37. rész

Sziasztok!

 Nagyon sajnálom, hogy ilyen keveset jelentkezem csak mint tudjátok túl vagyok az első vizsgaidőszakomon ami rettenetesen fárasztó volt és rengeteg időmet elvette. De mivel az új órarendem elég szerencsés így kicsivel több időm lesz majd írni persze ha az ötletek is úgy jönnek ahogy kellene. Nagyon sok tervem van még a blog cselekményét illetően de hogy mit, hogy valósítsak meg és hogyan szőjem bele a sztoriba azt még sajnos nem sikerült kitalálnom, de abban biztosak lehettek, hogy nem hagyom még abba egy ideig. Köszönöm, hogy kitartotok mellettem és, hogy ennyire megértőek vagytok. Az előző résznél az értékelésnél volta akinek nem tetszett a rész és pont ezért szeretném ha leírnátok hozzászólásokban, hogy mi az ami esetleg nem tetszik benne, mert ha segítetek csak akkor tudok változtatni. Arra is kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok a sztori folytatásáról, hogy milyen dolgok lesznek még a történetben szerintetek. Szóval a lényeg, hogy írjátok le a véleményeteket. Nagyon szépen köszönöm és remélem, hogy tetszik majd az új rész. Imádlak titeket <3



*Justin szemszöge*


Reggel ismerős hangra keltem. Először nem tudtam kihez társítani, de utána rájöttem. Az emlékétől olyan érzésem volt, mintha egy kést szúrtak volna a mellkasomba és próbatétel szerűen forgatták volna körbe-körbe, hogy megtudják mennyit bírok. Kb ugyanezt a fájdalmat éreztem pár hónappal ezelőtt is amikor szakítottunk. De az nem lehet, hogy Lara itt legyen. Mit keresne ő itt? És miért jönne egyáltalán ide? Miattam biztos nem. Még előttem van az arca amikor azt mondtam neki, hogy nem szerettem sőt, hogy soha nem is szerettem hanem csak kihasználtam, hogy helyrehozzak néhány szarságot amit elkövettem. Azóta persze már egy egész könyv betelne ha az összes hülyeséget leírnám amit elkövettem a szakítás óta.

De ez mégis az ő hangja. Hirtelen kipattantam az ágyból és már szaladtam is ki a szobámból a lépcsőhöz. Kicsit lassabb tempóban mentem le a földszintre. Mi van ha csak a képzeletem játszik velem? Mi van ha a belsőm a tegnapi hát mondjuk úgy, hogy nem igazán kevés alkohol hatására próbál velem a lehető legköcsögebb módon játszani?Félve lépek le az utolsó lépcsőfokról a padlóra. Hangosan  és nehezen kapkodom a levegőt. Olyan érzés fog el mintha valaki ülne a mellkasomon és nem engedne elég levegőhöz. A szívem csak úgy kalapál és akkor meg látom Őt.

Ott áll velem szemben és mosolyog. Mozdulni és pislogni  sem merek. Félek, hogy ha megteszem akkor eltűnik és nem látom többet. Látja rajtam, hogy nem teszek semmit így ő segít lekicsinyíteni a köztünk lévő távolságot. Amikor odaér elém ugyanúgy állok mozdulatlanul. Egyre több minden van ami elhiteti velem végre, hogy ez az egész valóság, de valahogy még mindig nem hiszek a belsőmnek. Érzem az illatát. Ugyanazt a finom édes gyümölcsillatot amit mindig éreztem, ha a szobájában voltam, vagy amikor egyszerűen csak ott volt mellettem.

