. Majd lement neki segíteni a fürdőbe. Én addig leültem a nappaliba és írtam Fredo-nak egy sms-t, hogy mégis megyünk. Komolyan meglepett ez az egész. Mindig is visszahúzódó volt, most meg hirtelen Twist bulijába akar menni. Szerintem kicsit sok lesz neki, de majd meglátjuk. Kb fél óra alatt készen is lett. De basszus kibaszott szexi volt, ami elég fura mivel anyu egyik ruháját viselte. De akkor is komolyan csodálkoztam, hogy mindezt fél óra alatt kitudta hozni magából anyu segítségével.

-Rohadt szexi vagy. Mehetünk? -kérdeztem még mindig kissé kábultan a látványtól.
-Köszönöm. Tőlem indulhatunk.- válaszolta kissé elpirulva.
Elköszöntünk anyutól és beültünk a fehér Ferrariba. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak majd Larához a többiek.