 Hirtelen elönt az összes emlék amit együtt éltünk át. Emlékszem mennyire gyűlölt a találkozásunkkor, mennyire megvetően nézett rám amikor előálltunk Scooter tervével. Amikor beleegyezett abba a hülyeségbe ami életem egyik legszebb időszakát hozta majd a legnyomorultabbat amiben  benne ragadtam de talán most kimászhatok belőle így, hogy újra itt van. Mikor utánam jött a zeneszobába és hallott énekelni. És előjöttek a rossz emlékek is. Gyorsan elhessegettem őket és próbáltam a jelenre gondolni. Itt áll előttem és engem néz mosolyogva, valami reakciót vár tőlem, de egy szó sem jön ki a számon. Elég ritkán fordul elő velem az, hogy nem tudok szóhoz jutni egy csaj közelében, de ő rengeteg olyan dolgot vált ki belőlem, amin még én is meglepődök. De valamit akkor is csinálnom kell.

Lassan felemelem, és felé nyújtom a kezem. Amikor már az arca vészesen közel van az ujjaimhoz legyengülök és a félelem újra úrrá lesz rajtam és visszaejtem a kezemet magam mellé.
-Mi a baj?- kérdezi kíváncsian és mintha kicsit aggódna is.Megszólalni még mindig nem tudok ezért csak gyengén megráztam a fejemet azt jelezve, hogy semmi baj nincsen.
-Ugyan Justin látom, hogy van valami. Nekem elmondhatod.- bátorító mosolya erőt ad. Nagy levegőt veszek és belekezdek.
-Félek.
-De mégis mitől?- mosolya már nem olyan bátorító. Mintha megrémült volna.
-Attól, hogy ha megérintelek akkor kiderül, hogy ez az egész nem a valóság. Hogy te nem vagy valódi, hanem csak a kibaszott képzeletem játszik velem.
-Hidd el nagyon is valódi vagyok.-mondta megnyugtatóan, majd puha tenyerével megérintette az arcomat.

Hirtelen csodás érzés öntött el. Hüvelykujjával óvatosan simogatni kezdett én pedig a tenyerébe hajtottam az arcomat, hogy még valóságosabb legyen az érzés. Annyira jó, hogy újra láthatom őt, érezhetem az érintését és hallhatom a hangját. Édes hangja már nagyon hiányzott, ahogy ő maga is. De ennyi nekem nem elég. Meg akarom csókolni. Újra érezni akarom az ajkát az enyémen.Félve nézek a szemébe ő pedig szélesebben mosolyog. Gondolom észrevette a szememben a vágyat és mielőtt visszatérne az a gondolatom, hogy ez az egész nem valódi gyorsan cselekszem és két tenyerem közé fogom az arcát és megcsókolom. Csókja ugyanolyan édes mint régen. Istenem mennyire vágytam már én erre. Akármilyen buliban lehettem, bármilyen csajt felszedhettem egyik sem tudott ilyen vágyat ébreszteni bennem mint Lara. Egyszerűen állandóan vágyok a csókjára az érintésére és mindenre ami csak együtt jár a jelenlétével. A csókunk után amit akár a nap 24 órájában el tudnék viselni ujjait összefontam az enyéimmel és a kanapéhoz vezettem.

-Ne gondolj semmi rosszra, de muszáj tudnom, hogy miért döntöttél úgy, hogy ide jössz?-kérdeztem tőle félénken. Nem akarom, hogy félreértse és azt gondolja, hogy nem örülök neki, hogy itt van.
-Nézd Justin.... tudom, hogy jelenleg nem a legjobb időszakodat élet, ahogy hidd el nekem sem volt túl könnyű, de nem csinálhatod azt tovább amit eddig.
-Ezt, hogy érted?-nézek rá értetlenül.
-Nem keveredhetsz egyfolytában balhékba. Ez nem te vagy. Ne tedd tönkre azt amit olyan nehezen és annyi év alatt kiépítettél magadnak. Ha tovább folytatod a hülyeségeidet először Scooter és a többiek fognak elfordulni tőled akiknek nagyon sokat köszönhetsz. Ha ők nincsenek a karriered sem lenne. És nem utolsó sorban ha ők nem lesznek akkor rajongóid sem. Nem lesz aki eltusolja a sajtóval és kimagyarázza a sok ostobaságot amit mostanában csinálsz. És ezzel a viselkedéssel és "új életmóddal" anyukádat is teljesen tönkre teszed. A rajongóidról nem is beszélve. Azt hiszed, hogy semmit nem látnak abból ami a színfalak mögött van, pedig hidd el nagyon is sokat látnak. Minden egyes apró hibádról tudnak de elfogadnak azokkal együtt is mivel szeretnek téged, de egy idő után nekik is sok lesz amit csinálsz.Ne bántsd azokat akik igazán szeretnek és törődnek velem, mert hidd el ezzel a viselkedéssel nekik ártasz a legtöbbet. És őszintén mire jó neked ez az egész?

Nem tudom, hogy ezt most egy igazi kérdésnek szánta, vagy csak költőinek de  nem tudtam volna rá a választ. Teljesen lesokkolt az őszintesége. Soha nem gondoltam még bele abba, hogy mások mit érezhetnek ezzel kapcsolatban és, hogy mennyit veszíthetek, csak mentem a saját hülye fejem után és hagytam, hogy belevigyenek mindenbe amibe csak lehetséges.

-Fogalmam sincs. Abban a pillanatban minden jónak tűnt. Legalábbis arra, hogy kikapcsoljam egy időre az agyamat és ne gondoljak arra, hogy mennyi mindent elbasztam velünk kapcsolatban. És tudom mi a legirónikusabb a dologban?- egy kicsit felnevettem-Az, hogy ahogy te is mondtad ezzel elbaszhattam volna azt amim még megmaradt. Ha eddig még nem tettem meg.-és újra visszatért a lehangoltságom. Könyökömmel a térdemen támaszkodtam a kezemet pedig összekulcsoltam és neki döntöttem a homlokomnak. Ez a hirtelen szembesítés nagyon sok volt egyszerre. Végig sem gondoltam még azt, hogy mennyi mindent elveszíthetek.
-Justin, ne aggódj. Helyre tudod hozni ezt az egészet.-mondta miközben vigasztalásképp a hátamat simogatta.
-De hogyan?- kérdeztem tanácstalanul.
-Először is hagyj fel minden olyan dologgal amit az utóbbi időben csináltál. Ne igyál,  ne drogozz,ne bulizz olyan sokat, és ne csajozz.-az utolsó szónál mintha kicsit lenéző lett volna a hangja.-És szerintem az sem árt ha kicsit hanyagolod az új barátaidat. Keresd fel Ryan-t, Alfredo-t és a többieket hidd el jobban fogod érezni magad.
-Igazad van. És talán a turné után elutazok egy időre Kanadába. Meglátogatom a nagyiékat és Jazzy-éket. Tőlük mindig sokkal jobb kedvem van. Mindig fel tud vidítani a két kis törpe. Talán eljöhetnél te is velem.-néztem fel rá vidáman, de amikor megláttam az arcát a fájdalom megint a mellkasomba hasított. Eszembe jutott az a nap amikor legutóbb ott voltam. A szakítás.
-Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne.-mondta végül.
-Ne haragudj.
-Ugyan te csak jót akartál azzal, hogy elviszel most magaddal.
-Nem ezért. Hanem azokért amiket mondtam. Egy gyökér voltam veled, pedig te mindenben segítettél nekem és mellettem voltál mindig ahogy most is. És ha te nem lennél, most nem lenne karrierem amit meg kellene mentenem mert már rég befuccsolt volna ha nem egyezel bele Scooter ötletébe. Bárcsak jóvá tehetném az egészet!
-Tedd amit tenned kell, hozd helyre a karrieredet, ne csinálj több hülyeséget, legyél újra a régi és meg van bocsájtva.
-Annyira szeretlek.-mondtam és újra megcsókoltam.
-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem miután elváltunk egymástól.
-Persze. Mi lenne az?
-Meg fogsz nekem valaha is bocsájtani?
-De hiszen Justin most mondtam az előbb.
-És mi van, ha nem sikerül mindent teljesítenem abból amit kérsz tőlem? Ha a karrierem mégis összeomlik, ha nem tudok felhagyni az új barátaimmal, a bulival, az ivással és a drogokkal?
-Justin erős vagy és együtt túljutunk ezen. De valószínűleg úgyis megbocsájtok mivel szeretlek.
-Szeretsz annyira, hogy újrakezd velem és visszafogadj engem és ezt az egész csomagot amit most magammal cipelek?
-Igen, és még annál is jobban.-válaszolta mosolyogva.

 Annyira boldog vagyok. Újra velem van és kaptam egy új esélyt és tudom, érzem, hogy talán nem lesz több szóval ezt most nem szabad elcsesznem. Lábát az ölembe vettem ő pedig mellettem ülve a vállamra hajtotta a fejét és így ültünk tovább csendben. Rengeteg gondolat cikázott a fejembe. Próbáltam kitalálni, hogy mivel is kellene kezdeni, hogy helyre tudjam hozni ezt az egészet. Oldalra néztem és akkor vettem észre hogy Lara a nyakamhoz bújva alszik.
Nem tudom elhinni, hogy mindezt eldobtam magamtól. Ez a lány csodálatos. A lelkébe tapostam és mégis csak azzal törődik, hogy nekem jó legyen és, hogy sikerüljön mindent helyrehoznom. Sokkal jobb ember mint Selena.

 Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy az első szerelem az felejthetetlen. Soha nem tudod elfelejteni azt az embert aki először megtanít arra, hogy mi is az a fura érzés amit akkor érzel, ha a közelében vagy. Mindig hálás leszel annak aki megmutatja neked, hogy milyen érzésekre is vagy képes. Ez valamennyire igaz is. Soha nem fogom elfelejteni azt,amit Selena iránt érzetem akkor amikor először megláttam.Sokat köszönhetek neki is mivel tőle tanultam meg mindazt amit kicsi koromban meséltek a szerelemről és az érzéséről. Azt, hogy hogyan kell bánni egy nővel ha érzek iránta valamit. De most legbelül mégis azt kívánom, hogy bárcsak mindezt Larával élhettem volna át. Úgy érzem, hogy ő többet adhatott volna nekem és öregkorunkban talán amikor az unokáinknak meséltük volna a történetünket úgy is kezdhettük volna hogy mi elsők voltunk egymásnak minden téren. Mi tanítottuk meg egymást a szerelemre, a törődésre és mindarra ami egy kapcsolattal és egy szerelemmel jár. De egyszerre fáj és meg is nyugtat ha arra gondolok, hogy ez nem csak az én oldalamról bukott meg. Ugyanis Larának nem én voltam az első barátja és talán nem is a legjobb. De kitudja talán még így is kialakulhat valami ebből az egészből és még a végén egy tökéletes történetet mesélhetünk majd el a gyerekeinknek és az unokáinknak.

A telefonom csörgésére keltem fel és amikor  a képernyőre néztem akkor láttam, hogy Scooter telefonál, de mire felvettem volna már letette. A kijelzőn akkor pillantottam meg, hogy már 7 nem fogadott hívásom volt tőle . Amikor agyam is kezdett felébredni hirtelen az órára néztem és akkor vettem észre, hogy  már 10 óra van. Bassza meg elkéstem a próbáról. Gyorsan felrángattam magamra a nadrágomat és egy pólót belebújtam egy cipőbe. A szekrényről felkaptam a telefonomat és a kocsikulcsot és már szaladtam is ki a garázsba.  Amikor már úton voltam furcsa érzés fogott el.Valmi nincs rendben. Megálltam egy piros lámpánál  ahol volt időm egy kicsit gondolkozni. Eszembe jutott a találkozás Larával egy hatalmas üresség fogott elA akkor jöttem rá, hogy mindaz amiről azt hittem, hogy a valóság........... csak álmodtam.